Esti Kurir, 1933. január (11. évfolyam, 2-25. szám)
1933-01-03 / 2. szám
m: R BORGJAK BÜHCI ÉS SZCRCLIfICI Budapest, 1933 Főszerkestő: RASSAY KÁROLY január 3. kedd «SZÍNT VALLANI!» A kormánysajtó az új évben is folytatja az elmúlt ■ év utolsó hetében megkezdett különös és eddig nem nagyon sikerdúsnak bizonyult taktikáját, amely abból áll, hogy az ellenzéket szólítja fel „színvallásra”1 a költségvetési deficit körül mutatkozó kérdésekben. Az ellenzék álláspontja igen világos és félreérthetetlen: a költségvetési egyensúlyt helyre kell állítani! Adtunk direktívákat is arra vonatkozóan, hogy miként lehetne s részletesen felsoroltunk nem egy törölhető luxustételt, sőt megtette ezt az olyan kevéssé ellenzékinek nevezhető fórum is, mint a hatos bizottság — de hiába tette. Ám az ellenzéknek soha semmiféle alkotmányos, parlamentáris, vagy akárcsak józanul átlagemberi felfogás szerint sem volt soha az a feladata, hogy munkaprogramot adjon —• a kormány helyett! Ha időnként megteszi, ahogy mi nem egyszer megteszszük, akkor ez úgyszólván ráadás, inkább csak buzdító példa a kormányzat részére, mely ámbár a tett kormánya gyanánt került három hónap előtt uralomra, még most is csak odáig jutott el, hogy a költségvetési deficit legégetőbb kérdésére vonatkozó programjával „úgyszólván" elkészült. Nos, a közvélemény ennek az úgyszólván elkészült programnak a részleteit akarja tudni, de úgy látszik hiába akarja. A kormánylapok azzal igyekeznek a kérdést eltussolni, hogy „színvallásra" szólongatják fel az ellenzéket. Várjon barbárságot akar-e az ellenzék, valjon a középosztály pusztulására tör-e? — kérdik agresszíven. A kérdés naiv, mert mindenki tudja, hogy az ellenzék nem törekszik ilyesmire. Csak arra, hogy az állítólagos tettek kormányát végre legalább egy őszinte, konkrét szóra bírja a legégetőbb kérdésben, tipizálom Imrédy Béla pénzügyminiszter az új esztendőt ismét rendkívül optimista nyilatkozattal kezdte meg. Sajnáljuk, ha megátalkodott skepszisünkkel, melyet csak konkrét intézkedésekre való hivatkozással lehetne eloszlatni, nem tudjuk őt a bizakodásban követni. Vájjon mit állapít meg a pénzügyminiszter? Azt, hogy „az ország közvéleményét elsősorban a budgetkérdés érdekli“. Úgy van, úgy van, helyes, hogy a tárgyra térünk! Megtudjuk a pénzügyminiszteri nyilatkozatból, hogy „a magyar budgetprobléma nem annyira financiális, mint inkább gazdasági jellegű kérdés tudomásul vesszük. Bizonyára nagyjelentőségű elméleti megállapítás. És mi következik belőle? Az, hogy „igen nagy súlyt kell vetni a gazdasági szempontokra És mi ennek a módja? Erről már nem kapunk felvilágosítást. Csak annyit, hogy „ez nem megy máról holnapra“. Jó, ebbe még belenyugszunk. De hogyan megy majd máról holnaputánra, vagy idénről jövőre? Úgy, hogy „átmenetileg áldozatokat is kell hozni". Milyen áldozatokat? Erre nincs válasz. Mit tervez a pénzügyminiszter? Mire készül a közeljövőben? Nem árulja el. Legfeljebb anynyit, hogy január 8-a táján indul Genfbe. De mi lesz itthon, mi lesz a pénzügyi szanálással? „Kitartással és igazi hazaszeretettel ez feltétlenül sikerülni fog és ezért minden gond és nehézség dacára nyugodt bizakodással nézek a jövőbeA pénzügyminiszter rendíthetetlen bizakodással nézi a jövőt. De a közvélemény — érthetően — egyre kevesebb bizakodással: a kormányzatot. Bauer Mária felismerte Szekuleszben a valutakoffer elrablóját Izgalmas szembesítés a mai főtárgyaláson A büntetőtörvényszék második emeletén ma délelőtt egy szakasz rendőr helyezkedett el és azokat,akik Horváth Géza tanácselnök tárgyalóterme felé igyekeztek, csak belépőjeggyel vagy idézéssel bocsátották be. Az érdeklődők még ma reggel is valóságos ostromot indítottak a belépőjegyekért. Ez a nagy érdeklődés Szekulesz József, a kofferes valutaügy szereplőjének bűnügye iránt nyilatkozott meg. A büntetőtörvényszék ugyanis mára tűzte ki Szekulesz bűnügyének tárgyalását. Az ügyészség — mint ismeretes — zsarolás büntette és nem adott ki vádiratot Szekulesz ellen, mert a vád szerint Nagy Pál joghallgatóval együtt, szeptember 14-én éjszaka a bécsi gyorsvonat hálófülkéjéből Bauer Mária kozmetikusnőtől elvették a bőröndjét, amelyben harmincötezer dollár volt. Amint a vádirat elmondja, Szekulesz és Nagy Pál államrendőrségi detektiveknek adták ki magukat s igy vették el a bőröndöt a kozmetikusnőtől. Azután külföldre szöktek, de Szekuleszt Bécsben elfogták, Nagy Pál pedig Kolozsvárott került a rendőrség kezére. A bécsi törvényszék Szekuleszt kiadta Magyarországnak s azóta a markóutcai fogház lakója, mig Nagy Pál ügyében a kiadatási eljárás még folyik. Ebben az ügyben volt letartóztatva Steinfeld Andor tőzsdebizományos is és ebben az ügyben szerepel a Rockenstein-házaspár, akiknek címére volt irányítva a harmincötezer dollárt tartalmazó bőrönd Zürichbe. Nagy Pállal szemben is lefolytatják az eljárást Délelőtt 10 órakor hatalmas termetű, kövér, szürkeruhás férfit vezet fel a fogházőrt .. Horváth tanácselnök tárgyalótermének előszobájába: Szekulesz Józsefet, az érdekes bűnper vádlottját. Az előszobában körülbelül egy óra hosszat kell várnia Szekulesznek, mert egy másik ügyet, tárgyalnak és így délelőtt 11 óraikor kezdődik meg a tárgyalás. Először a tanukat veszik számba, majd Szekulesz József áll a birói emelvény elé és nyugodtan, minden elfogódottság nélkül beszél. Személyi adatait mondja be: 1901-ben született Trencsén megyében, szegedi illetőségű, nős, egy gyermek atyja, kereskedelmi iskolát végzett és foglalkozása kereskedő. — Miféle kereskedő maga? — kérdi az elnök. — Gabonakereskedő vagyok. — Iparigazolványa van? — Autó- és gépkereskedői iparigazolványom van, mert ebben a szakmában dolgoztam legutóbb Szegeden, mielőtt Pestre jöttem. — Miért jött maga Pestre? — Itt akartam gabonakereskedelmet folytatni. — Mutassa fel az iparigazolványát. — Nincs nálam. — Büntetve volt? — Nem. Most dr. Halász Lajos, mint a távollevő Nagy Pál védője jelentkezik, hogy a tárgyaláson résztvesz, majd jelentkeznek Szekulosz védői: dr. Ángyán Béla és dr. Goitein Sándor. A vádat dr. Kotsis Miklós ügyészségi elnök képviseli. Az elnök megjegyzi, hogy miután Nagy Pál ellen kiadatási eljárás folyik és nem tudni, hogy ez milyen eredménnyel ér véget és a tanukat az ő ügyében is kihallgatják, egyben az eljárást lefolytatják Nagy Pállal szemben is. Palaky János bíró felolvassa ezután a vádiratot, majd az elnök megkérdezi Szekulesz Józseftől, bűnösnek érzi-e magát. Szekulesz alibire hivatkozik — Nem érzem magam bűnösnek, ■._, mondja csendesen Szekulesz. — Hát akkor adja elő védekezését. — Kérem, én szeptember 24-én éjszaka, amikor Bauer Máriától a bőröndöt elrabolták, este 8 órától reggel 9 óráig lakásomon tartózkodtam és a lakásom el nem hagytam. Ezen az estén vacsora volt nálam. Elnök: És mit csinált ön délután? — Délután fél háromkor mentem haza, megebédeltem, majd a Gresham-kávéházba mentem, ahol dr. Papp Lászlóval és egy Csányi nevű úrral volt randevúm. A szegedi fűrésztelep megvételéről tárgyaltunk. Elnök: Hát volt magának vagyona? — Igen, huszonöt-harmincezer pengő vagyonon volt. Majd elmondja Szekulesz, hogy a Gresham-kávéházból Grossmann Pál tőzsdebizományos irodájába ment, onnan az Országház-kávéházba, ahol Lindenfeld és Singer nevű barátaival találkozott és meghívta őket vacsorára. Elnök: Ugye, ez a Lindenfeld a maga könyöradományaiból élt, hisz nem volt semmi foglalkozása? A detektívjelentés szerint különben ezek az emberek megbízhatatlan egyének. Lindenfeld nem az én könyöradományomból élt; úgy tudom, cukorkagyára volt. Az elnök további kérdéseire elmondotta ezután Szekulesz, hogy hideg felvágottakat vásárolt vacsorára; azt tagadja, hogy pessiget is vett volna és hogy 53 pengőt tett volna ki a számlája. Előző napi vásárlásokból tevődött össze ez a számla. Elmondja, hogy a vacsorán ott volt anyósa is, aki előzően érkezett meg Szegedről, hogy a kisleányát meglátogassa. Szekulesz sírva hallgatja a vádlottak padján a tanuk vallomását. Valutacsomagolás a vacsorán Elnök: Nem azért jött fel a maga anyósa, hogy külföldre valutát síboljon? Hiszen az ügyész úr előtt azt vallotta, hogy anyósa külföldre akart utazni gyógykezeltetés céljából. — Kérem, én ezt a vizsgálóbíró előtt vall. lottam, de ez a vallomásom tévedés. Elmondja még, hogy Nagy Pál is megjelent a vacsorán, ő nagy Pállal üzleti összeköttetésben volt. Elnök: Nagy Pál joghallgató. Az a hivatása egy joghallgatónak, hogy tanuljon. Mit féle üzleti összeköttetésben állhatott maga egy joghallgatóval? — Ő is valutázott... — mondja néhány, pillanatnyi hallgatás után Szekulesz József, mire az elnök így szól hozzá: — Itt vannak a maga levelei, majd fel fogom olvasni, ezekből kiderül, hogy együtt v* lutáztak Nagy Pállal. — Igen, kérem, közös valutaüzleteket csi* náltunk. A vacsora után Nagy Pál becsomagolt egy kofferbe