Esti Kurir, 1933. augusztus (11. évfolyam, 172-196. szám)

1933-08-01 / 172. szám

*»1933 Vili. 1, KEDD i Az ESTI KURÍR kiadóhivatalának (V., Vilmos császár­ út 34) telefonszámai: 122—88, 254—05 .S ÍKIS - T néhány napja mindössze, hogy a szerkesztőhöz intézett panaszos leve­let közölt az Esti Kurír — panaszos levelet a száguldó guillotine ellen. Mert valóban testi épségnek és ide­geknek kiapadja az a budapesti utca, amelyen rendszerint szédült vágtatás­­sal és jobbadán nyitott kipufogóval száguld végig az egyébként nagyon ügyes és modern közlekedési eszköz, a motorkerékpár. Azt kérte a pana­szos levél írója: hívjuk fel a hatósá­gok figyelmét a száguldásra is, a ret­tenetes kattogásra is és kérjünk segít­séget a remegő idegű fővárosi polgár­nak. Alig néhány órával rá­ megjelent a főkapitány csendrendelete. Amely nagy körülményességgel és részlete­zéssel tiltja meg mit nem szabad a budapesti utcán és házban. Benne van ebben a rendeletben a villamos csen­gőtől a tekézésig minden; igen, a teke­zésig, amely vidám golyócsattogásával is zajt ver. m­ilyen gondos a rendelet, pedig hol tekéznek ma már, hol ma­radt szigete a régi évek kedélyes játé­kának; s éppen csak a motorkerék­pár komoly rend szabály­ozását hagy­ták ki a szigorú paragrafusokból, ép­pen azt, ami nyugalmunkat kilenc­­tizedrészben zavarja, sőt dúlja. Miért?­ ­ Hátán egy kicsit elkésve jelent meg a félhivatalos nyilatkozat, mert úgy lehet: vége a kánikulának, abban a gőzfürdői formájában, amellyel most hétfőnapig sanyargatott. De vég­tére is: a kérdés nem egy nyári, nem néhány forró napé. Esztendők óta követeli a belátás és emberi érzés, hogy adjanak a rendőröknek nyárra, elviselhetetlenül nehéz posztó unifor­misuk helyett vászonruhát. A huma­nizmuson túl a legegyszerűbb józan ész és érdek is követeli, hogy fizikai­lag lehetővé tegyük a rendőrök szá­mára a négyórás szolgálatot, gyakran a legégetőbb napon. Évek óta eleven a követelés, évek óta ígérték s nem csinálták meg, míg most végre ki- és bejelenti a főkapitány, hogy nincs is rá pénz. Vérmesebb ember azt mon­daná: de erre igenis muszáj pénznek lenni. Ám a filozófus természet csak legyint: jól tudjuk, hogy nincs rá pénz. Miért és hogyan is lenne? Kel­lett Lillafüredre, kútfúrásra, póló­­pályára, főúri birtokok vásárlására, freskókra. Arra sohasem mondták, hogy nincs. Arra lenni kellett. Vászon­­uniformista a rendőrnek nincs .. . ★ / És ha már a freskókat említettük, ne hagyjuk említetlen Mussolini jó­kedvű s főleg­ nagyon ízléses gesztusát, amellyel leparancsolta a házfalról az őt dicsőítő emléktáblát. A Duce úgy érzi, hogy nagyon is eleven még ah­hoz, hogy emlékét kőbe véssék — ezt a feladatot rábízza a történelemre. Azt hisszük, azért teszi, mert érzi, hogy teheti , hogy történelmi megítélésének nem kell elébevágni a sebtében, hatal­mának időszerűségében készült mű­vekkel. Biztos, hogy Mussolini nem igen tanult azoktól a magyar politiku­soktól, akik tőle sok mindent igyekez­tek eltanulni s akik nagyon is siettek, hogy márványban, ércben, domborban és homorban, akvarellben, olajban halhatatlanná avassák magukat. Egészen különös és titokzatos bűnügyben folytatja ma is a nyomozást tegnap dél óta a budapesti főkapitányság. A probléma ez: kidobták-e meztelenül egy emeleti ab­lakból Végvári Borbála szobrászmodellt, vagy sem? A Dob­ utca 21. számú ház első emeletén meglehetősen szerény körülmények között lakik a ház tulajdonosa, Riesz Elemér 24 éves szobrászművész, akinek lakásáról teg­nap délelőtt sikoltozás hallatszott az utcára, majd a szű­k utca néhány járókelőjének a forró délelőtti órákban vérfagyasztó látvány­ban volt részük. Biesz lakásának ablakából az utcára zu­hant egy fiatal nő, akin mindössze se­lyemharisnya és cipő volt. A leány jajveszékelve terült el a földön. Né­­hányan hozzá siettek, letakarták egy sállal és kihívták a mentőket. A mentőorvos meg­állapította, hogy a nő tagjai nem törtek el, csak zúzódásokat, esetleg belső sérülést szen­vedett. Ez volt az első szava: — Nem ugrottam ki, kidobott ez a ke­gyetlen ember az ablakon. A mentők a Rókus-kórházba szállították. Megállapították, hogy neve Végvári Borbála 25 éves szobrászmodell, de csak három hét óta van ezen a pályán, mert azelőtt háztar­tási alkalmazott volt. A kórházban ápolás alá vették a leányt s egyúttal megindult a rendőri nyomozás is. Kisfaludy Horváth Ernő dr. detektivfelügyelő nyomban meg­jelent a Dob­ utca 21. számú házban. Biesz Elemér sápadt, sovány, markánsarcú fia­talember, akinek lakásán néhány megkez­dett agyagszobor-vázlat és egy szép, de még be nem fejezett női aktot találtak. Biesz elmondta, hogyan ismerkedett meg, modell­jével és azt állította, hogy a délelőtti órák­ban kiment a fürdőszobába s mire vissza­jött, az utcáról a nyitott ablakon át zaj hallatszott fel. Akkor vette észre, hogy a leány kiugrott az ablakon. A rendőrség mindenekelőtt a szemtanu­kat hallgatta ki. Ezek elmondták, hogy a sikoltozás zajára felfigyeltek az emeleti ablakra és akkor vették megdöbbenve észre, hogy irtózatos erőfeszítéssel kapasz­kodik az ablakpárkányba egy meztelen nő, mellette pedig egy szürkekalapos férfi állott, akinek látták karjait és pontosan megfigyelték, hogy a fiatal nőt a lábszáránál fogva kidobja az ablakon. Tekintettel arra, hogy tanúk látták, hogy a leány nem önszántából ugrott ki, Riesz Elemért őrizetbe vették. Az esti órákig váltig tagadta, hogy ő dobta ki a modellt. Ennélfogva a rendőrség kény­telen volt a meglehetősen súlyos állapotban levő leányt a Rókus-kórházban kihallgatni. A leány vallomása Végvári Borbála a következő különös tör­ténetet mondta el: — Pontosan vasárnap volt három hete, hogy testvérhugommal, aki ugyancsak ház­tartási alkalmazott Budapesten, sétálgat­tunk a ligetben, voltunk az Angol Parkban és a ringlispilek környékén megismerked­tünk egy barna, jól öltözött fiatalemberrel, aki hevesen udvarolni kezdett s azt mondta, gazdag ember, háza van, szobrászművész, a legszebb szobrot rólam tudná meg­csinálni. Együtt voltunk egészen hajnali négy óráig. Megmondtam lovagomnak, hogy ilyen ké­sőn nem szabad hazamennem a Vásár­ utca 2. számú házba, ahol alkalmazásban vol­tam, mert bizonyosan kidobnak. Biesz Ele­mér azt ajánlotta, hogy menjek el a laká­sára. El is mentem. Mivel a helyembe nem mehettem vissza, ott maradtam Biesznél. Az első napokban nagyon figyelmes volt. Azt ajánlotta, legyek a modellje. Készített is ró­lam szobrot. Néhány nap múlva testvérem megtudta, hogy mi történt velem. Felkere­sett. Ezután nagyon sokszor veszekedtünk Biesz Elemérrel, aki ostromolni kezdett. Lát­tam időközben, hogy Biesz nem szerelmes belém, vagy talán különös, furcsa passziói vannak, mert a legnagyobb szerelem közben ütni-verni kezdett. El is határoztam, hogy el fogok menekülni tőle. Vasárnap megint jóbarátságban voltunk, amikor kopogtatott az ajtóm a testvérem. Ekkorra határoztuk ugyanis el, hogy ott­hagyom Biesz Elemért. Biesz fáradtan fe­küdt az ágyban. Gyorsan felöltöztem, felvet­tem a fekete ruhámat. Hasonló ruhában volt a testvérem is. Éppen el akartunk menni, amikor Biesz felébredt. Erre ő is hamar magára kapta a ruháját és rátámadt testvéremre, akit formálisan elkergetett a lakásból. Ekkor hozzám lépett és azt mondta: „Nem akarom, hogy elmenj. Én szeretni akarlak! Maradj itt!“ Megfogta a ruhám övét és rámparancsolt, hogy vetkőz­zem le. Egyet rántott az övön, mire a csat kipattant. Féltem, hogy a ruhát leszaggatja rólam, mert már máskor is megtette. Ön­szántamból levetettem a ruhát, úgy hogy csak a selyem harisnya és cipő volt rajtam. Rámrohant, mire kiszakítottam magam karjai közül, fel­álltam és hátrálva az ablak fele men­tem. Nyomon követett, így álltam meg az ablaknál, háttal kifele. Ebben a pil-t kínaiban rámkiáltott: «Vagy itt ma­radsz, vagy kidoblak az ablakon!» Meg­ragadta két lábszáramat, úgyhogy én irtózatos sikoltozással fejjel lefelé kizu­hantam. Miközben ezt az érdekes előadást Vég­vári Borbála elmondta, a Rókus-kórház fo­lyosóján megbilincselve állt két detektív között Riesz Elemér, várva az első szembe­sítésre. Az orvosok ugyanis megengedték, hogy — a beteg állapota nem lévén nagyon súlyos, — szembesítéssel tisztázzák a tény­állást. Biesz, mintha mi sem történt volna, odahajolt, hogy barátságosan megcsókolja. De a leány hangosan rákiáltott: — Távozz, gyilkos, nem is akarlak többé látni! A sápadt Biesz Elemérnek ezután szemébe mondta a már előadott részleteket. Biesz az izgalmas szembesítés után is azt mondta, hogy nem ő dobta ki a leányt az ablakon. Ezután Bieszt visszakísérték a főkapitány­ságra. Itt ma délelőtt Zilahy János dr. rend­őrf­ogalmazó megkezdte Riesz Elemér kihall­gatását s berendelte a tanukat is. A mai kihallgatás Zilahy rendőrfogalmazó ezután Végvári Borbálát hallgatta ki. A késő délutáni órák­ban fejezte be a leány jegyzőkönyvi kihall­gatását. A leány ma is ugyanúgy mondta el az eseményeket, mint tegnap a nyomozó detektívek előtt. Kiegészítette mindezt azzal, hogy a fiatal szobrászművész tegnap erősza­kosan lépett fel vele szemben és kényszerítette, hogy levetkőzzék. — Ekkor — mondja a leány —­ az ab­lakhoz hátráltam és elkiáltottam magam: Juci, segítség! Azt hittem, ugyanis, hogy hú­gom, akit Biesz előbb kiutasított a lakásból, az utcán meghallja és segítségemre jön. Kiáltozásomra Biesz rámtámadt, megfogott és kidobott. Györffy Aladár dr. rendőrtanácsos Biesz Elemért nővel szemben tanúsított erőszakos magatartás és szándékos em­berölés kísérlete I címén letartóztatta. Szándékos emberölés kísérlete • ____ miatt ma letartóztatták Riesz Elemér szobrászművészt, a meztelen modell merénylőjét Puistyén e válságos évben minden rheumásról gondos­kodik 15 osztályba sorozott egyéni pausálkúráival. A gyógyeszközök széles ská­lája módot ad a legenyhébb kúrára is. Kúraköltségre felvilágosítás az ESTI KURÍR Utazási Osztályánál, V., Vil­mos császár­ út 34. szám. Tel. 12-2-38 és 25-4-05. 3 De Valera könyörtelenül elfojtja az ír fasisztapárt működését Fegyverrazzia a volt kereskedelmi miniszter és a hadseregfőparancsnok lakásán Aublin, július 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) De Valera miniszterelnök az ír fasisztapárt feloszlatása után most erélyes akciót ren­delt el a betiltás ellenére is tovább működő párt tevékenységének megakadályozására. Miután az ír kekingesek vezére, O’Duffy tábornok vasárnap egy népgyű­lésen újból kijelentette, hogy az ír fasiszta párt a betil­tás ellenére is minden körülmények között megtartja augusztus 13-ára tervezett dub­lini tömegfelvonulását, a miniszterelnök vasárnap délután el­rendelte, hogy házkutatásokat kell tar­tani a fasisztapárt valamennyi vezető tagjánál és minden fellelhető fegyvert el kell kobozni, nehogy az augusztus 13-i felvonulás, ha a fasiszták valóban megkísérlik, véres har­cokra vezethessen.­­ A rendőrség a hétfőre virradó éjszaka többezer kekingesnél tartott házkutatást - s a fegyvereket még ott is lefoglalta, ahol a fegyver tulajdonosa szabályszerű fegyverviselési engedélyt tudott felmu­tatni. Házkutatás volt többek között Blythe volt pénzügyminiszternél, McGilligan volt keres­kedelmi miniszternél és O’Sullivan ezredes­nél, az ír hadseregfőparancsnok volt első hadsegédénél. Mind a hárman vonakodtak átadni fegyvereiket, úgyhogy a detektíveknek erőszakot kellett al­­kalm­azniok. Az ír közvélemény feszült izgalommal várja fasiszták a dublini hősök emlékműve előtt akarnak megtartani. A kormány hétfőn reg­gel kiáltványt tett közzé, amelyben beje­lenti, hogy a felvonulást feltétlenül meg­akadályozza, ha kell, fegyveres erővel is. Gyártja: Orion izzólámpagyár Felhívás a Magyarországon lakó csehszlovák állampolgárokhoz A csehszlovák követség értesíti a Magyar­­országon lakó csehszlovák állampolgárokat, így birtkukban lévő háborúelőtti államadós­­­sági kötvényeik kiűzetése megkezdődik. Bő­­vebb értesítést a csehszlovák követség ad (Budapest, VI., Rózsa­ utca 61.) .

Next