Esti Kurir, 1933. október (11. évfolyam, 223-248. szám)
1933-10-01 / 223. szám
Budapest, 1933 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY október 1. vasárnap ITT AZ ŐSZ... Gömbös Gyula miniszterelnököt fölkereste egy gazdaküldöttség, mely panaszaira válaszul bizonyára nem várt tőle egyéb nyilatkozatot, mint amilyent ilyen alkalommal adni szokás; s ha a miniszterelnök mégis az egész országos és gazdasági politikára kiterjeszkedő beszéddel válaszolt, ennek bizonyára az az oka, hogy most, ősszel, a politikai évad elején szükségét érzi a fontos kormányzati irányvonalak tisztázásának. Nyilatkozatát tehát ebből a szempontból kell vizsgálni s ebből a szempontból kell megállapítanunk róla azt is, hogy olyan eszmét, amelyről eddig ne hallottunk volna, nem találunk benne. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha a nyilatkozatban szereplő régikeletű programpontok között ne volnának helyesek is. Csak megelégedéssel fogadhatjuk például a miniszterelnöknek azt a kijelentését, hogy „az állami gépezet racionalizálása, illetve egyszerűsítése" révén kíván a polgárság terhein könnyíteni. Ehhez legfeljebb azt fűzhetjük hozzá, hogy ezt a racionalizálást mi mindig ürgettük, mindig elkerülhetetlennek vettük, s minél inkább igazolnak minket a viszonyok, minél nyilvánvalóbbá lesz, hogy a kormányzatnak, ha az ország gazdasági újjáépítése av,e ebben csak a legszükségesebb lépéseket is meg akarja tenni, a racionalizálás útjára kell lépnie, annál kevésbé tarthatjuk igazoltnak azt a visszautasítást, amelyben a mi követelésünk annak idején részesült. Nem fogadhatjuk el viszont azt, amit a miniszterelnök a gazdasági s főként a mezőgazdasági kérdésekről mondott. Nem szállunk ezúttal vitába a kaletta érdekében mondott problematikus értékű argumentumokkal s nem kutatjuk ezúttal azt sem, hogy az általa említett hat-hét millió mázsa külföldön elhelyezett gabonának hányadrészéért fizettek zárolt pengőkkel. De nem térhetünk szótlanul napirendre afölött a reframszerűen visszatérő szólam felett, hogy i,nem mindegy, kié a magyar föld ...“ Hogy nem mindegy, ezt mi magunk is nagyon jól tudjuk, ezt mindenki tudja, s meggyőződésünk, hogy minden okszerű gazdasági politika csak arra igyekezhetik, hogy a földet annak a kezébe juttassa, aki a köz javára, a nemzet javára a legjobban tudja azt gyümölcsöztetni. Az egészségesebb földbirtok-megoszlásra való törekvés, vagyis az az igyekezet, hogy a szegény magyar parasztot és családját földhöz juttassák, olyan általános követelése a szociális értékű magyarságnak és a józan megfontolóképességű szakembernek egyaránt, hogy nem is szorul bővebb magyarázatra. Fájdalom, ennek a törekvésnek érdekében semilyen konkrét lépést nem láttunk. Elismerjük, a feladat nehéz. Amikor Gömbös Gyula közel egy évvel ezelőtt, kormányelnöki működésének legelején, nagy telepítési akciót ígért, mi mindjárt bejelentettük kételyeinket. Számot vetettünk azzal, hogy micsoda pszichológiai hatást óhajtanak az ilyen nagyon is bátor ígéretek kelteni s nem vártuk azt, hogy az ígéret hamarosan valóságra váljon. Nem reklamáljuk a beígért ezer falut ma sem. De ha legalább egyet látnánk közülük. Ha legalább az első falu megteremtésére irányuló erőfeszítéseket látnak. Ha legalább azt látnák, hogy nem állják útját — egészségtelen rendelkezésekkel és intézményekkel— annak a természetes folyamatnak, amely a szociálisabb földbirtokmegoszlás felé halad! Dréhl Imre vádjai az elhunyt Hankó Elemér miniszteri tanácsos ellen Párbajügye mai tárgyalásán kijelentette, hogy Hankó meghamisította a népjóléti panamára vonatkozó blokkfeljegyzéseket Az utóbbi évek egyik legérdekesebb párbajügye került ma a budapesti büntetőtörvényszék Várady-Brenner-tanácsa elé. Az ügy vádlottja Dréhr Imre ny. államtitkár volt, akit az azóta elhunyt Hankó Elemér miniszteri tanácsossal vívott párviadala miatt párbajvétséggel vádolt az ügyészség. Ezt a párbajt viharos események előzték meg. Dréhr Imre ugyanis a népjóléti minisztérium ellen indított vizsgálat idején a fegyelmi eljárás bereje előtt bírnyói feljelentést tett önmaga és mindenki ellen, akinek nevét a népjóléti panamákkal kapcsolatban emlegették. Dréhl Imre másnap az egyik napilapban megismételte Hankó elleni vádjait és még a következőket fűzte parlamenti beszédéhez: — Jellemző az az eset is, ami Hankó és egy menekült százados között történt. A százados segély címén harminc pengőt kapott Hankótól, de hétszáz pengős nyugtát állíttattak ki vele. A százados Földes István ügyvédhez fordult, aki magához kérette Hankót és közölte vele, ha nem rendezi az ügyet, nyilvánosságra hozzák a visszaélést. Hankó erre térden állva könyörgött az ügyvéd előtt, hogy ne tegye őt tönkre és később ki is fizette a 670 pengőt a századosnak. Hankó Elemér a cikk megjelenése után provokálta Dréhr Imrét, Dréhr Palotai- Kovács Károlyt és Asbóth Jenőt nevezte meg segédeiül. 1933 február 28-ára tűzték ki a párbajt, reggel 9 órakor azonban detektívek jelentek meg a Rákosi-féle vívóteremben és a párbajt megakadályozták. Este 9 órakor Dréhr Imre és Hankó Elemér mégis szembekerültek egymással a Fodorféle vívóteremben, ahol megkezdődött a párbaj. A felek vad iramban támadtak egymásra, Hankó mindjárt az első menetben 1932 február 28-án azután Dréhr a parlamentben is felszólalt és a többi között a következőket mondta: — Van a pénzügyminisztériumban egy Wertheim-szekrény, amelyben azokat a meghamisított blokkfeljegyzéseket őrzik, amelyek alapján engem kikértek a Háztól és fegyelmi ítéletet hoztak. Mindez annak a Hankó Elemérnek a blokkfeljegyzései alapján történt, akinek már régen fiini kellene, mint vizsgálati fogolynak és akinek kulcsa volt ehhez a X Wertheimszekrényhez, felek nem békültek ki. Hankó Elemér miniszteri tanácsos azóta meghalt, így ma egyedül Dréhr Imre állott a bíróság elé. A tárgyalást rendkívül nagy érdeklődés előzte meg, miután olyan hírek terjedtek el, hogy Dréhr már a mai per keretében is súlyos vallomást fog tenni az úgynevezett népjóléti panamákkal kapcsolatos vizsgálatról. — Nem érzem magam bűnösnek — mondotta Dréhr kemény hangon, — mert mindazt, amit a képviselőház nyílt ülésén elmondtam, majd másnap a sajtóban megismételtem, az első szótól az utolsóig igaz. A célom az volt, hogy Hankó Elemér engem bepereljen sajtórágalmazásért és elérjem azt, amit semmi áron nem tudtam elérni, hogy a független magyar bíróság elé kerüljek. Hankó ehelyett provokáltatott és a segédek kardpárbajban állapodtak meg. Én társadalmi kényszer alatt álltam és kénytelen voltam párbajozni. — Hangsúlyozni kivánom — folytatta Dréhr —, hogy: Hankó állításai és állítólagos blokkjegyzetei indították el ellenem az a hajszát, amely még ma sem szűnt meg. Hankó ugyanis azzal védekezett a fegyelmi bíróság előtt, hogy a visszaéléseket és kifizetéseket felsőbb utasításra, Vass népjóléti miniszter és az én utasításomra követte el. Ezeket az állításait egykori blokkjegyzeteivel kívánta igazolni. Hankó vallomása szerint ezeket a jegyzeteket a házivizsgálat megindulásakor, 1930 október végén közjegyzői letétbe helyezte. Innen kerültek ezek a blokk-könyvek a pénzügyminisztérium Wertheim-szekrényébe, amelyhez Hankó Elemérnek kulcsa volt. Hankónak a blokk jegyzőkönyvekre vonatkozó vallomása megtévesztette a fegyelmi bizottságot, s az akkori miniszterelnökot, sőt az ügyészséget is. Hankó ugyanis azt mondta, hogy «az annak idején a közjegyzői letétbe helyezett blokkfeljegyzésekhez nem juthatott hozzá. Ezzel szemben a vizsgálat során kiderült, hogy ezek a blokk jegyzetek 1931 március 23-án kerültek csak közjegyzői letétbe, vagyis mindössze két hétig voltak ott és Hankó Elemérnek öt hónap állott rendelkezésére, hogy ezeket a blokkjegyzeteket megfelelően korrigálja, átírja. — Mikor én az egész kormánnyal szemben felvettem a harcot — folytatja Dréhr —, elhatároztam, hogy ezt a kérdést tisztázni fogom. És hogy senki ne vádolhasson azzal, hogy a mentelmi jog mögé bújok, a sajtódban is megismételtem Hankó elleni vádjait már. c ■ Hankó blokkjegyzeteit megsebesült, mert Dréhr kardja az orrán három centiméteres sebet vágott, amely a porcokat is megsértette. A párbaj után a A hitelpolitika és az adópolitika terén sok módja nyílnék a kormányzatnak arra, hogy ezt a természetes folyamatot elősegítse. Sajnos, nem teszi. Az esetleg saját hibájukból eladósodott nagybirtokokat a moratóriumos intézkedések Ugyanúgy védik, mint azt a kisgazdát, aki a legszükségesebb munkák kontinuitásának érdekében vett fel kölcsönt. Miért nem teszik lehetővé, hogy azok a nagybirtokok, melyek akár a birtokosok könnyelműsége és hozzá nem értése, akár pedig az egész konstrukció egészségtelen és életképtelen volta miatt fizetésképtelenekké váltak, átalakuljanak kisgazdaságokká? Miért nem hajtják be természetbeni termékekben, vagy akár földbirtokban a nagybirtok horribilis tartozásait? Miután ezt az eszmét megpendítettük, megszületett a gabonaadó, amely azonban éppen nem ezt a célt szolgálja, hanem kivonja az adófizetők nagy részét a rendes adózási kötelezettség alól, viszont az államot azzal a gonddal terheli meg, hogy a befolyt 1.300.000 méter mázsa gabonát — amellyel Gömbös Gyula szerint a „kormány értékesítési tevékenysége tehermentesítette a belföldi piacot".4 — hol helyezze el. Ha pedig ehhez az egészségtelen földbirtokpolitikai gyakorlathoz hozzávesszük a szólamot, hogy „nem mindegy, kié a magyar föld44 — akkor ■ újabb jelét láthatjuk annak, hogy ez a szólam s a mögötte megbúvó tendencia, mint a múltban, úgy a jelenben is állandó a kerékkötője annak a mozgalomnak, amely a magyar föld népét a koldussortból kiemelni igyekszik. Végül a miniszterelnöknek azt a bejelentését kell szóvátennünk, hogy a gazdaadósságok végleges rendezése még az ősz folyamán megtörténik. Ennek kivált-képpen csak örülhetünk, ezt kiváltképppen régóta sürgetjük; legfeljebb arra legyen szabad figyelmeztetnünk a kormányt, hogy az ősz már itt van. Itt az ideje a provizóriumokkal, alkalmi rend- szabályokkal és protekcionista szellemül intézkedésekkel való gazdálkodás felszámolásának, s a közvélemény akkor fórt dúlhatna bizalommal a kormány felé, ha látná a tetteket, amelyeket ennek érdekében vár. A párbaj A bíróság ezután megkezdi a tanuk kihallgatását és elsőnek Palotai-Kovács Károly, dr. ügyvédet, párbajsegédet hallgatják ki. A tanú elmondja, hogy megkísérelték a felek között a békítést, de nem sikerült Dr. Hedry Endre és Vojta András orvosok után az ügyész vádbeszédében fenntartja a vádat. Dusárdy Imre dr., Dréhr védője a következőket mondja: — Méltóztassék nyomatékos enyhitőkörül-