Esti Kurir, 1933. október (11. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-24 / 242. szám

9 .ÍrSKS ii:­ 1933 X. 24. KEDD Negyvenezer ember kilencven percig szünet nélkül tombolt a botrányos olasz-magyar futballmérk­őzésen Soha nem látott hősies erőfeszítéssel inszakadásig küzdött a magyar csapat s csak minimális arányban 1:0 (1:0)-ra vesztett Korányi Lajos narkotizált állapotban, címeres válogatott­ trikóban a szanatóriumi ágyon A pesti utca még a késő esti órákban is az olasz-magyar mérkőzésen történtektől volt hangos. Korányi szerencsétlenségének híre általános részvétet keltett mindenütt és Orth emlékezetes balesete óta nem volt olyan izgalom a sport iránt érdeklődők tízezreinek körében, mint a tegnapi szerencsétlen mér­kőzést követő estén. Az a szörnyű csattanás, amely felhallat­szott a tribünökre is és amely talán egy gyö­nyörűen ívelő játékoskarrier tragikus össze­omlását okozta, teljesen tönkretette az olasz-magyar mérkőzést, amelyre negyven­ezer néző vonult fel, de amelyre hatvanezer is felvonult volna, ha Buda­pest olyan stadionnal rendelkeznék, mint Bécs vagy az olasz városok. Ez a szerencsétlenség deprimálta, a vég­letekig elkeserítette, felizgatta és lázba hozta a lelkes és szép játékra áhítozó tízezreket és leírhatatlanul borzalmas hatással volt a Korányi pályán maradt tíz társára. Annál sajnálatosabb volt, hogy a félidőben bizo­nyos funkcionáriusok, akiknek a társuk tragikus sorsa felett mélyen megrendült já­tékosokat kellett volna vigasztalni, ezeket a hősiesen küzdő fiukat lehetetlen tanácsaik­kal a végletekig felizgatták, úgy hogy csak a magyar játékosok csodálatos fegyelmezett­ségének köszönhető, hogy hatalmas bot­rányba nem fulladt a mérkőzés. Rendőrlovak gázolnak ,17:1 a tömegbe ! Meg kell mondani végre azoknak, akik nem tudnák: a közönség teljesen ártatlan abban a tekintetben, hogy a 60—70.000 nézőt befogadni képes nemzeti stadion még nem épült fel. Annál feltűnőbb, hogy a közönséget, főleg olasz-magyar mérkő­zések alkalmából következetesen tünte­tők gyanánt kezelik és karhatalommal nehezítik meg, hogy drágán megfizetett jegyével bejusson a pályára.­ ­Ami legutóbb a Hungária-uti pályán­­játszó­dott le, az tegnap az Üllői­ úton megismétlő­dött. . Rendőrlovak gázoltak a tömegbe és míg a kocsiútról gyalogos rendőrök feltartott gumibottal szorították fel a közönséget a gyalogjáróra, addig a gyalogjárón fi­cánkoló rendőrlovak zárták el a közle­kedést és szorították vissza az embere­­ ket a kocsiútra. A gyönyörű verőfényes őszi napban rend­őr­kardok villogtak, éspedig nemcsak a pálya körül, hanem a pályán belül is. Meg kell végre tanulni, hogy lehetetlen dolog válogatott mérkőzésen két-három bejárattal elintézni a közleke­dést, amikor az új Prater-Stadionban például harminc kapun keresztül is be lehet jutni a pályára. Ilyen kezdetleges rendezés mellett nem csoda, ha a pálya és környéke ostromállapot képét mu­tatja. Az osztrák-magyar amatőrmérkőzést meg­nyerték a magyar fiúk, a fizikailag sokkal erősebb, szálas osztrák legényekkel szem­ben. Az első félidőben az osztrákok támad­tak többet,és megnyerték a félidőt 2:1-re. A második félidőben a magyar csapat és a­­ rendőrség támadott sokat. A klubház körüli állóhely-részen ugyanis olyan torlódás támadt, hogy a közönség be akart nyomulni a korzóra. Közben a félvo­­nal-pályán akadt volna még némi hely, azonban­­ kevés volt a bejárat és a közön­séget nem tudták arányosan elosztani. A tömeg már-m­ár áttörte a kerítést és többen már be is ugráltak a korzóra, amikor a rendőrök kirántották kardjai­kat és a szemben lévő nagy tribünön kitört a felháborodás, mert úgy látszott, mintha rendőrök kardlapoznák a kö­zönséget.­­A klubház közelében lejátszódott t­ömegje­­lenetek­ után ismét a magyar csapat vette túl a támadó szerepét és az utolsó percben szinte összecsuklott. Nyomban orvosok, trénerek, masszőrök, játékosok gyűrűje vette körül és egy pilla­nat múlva futótűzként terjedt el a hír: Ko­rányi lábát törte! Nádas szövetségi kapi­tány halálsápadtan, szócsővel a kezében rohan végig a határvonalon és a közönség felé fordulva szócsövön keresztül kiáltja százszor is: — Korányi sípcsontját törte! Azután átmegy a másik oldalra és szinte önkívületi állapotban ott is kihirdeti a tra­gikus eseményt. A rendőrkapitány, aki a salakpályán sé­tál, ugyancsak felkiált a nagytribün felé: — Sípcsonttörés! Most annak ellenére, hogy az egész magyar támadás Polgár áttörő stílusára van be­állítva. .— Polgár hátramegy hátvédet játszani Ko­rányi helyett, így természetesen megbomlik a magyar csatárkor játéka. A hatalmas embergyű­rű egy pillanatig dermed­ten figyeli az eseményeket, azután elementáris erővel tör ki a tüntetés. Az olaszokat is teljesen megzavarja a sze­rencsétlenség. Most fülsiketítő zsivajban folyik a játék, a rendőrök feltörött gumi­bottal igyekeznek megtisztítani a salakpá­lyát. * Hatalmas botrány fenyeget. Szándékosságról senki sem beszél, de az ola­szoknak mégis kellemetlen tehet, hogy ép­pen Cesarini volt okozója a balesetnek. Ce­sarinit nem régen egy esztendőre tiltották el a játéktól botrányos viselkedése miatt. A közönség követeli a győzelmet rúgott góllal 3:2-re legyőzték a robusztus külsejű osztrákokat. Ezután jött a nagy meccs: tomboló tetszés fogadta az olaszokat és a szokásos formasá­gok után játékra álltak fel a csapatok. Olaszország: Combi — Rosetta, Caligairis —Pizziolo, Monti, Bertolini-­— Guarisi, Cesa­rini, Borés II., Ferrari, Orsi. Magyarország: Háda — Korányi, Bíró — Szalay, Sárosi, Palotás — Mikes, Takács II., Polgár, Toldi, Kemény. Máskor a tomboló­ hangorkán mintegy varázsszóra megszűnik a mérkőzés kezdetét jelző bírói sípszóra — most különös jelen­ségnek vagyunk a tanúi, a hangorkán tovább tart, sőt egyre szé­lesedik, erősödik, a szócsövekkel fel­szerelt nézők tízezrei fergeteges hajrá­val dobják harcba a magyar fiúkat, akik úgy érzik, hogy­ a közönség köve­teli a győzelmet. Mennek is a támadások, az ügyes Kemény egyelőre még önzetlen és tálalja a labdákat, Toldi azonban a nagy izgalomban elesik, majd pedig a léc fölé vágja a labdát, a rend­kívül agilis Takács villámgyorsan lő kapás­ból, de a labda a Springer-szobor körül fel­állított ,,szükségtribün“ felé gurul... Meg kell állapítani, hogy az olaszok eközben nem mutattak sokat. Nem mondjuk azt, hogy a harminc éven fe­lüli veteránok mondottak csődöt, mert­­Jo­sélia és Caligaris, a legrégibb olasz válogatot­tak, kolosszális munkát végeznek, s mint ké­sőbb majd kiderül, Bertolinival és az állan­dóan a védelembe húzódó Ferrarival együtt ők akadályozták meg a nagyon esedékes ma­gyar győzelmet. De a csapat a maga egészé­ben sablonos, színtelen játékot produkált. A prágai Slavia-Juventus-mérkőzésen Cesarini példátlan vakmerőséggel a nyílt színen knockautolta a játékvezetőt, a bécsi Braunt. Azóta Cesarini nem játszhatott a válogatott csapatban sem. Bár most is otthon hagyták volna! Most kiderül, hogy a magyar csapat tíz emberrel sem rosszabb az olaszoknál. A tíz piros trikós magyar ínszakadásig küzd. Az olasz játékosok közül először Caligaris, majd Cesarini kerülnek a földre és másodpercekig hemperegnek ott, mire a közönség tomboló felháborodásban tör ki. — Fiuj, álhalotta­ki Szimulánsok ... A közönség tombol, Cesarini tovább hem­pereg. Az olaszok azt állítják, hogy Cesarinit vesén rúgták. A rendőrök megint megjelennek a gumi­bottal. Mr. Rous elveszti a „kontenanszot“ A közönség pillanatra sem nyugszik meg, K­ous angol bíró ellen is tüntetnek. Az angol játékvezető beleesik abba a hibába, hogy angol mintára megengedi a kemény játé­kot, viszont az alattomos, titkos faultok­hoz nem ért, miután ez a brit földön nem divatos. Az embernek az az impressziója, hogy a bíró nem érti az egészet, ami a pályán történik, a játékosok ügyet sem vetnek a bíró jelen­létére. Aránylag kevesen veszik észre, hogy a ma­gyar fiúk olyan erényekről tesznek tanúsá­got, amelyeket már évek óta nem láttunk magyar pályán. Ez a­­z ember hatalmas elkeseredéstől tüzelve, pilla­natnyi szünet nélkül, önfeláldozóan,­­ mindent kockáztatva küzd és különösen az óbudai Biró remekel, amint ellenállhatatlanul rombolja szét egymás után a támadásokat. Temperamentuma azonban most is túlteng, mint Bécsben és egyetlen védelmi hibája — ugyancsak bécsi mintára — elég ahhoz, hogy az A katasztrófa A katasztrófa a tizenötödik percben követ­kezett be: Korányi pontosan a félpályán ösz­­szefutott Gesarinivel, az olaszok jobbössze­­kötőjével, mindketten a földre kerültek, de míg Cesarini rögtön felpattant onnan, addig Korányi elterült a földön és olaszok megnyerték a mérkőzést . Cesarini és Boréi ügyesen helyet cserélnek és miközben I Biró nem tud megállni a ,,svungtól“, a fiatal torinói center mint valami tréning-­ mérkőzésen, nyugodtan és pontosan küldi a labdát a jobb sarokba. Orkánszerű füttykoncert, egyetlen taps sem hallatszik. A félidőben Dinnyés képviselő, továbbá a békebeli válogatottak, Potya, Pataki, Bródy, Blum vigasztalják a magyar csapatot, míg egyes funkcionáriusok izgatják a játékosokat. Monti „produkálja magát" A második félidő a tíz magyar játékos hősies erőfeszítésének jegyében telik el. Az olaszok megzavartan, szárnyszeget­ten, nagyon rosszul játszanak, annyi rossz passzt az egész elmúlt szezonban nem adhattak ezek a világhírű játéko­sok, mint ezúttal. Csak a Rosetti—Caligaris bekk-pár dolgozik masszív biztonsággal, a régi Fogl-gátra em­lékeztető falanxként. Bertolini, aki törülközéi­vel Turbánt kötött a fejére, csodálatos gyor­­saságával, Ferrari pedig gépszerű szorgal■l­mával segítenek a két hátvédnek és ez a négy játékos a második félidő 45 percének ideg­­izgató küzdelme után megakadályozza a vé­­gig hatalmas iramot diktáló és az utolsó pil­lanatig lankadatlan szorgalommal viaskodó magyar csapat győzelmét. A második félidőben újból fergeteges bot­­rány tör ki, mert az argentin Monti példátlan módon kva­­lifikálhatatlan mozdulatokat tesz a B-tri­­bün felé, miközben saját magával na­gyon meg lehet elégedve, mert a futball­­pályán nálunk még sosem látott produk­ciót a közönség tombolása közepette még egyszer megismétli! Amikor Rous kettőt sípol, a közönség der­­medt csendben marad a helyén — a Bauwens* botrány nem ismétlődik meg. Közben Korányi narkotizált állapotban, 4 válogatott címeres trikójában fekszik a sza­­natóriumi ágyon, törött lábán az ideiglenest gipszkötéssel...* A banketten az­­olasz Mauro, aki fog­la­lkot­zására nézve ügyvéd, színészi erővel előadott szónoklatot tartott, amelynek végén maga is rendkívül elérzékenyült. Fischer háromszor­­os éljent vezényelt az olaszokra, de mivel a profik sötét arccal néztek maguk elé, az ama-­­tőrök végezték el helyettük a kötelező tiszte­­­letadást. Biró a bor mellett elkeseredetten jelent­­ette ki: — Hejh, megmutattam volna annak a Cet sarininek, de nem tudtam eszközölni, mert nem is jött a közelembe. Közben az olaszok már elfelejtették a meccset, egyre a telefonhoz siettek és az iránt érdeklődtek, győzött-e Carnera?! ... El lehet mondani, hogy a ragyogó őszi délután, amely a futball hatalmas manifesz­­tációjának indult, végeredményben nem volt propagandája a futbalnak. Somogyi Vilmos. ................. ................. Kedden, október 24-én kezdődik az Esti Kurír új nagyszabású keresztrejtvény versenye KÉRDEZZ! - FELELEK! Kétszáz pompás ajándék kerül a pályázók között kisorsolásra Az ESTI KURÍR rendkívül népszerű rejtvénysorozatai között méltán nagy érdeklődésre tarthat számot október 24-én, kedden kezdődő nagyszabású keresztrejtvény versenyünk, amely újszerűségénél fogva bizonyára egy csa­pásra meg fogja hódítani a rejtvény­fejtők ezreit. KÉRDEZZ! - FELELEK! a címe ennek a páratlan érdekességű sorozatnak, melyet öt héten keresztül mindig kedden, csütörtökön és szombaton fogunk közölni. Az ESTI KURÍR 200 nagyszerű díjjal jutalmazza a megfejtők buzgóságát. Nagyszámú készpénznyereményen kívül csupa olyan hasznos és értékes jutalom szerepel a díjak jegyzékében, amely mindenki számára egész bizto­san nagy örömet fog szerezni. Rádiókészülékek, táskagramofonok, lakberendezési tárgyak, ezüsttárgyak, zsúrterítők, finom tokaji borok, diszkótésű könyvek, színház- és mozijegyek stb., stb. jutalmazzák a helyes megfejtőket. Nagyszabású és a maga nemében tökéletesen újszerű keresztrejtvény ver­senyünk részletes pályázati feltételeit annak megindulásával egyidejűleg fog­juk közölni. I .­I Az ESTI KURÍR szerkesztősége

Next