Esti Kurir, 1933. október (11. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-17 / 236. szám

1b 1933 X. 17, KEDD I Kommunista monstrepör Berlinben •­ Berlin, október 16. Az Esti Kurír tudósítói­nak távirata,­ Szenzációs kommunista monstre-bítnpör fő­­tárgyalását kezdte meg hétfőn a berlini es­­küdtbíróság a törvényszéki palota nagy es­küdtszéki tárgyalótermében. Nem kevesebb, mi­nt ötvennégy kommunista ül a vádlottak padján, akiket azzal vádolnak, hogy január 30-án, Hitler Adolf kancellári kinevezési napján részt vettek egy utcai zavargásban, amelynek során meggyilkolták Marko­vski nemzeti szocialista rohamosztagparancsnokot és Zauzitz rendőrűrmestert. A vádlottak kö­zül tizenhárman fiatalkorúak. A főtárgyalás több napig tart. Szervusz, apuskám, merre van Szumátra? (A pesti aszfaltról a keletindiai dzsungelekbe!) Igazán nem vicc a párizsi École des lan­­gues orientales tudós diplomájával, vagy a British Itoyal Society támogatásával, vagy a Rockefeller-foundation ösztöndíjával a misz­tikus Keletre rándulni, térkép és szakkönyv segítségével fölmérni, megismerni és leírni egy idegen világot. De tessék, kérem, innen a pesti aszfaltról, ahol a kaja és a pia már megfogyatkozott, alighogy kinőtt az ember a srác-sorból, fel­kapni akár a ringlispilre, egy keletindiai ha­jóra s elmenni a «krissz»-ek, ámokfutók, kinai-maláj-holland keverék ültetvényes és dzsungeles világába s ott 28-ra állítani az egész epe- és csokoládészinü társaságot. Ez igen, ez expedíció, ez útleírás. Székely László pompás műve, Az őserdők­től az ültetvényekig sokkal több, mint amit a cím­e mond és sokkal több, mint egy re­mek útleírás. Valóságosan: felfedezés. De nemcsak Szumátra felfedezése, hanem a pesti aszfalté is. A pesti aszfalt a szumátrai dsungelek tükrében. Az érzelmek, cinikus, életrevaló, fantaszta, de reális pesti aszfalt fiatalem­bere olyan egyszerűen vágódik ki Szu­­mátrába, mint az Angol-par­kba. S ahogy az Angol-parkban összetör mindent a dühön­gök konyháján, puhalövéssel fényképezi le magát, hullámvasutazik, kering, forog s minden trükkből győztesen kerül ki, úgy Szumátrán is úrrá lesz a maláji misztikum, a h­olland nagyétvágyú ültetvényes szellem, a kínai ravaszkodás fölött, alkalmazkodik annyira, hogy el ne tapossák, de rákénysze­ríti a pesti aszfalt világszemléletét a dsun­­gelre. S lehet a pesti aszfaltról akármiféle véle­ményünk, egy biztos: jobb szemű, kedve­sebb, humorosabb, ötletesebb, pontosabb megfigyelőt a világ egy tája, se aszfaltja, se dsungelje nem terem, mint éppen a pesti aszfalt. Valami legényes, kedves humor villan a pesti fiú szeméből minden tárgyra, amely tekintetétől mindjárt valami különös reliefet kap. S ennek az exotikus világnak képe nem­hogy ferde vagy hazug, hanem éppen a pesti aszfalt fia szemének remek fotografáló ké­pessége folytán pontosabb, mint sok hosz­­szúszakállú, nagyképű­ útirajz. Igen! Székely László könyvével (most jelent meg a Dantenál) új műfaj született a kalandos útleírásokban. Az őserdőktől az ültetvényekig felveszi a versenyt nagyhírű né­met, angol és amerikai klasszikus világ­csavargók humorával is, megfigyeléseinek pontosságával és színességével is. Gimes Lajos sikere Hollandiában, öt hónapi tanulmányul értékes anyagával és jelentős mű­vészi sikerek emlékével érkezett haza Gimes Lajos festőművész Hollandiából. Három kiállí­tást rendezett: Hágában, Groningenben és Her­­togenboschban, az utóbbi városban ( mint fő­­kiállító Kunffy Lajos, Zádor István, Iványi­ Grüinwald és Kárai) társaságában szerzett a magyar képzőművészetnek megbecsülést. A holland sajtó nagy elismerésének sok ered­ménye között szerepel egy jótékonysági sors­játék vezetőségének az a ténye, hogy a nyere­mények közé száz darab rézkarcot rendelt Gimes Lajos művei közöl. Külön megbecsülést jelent az is, hogy a Hágában rendezett­­Hol­land Hét” csupa honi művész munkái között Gimesnek néhány holland tárgyú festménye is helyet kapott. Gimes Lajos a tél folyamán szá­mol be külföldi stúdiumairól. a CSMKVMRI DUÓ este 10-től Budapest legintimebb szórakozóhelyén, a vT., Podmaniczky­ u. 8. CMPRI... SÜSSEK? játssza a legújabb slágereket ! t . Egy harminc évig tartó házasság viharos epi­lógusa zajlott le ma a budapesti központi járás­bíróságon Etey járásbíró előtt. A pert Jánosy Andorné indította férje ellen, akitől havi 120 pengő nőtar­tási díjat követelt azzal a megokolással, hogy férje ma­gaviselete tehetetlenné tette a további együttélést és külön­válásuk óta nem gondosko­dik róla. Jánosy Andorné kereseté­ben egész különös momentu­mokra hivatkozik, amelyek­­ őt harminc év után a házas­ság felbontására késztették. Elmondja, hogy harminc évvel ezelőtt, mint elő­kelő családból származó vidéki lány, tekintélyes hozománnyal ment feleségül az akkor még sze­rény fizetésű Jánosy Andorhoz- aki egy rész­vénytársaság gyakornoka volt. Harminc év alatt a gyakornokból a részvénytársaság aligaz­gatója lett, úgyhogy a legrendezettebb anyagi viszonyok között s a legnagyobb egyetértésben éltek ■— egészen a legutolsó évekig. JDiséd­etjárás: a budai utcórban — Néhány évvel ezelőtt — folytatja az asz­­szony férjemen súlyos idegbaj tünetei mutat­koztak. Indokolatlanul féltékenykedni kezdett és olyan brutális jeleneteket rögtönzött, ame­lyek lehetetlenné tették, hogy vele egy hálószobában tartózkodjak. Éppen ezért, budai villánk egyik távoleső szo­bájába költöztem, de ugyanekkor Mária nevű huszonnégy éves leányom állandóan a szom­széd szobában tartózkodott. Ez év tavaszán egy éjszaka revolverlövés zajára riadtam fel álmomból. A golyó szobám falába fúródott s én a félelem­től félájultan mozdulni sem mertem, úgyhogy a lövöldöző kilétét nem sikerült megállapítanom. — Ezek a jelenetek azonban éjszakáról éjsza­kára ismétlődtek. Hol hangos ajtócsapkodásra, edénycsörömpölésre, kopogtatásra, futkosásra, hol újabb revolverlövések zajára riadtam fel ál­momból. Egyik éjszaka végül is elhatároztam, hogy férjem segítségét kérem s ezért bementem a villa másik végén lévő háló­szobájába. Férjemet legnagyobb meglepetésemre nem találtam ágyában. Most már gyanakodni kezdtem, hogy ki rendezi az éjszakai botrányo­kat s ezért lányomat és szobalányunkat meg­bíztam, hogy a következő éjszakákon maradja­nak ébren s figyeljék meg, honnan erednek a lö­­vések és a hangos dörömbölések. Mária lányom és a szobalány csakhamar megállapították, hogy a viharos éjszakai jeleneteket férjem ren­dezi, aki­­ a késő éjszakai órákban, állító­lagos udvarlóim után kutat. Ezt később szóvá is tettem férjem előtt, aki erre lányom jelenlétében torkon ragadott, letepert a földre s agyon­­veréssel fenyegetett. — A szeretőid után kutatok, azért félsz! — kiáltotta lányom előtt, anélkül, hogy harminc­éves házasságunk alatt a legkisebb gyam­okot szolgáltattam volna. — Ez a jelenet végleg megérlelte bennem az elhatározást, — folytatta Jánosyné —, hogy el­költözzem férjem házából, ahol helyzetem tűr­hetetlenné vált. Egyébként jellemző férjeim idegállapotára, hogy mikor elköltözésem után néhány nappal megjelentem a villában, hogy ruháimat és saját tulajdonomat képező éksze­reimet elvigyem, 5 lopás bűntette címén följelentést tett elle­nem. Ezután a férj, Jánosy Andor, részvénytársa­sági aligazgató adta elő védekezését Mindenek­előtt tiltakozott az ellen, mintha ő a feleségét idegrohamai közben bántalmazta volna. — Feleségem minden ok és alap nélkül ha­gyott el harmincévi házasság után, igy tehát kérem a nőtartási kereset elutasítását A tzszedelmes éveimoc — Ma hatvanöt éves vagyok — folytatta Jánosy. — Az tény, hogy idegeimet a felfoko­zott munka és a legutóbbi években ismétlődő családi jelenetek rendkívül megrongálták Ez­­ azonban még nem jelenti azt, hogy idegbeteg lennék s betegségem a velem való együttélést lehetetlenné tenné. Ellenben bizonyítani kívá­nom, hogy feleségem, aki ma a "veszedik­ari életkor­ban" van, s még mindig csinos, elegáns asszony, az utóbbi időben feltűnő módon­­ elhidegült tőlem. — Egyre-másra kaptam a névtelen leveleket, amelyekben arra figyelmeztettek, hogy felesé­gemnek udvarlói vannak s egyik lovagja gyakran a késő éjszakai órákban is a villában tartózkodik, anélkül, hogy én erről tudnék. Gyanúmat meg­erősítette, hogy éjszaka rendszeresen lépések és ajtónyitások, illetve zárások zaját hallottam a villa túlsó végéből, ahol feleségem lakott. Erre elhatároztam, hogy felfedem a titkot és a villa kertjének egyik bokrába húzódva figyeltem. Mikor azután a kavicson lépések ne­szét hallottam, riasztólövéseket adtam le s lehet, hogy az egyik golyó véletlenül felesé­gem szobájába talált. Ebben azonban nem volt semmi célzatosság. Csupán azt akartam megál­lapítani, hogy az éjszakai látogató feleségemet, vagy a szobalányt keresi-e fel? — Ebből sem elmebajra, sem brutalitásra nem lehet következtetni. Ezután felvonultak a tanúk. Elsősorban is Jánosy Máriát, a házastársak egyetlen leány­­gyermekét hallgatta ki a bíróság. A leány sú­lyos, terhelő vallomást tett apja ellen. Elmon­­­dotta, hogy Jánosy, nyilván ismétlődő idegro­hamaiban, éjszakánként formális hajszát rendezett a villában s a kertben nemlétező kísértetek­­ vagy lovagok után. — Hogy anyámat rettegésben tartsa, lövöl­dözni kezdett, ajtókat csapkodott, tányérokat vágott a földhöz, úgy hogy valamennyien álmat­lanul töltöttük az éjszakákat. Mikor aztán emiatt anyám felelősségre vonta, ő olyan súlyo­san meggyanusította, hogy anyám, aki harminc évig hűséges, kitartó élettársa és betegségében önfeláldozó hitvese volt apámnak — összecso­magolt és elköltözött a házból. A többi tanuk ugyancsak megerősítették az asszony, illetve a leány előadását, hogy a férj feldúlt idegállapotában állandó éjszakai jelene­teket rendezett s úgyszólván éjféltől hajnalig nem létező csábitók vagy betörők után kutatott. A tanuk egyben megerősítették azt is, hogy Jánosyné, bár valóban még mindig csinos asszony, hűségesen kitartott 65 éves férje mellett s házassága alatt soha udvarlói, barátai nem voltak. A bíróság végül is ítéletet hirdetett, amely szerint Jánosy Andort havi 120 pengős nőtartás fizetésére kötelezte. Az ítélet­ellen a férj fellebbezést jelentett be. — Házasság. Klauber Vera, Klauber Lajos bankigazgató leánya és Molnár István igazgató tegnap tartották meg esküvőjüket Baján. — Mi volt a legnagyobb öröme 1033-ban? ezt az­­örömpályázatot­ hirdeti meg a Dolgozó Asszonyok Lapja. A válaszok közül a legjobba­kat értékes, hasznos díjakkal jutalmazza. A pá­lyázat feltételeit ismerteti az október 15-iki szám, melyben érdekes cikkeket írtak Szenes Tilda, Zilda Erzsébet, Dénes Erzsébet, Fü­löp Margit, Csillag Panna. A lap megjelenik havonta kétszer. Előfizetés negyedévre 2 , 50 f., félévre 5 pengő. Szerkesztőség és kiadóhivatal I., Ferry Oszkár­ u. 78. Telefon: 519—29. Mutatványszám kapható. Bódékban árusítják. tiszaáai áisédetfácás, tovadazés, csaiddi botmáf egy kidai ídíiban A hatvanöt éves férj hirtelen feltámadt féltékenysége harminc évi házasság után — A leány az apja ellen Á üAriit UJ mPiNGUS KtGENYE

Next