Esti Kurir, 1933. november (11. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-23 / 266. szám

11933 XI. 23. CSÜTI újabb dollárkrach söpört végig a newyorki tőzsdén Sp­rag­u­e pénzügy­i szakértő lemondása miatt Washington, november 22. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.)­­Az amerikai pénzügypolitikának újabb szen­zációja van. Woodin pénzügyminiszter és Atcheson pénzügyi államtitkár után most a washingtoni pénzügyminisztérium legfőbb szakértője ír és tanácsadója, Sprague is beadta lemondását. Sprague az utóbbi években Londonban élt s néhány hónappal ezelőtt Roosevelt elnök kifejezett kérésére hagyta el Angliát, hogy visszatérjen Washingtonba és átvegye a legfőbb pénzügyi tanácsadó szerepét Roosevelt elnök mellett.­­Sprague hosszú levélben indokolja meg el­határozását. Azt írja Roosevelt­ elnöknek, hogy nem tudja helyeselni a végletekig haj­szolt inflációs politikát s miután tudomására jutott, hogy Roosevelt elnök az egész közvé­lemény megszervezett ellenállása ellenére sem hajlandó lemondani az infláció gondo­latáról, nem maradhat meg tovább a helyén. A legnagyobb sajnálattal kell látnia, hogy valutapolitikai felfogása semmiképpen sem hozható összhangba azzal a valutapolitiká­val, amelyet Roosevelt elnök az utóbbi idő­ben folytat. A maga részéről a legélesebben ellenzi a dollár értéké­nek további leszorítását, m­ég­­ akkor is, ha ez az árletörés külföldi ar­anyvásárlásokkal történik. Az ő meggyőző­dése szerint ezek az aranyvásárlások és a dollár értékének ez a lerombolása semmi­­képen sem hozhatják meg a kívánt célt, a piaci árak tartós emelkedését.­­Roosevelt elnök jelenlegi valutapolitikája csak arra vezethet, hogy az állam hitele végleg összeomlik. Nem tudja helyeselni Roosevelt elnök újjá­építési programját sem, mert az elnök ezt a programot oly módon akarja megvalósítani, hogy a folyó állami bevételeket messze meg­­haladó összegeket folyósít, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy az amerikai valutapoli­tika menthetetlenül az infláció útjára kerül. Roosevelt újjáépítési programjának megvaló­sításához egyedül a folyó költségvetési évben legalább kétmilliárd dollárra van szükség, a folyó állami bevételeken felül s ezt az ösz­­szeget csak a bankóprés megindításával lehet előteremteni. A papírpénz-infláció való­ban meghozza majd az árak emelkedését, ezzel egyidejűleg azonban végleg aláássa az amerikai valutát s hogy mennyire fél az amerikai közvélemény ettől az eshetőségtől, mutatja az is, hogy egyre nagyobb arányokban folyik a dollártól való menekülés. Sprague végül nyomatékosan figyelmezteti Roosevelt elnököt, hogy ezzel a valutapolitikával romlásba viszi az amerikai gazdasági életet. Még van idő, még meg lehet gondolni a le­hetőségeket s ha Roosevelt elnök valóban ja­vát akarja az országnak, akkor nem tehet mást, mint végleg szakít eddigi gazdaságpoli­tikája elveivel és gyökeresen módosítja újjá­építési programmját.­­ Sprague lemondásának híre bombaként ha­tott az amúgy is ideges amerikai közvéle­ményre. A newyorki tőzsdén­­­ ujább dollárkrach söpört végig s amikor Sprague lemondásának fk­re köz­ismertté vált, a dollárkereslet teljesen eltűnt a piacról, úgyhogy valamennyi külföldi fize­tési eszközben ugrásszerű áremelkedések ál­lottak be. Az angol font árfolyama alig tíz perc leforgása alatt 5,37 dollárról 5,44 dollárra ugrott fel s hasonló mértékben drágult a többi külföldi deviza jegyzése is. London, november 22. Roosevelt elnök fagyos hallgatással fo­gadta Sprague lemondólevelét. Early, az el­nök személyes titkára annyit jegyzett meg, hogy a lemondás nem érintheti Roosevelt pénzügyi politikáját. Morgenthau fanyar gúnnyal jegyezte meg a lemondás hírére: Azt hiszem, hogy azért a nap holnap reggel is felkel és a madarak a lemondás ellenére dalolni fognak. Hozzátette, hogy csak az lepte meg, hogy Sprague már nem korábban vonult vissza, ennek alapján a lefényképezett névtelen lev­­­veleket a feljelentéssel együtt benyújtotta a­ főkapitányságon és hamis vád miatt fel­jelentést tett ismeretlen tettesek ellen. Mivel kezében volt a­ jogerős, megszüntető végzés, a rendőrség megindította ebben az érdekes ügyben a nyomozást. A főkapitányságon dr.. Bodó Elek rendőrkapitány, a hamis vádak bűnügyében dolgozó osztály referense indí­tott nyomozást dr. Lukács József detektív- felügyelő csoportjának bevonásával. Ponto­san összeírták mindazokat, akik jelen voltak Kosztelitz teadélutánjáil, amikor tátrai útjá- ' k ról beszélt és ezektől bizalmas utón kézírást szerez­tek. Kiderült, hogy egyik jelenlévő írása sem ha­sonlít a névtelen levél írásához. Megszerez­ték tehát a hozzátartozók kézírását is. A szakértők azonban ezekről is megállapítot­ták, hogy nem azonosak a névtelen levél író­­jának kezevonásával. A nyomozás közben a nji detektívek egy ■ váci utcai házban, ahol az ott emlékezetes teadélután résztvevőinek egyik rokona lakott, a házfelügyelőnél érdeklőd­tek a meghallgatni kívánt lakó iránt. Ekkor véletlenül­­megpillantották a házmester keze­­írását és nyomban megállapították, hogy a házfelügyelő írása pontosan megegye­zik a névtelen levél írásával. A házfelügyelőt előállították a főkapitány­­ságra, ahol abban a percben, amikor cléba tették a névtelen levél fotográfiáját, Hif elmondotta annak pontos tartalmát és kijelentette, hogy azt ő írta. Beismerte, hogy a váci utcai ház egyik la­­kó­ja felkereste őt a levél szövegével és arra­­ kérte, hogy írja le ezt a levelet. Biztatták is, hogy jó szolgálatot tesz vele, de most —­ mondotta a rendőrségen — már megbánta tettét. A rendőrség azonban nem nyugodott bele ebbe a beismerő vallomásba, tovább­­ nyomoztak és kiadták a levelet Fischef Gyula ismert törvényszéki írásszakértőnek,­­-ns hogy adjon szakvéleményt, várjon a név-­i­leten levelet valóban a házfelügyelő írta-e? -e. Néhány napig tartó mikroszkopikus vizsgá­lat után meglepő szakvéleményt nyújtott ba a főkapitányságra Fischof Gyula. Kijelen- ■ tette, hogy laikus szemekkel nézve valóban IV. a házfelügyelő írása a levél, ezzel szemben azonban a betűk egyenkénti analízise el- ,att árulja, hogy a levelet mégsem a házfelügyelő írta-Ez a szakvélemény nagy meglepetést keltett­ a­­ rendőrségen, természetesen beidézték is- is­mét a házfelügyelőt, aki határozottan fenn­­,­tartotta azt a vallomását, hogy ő írta a név­telen levelet és nem tudja elképzelni, hogy mért ne volna az ő, írása, a lefotográfást tevés ké A rendőrség most azon­­ a véleményen van,­­ hogy a házfelügyelővel ugyan leiratják­ a­­ névtelen levelet, utána azonban a házfel­ügyelő kezeírását pontosan lemásolva, egy második levelet is írtak és azt küldötték: el a rendőrségnek. A főkapitányság most azt nyomozza, hogy hová tűnhetett a házfel­ügyelő eredeti levele? Páll József. Jmcc&cí, bonyodalmak egy névtelen levél, egy beismerő és k­osszavéd­ő szakvéleménye­k&ml Az írásszakértő megcáfolta a kinyomozott tettes beismerő vallomását . Lemásolták az eredeti levelet? Budapesten az utóbbi időben lelki járvány lett a­ névtelen levélírás. Majdnem minden hatóság özönével kapja a különböző vádakat tartalmazó névtelen leveleket, amelyeknek ügyében meg kell indítani az eljárást, mert — mint hivatalos helyeken mondják — soha­sem lehet tudni,, hogy egyik-másik névtelen levélben mennyi a rosszakarat, de azt sem, hogy mennyi a valóság. Ilyen vádaskodó le­velek tömegét kapja nap-nap után az ügyész­ség és a rendőrség­­valutanyomozó osztállyá is. A legtöbb esetben kiderül, hogy a bevá­­doltnak ellensége, vagy konkurrense minden , alap nélkül bajba akarja keverni azt, akire haragszik, illetőleg akivel­ versenyez. A meg­hurcolt emberek a kihallgatások, a zaklató eljárás megszüntetése után hiába próbálnak orvoslást szerezni az alaptalan vádak ellen. A névtelen levélírókat csak ritka esetben si­kerül leleplezni. Most azonban egy érdekes és feltűnést keltő ügyben úgy látszik, hogy a rendőrségnek alkalma nyílik végre leleplezni egy előkelő pesti kereskedő vádaskodott, akik ellen ez esetben hamis vád címén indítják majd meg az eljárást. . A névtelen levelek A megvádolt kereskedő Kosztelitz Kálmán, akinek a Dorottya­ utca 6. szám alatt van parfümériája s aki nemcsak üzleti jóhíréről ismert, hanem arról is, hogy hosszabb idő óta ő az elnöke a Budapesti Illatszerkeres­­kedők Egyesületének is. Nemrégiben egymásután több névtelen följelentés érkezett ellene a valutarendőrségre. Minden egyes alkalommal nyomozó detek­tívek jelentek meg az irodájában és üzleté­ben, ahol az előírásoknak megfelelően ala­pos házkutatást, vizsgálatot tartottak. Kosz­­tolitz Károly minden egyes esetben rendel­kezésére bocsátotta a nyomozó tisztviselők­nek üzleti könyveit s mindig igazolta, hogy a legális utat külföldről származó illatsze­reknek kifizetésénél is betartotta. A nyomo­zás befejezése után az ügyészség a járás­bíróságra küldte át nemcsak a feljelentett Kosztelitz Károly ellen írott névtelen leve­leket, hanem az ügy nyomozási adatait is. Nemrég tartották meg a tárgyalást Kosztelitz Károly ügyében. Itt védője, Gál József dr. a magával hozott bizonyítékokkal igazolta a járásbíróság előtt, hogy Kosztelitz ha ka­pott­ is külföldről különböző illatszereket és árukat, azokat mindig szabályszerűen szer­zett devizákkal fizette ki. Ezután az ügyészi megbízott elejtette a vádat és így jogerősen megszüntették a bel­városi­ illatszerkeresked­ő ellen az el­járást. Ebbe azonban az ü­gyvéd népi­­ nyugodott bele és arra kérte a bíróságot: mutassák meg neki azokat a névtelen leveleket, amelyek­nek alapján Kosztelitz ellen eljárást indítot­­­­tak és amelyeknek tartalmát még nem volt alkalma megismerni. A bíróság meg is en­gedte, hogy a kézzel írott névtelen leveleket megkaphassa az ügyvéd s azokról fényképmásolatokat készíthes­sen. Ekkor szerzett tudomást először Kosztelitz arról, hogy tulajdonképpen mit írtak róla a névtelen levélírók. A hosszú és terjedel­mes levélből legnagyobb meglepetésére azt állapította meg, hogy akik ezt a levelet ír­ták, nagyon jól ismerték az ő magánviszo­nyait. Kisfia ugyanis nemrég megbetege­dett és orvosi tanácsra a Tátrába kellett küldeni, ő maga kisérte el fiát és amikor hazajött, baráti társaságban, nyolc illatsze­rész előtt elmondotta utazási élményeit. A nyolc illatszerészen kívül azoknak hozzá­tartozói is jelen voltak, amikor Kosztelitz tátrai útjáról beszélt. A névtelen levélíró ennek a magán­lakásban lefolyt bizalmas beszélgetés­nek adatait is megemlítette levelében, természetesen alaposan kiforgatva Koszte­litz Kálmán előadását. A­­kismeca tettes és az k­asszaked­v A levél elolvasása után­­ világossá vált, hogy a névtelen levelét nem írhatta ittas, csak az, aki jelen volt akkor, amikor ő tátrai útjáról beszélt, vagy legalább is egy jelenlévő hozzátarto­zója vagy ismerőse. Dr. Gál József ügyvéd London szálló] VI. Berlini­ tér .1 | polgári éttermében minden este | Buda kedvencei, a | Burg- fivérek ! muzsikálnak a • ■■ ■' | -| | T A fehér apáca Me­tro-világat frakció HELEN HA­YES- CLARK GABLE 1 Mától kizárólag CORVINSS & S 'iingwiMniririiwiiiriwiit—i.ijiTwianim­nm——b—jib—i—w—i ■ Lrm. TARTJA M OG Állj 14 5­6 Rejtvényfejtőink figyelmébe! Kérdezz! — Felelek! c. keresztrejtvény* versenyünk tegnapi fordulójában a 9. sz. függőleges sor megfejtése nem­­ esetek­, ha­nem testére*? — Mi történik a távol Keleten? A Turáni Társaság parlamenti­­előadótermet nagy közön- ...­ség töltötte flleg abból az alkalomból, hogy 3 .dr. Mezey István, a Japán Császári Intézet és út a Japán Császári­ Vöröskereszt dísztagja, a Magyar Nippoli Társaság ügyvezető igazgatója , Mandzsúriáról előadást tartott. Az előadó maga­­is­ hosszú éveket töltött Mandzsúriában, érdit- ■­­" i kés fejtegetések keretében ismertette a Távol - Kelet kérdéseinek homlokterében a mandzsu problémát. & — A Fészek Művészek Klubja csütörtöki mű­- * vészestélyén közreműködnek: Nagy Endre, Mol- ’Ve­res-kvartett (Melles, Banda, Gáthy, Haller), Réthy Eszter, a m­. kir. Operaház énekm­ű­vész­­nője, Kabos Ilona zongoraművésznő, Btttcknet­­ht Ib­ddy és Ottruba,­ Melinda, a m­. kir. Operaház táncművésznője, Székely Mihály, a m. kir. Operaház énekművésze. Az egyes számokat kie­sé­rik: Berg Ottó, Kenessey Jenő, a m. kir. .fi­ Operaház karmesterei és Revére Gyula. Konfer­rán: Korcsmáros Nándor. Kezdete fél 11 órakor.

Next