Esti Kurir, 1933. december (11. évfolyam, 274-296. szám)

1933-12-06 / 277. szám

»HA A PARLAMENT VICCELŐDIK...« Gömbös Gyulában, amióta a kormány éién áll, látnivalóan két lélek küzd egy­mással. Az egyik a higgadt európai ál­lamférfi presztízsére pályázik, harmó­niát, nemzeti egységet hirdet, bár nagyon is költőivé elmosódott, bizonytalan tar­talmú formulákban, de sok jóhiszemű­séggel. A másik a vérmes ábrándok meg-­ szállottja, aki a súlyos problémák gor­­diusi csomóit délceg tőmondatokkal sze­reti átvágni és ennek igazolására elegen­dőnek érzi saját nagyrahivatottságában való hitének hangoztatását. Emlékezünk, nemrég volt, a nemzeti munkahét ünnep­ség-sorozatainak alkalmából, amikor a kirendelt köztisztviselők, villamoskalau­zok és egyéb hasonlóan spontán lelkese­­désű­ elemek üdvrivalgásának hatása alatt kijelentette, hogy ő ugyan nem akar diktátor lenni, a diktatúra nem fér össze a magyar nép önérzetével, de a szüksé­ges kvalitások bizony megvolnának benne. Mintha e szükséges kvalitásokba vetett bizalma inspirálta volna a parla­ment tegnapi ülésén is, amikor a nyug­­díjjavaslat tárgyalása közben, nem tud­ván kigubancolódni a kormánypolitika ellen felhozott érvek hurkaiból, hirtelen fordulattal kijelentette: „Ha a parlament komoly kérdésekben viccelődik, akkor nem tudom, hogy a felelős államférfinak mi kell, hogy legyen az elhatározása!“ A parlament viccelődik — ez a kri­tika tagadhatatlanul újszerű. A magyar parlamentnek sok hibáját lehet szemére vetni, de hogy nagyon is mulatságos és mulattató volna, azt legádázabb ellen­ségei sem állíthatják. Hiszen ha a par­lamentben csakugyan olyan túlmérete­zett volna a humor iránti érzék, mint ahogy a miniszterelnök gondolni látszik, akkor az utóbbi időben igazán elég sok alkalmat találhatott volna ennek kimuta­tására. A „vicc“-eket, melyek mostaná­ban sűrűn belepik, a magyar közélet színterét, nem a parlament szállítja; a díszes cécók, fanyar derűbe torkolló személy­ dicsőítések nem a parlamentben folynak le; a parlament legföljebb tudo­másul veszi őket. Ha Gömbös Gyula fel akarja kutatni a viccek szerzőit, akkor elég körülnéznie a közéleti nagyságok közt, akikkel kormányzásának másfél évtizede alatt sűrűn találkozhatott. A parlament egészétől mindenesetre bajos volna azt kívánni, hogy komolyságban ezektől az uraktól vegyen példát. Amit a miniszterelnök a parlament viccelődé­sének tart, az nem egyéb, mint hogy két szónok a kormány javaslata ellen be­szélt. Ez volna a hallatlan tréfa, mely a kormány fejét ennyire kihozza a sodrá­ból? A háború előtti időkben, mikor még igazi parlamenti élet volt Magyar­­országon, az ilyen „viccek" szakadatla­nul tartottak, ellenzék és kormánypárt állandóan heves csatákat vivott s a min­denkori miniszterelnök természetesen csak azt tarthatta feladatának, hogy az ellenvetéseket az érvek fegyverével le­győzze. Egyik miniszterelnöknek sem jutott eszébe ezt a parlamenti életet egy­szerűen viccnek minősítenie. És ez a „vicc" folyik ma is szakadatlanul az an­gol alsó- és felsőházban, a francia ka­marában és szenátusban, s általában mindenütt, ahol ragaszkodnak ahhoz a parlamentáris szellemhez, amely mellett Gömbös Gyula elődje és pártjának pro­minens vezetője, Bethlen István gróf most Londonban ünnepélyesen hitet tett. Ott mindenütt a civilizált állami élet or­ganikus életműködésének tartják az in­kriminált „vicc‘‘-et: Franciaországban például öt héten belül két kormány bu­kott bele abba, hogy a „vicc" kon­zekvenciáit levonta. Mit szólna Gömbös Gyula, ha a kritikának, a polgári füg­getlenségnek olyan ellenállásával kellene állandóan számolnia, mint amilyen e nyugati országok törvényhozó testületei­ben mutatkozik. Mit szólna ehhez, ha már a szórványos ellenvetések is eny­­nyire idegesítik? Ezzel a hanggal s az ebben megnyi­latkozó gondolatvilággal a miniszter­elnök nem fog célt érni. Mint a minisz­terelnök más alkalommal igen helyesen meglátta: a magyarság nyílt természe­tével, önérzetével semmiféle diktatúra nem fér meg. Bármilyen tartalmukat vesztettek is a mai pártkeretek, bár­milyen beteg is a mai pártélet Magyar­országon, annyi ösztönös szervezettség, annyi önfegyelemmé kristályosult sza­badságszeretet még van a tömegekben, hogy határozottan szembeszálljanak minden olyan esetleges kísérlettel, amely problematikus értékű külföldi példák lélektelen lemásolásával igyekeznék a k­ép múltjában és szellemében gyökerező parlamentarizmust behelyettesíteni. S amiként a nép ellene szegülne az alkot­mányos élet lerombolására irányuló kí­sérleteknek, úgy meg kellene törnie ezek erejének az államfő ellenállásán is. Ma­gyarország kormányzója­­esküt tett a parlamentáris alkotmányra s ehhez mindig a leglelkiismeretesebb gonddal ragaszkodott, amikor például a többség palotaforradalma Károlyi Gyula gróf el­len fordult, a kormányzó, jóllehet teljes mértékben értékelte Károlyi felelősség­teljes komolyságát és emelkedett puritán gondolkozását, mégis, bár bizonyrára ne­héz szívvel, de azonnal levonta a helyzet konzekvenciáját. Ezt Gömbös Gyulának kell legjobban tudnia... A kormányzó­ról még csak indirekt formában is fel*­tenni, hogy „ha a parlament viccelődik", majd engedélyezni fogja a parlament félretolását, semmiesetre sem olyan gon*­dolat, amelyhez az államfő eddigi maga­* tartása támasztékot nyújthatna. Az az alkotmányrendszer, mely a forradalmak összeomlása után Magyarországon ki­alakult, lehet hézagos, de mégis az egyetlen reális építmény, amelynek ke­reteiben a" magyar közélet a nyugati nemzetekéhez legalább hasonló módon fejlődhet. A snájdigság lehet szép erény, de snájdigsággal ilyen építményt pótolni nem lehet. ­A szegedi diákszövetségek gettóhatározatot hoztak a zsidó hallgatók ellen Gömbös Gyula miniszterelnök maga veszi kezébe az egyetemi rendcsinálás ügyét Ma Budapesten nem voltak diákzavargások Az egyetemi tüntetések állandósulása és el­fajulása most már­ döntő elhatározások elé ál­lítja a kormányt. A kormányzó névnapjára való tekintettel ma és holnap szünetelnek az egyetemi előadások és ezt a két napot akar­ják az illetékes tényezők felhasználni arra, hogy az egyetemi fronton végre rendet te­remtsenek. Ezt most már annál szüksége­sebbnek tartják, mivel a helyzet teljes elmérgesedése külpoliti­kai szempontból sem volna kívánatos. Gömbös miniszterelnök éppen erre való te­kintettel elhatározta­, hogy ő maga veszi ke­zébe az egyetemi béke, rend és nyugalom biz­tosításának az ügyét. Rövid időn belül meghívja magához az ifjúsági szerveze­tek vezetőit, meghallgatja kívánságaikat és minden irányban tájékozódni kíván a diákmozgalmak hátteréről és cél­kitűzéseiről. Az illetékes kormánytényezők alig egy­két tucatra becsülik azoknak az egyetemi hallgatóknak a számát, akik a tüntetéseket minduntalan kirobbantják. Ezekkel az ele­mekkel szemben — hivatalos értesülés sze­rint — máris rendkívül erős szembefordulás tapasztalható az ifjúságban, ami megerősíti a kormány reményét, hogy a miniszterelnök személyes közbelépésének hatása alatt ma­guk az ifjúsági szervezetek fognak az egye­temi rend és nyugalom helyreállítása érde­kében döntő elhatározásokra jutni és so­raikból kiküszöbölni a rendbontókat. Ma délelőtt már a diákmozgalmak irá­nyítói is értesültek­­ Gömbös miniszterelnök­nek arról az elhatározásáról, hogy személye­sen ki van velük érintkezésbe lépni. A diák­ság vezérei ezt az alkalmat fel akarják hasz­nálni arra, hogy követeléseiket a miniszterelnök elé ter­jesszék. Nagy kérdés természetesen, hogy a kormány hajlandó-e a diákkövetelések teljesítésére ígéretet tenni, hajlandó-e elfogadni azokat a feltételeket, amelyekhez a diákság egyrészt kívánja kötni az egyetemi előadások zavar­talanságának biztosítását. Annyi bizonyos, hogy az eddigi események és az egyetemi helyzetnek elfajulása után most már nem­csak diákkörökben, hanem az egész közvé­leményben élénk érdeklődéssel tekintenek a kormány küszöbön álló elhatározásai, Göm­bös miniszterelnöknek és az ifjúsági szerve­zetek vezetőinek tanácskozásai és e tanács­kozások eredménye elé. Az egyetemi előadá­sok holnapután újból megindulnak és a leg­közelebbi jövő eseményei hamarosan meg­mutatják milyen eredményre vezet Gömbös miniszterelnök­­ személyes közbelépése az egyetem­­ rendjének immár halaszthatatlan helyreállítása tekintetében. Mint ismeretes, az összes budapesti és vi­déki egyetemeken december 5-re és 6-ra rek­tori szünnapot rendeltek el, tekintettel­­ kormányzó nevenapjára. Ma az első rektori szünnapon az egye­temen csend volt. Az egyetemek környékén ugyan ma is Rend­őrök cirkálnak, rendzavarásra azonban se­­hol sem került sor. A mai napot a legtöbb egyetem arra használta fel, hogy a tünte­tések nyomait eltakarítsa. A betört kapukat a bölcsészeti egyetemen megjavították. A közgazdasági egyetem kapuja való­­t­a, Sággal ostromra van előkészítve, óriási hasábfákkal támasztották meg belül­­ről a kisk­aput. Csütörtökön újra megkez­dődnek az előadások, sőt a legtöbb egyete­men már a félévvégi kollokviumok is. A szegedi gettóhatározat Szeged, december 4. (Az Esti Kurír tudósítójának telefonjelen­tése.) A szegedi egyetem bajtársi szövetsé­gekbe tömörült hallgatói tegnap a késő dél­utánig tartó zárt ülésen tanácskoztak a zsi­dó vallású, egyetemi hallgatókkal szemben ho­zandó határozatokról. A zárt ülésre csak szigorú igazoltatások után engedték be a baj­társi egyesületek hallgatóit. Az ülés után a Turul bajtársi Szövetség vezére magához ké­rette dr. Pálfi Miklóst, a zsidó egyetemi hall­gatók egyesületének, a MIEFHOE-nak az el­nökét és közölte vele, hogy a bajtársi szövetségek határozata értel­mé­ben a jövőben az egyetemi előadó ter­mekben csak a keresztény egyetemi hall­gatók mögött, a számukra kijelölt leg­utolsó padban foglalhatnak helyet E határozat azt jelenti, hogy a bajtársi szövetségek Szegeden is gettóhatározatot hoztak a zsidó vallású egyetemi hallgatókkal szemben. Közölte a bajtársi szövetség ve­zetője azt is Pálfi dr.-ral, hogy amennyiben a zsidóvallású hallgatók nem fogadnák el ezt a határozatot, úgy a bajtársi szövetségek a következmé­nyekért nem vállalják a felelősségek Pálfi Miklós dr. válaszában kijelentette, hogy a maga részéről ezt az emberi méltó­ságot megalázó intézkedést nem veszi tudomásul , és a hivatalos választ ma délelőtt fogja meg­adni. A MIEFHOE ma délelőtt a gettóhatá­rozat ügyében rendkívüli ülést tartott és ma­ délben Pálfi Miklós dr. az ülés határo­­zataképen a következő szövegű választ jut­tatta el dr. Karácsonyi Ágostonhoz, a Turul­szövetség kerületi fővezéréhez. A zsidó diákok válasza . Tegnapi megbeszélésünk során ön tolmá­csolta nekem a bajtársi nagygyűlés azon kí­vánságát, hogy a zsidó egyetemi hallgatók a jövőben az egyetemi előadásokon szeparál­tan, a keresztény egyetemi hallgatók mögött az utolsó sorokban foglaljanak helyet. Ami­t

Next