Esti Kurir, 1934. január (12. évfolyam, 6-23. szám)
1934-01-10 / 6. szám
MA: STUART MÁRIA Budapest, 1934 főszerkesztő: RASSAY KÁROLY január 10, szerda A FŐISPÁN KILÉP Az egri kaszinó egyhangúlag elnökévé választotta Petró Kálmán dr. ellenzéki országgyűlési képviselőt, a városi lelet egyik közbecsülésben álló, kiváló alakját. Feleletül erre a választásra, Hedry Lőrinc dr., Heves megye főispánja kilépett a kaszinóból. A tényállás egyszerű s mondhatnékazt is, hogy jelentéktelen: utóvégre miért ne feketézzen és csevegjen a főispán úr ezentúl az egri kaszinón kivil? De ebben az eseményben s a körötte támadt bonyodalmakban hű másolatát találhatjuk annak az egész főispáni és főhatósági gondolatvilágnak, amelyet a mai rendszer az országra kényszerít. A főispán úr megsértődött és kilépett , aniért? Nem tudta elviselni a gondolatot, hogy egy társadalmi egyesület, magánemberek egyesülése, azt válassza elnökéül, akit jól esik. A választás őszinteségéhez nem férhet kétség: az egyhangúság tanúskodik róla. De mit számít a tagok egyöntetű akarata egy főispánegyöntetű nem-tetszéséhez képest?! Petró Kálmán nem kormánypárti képviselő, ez az bűne. Hogy ráadásul kaszinói elnök is lehessen, az több, mint amennyit a főispáni liberalitás elbír. Hogy hivatalos természetű fontosabb idegbizatást, hivatalos természetű magasabb állást nem tölthet be, aki nem a kormány szájaize szerint gondolkozik és cselekszik, azt már megszoktuk. Hogy az utcaseprői állások betöltésekor is kutatják az emberek politikai hovatartozását, az ma már ugyanolyan kevéssé döbbenti meg a közönséget, mint az, hogy fontos pozíciókban, ahol a szaktudás, a tapasztalat és a gyakorlat hiánya mérhetetlen károkat okozhat az országnak, egy párturalmi rendszer vazallusai helyezkednek el. De ez nem elég annak a rezsimnek, amely a „pártok versengése*" helyén az „egység“-et úgy akarja megteremteni, hogy saját akaratát egyszerűen ráoktrojálja az összes rétegekre. Nem, ez a rezsim még a magánéletet sem mentesíti a pártpolitikai kontroll alól. Vegye tudomásul tehát a magyar polgár, hogy neki még társaskörbe járnia, lapokat nézegetnie, barátaival beszélgetnie is csak hitelesen kormánypárti szellemben és irányítás mellett szabad. A feketéje mellől sem hiányozhatik a kormánypárti bizalmi férfi atyai szigora. A bőrkarosszékben sem nyújtózkodhatik el anélkül, hogy lelkét ne kelljen állandó haptákban tartania a sérthetetlen hatalom előtt. Némi leplezhetetlen irigységgel tekintünk ama nyugati országok felé, ahol a klubtagok természetesnek tartják, hogy a klubjukban az történjen, amit ők akarnak, s nem az, amit a kormány akar. Gondoljunk csak Anglia klubjaira: a polgári önérzet, a polgári fesztelenség és gentleman-erkölcs micsoda bástyázatai azok! Milyen fontos kiegészítői és hajtóerői a közéletnek, éppen azáltal a szabadság és őszinteség által, melynek szelleme tagjaikat összefogja! Angliában, ahol még a hatalom letéteményeseinek is a hamisítatlan társadalmi akarat diktálja az utat, bizonyára elképzelhetetlen volna, hogy szabad társadalmiegyesülésekre a hatalom igyekezzék a maga szempontjait rátukmálni. Mi azonban megértük ezt is. A hatalom érzékenysége odáig terjedt, hogy még magánegyesület elnöki székében ssem tűri el azt, aki nem tartozik kiszolgálói közé. A polgár feladata: alkalmazkodni a hatalom óhajához a hivatalon fut a klubban is, a közéleten túl a magánéletben is — mindhalálig ! Három miniszteri tárca cserélt gazdát Stavisky miatt Rejtélyek Stavisky öngyilkossága körül Párizs, január 9. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Stavisky Saena kedden reggel meghalt Chamonierban, anélkül, hogy egy pillanatra is magához tért volna. A bayonnei Credit Municipal botrányának hőse, fővádlottja és koronatanúja ezzel örökre elhallgatott. Hétfőn este Staviskyt megoperálták a chamonixi kórházban, noha az orvosok reménytelennek tartották állapotát. A halálhír nagyon sok ember lelkén könnyített, mert Stavisky magával viszi a sírba sok titkát. A halálhír után a lapok most még nagyobb nyomatékkal követelik, hogy teljes világosságot derítsenek a botrányügy minden részletére és emlékeztetnek a Panama-botrányra, valamint a Dreyfus-ügyre, amelyeknek feltűnően sok hasonlóságuk volt politikai téren is a Stavisky-botránnyal. Kreuger Ivar sorsára jutott tehát Stavisky Sacha is. A gyufakirály elbukása csaknemteljesen hasonló kürülstények között történt, mint most a vezérkirályé. A párizsi lapok igen feltűnőnek tartják, hogy a rendőrség, kezdettől fogva pontosan tudta, hogy a szélhámos merre van és mégsem kerítették elő élve. December 25-ig visszamenően Stavisky Sacha minden lépését ismerték. December 25-én történt, hogy Stavisky közölte bizalmas üzletbarátjával és a jelek szerint bűntársával, Hayotte színigazgatóval, hogy elveszett embernek tartja magát. A színigazgató még 26-án és 27-én is találkozott Staviskyvel, aki 28-án a Volonté egyik szerkesztőjével, Henry Valll 38 éves újságíróval és annak Lucette Alberas nevű barátnőjével autón Párizs környékére ment. ként rovott multú egyén és annak barátnőjét vették őrizetbe. Mindketten tanúi voltak Stavisky öngyilkosságának, mégsem akadályozták azt meg. Stavisky Sacha egy pillanatra sem tért magához. Letartóztatták Dariust, a din főszerkesztőjét Mialatt Chamonixban az izgalmas események lejátszódtak, Párizsban a vizsgálóbíró szobájában másik szenzációs fordulat történt. Órákig tartó drámai lefolyású vizsgálat után a vizsgálóbíró elrendelte Pierre Darius főszerkesztő, a Midi és a Bee et Ongles című lapok tulajdonosának letartóztatását. A vizsgálóbíró megállapította, hogy Darius 1932-ben élesen támadta a bayonnei zálogkölcsön intézet üzleteit és Stavisky működését. Ezek a támadások később váratlanul abbamaradtak ,s ittint most megállapították, a támadásokat a főszerkesztő azért hagyta abba, mert közben Duberry, a Volonté főszerkesztője összehozta őt Staviskyvel, aki nagyobb pénzösszegekkel elhallgattatta őt. Darius főszerkesztő ezután nem csak hallgatóit, hanem propagandát is csinált Stavisky üzleteinek, sőt ő maga is , üzlettársa lett a fezérkirálynak. A keddi napra újabb szenzációt várnak. A vizsgálóbíró újból beidézte egyelőre tanúként Dubarry-t, a Volonté főszerkesztőjét, bizonyosra veszik azonban, hogy a kihallgatás után Dubarry főszerkesztőt a vizsgálóbíró letartóztatja. Az a vád ellene, hogy tudott Stavisky szélhámosságairól és a főszerkesztő volt az, aki összehozta Staviskyt Dalimier miniszterrel és a minisztert rávette arra, hogy a vezérkirálynak ajánlólevelet adjon, amellyel az ügynökök a biztosítótársaságokat rávették arra, hogy jegyezzenek a bayonnei Credit Municipal kötvényeiből. A Stavisky-ügy által előidézett belpolitikai válság csak részben enyhült Dalimier gyarmatügyi miniszter hétfőn este bekövetkezett lemondásával. A minisztertanácson még menteni akarták Dalimiert és úgy határoztak, hogy a minisztertanács üléséről kiadott kommünikében a gyarmatügyi miniszter becsületének védelme érdekében bizonyítványt állítanak ki a miniszter tisztességéről és jóhiszeműségéről. Minisztertársai azonban értésére adták Dalimiernak, hogy a kormánybukás el kerülése érdekében le kell mondania. Ez tényleg be is következett és Dalimier a minisztertanács után közölte a miniszterelnökkel, hogy vissza akarja nyerni becsületének védelme érdekében mozgási szabadságát és lehetővé akarja tenni a kormánynak, hogy az 1932. évi munkaügyi miniszter tevékenységének felülvizsgálatát hathatósabban végezhesse, ezért lemond. A kamara kedd délutáni ülésében azonban ennek ellenére is megindul az ellenzék koncentrikus támadása a Stavisky-ügy miatt a kormány ellen. Nyolc interpellációt jegyeztek be. A tradíciók ellenére az ülészak első ülésén nemcsak a tisztikar megválasztásával foglalkoznak majd, hanem a Stavisky-botránnyal is. A miniszterelnök rövid nyilatkozatot olvas majd fel a Stavisky-botrány ügyében és bejelenti majd, hogy milyen intézkedésekkel óhajtja a kormány a botrány ügyét tisztázni és a jövőben, elejét venni hasonló esetek megismétlődésének. Bejelenti majd, hogy csütörtökön a Stavisky-ügyben elhangzó interpellációkra válaszol. A rendőrség már tíz napja tudta, hol bujkál Stavisky December 29-én már a felsősavoyai Bonneville egyik penziójában voltak. Stavisky Sacha itt is maradt, míg barátja Chamonixba ment, ahol a hegyoldalban fekvő Vieux Logis nevű villát kibérelte. Stavisky újév napján jött át autóján Chamonixba és azonnal beköltözött a villába. A detektívek ettől kezdve már figyelték a villát. Stavisky állandó telefonösszeköttetésben volt barátja révén párizsi barátaival, akik informálták a fezérkirályt minden fordulatról, amely ügyében történt. A párizsi rendőrfőnökség hétfőn délelőtt, miután Chiappe rendőrfőnök visszaérkezzett Florenzből, már erélyesebb rendszabályokhoz nyúlt s a miniszterelnök felszólítására telefonparancs ment Chamonixba a detektívekhez, hogy a csendőrök hatoljanak be a villába és tartóztassák le a szélhámost. A drámai lefolyású hétfődélutáni események már ismeretesek. Stavisky, mikor megpillantotta a behatoló csendőröket, főbelőtte magát. Mialatt a csendőrök a súlyosan sebesült Staviskyvel voltak elfoglalva, a detektívek a hírlapírót, aki álnevet használt ,és egyéb Súlyos vád a csendőrség ellen: Staviskyt felsőbb parancsra meggyilkolták A francia közvélemény felháborodása a Stavisky-botrány miatt a bekövetkezett öngyilkosság után még nagyobb hullámokat ver, mint eddig. Ez a felháborodás már nyílt tüntetésekben is kifejezésre jut. Hétfőn délután az igazságügyi palotában zajos jelenetek folytak le. Nagyobb csoport diák vonult végig a folyosókon és tüntetett. „Pusztuljanak a tolvajok! Mondjon le a kormány!” kiáltoztak a diákok. A folyosókon tartózkodó számos ügyvéd meg sem kísérelte a diákok eltávolítását és a rendőrséget sem értesítették a tüntetésről. Kedden estére újabb tüntetéseket várnak s a rendőrség újból kénytelen lesz a Palais Bourbon-t körülzárni, mert a kamara ülésének ideje alatt nagy tömegtüntetést várnak a kamara épülete körül. A kamara elnöki tisztikarának megválasztása, a jelek szerint, nem folyik majd le olyan simán, mint ahogyan tervezték. Az elnök valószínűleg továbbra is Bouisson, az eddigi elnök lesz, ellenjelöltje, André Hesse radikálispárti képviselő azonban kénytelen visszalépni a jelöltségtől, tekintettel arra, hogy a radikális képviselő éveken át ügyvédje volt a fezérkirálynak. A francia sajtó mind hangosabban ad kifejezést annak a gyaluljának, hogy Stavisky nem lett öngyilkos, hanem a csendőrök lőtték le. «Öngyilkosságha — állítja a rendőrség. «Gyilkosság» — mondja a közvélemény, amely sohasem téved. Ezzel a felírással közli chamonixi tudósítását a Jour című lap. Több más lap és pedig úgy jobboldali, mint baloldali lapok egészen nyíltan vádolják a csendőrséget a gyilkosság elkövetésével, így az Humanité és az Action Francaise is kereken megírják, hogy a villába benyomuló csendőrök lőtték le Staviskyt és pedig felső utasításra, nehogy a sokat tudó Stavisky még egyszer kinyithassa száját. Az Humanité így fejezi be cikkét: — Amint Reynac báró öngyilkossága nem akadályozta meg a Panama-botrány kirobbanását, Henry ezredes öngyilkossága pedig a Dreyfus-botrányt, épúgy nem fogja meg nem történtté tenni a bayonnei botrányt Stavisky furcsa öngyilkossága. Egyedül a kormányt támogató öt-hat bulvárlap számol be a chamonixi eseményekről olyan formában, hogy Stavisky tényleg öngyilkosságot követett el. Valamennyi többi lap kételkedik az öngyilkosság bekövetkezésében vagypedig azt hrsi, hogy Stavisky