Esti Kurir, 1934. január (12. évfolyam, 6-23. szám)

1934-01-10 / 6. szám

MA: STUART MÁRIA Budapest, 1934 főszerkesztő: RASSAY KÁROLY január 10, szerda A FŐISPÁN KILÉP Az egri kaszinó egyhangúlag elnökévé választotta Petró Kálmán dr. ellen­zéki országgyűlési képviselőt, a városi lelet egyik közbecsülésben álló, kiváló alakját. Feleletül erre a választásra, Hedry Lőrinc dr., Heves megye fő­ispánja kilépett a kaszinóból. A tényállás egyszerű s mondhatnék­­azt is, hogy jelentéktelen: utóvégre miért ne feketézzen és csevegjen a főispán úr ezentúl az egri kaszinón kivil? De eb­ben az eseményben s a körötte támadt bonyodalmakban hű másolatát találhat­­juk annak az egész főispáni és főható­sági gondolatvilágnak, amelyet a mai rendszer az országra kényszerít. A főis­­­pán úr megsértődött és kilépett , aniért? Nem tudta elviselni a gondolatot, h­ogy egy társadalmi egyesület, magán­­­emberek egyesülése, azt válassza elnö­kéül, akit jól esik. A választás őszintesé­­­géhez nem férhet kétség: az egyhangú­ság tanúskodik róla. De mit számít a tagok egyöntetű akarata egy főispán­­egyöntetű nem-tetszéséhez képest?! Petró Kálmán nem kormánypárti képviselő, ez az bűne. Hogy ráadásul kaszinói elnök is lehessen, az több, mint amennyit a f­­őispáni liberalitás elbír. Hogy hivatalos természetű fontosabb idegbizatást, hivatalos természetű maga­sabb állást nem tölthet be, aki nem a kormány szájaize szerint gondolkozik és cselekszik, azt már megszoktuk. Hogy az utcaseprői állások betöltésekor is ku­tatják az emberek politikai hovatartozá­sát, az ma már ugyanolyan kevéssé döb­benti meg a közönséget, mint az, hogy fontos pozíciókban, ahol a szaktudás, a tapasztalat és a gyakorlat hiánya mérhe­tetlen károkat okozhat az országnak, egy párturalmi rendszer vazallusai he­lyezkednek el. De ez nem elég annak a rezsimnek, amely a „pártok versengése*" helyén az „egység“-et úgy akarja meg­teremteni, hogy saját akaratát egysze­rűen ráoktrojálja az összes rétegekre. Nem, ez a rezsim még a magánéletet sem mentesíti a pártpolitikai kontroll alól. Vegye tudomásul tehát a magyar pol­gár, hogy neki még társaskörbe járnia, lapokat nézegetnie, barátaival beszélget­nie is csak hitelesen kormánypárti szel­lemben és irányítás mellett szabad. A fe­ketéje mellől sem hiányozhatik a kor­mánypárti bizalmi férfi atyai szigora. A bőrkarosszékben sem nyújtózkodhatik el anélkül, hogy lelkét ne kelljen állandó haptákban tartania a sérthetetlen hata­lom előtt. Némi leplezhetetlen irigységgel tekin­tünk ama nyugati országok felé, ahol a klubtagok természetesnek tartják, hogy a klubjukban az történjen, amit ők akarnak, s nem az, amit a kormány akar. Gondoljunk csak Anglia klubjaira: a polgári önérzet, a polgári fesztelenség és gentleman-erkölcs micsoda bástyáza­­tai azok! Milyen fontos kiegészítői és hajtóerői a közéletnek, éppen azáltal a szabadság és őszinteség által, melynek szelleme tagjaikat összefogja! Angliá­ban, ahol még a hatalom letéteménye­seinek is a hamisítatlan társadalmi aka­­­rat diktálja az utat, bizonyára elképzel­hetetlen volna, hogy szabad társadalmi­­egyesülésekre a hatalom igyekezzék a maga szempontjait rátukmálni. Mi azonban megértük ezt is. A hata­lom érzékenysége odáig terjedt, hogy még magánegyesület elnöki székében ssem tűri el azt, aki nem tartozik kiszol­gálói közé. A polgár feladata: alkalmaz­kodni a hatalom óhajához a hivatalon fut a klubban is, a közéleten túl a ma­gánéletben is — mindhalálig ! Három miniszteri tárca cserélt gazdát Stavisky miatt Rejtélyek Stavisky öngyilkossága körül Párizs, január 9. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Stavisky Saen­a kedden reggel meghalt Cham­onierban, anélkül, hogy egy pilla­natra is magához tért volna. A bayonnei Credit Municipal botrányának hőse, fő­­vádlottja és koronatanúja ezzel örökre elhallgatott. Hétfőn este Staviskyt m­eg­­operálták a chamonixi kórházban, noha az orvosok reménytelennek tartották ál­lapotát. A halálhír nagyon sok ember lelkén könnyített, mert Stavisky magá­val viszi a sírba sok titkát. A halálhír után a lapok most még nagyobb nyoma­­tékkal követelik, hogy teljes világosságot derítsenek a botrán­yügy minden részle­tére és emlékeztetnek a Panama-bot­rányra, valamint a Dreyfus-ügyre, amelyeknek feltűnően sok hasonlóságuk volt politikai téren is a Stavisky-bot­ránnyal. Kreuger Ivar sorsára jutott tehát Stavisky Sacha is. A gyufakirály elbukása csaknem­­teljesen hasonló kürülsté­nyek között történt, mint most a vezérkirályé. A párizsi­ lapok igen feltűnőnek tartják, hogy a­ rendőrség, kezdettől fogva pontosan tudta, hogy a szél­hámos merre van és mégsem kerítették elő élve. December 25-ig visszamenően Stavisky Sacha minden lépését ismerték. December 25-én történt, hogy Stavisky közölte bizal­mas üzletbarátjával és a jelek szerint bűn­társával, Hayotte színigazgatóval, hogy el­veszett embernek tartja magát. A színigaz­gató még 26-án és 27-én is találkozott Staviskyvel, aki 28-án a Volonté egyik szer­kesztőjével, Henry Valll­ 38 éves újságíró­val és annak Lucette Alberas nevű barátnő­jével autón Párizs környékére ment. ként rovott multú egyén és annak barátnő­jét vették őrizetbe. Mindketten tanúi voltak Stavisky ön­gyilkosságának, mégsem akadályozták azt meg. Stavisky Sacha egy pillanatra sem tért magához. Letartóztatták Dariust, a din főszerkesztőjét Mialatt Chamonixban az izgalmas esemé­nyek lejátszódtak, Párizsban a vizsgálóbíró szobájában másik szenzációs fordulat tör­tént. Órákig tartó drámai lefolyású vizsgálat után a vizsgálóbíró elrendelte Pierre Darius főszerkesztő, a Midi és a Bee et Ongles című lapok tulajdonosának letartóztatá­sát. A vizsgálóbíró megállapította, hogy Darius 1932-ben élesen támadta a bayonnei zálog­kölcsön intézet üzleteit és Stavisky működé­sét. Ezek a támadások később váratlanul abbamaradtak ,s ittint most megállapították, a támadásokat a főszerkesztő azért hagyta abba, mert közben Duberry, a Volonté fő­szerkesztője összehozta őt Staviskyvel, aki nagyobb pénzösszegekkel elhallgattatta őt. Darius főszerkesztő ezután nem csak hallga­tóit, hanem propagandát is csinált Stavisky üzleteinek, sőt ő maga is , üzlettársa lett a fezérkirálynak. A keddi napra újabb szenzációt várnak. A vizsgálóbíró újból beidézte egyelőre tanú­ként Dubarry-t, a Volonté főszerkesztőjét, bizonyosra veszik azonban, hogy a kihallgatás után Dubarry főszerkesz­tőt a vizsgálóbíró letartóztatja. Az a vád ellene, hogy tudott Stavisky szél­hámosságairól és a főszerkesztő volt az, aki összehozta Staviskyt Dalimier miniszterrel és a mi­nisztert rávette arra, hogy a vezér­­királynak ajánlólevelet adjon, amellyel az ügynökök a biztosítótársaságo­kat rávették arra, hogy jegyezzenek a bayon­nei Credit Municipal kötvényeiből. A Stavisky-ügy által előidézett belpolitikai válság csak részben enyhült Dalimier gyarmatü­gyi miniszter hétfőn­­ este bekövetkezett lemondásával. A minisztertanácson még menteni akarták­ Dalimiert és úgy határoztak, hogy a mi­nisztertanács üléséről kiadott kommüniké­ben a gyarmatügyi miniszter becsületének védelme érdekében bizonyítványt állítanak ki a miniszter tisztességéről és jóhiszeműség­­éről. Minisztertársai azonban értésére ad­ták Dalimiernak, hogy a kormánybukás el­ kerülése érdekében le kell mondania. Ez tényleg be is következett és Dalimier a mi­nisztertanács után közölte a miniszterelnök­kel, hogy vissza akarja nyerni becsületének védelme érdekében mozgási szabadságát és lehetővé akarja tenni a kormánynak, hogy az 1932. évi munkaügyi miniszter tevékeny­ségének felülvizsgálatát hathatósabban vé­gezhesse, ezért lemond.­­ A kamara kedd délutáni ülésében azon­ban ennek ellenére is megindul az el­lenzék koncentrikus támadása a Sta­visky-ügy miatt a kormány ellen. Nyolc interpellációt jegyeztek be. A tradí­ciók ellenére az ülészak első ülésén nem­csak a tisztikar megválasztásával foglalkoz­nak majd, hanem a Stavisky-botránnyal is. A miniszterelnök rövid nyilatkozatot olvas majd fel a Stavisky-botrány ügyében és be­jelenti majd, hogy milyen intézkedésekkel óhajtja a kormány a botrány ügyét tisz­tázni és a jövőben, elejét venni hasonló ese­tek megismétlődésének. Bejelenti majd, hogy csütörtökön a Stavisky-ügyben el­hangzó interpellációkra válaszol. A rendőrség már tíz napja tudta, hol bujkál Stavisky December 29-én már a felsősavoyai Bon­­neville egyik penziójában voltak. Stavisky Sacha itt is maradt, míg barátja Chamo­­nixba ment, ahol a hegyoldalban fekvő Vieux Logis nevű villát kibérelte. Stavisky újév napján jött át autóján Cha­­monixba és azonnal beköltözött a villába. A detektívek ettől kezdve már figyelték a villát. Stavisky állandó telefonössze­köttetésben volt barátja révén párizsi barátaival, akik informálták a fezér­­királyt minden fordulatról, amely ügyében történt. A párizsi rendőrfőnökség hétfőn délelőtt, miután Chiappe rendőrfőnök visszaérkez­­­zett Florenzből, már erélyesebb rendszabá­lyokhoz nyúlt s a miniszterelnök felszólítására telefon­­parancs ment Chamonixba a detektí­vekhez, hogy a csendőrök hatoljanak be a villába és tartóztassák le a szél­hámost. A drámai lefolyású hétfődélutáni esemé­nyek már ismeretesek. Stavisky, mikor megpillantotta a behatoló csendőröket, főbelőtte magát. Mialatt a csendőrök a súlyosan sebesült Staviskyvel voltak elfoglalva, a detektívek a hírlapírót, aki álne­vet használt ,és egyéb­ Súlyos vád a csendőrség ellen: Staviskyt felsőbb parancsra meggyilkolták A francia közvélemény felháborodása a Stavisky-botrány miatt a bekövetkezett ön­gyilkosság után még nagyobb hullámokat ver, mint eddig. Ez a felháborodás már nyílt tüntetésekben is kifejezésre jut. Hétfőn dél­után az igazságügyi palotában zajos jelene­tek folytak le. Nagyobb csoport diák vonult végig a folyosókon és tüntetett. „Pusztuljanak a tolvajok! Mondjon le a kormány!” kiáltoztak a diákok. A folyosókon tartóz­kodó számos ügyvéd meg sem kísérelte a diákok eltávolítását és a rendőrséget sem ér­tesítették a tüntetésről. Kedden estére újabb tüntetéseket várnak s a rendőrség újból kénytelen lesz a Pa­­lais Bourbon-t körülzárni, mert a ka­mara ülésének ideje alatt nagy tömeg­tüntetést várnak a kamara épülete körül. A kamara elnöki tisztikarának megvá­lasztása, a jelek szerint, nem folyik majd le olyan simán, mint ahogyan tervezték. Az el­nök valószínűleg továbbra is Bouisson, az eddigi elnök lesz, ellenjelöltje, André Hesse radikálispárti képviselő azonban kénytelen visszalépni a jelöltségtől, tekintettel arra, hogy a radikális képviselő éveken át ügy­védje volt a fezérkirálynak. A francia sajtó mind hangosabban ad kifejezést annak a gyaluljának, hogy Stavisky nem lett öngyilkos, hanem a­­ csendőrök lőtték le. «Öngyilkosságha — állítja a rendőrség. «Gyilkosság­» — mondja a közvélemény, amely sohasem téved.­­ Ezzel a felírással közli chamonixi tudósítását a Jour című lap. Több más lap és pedig úgy jobboldali, mint baloldali lapok egészen nyíltan vádolják a csendőrséget a gyilkosság el­követésével, így az Humanité és az Action Francaise is kereken megírják, hogy a villába benyomuló csendőrök lőtték le Staviskyt és pedig felső utasításra, nehogy a sokat tudó Stavisky még egyszer kinyithassa száját. Az Humanité így fejezi be cikkét: — Amint Reynac báró öngyilkossága nem akadályozta meg a Panama-botrány kirobba­nását, Henry ezredes öngyilkossága pedig a Dreyfus-botrányt, épúgy nem fogja meg nem történtté tenni a bayonnei botrányt Sta­visky furcsa öngyilkossága. Egyedül a kormányt támogató öt-hat bul­­várlap számol be a chamonixi eseményekről olyan formában, hogy Stavisky tényleg ön­­gyilkosságot követett el. Valamennyi többi lap kételkedik az öngyilkosság bekövetkezés­­ében vagy­­pedig azt hrsi, hogy Stavisky

Next