Esti Kurir, 1934. március (12. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-01 / 48. szám

Budapest, 1934 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY március 1, csütörtök „REFORM" „Az érettségi bizonyítvány csak akkor képesít egyetemi és más főiskolai tanul­­mányokra, ha ezt a képesítő hatályt a vizsgáló bizottság az érettségi vizsgálaton tanúsított, valamint a tanuló középisko­lai tanulmányai folyamán elért tanulmá­nyi eredményének, erkölcsi magavisele­tének és egyéniségének gondos mérlege­lése alapján külön megállapította:14 így intézkedik Hóman kultuszminiszter re­formjavaslatának egyik passzusa. A lé­nyege az, hogy ezentúl hiába végzi el valaki szorgalmasan, jó előmenetellel a középiskolát, hiába ügyel a legkínosab­­ban a jó magaviselet szabályaira, hiába tölti el feszült figyelemmel nyolc év dél­előtt felt és hiába verejtékezik délutánon­ként a lecke fölött abban a reményben, hogy idővel majd láthatja erőfeszítésé­nek gyümölcsét is, a nyolc év végén megjelenhetik a vizsgáló bizottság és ki­mondhatja, hogy miután „gondosan mér­legelteti az előtte álló tizenhét éves diák „egyéniségét 14, ezennel megtiltja neki a további tanulást, megtiltja, hogy olyan diplomás pályára menjen, amely felé szíve és érdeklődése hajtja s amelyhez mindaddig a szükséges tanulmányokat is szabályszerűen vagy jelesen végezte el... Megdöbbentő intézkedés. Először is a céltalansága miatt. Ott, ahol az állam abban a kellemes helyzetben van, hogy a magasabb képesítést szerzett ifjak számára garantálhatja a megfelelő elhe­lyezkedést, még érthető és menthető, ha valamiféle külön szelekcióval útját állják, hogy az elhelyezett diplomások mellett ne szaporodjék fel egy elhelyez­hetetlen és boldogtalan diplomás prole­tariátus. De nálunk, fájdalom, sem a kormánynak, sem a társadalomnak nincs módjában ilyesféle ígéretet tennie, még akkor sem, ha különféle „refor­­mok“-kal igyekszik visszatántorítani az ifjakat a főiskola küszöbéről. Éppen a numerus clausus tapasztalataiból láthat­juk, hogy mennyire hiábavaló az efféle kísérletezés. Alighanem ez a meggondo­lás ejtette el az eredetileg tervezett „pontozási11 rendszert is. De mi a ment­sége annak, ha ehelyett azután egy me­rőben önkényes és igazságtalan, a pon­tozásnál mindenképen rosszabb rend­szert léptetnek életbe? Mert a tervezett intézkedésben a leg­megdöbbentőbb éppen annak abszolút önkényessége. Hol van előírva, hogy mi­csoda vonásokat kell és lehet egy tizen­hét éves fiatalember egyéniségében a diplomás pályára „alkalmas“-oknak ta­lálni? Micsoda „gondos mérlegelés”e ve­heti itt elejét a sorozatos tévedéseknek, melyeket a pályájuk kezdetén tétlen­ségre és tehetetlenségre ítélt emberek tömegei fognak gyászolni? Vájjon azt hiszik-e e javaslat kitervelői, hogy ama vizsgálóbizottságokba majd csupa föl­döntúli éleslátással megáldott pszicholó­­gus fog belekerülni, akinek elég egy futó pillantással „gondosan mérlegel­nie11 egy még ki sem fejlett „egyénisé­get”1 ahhoz, hogy azután fellebbezést nem tűrő hatalommal el­parancsolja őt a további tanulástól? Mennyivel kegyet­lenebb és méltánytalanabb elgondolás ez az előzetes numerus clausus még a mai főiskolainál is! Hiszen még arra sem kapunk kezességet tőle, hogy a leg­kitűnőbb diáknak megkegyelmez-e majd az egyéniségre irányított gondos mérle­gelés. És képzelhető, micsoda rettenetes­­ visszahatása lesz ennek magukra a kö­­­­zépiskolai tanulókra, kik abban a tudat-­­­ban kallódhatják végig a fiatal diákok­­ összes fáradalmait, és megpróbáltatásait,­­ hogy mindez hiábavalónak bizonyulhat, s rá a „gondos mérlegelést” fölöttük le­­i­hegő Damokles-kardja végül lecsap rá- j­ük. Ez a rendszer az ifjakat legföljebb lehoz a korai tanulságh­oz fogja hozzá- s offirini o v ráiollv.tn nem :17 prHíVm ' nem a teh­et­sé­g es nem a szorgalom szerzi meg a sikereket, hanem az inpon­­derábilis gyökerű jóindulat, amelyet va­lamely jelképes szerepű vizsgálóbizott­ságnak méltóztatik vagy nem méltóztat s­tik az ember iránt tanúsítania. Helyt­álló tanulság, nem­ tagadjuk. De várjon erre kell-e a megreformált középiskolá­nak az új magyar nemzedékeket ok­­­­tatnia? Felfüggesztették a VIII. ker. helyettes vezetőjét és szám­vevőségi főnökét A polgármester ma kicserélte a VII. kér. elöljáróság egész személyzetét . Liber alpolgármester nyilatkozik a vizsgálat eddigi eredményéről A VIII. kerületi elöljáróság segélypénzei­nek hamis nevekre történt kiutalása óriási botránnyá dagadt. Az Esti Kurír tegnapi szá­mában elsőnek ismertettük azokat az okokat, amelyek Sipőcz­­Jenő polgármestert arra kényszerítették, hogy Gömöry Albértet, a VIIl. kerület elöljáróját szabadságolja , meg­indítsa a nyugdíjaztatási eljárást, összesen 900 pengő veszett el a szegé­nyek pénzéből, de az a körülmény, ahogy ezeket az ínsége­seket megrövidítették és ahogy ezek a megté­vedt tisztviselők maguknak jogtalan anyagi előnyöket szereztek, példátlanul álló bűncse­lekménynek minősíthető annak a városházi adminisztrációnak a részéről, amelynek tisz­tességéhez és korrektségéhez évtizedeken ke­resztül soha kétség nem fért. Segélyutalások hamis nevekre Az Esti Kurír tegnapi számában megírtuk, hogy Sebő Béla főszámvevő Sipőcz Jenő pol­gármester utasítására vizsgálatot tartott a VIII. kerületi elöljáróságon és azonnal meg­ is állapította, hogy egyes tisztviselők hamis nevekre ön­maguknak utaltak ki segélyeket. A vizsgálat során még nem lehetett ponto­san megállapítani, hogy a VIII. kerületi elöl­járóság melyik tisztviselője, milyen mérték­ben követett el bűncselekményt, annyi azon­ban bizonyos, hogy nyolc tisztviselővel szemben komoly gyanú merült fel, a hivatali sikkasztás és csalás tényálladékát pedig ezek a cselekmények kétségkívül ki­merítik. Sipőcz Jenő polgármester azonnal elrendelte a vizsgálatot, amely már az első napon súlyos eredményeket produkált. A vizsgálóbiztosok jelentése alapján ugyanis meg lehet állapítani, hogy ezek a tisztviselők valóban elkövették azokat a bűncselekményeket, amelyeknek a gyanú­ját Sebő Béla főszámvevő felvetette. Az önsegélyzési botrány középpontjá­ban Komáromy-Hiller Ernő áll, aki a Vili. kerületi elöljáróságnak helyettes vezetője volt. Sipőcz polgármester azért küldte őt helyet­tes vezetőnek a Vili. kerületbe, hogy mint közismerten erőskezű tisztviselő rendet te­remtsen azon az elöljáróságon, ahol történt az ismeretes szikvizbotrány is. Ugyanez a Komáromy-Hiller Ernő a vezetőszerepet játszotta ezeknél a szabálytalan kiutalások­nál. A 22 éves, teljesen erélytelen Gömöry Albert kezéből kiragadta a vezetést, az elöl­járót minden ténykedésnél háttérbe szorí­totta és átvette a parancsnoklást. Karácsonykor történt a megdöbbentő eset.­­Komáromy-Hhiller Ernő azt követelte, hogy adjanak neki 400 pengő segélyt. Amikor Gö­möry Albert elöljáró azt mondotta, hogy neki erre nincsen módja, Komáromy-Hiller Ernő a segélypénzekre tett célzást, összesen 1000 pengő fölösleg mutatkozott az elöljáró­­sági segélypénztárban. Más tisztviselők is igényt jelentettek be ilyen segélypénzekre, éppen ezért általános felháborodást keltett, hogy Komáromy-Hiller egymagában 100 pengőt követelt. Az érdekelt elöljárósági tisztviselők azzal védekeznek, hogy a jóté­konysági akciókból fennmaradt fölösleget kérték a maguk számára, ugyanakkor ter­mészetesen elfelejtették megemlíteni, hány ínségest küldtek el az elöljáróságokról üres marokkal. Amikor a botrány kipattant és Komá­­romy-Hiller Ernő és társai látták, hogy a fő­város vezetői nem hajlandók ilyen kedélye­sen felfogni a segélypénzek eltulajdonítását, jóvá akarták tenni bűnöket. Komáromti- Zlitler Ernő visszafizette a főváros pénztá­rába a 400 pengőt, de ugyanakkor meg kel­lett jelölnie, hogy milyen címen fizeti be ezt az összeget. Tulajdonképen ez a körülmény pattantotta ki a botrányt, mert a többi ér­dekelt tisztviselők is megkezdték a jogtala­nul felvett segélypénzek visszafizetését. Kö­rülbelül 100 pengőt fizettek be eddig, a hiányzó 200 pengőt a holnapi napon térítik meg, amikor március elsejei fizetésüket meg­kapják. Mivel védekezik Gömöry Albert elöljáró ? A legnagyobb érdeklődés természetesen Gömöry Albert elöljáró kihallgatását előzi meg. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy Gömöry Albert maga személyesen nem vett fel ilyen segélypénzeket, de a felelősség minden súlya reá hárul, mert mint a VII­. kerület vezetője, köteles lett volna a tervbe vett segélykiosztás ellen azonnal tiltakozni és jelentést tenni Sipőcz polgármesternek. Tekintettel arra a körül­ményre, hogy Gömöry Albert tanácsnok­­elöljárói rangban felelős vezetője volt az elöljáróságnak, a maga hatáskörében is megakadályozhatta volna ezeknek az össze­geknek a fölvételét. Nem kétséges tehát, hogy Gömöry Albert felelősségét ez ügyben feltétlenül meg fogják állapítani. • Sipőcz polgármester intézkedésére Horony- Pálffy Aurél tanácjegyző ment ki Gömöry Albert lakására, ahol megállapította, hogy az egyébként is súlyos idegbajban szenvedő elöljáró betegen fekszik.­­Gömöry Albert azzal védekezik, hogy tiltakozott a kiutalások ellen, később azonban az ügyben szereplő tisztvi­selők nagy nyomorukra és a karácsonyi ün­nepekre való hivatkozásra, valósággal kicsi­karták tőle a hozzájárulást. Ezek a tisztvise­lők ugyanis a karácsonyi ünnepek alkalmá­ból csak, csekély összegű­ jutalmat kaptak, többen könyörögni kezdtek, hogy ne rontsa el számukra a karácsonyi ünnepek hangula­tát. Gömöry Albert — mint bevallotta­n gyengének bizonyult: beleegyezését adta ahhoz, hogy az insegakciók ezerpengős fölöslegét a tisztviselők egymás között felosszák. A botrány kipattanásának tulajdonképen az irigykedés volt az oka. Széltében-hosszában hire terjedt ugyanis az elöljáróságon, hogy ezek a tisztviselők milyen meglepetésszerű karácsonyi jutalmat teremtettek maguknak. Hire terjedt elsősorban is annak, hogy Komáromy­ Hiller elöljáróhelyettes milyen nagy igényekkel lépett fel. Ma felfüggesztették Komáromy-Hiller Ernő elöljáróhelyettest és Ilosvay Gábor számvevőségi főtanácsost A vizsgálattal megbízott tanácsjegyzők Farkas Ákos főjegyzőnek referáltak a mai vizsgálat eredményéről. Farkas főjegyző dél­ben egy órakor megjelent Liber alpolgár­mesternél, akinek részletesen beszámolt. Li­ber alpolgármester a polgármesterrel lépett érintkezésbe, aki maga irányítja az egész vizsgálatot, mint ahogy kezdettől fogva az ő

Next