Esti Kurir, 1934. március (12. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-01 / 48. szám
Budapest, 1934 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY március 1, csütörtök „REFORM" „Az érettségi bizonyítvány csak akkor képesít egyetemi és más főiskolai tanulmányokra, ha ezt a képesítő hatályt a vizsgáló bizottság az érettségi vizsgálaton tanúsított, valamint a tanuló középiskolai tanulmányai folyamán elért tanulmányi eredményének, erkölcsi magaviseletének és egyéniségének gondos mérlegelése alapján külön megállapította:14 így intézkedik Hóman kultuszminiszter reformjavaslatának egyik passzusa. A lényege az, hogy ezentúl hiába végzi el valaki szorgalmasan, jó előmenetellel a középiskolát, hiába ügyel a legkínosabban a jó magaviselet szabályaira, hiába tölti el feszült figyelemmel nyolc év délelőtt felt és hiába verejtékezik délutánonként a lecke fölött abban a reményben, hogy idővel majd láthatja erőfeszítésének gyümölcsét is, a nyolc év végén megjelenhetik a vizsgáló bizottság és kimondhatja, hogy miután „gondosan mérlegelteti az előtte álló tizenhét éves diák „egyéniségét 14, ezennel megtiltja neki a további tanulást, megtiltja, hogy olyan diplomás pályára menjen, amely felé szíve és érdeklődése hajtja s amelyhez mindaddig a szükséges tanulmányokat is szabályszerűen vagy jelesen végezte el... Megdöbbentő intézkedés. Először is a céltalansága miatt. Ott, ahol az állam abban a kellemes helyzetben van, hogy a magasabb képesítést szerzett ifjak számára garantálhatja a megfelelő elhelyezkedést, még érthető és menthető, ha valamiféle külön szelekcióval útját állják, hogy az elhelyezett diplomások mellett ne szaporodjék fel egy elhelyezhetetlen és boldogtalan diplomás proletariátus. De nálunk, fájdalom, sem a kormánynak, sem a társadalomnak nincs módjában ilyesféle ígéretet tennie, még akkor sem, ha különféle „reformok“-kal igyekszik visszatántorítani az ifjakat a főiskola küszöbéről. Éppen a numerus clausus tapasztalataiból láthatjuk, hogy mennyire hiábavaló az efféle kísérletezés. Alighanem ez a meggondolás ejtette el az eredetileg tervezett „pontozási11 rendszert is. De mi a mentsége annak, ha ehelyett azután egy merőben önkényes és igazságtalan, a pontozásnál mindenképen rosszabb rendszert léptetnek életbe? Mert a tervezett intézkedésben a legmegdöbbentőbb éppen annak abszolút önkényessége. Hol van előírva, hogy micsoda vonásokat kell és lehet egy tizenhét éves fiatalember egyéniségében a diplomás pályára „alkalmas“-oknak találni? Micsoda „gondos mérlegelés”e veheti itt elejét a sorozatos tévedéseknek, melyeket a pályájuk kezdetén tétlenségre és tehetetlenségre ítélt emberek tömegei fognak gyászolni? Vájjon azt hiszik-e e javaslat kitervelői, hogy ama vizsgálóbizottságokba majd csupa földöntúli éleslátással megáldott pszichológus fog belekerülni, akinek elég egy futó pillantással „gondosan mérlegelnie11 egy még ki sem fejlett „egyéniséget”1 ahhoz, hogy azután fellebbezést nem tűrő hatalommal elparancsolja őt a további tanulástól? Mennyivel kegyetlenebb és méltánytalanabb elgondolás ez az előzetes numerus clausus még a mai főiskolainál is! Hiszen még arra sem kapunk kezességet tőle, hogy a legkitűnőbb diáknak megkegyelmez-e majd az egyéniségre irányított gondos mérlegelés. És képzelhető, micsoda rettenetes visszahatása lesz ennek magukra a középiskolai tanulókra, kik abban a tudat-ban kallódhatják végig a fiatal diákok összes fáradalmait, és megpróbáltatásait, hogy mindez hiábavalónak bizonyulhat, s rá a „gondos mérlegelést” fölöttük leihegő Damokles-kardja végül lecsap rá- jük. Ez a rendszer az ifjakat legföljebb lehoz a korai tanulsághoz fogja hozzá- s offirini o v ráiollv.tn nem :17 prHíVm ' nem a tehetség es nem a szorgalom szerzi meg a sikereket, hanem az inponderábilis gyökerű jóindulat, amelyet valamely jelképes szerepű vizsgálóbizottságnak méltóztatik vagy nem méltóztat stik az ember iránt tanúsítania. Helytálló tanulság, nem tagadjuk. De várjon erre kell-e a megreformált középiskolának az új magyar nemzedékeket oktatnia? Felfüggesztették a VIII. ker. helyettes vezetőjét és számvevőségi főnökét A polgármester ma kicserélte a VII. kér. elöljáróság egész személyzetét . Liber alpolgármester nyilatkozik a vizsgálat eddigi eredményéről A VIII. kerületi elöljáróság segélypénzeinek hamis nevekre történt kiutalása óriási botránnyá dagadt. Az Esti Kurír tegnapi számában elsőnek ismertettük azokat az okokat, amelyek SipőczJenő polgármestert arra kényszerítették, hogy Gömöry Albértet, a VIIl. kerület elöljáróját szabadságolja , megindítsa a nyugdíjaztatási eljárást, összesen 900 pengő veszett el a szegények pénzéből, de az a körülmény, ahogy ezeket az ínségeseket megrövidítették és ahogy ezek a megtévedt tisztviselők maguknak jogtalan anyagi előnyöket szereztek, példátlanul álló bűncselekménynek minősíthető annak a városházi adminisztrációnak a részéről, amelynek tisztességéhez és korrektségéhez évtizedeken keresztül soha kétség nem fért. Segélyutalások hamis nevekre Az Esti Kurír tegnapi számában megírtuk, hogy Sebő Béla főszámvevő Sipőcz Jenő polgármester utasítására vizsgálatot tartott a VIII. kerületi elöljáróságon és azonnal meg is állapította, hogy egyes tisztviselők hamis nevekre önmaguknak utaltak ki segélyeket. A vizsgálat során még nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a VIII. kerületi elöljáróság melyik tisztviselője, milyen mértékben követett el bűncselekményt, annyi azonban bizonyos, hogy nyolc tisztviselővel szemben komoly gyanú merült fel, a hivatali sikkasztás és csalás tényálladékát pedig ezek a cselekmények kétségkívül kimerítik. Sipőcz Jenő polgármester azonnal elrendelte a vizsgálatot, amely már az első napon súlyos eredményeket produkált. A vizsgálóbiztosok jelentése alapján ugyanis meg lehet állapítani, hogy ezek a tisztviselők valóban elkövették azokat a bűncselekményeket, amelyeknek a gyanúját Sebő Béla főszámvevő felvetette. Az önsegélyzési botrány középpontjában Komáromy-Hiller Ernő áll, aki a Vili. kerületi elöljáróságnak helyettes vezetője volt. Sipőcz polgármester azért küldte őt helyettes vezetőnek a Vili. kerületbe, hogy mint közismerten erőskezű tisztviselő rendet teremtsen azon az elöljáróságon, ahol történt az ismeretes szikvizbotrány is. Ugyanez a Komáromy-Hiller Ernő a vezetőszerepet játszotta ezeknél a szabálytalan kiutalásoknál. A 22 éves, teljesen erélytelen Gömöry Albert kezéből kiragadta a vezetést, az elöljárót minden ténykedésnél háttérbe szorította és átvette a parancsnoklást. Karácsonykor történt a megdöbbentő eset.Komáromy-Hhiller Ernő azt követelte, hogy adjanak neki 400 pengő segélyt. Amikor Gömöry Albert elöljáró azt mondotta, hogy neki erre nincsen módja, Komáromy-Hiller Ernő a segélypénzekre tett célzást, összesen 1000 pengő fölösleg mutatkozott az elöljárósági segélypénztárban. Más tisztviselők is igényt jelentettek be ilyen segélypénzekre, éppen ezért általános felháborodást keltett, hogy Komáromy-Hiller egymagában 100 pengőt követelt. Az érdekelt elöljárósági tisztviselők azzal védekeznek, hogy a jótékonysági akciókból fennmaradt fölösleget kérték a maguk számára, ugyanakkor természetesen elfelejtették megemlíteni, hány ínségest küldtek el az elöljáróságokról üres marokkal. Amikor a botrány kipattant és Komáromy-Hiller Ernő és társai látták, hogy a főváros vezetői nem hajlandók ilyen kedélyesen felfogni a segélypénzek eltulajdonítását, jóvá akarták tenni bűnöket. Komáromti- Zlitler Ernő visszafizette a főváros pénztárába a 400 pengőt, de ugyanakkor meg kellett jelölnie, hogy milyen címen fizeti be ezt az összeget. Tulajdonképen ez a körülmény pattantotta ki a botrányt, mert a többi érdekelt tisztviselők is megkezdték a jogtalanul felvett segélypénzek visszafizetését. Körülbelül 100 pengőt fizettek be eddig, a hiányzó 200 pengőt a holnapi napon térítik meg, amikor március elsejei fizetésüket megkapják. Mivel védekezik Gömöry Albert elöljáró ? A legnagyobb érdeklődés természetesen Gömöry Albert elöljáró kihallgatását előzi meg. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy Gömöry Albert maga személyesen nem vett fel ilyen segélypénzeket, de a felelősség minden súlya reá hárul, mert mint a VII. kerület vezetője, köteles lett volna a tervbe vett segélykiosztás ellen azonnal tiltakozni és jelentést tenni Sipőcz polgármesternek. Tekintettel arra a körülményre, hogy Gömöry Albert tanácsnokelöljárói rangban felelős vezetője volt az elöljáróságnak, a maga hatáskörében is megakadályozhatta volna ezeknek az összegeknek a fölvételét. Nem kétséges tehát, hogy Gömöry Albert felelősségét ez ügyben feltétlenül meg fogják állapítani. • Sipőcz polgármester intézkedésére Horony- Pálffy Aurél tanácjegyző ment ki Gömöry Albert lakására, ahol megállapította, hogy az egyébként is súlyos idegbajban szenvedő elöljáró betegen fekszik.Gömöry Albert azzal védekezik, hogy tiltakozott a kiutalások ellen, később azonban az ügyben szereplő tisztviselők nagy nyomorukra és a karácsonyi ünnepekre való hivatkozásra, valósággal kicsikarták tőle a hozzájárulást. Ezek a tisztviselők ugyanis a karácsonyi ünnepek alkalmából csak, csekély összegű jutalmat kaptak, többen könyörögni kezdtek, hogy ne rontsa el számukra a karácsonyi ünnepek hangulatát. Gömöry Albert — mint bevallottan gyengének bizonyult: beleegyezését adta ahhoz, hogy az insegakciók ezerpengős fölöslegét a tisztviselők egymás között felosszák. A botrány kipattanásának tulajdonképen az irigykedés volt az oka. Széltében-hosszában hire terjedt ugyanis az elöljáróságon, hogy ezek a tisztviselők milyen meglepetésszerű karácsonyi jutalmat teremtettek maguknak. Hire terjedt elsősorban is annak, hogy Komáromy Hiller elöljáróhelyettes milyen nagy igényekkel lépett fel. Ma felfüggesztették Komáromy-Hiller Ernő elöljáróhelyettest és Ilosvay Gábor számvevőségi főtanácsost A vizsgálattal megbízott tanácsjegyzők Farkas Ákos főjegyzőnek referáltak a mai vizsgálat eredményéről. Farkas főjegyző délben egy órakor megjelent Liber alpolgármesternél, akinek részletesen beszámolt. Liber alpolgármester a polgármesterrel lépett érintkezésbe, aki maga irányítja az egész vizsgálatot, mint ahogy kezdettől fogva az ő