Esti Kurir, 1934. március (12. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-25 / 68. szám

11934 IH. 25.VASÁRNAP elem szeretjük lényegi kérdésben a szójátékszerű vitát. S mikor a kor­mánypárt lapja, egy a búzaproblémá­­ról írott cikkünk miatt az aszfalt-ag­rárok nyilván rendkívül szellemesnek tartott jelzőjével illetett bennünket, megpróbáltuk nyugodtan, világosan a tényállást megmagyarázni még egy­­szer, gondolva, hogy a hűvös tények hatása ott, ahol jóhiszeműséggel talál­kozik, nagyobb, mint egy ellen-„szel­­lemességé“. De a kormány reggeli fél­­hivatalosan látszik, hogy rendkívül beleszerelmesedett az ötletbe, az asz­­falt-agrárizmus kifejezésbe, hogy nem szívesen tágít tőle s hogy akármit mondunk is, akármiben legyen iga­zunk is: az ő számukra aszfalt-agrá­rok maradunk s véleményünk aszfalt­vélemény. Ők tudniillik valóban kint, a természet szabad ölén, a barázdák mentén, kaszálva és szántva, boro­náivá és csépelve szedik össze tapasz­talataikat és írják cikkeiket. Ki merné feltételezni egy kormánylapról, hogy szerkesztősége, kiadóhivatala szintén az aszfaltos fővárosi utca partján, bérházban dobog és dohog? Ha ők az aszfalton tollat tintába mártanak, az ősi, televény gazdálkodás, napbarní­tott, igazi, hamisítatlan agrárizmus. Amit más tesz, ha bírálni mer, sőt, ha csak egyszerűen hozzá mer szólani az ország egyik legfontosabb problémá­jához, a mezőgazdasági kérdéshez: az aszfalt-agrárizmus. Holott a különb­ség valójában talán csak annyi, hogy mi vállaljuk az urbanitást, míg ők, amikor azt vitatják, hogy távol van­nak az aszfalttól — talán csak parla­giak. Senecistys is, a volt szociáldemokrata­ vezér, megtalálta az utat Hitlerhez. Bűnbánó írásban ismeri be azt a fel­ismerését, amely a horogkereszt szo­cializmusával kibékítette az ő régi harcos múltját s békülten ráirányí­totta lábát az útra, amely Hitlerhez vezet. Semmi ok nincs kételkedni Se­­vering őszinteségében, semmi ok nincs rejtett értelmet keresni levelé­nek sorai közt. Egyszerű és vitatha­tatlan tény ez, a Severing megtérése, nem is az első. Tömegekről nem is szólva, a vezetők közt is volt már nem egy, aki előtte járt Severingnek. S annál kevésbé lehet akár csak kicsi­nyelni is egy-egy Severing lelkiere­jét, meggyőződésének szilárdságát, annál kevésbé lehet kritikát gyako­rolni lépése felett, mert az ember iga­zán, a benső bensejéig érő pillantás­sal sem tudja, nem tudhatja, mi van Németországban. Severing nyilván tudja. Ünnepélyes külsőségek között, meglehetős iz­galom és az egész magyar bridge-társadalom szorongó várakozása kíséretében kezdődött meg pénteken délután 6 órakor a Nemzeti Szalon­ban a háromnapos magyar-osztrák válogatott bridge-mérkőzés. A verseny meglehetős huza­vona után jött létre mert az osztrákok már két ízben kérték az eredetileg megállapított terminusok elhalasztását. És most is csak tartalékos csa­pattal álltak ki, amennyiben egyik legjobb játékosukat, az európai, sőt világhírű Frischauer dr.-t nélkülözni voltak kénytelenek. Ezek a körülmények ért­hetően felfokozták nemcsak a közönség, hanem maguknak a magyar játékosoknak az önbizal­mát is és általában az a vélemény alakult ki, hogy ennek a mérkőzésnek a kapcsán a ma­gyar team­eknek végre sikerült elfoglalniok a vezető pozíciót a kontinentális ranglistán. A laaacsiak lemaradnak Sajnos, rögtön az első leosztások azt mutat­ták, hogy ez a bizakodó várakozás nem teljesen alapos. A kissé lebecsült osztrákok váratlanul erős ellenfélnek bizonyultak, amivel szemben az volt az általános impresszió, mintha a mi krekkjeink nagy része tavaly óta visszament volna formájában. A magyarok három csapattal álltak ki a ver­senyre. Az A. csapatba Bridge Club teamje dr. Szerviczky, Bukovinszky, Leitner, Ferenczy, Szatmáry összeállításban szerepelt és ellenfeléül az osztrák A. csapatot kapta, amely Berbert, Zimmer, Pollack, Fleischmann összeállításban játszik és a jelek szerint a legerősebb a három osztrák team közül. Különösen ellen játékban mutattak félelmetes erőt és a kvalitás-differencia, rögtön az első le­osztásoknál megmutatkozott a kissé egyenetle­nül játszó magyarokkal szemben, sőt a játék további folyamán még fokozódott is, úgyhogy éjfélutánig S­g­ly ez az osztrák csapat körülbelül 30 meccs­ponttal vezetett már a magyarok ellen. Hasonlóképpen nem tudott egymásra találni a magyar C csapat együttese sem, amelynek tagja­: Bokor, Milos, Hille, dr. Kiss és a zsűri­zéssel elfoglalt Farkas d. helyére beállt Ca. 2 . ,\ ""'“o­o ezennel az asztaloknál is percről percre sötétült, különösen, amikor az egyik partinál az osztrákok teljesítettek egy l 's­anz­­adus bemondást, amivel egy meccspontot sze­­reztek, holott nyilvánvaló volt hocv l -»««■»«•»«, orr­rok szerezhettek volna 10 meccspontot. Ugyan az osztrákok n­agyan kétszer bukta el, úgyhogy^ Par ebből az egy partiból 0 meccspon, diffe. keletkezett az osztrákok javára. Végső ered­ményben az éjféli órákig a r c.n . d'­rülbelül 30 ponttal maradt el osztrák ‘'10' mögött. sztrák riválisai A Tési csapat écavueos 'ejestm­énye Egyedül a Fészek-Klub B együttese — Cohen, Keleti v jelzése összeállításban tartott­­ Pat’ Déc*t, Kler tartotta erősen magát és sze­rezte egymás után a meccspontokat az osztrák B. csapat ellen, amelynek Scudier báró, Grü­n­blatt, Meisel és Bluthorn voltak a tagjai. Annak ellenére, hogy ez a csapat is, különösen a Scudier báró—Grünblatt együttes félelmetes játékerőt képvisel, rögtön a első leosztásoktól kezdve nem tudtak lépést tartani a magyarok invenciózus és ab­­szolút biztos játékával. Azt lehet mondani, hogy ez volt a tegnapi nap folyamán az egyetlen magyar csapat, amely­nek minden egyes tagja jóformán hibátlanul játszott és valóban csak az osztrák együttes ha­sonlóan magasrangú teljesítményén múlt, hogy a különbözet nem lett nagyobb javunkra. Ezeknél az asztaloknál folyt a leghevesebb küzdelem, itt volt a legszorosabb az izgatottan figyelő kibic-gyűrű és be kell vallani, hogy a magyarok brilliáns játéka sokszor még magu­kat az osztrákokat is frappírozta és elismerésre késztette. Különösen kiemelkedett a szürke partik tömegéből Keletinek egy merészen de­­licitált és szépen megjátszott 6 treffes partija, amelyből a másik osztrák vonal csak 5 treffet tudott kihozni, továbbá Décsinek egy bravúro­san teljesített kontraktja, ahol 3 szanzadot játszott kontrázva , és végül négyet csinált. Ennél a partinál maguk az osztrákok is gratu­láltak a valóban mesteri lejátszáshoz! A Rassz Cicit futa­ma De azért a B. csapatot is kisérte a balsze­rencse. Az egyik leosztásnál az indító Grünblatt egy kört licitált, Scudher báró pedig három és fél trikkel a kezében 1 kört mondott, amivel természetesen lezárta a licitet. A lejátszásnál a magyar ellenjáték pikkel indult, mire azután kiderült, hogy a partiban 7 kör van. Az egyéb­ként flegmatikus Grünblatt csaknem a haját tépte az elszalasztott óriási szterilehetőség miatt. A kibicek arca természetesen mosolygósra szé­lesedett és mindenki boldog volt, mert egész biztosra vették, hogy a másik asztalnál a ma­gyar párt nem fogja kihagyni ezt a hatalmas sanszot és ezzel a meccspontok tömegét fogja szerezni — amire ekkor már amúgy is ugyan­csak szükség volt. A várakozásnak megfelelően a másik asztal magyar párja szabályszerűen be is licitálta nem ugyan a 7, de legalább a 6 kört. Itt azonban az ellenfél nem pikkel, hanem káróval indított, aminek az lett az eredménye, hogy a parti egy bukással végződött. Ez a tragédia egy pillanatra letörte a ma­gyar csapatot, de aztán csakhamar visszazökken­tek a rendes kerékvágásba és lépésről lépésre növelve előnyüket, végül is körülbelül 35 meccsponttal­­ végeztek az osztrákok előtt. Úgy hogy a pén­teki kezdő nap után a verseny mérlege az, hogy két csapatunk összesen körülbelül 110 meccs­ponttal van hátrányban, amit valamennyire el­lensúlyoz a Fészek-team 35 pontos vezetése, aminek alapján a hozzáértők azt várják, hogy a háromnapos verseny végső eredményben el­döntetlenül vagy legfeljebb minimális pont­különbséggel fog végződni. Óvási meglepetésée az asztrákak fölényesen vezetnek az osztrák­ maQuac kidgeversenyen A magyarok közül egyedül a Fészek B. csapata szerepelt jól . Az új világbajnokok csapata is bizonytalanul játszott rlendként meg fog örülni a közönség, ha Kállay miniszter úr végrehajtja a tervét, beváltja ígéretét és úgy refor­málja meg a tejrendeletet, hogy a ter­melő többet kapjon ezentúl a tejért, a fogyasztó viszont kevesebbet fizessen érte. Amilyen egyszerű, olyan nagy­szerű ez a bejelentés. És hogy nem vágódunk el végleg a meghatottságtól, csak azért van, hogy egészen röviden megkérdezzük: — Ha lehet, hogy a termelő többet kap, s a fogyasztó mégis kevesebbet fizet, akkor szerény követeléseinkkel, érvelésünkkel, bizo­nyítékainkkal szemben miért ragasz­kodott a miniszter úr eddig a rossz rendszerhez? Miért kellett eddig tűrni a szinte nyers letorkolást, mindenki­nek, aki azt hajtogatta, hogy jobban is lehet? Most egyszerre igaz lett, ami tegnap még nem volt igaz? Most egy­szerre lehet másként és jobban, mint eddig? Miért? Hogyan? 9­c Megnyerte a gázolási pert Albrecht királyi herceg felesége Albrecht királyi herceg felesége, szül. Lel­­bach Irén ellen — mint ismeretes ■— Ieljesovszki János hentesmester kártérítési pert indított, mert múlt év novemberében elgázolta a királyi hercegné autója s ennek következtében agyrázkódást és egyéb sérüléseket szenvedett, úgyhogy kór­házba kellett szállítani. A hentesmester élete végéig havi 80 pengő járadékot követelt ke­reseteiben a kir. herceg feleségétől. A legutóbbi tárgyaláson, amely Hun­­kovszky Dezső dr. törvényszéki bíró elött jelentenek k ■ hercegné te* képviselője be- G £ f °S­ .Szavalásként perbehivja a //aAníbiZ,°frtó,.Vállalta a szavatosságot és Jankovszky bíró mára tűzte ki a folytató­lagos tárgyalást. Ioly­to‘­meth kSr .heTCfné képviseletében Né­lemond követeléséről, mert meggyőződött arról hogy „ n­­ maga okozta s kérte a baleset tését. A Gazdák BiztosítóV..pe,r. mef!szünte­­ban nem járult hozzá •. a ~ou.^tkezete azon­­nyek kíi/n t • a Per 'íven körűlmé­bSeme ro­gV”Széfte' A törvényszögezek , 'eget. ,?em ^nyd­­amelyben k tan ,leletet hozott, elutasította a felperesi keresetet éppen az igényről való lemondáshoz fűzött indokok alapján, de perköltséget nem álla­pított meg. Az ítélethirdetés után Verebély dr. azt is bejelentette, hogy lemond a jogi orvoslatról, tehát ezzel a hercegné és nem­­esmester közötti per teljes befejezést nyert. Az Egyesült Izzólámpa és Villamos­sági rt. a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara választott bíróságánál 2716/1934. sz. a. a tisztességtelen ver­­s­enyről szóló 1923. V. tc. alapján cse­lekmény abbahagyása iránt pert tett folyamatba. A per során alperes kötele­zettséget vállalt arra, hogy abbahagyja oly 10 wattos izzólámpák gyártását és forgalombahozatalát, melyeknek tényle­ges wattfogyasztása a reá bélyegzett wattértéket a szokásos tolerancia figye­lembevételével meghaladja, továbbá azt, hogy az általa gyártott és forga­­lombahozott lámpákon olyan, a tények­nek meg nem felelő fényteljesítmény­­adatok szerepeljenek, melyekből arra lehet következtetni, hogy a lámpák 10 watt fogyasztás mellett 16 wattnak meg­felelő fénymennyiséget szolgáltatnak- Ezen kötelezettség­vállalás megszegése esetére alperes esetenként fizetendő, bí­­róilag nem mérsékelhető 500—500 pengő kötbér megfizetésére kötelezte magát felperessel szemben. Kötelezte magát az alperes továbbá arra, hogy a jelen megállapodást saját költségén a „Villanyszerelők Lapjá“-ban közzététeti, egyben felhatalmazta felperest, hogy a megállapodást saját költségén bármely napi vagy szaklapban közzéteheti. Végül kötelezte magát alperes az összes per­költségek megfizetésére. GOHOJÁBÓL ' nyosunkhoz vagy közn«.. . Budapest Vii d­e n®unkhoi - PCSt. vll­» Rottenbitt...- 33

Next