Esti Kurir, 1934. április (12. évfolyam, 73-95. szám)

1934-04-01 / 73. szám

MR: HAJSZA EGY HALOTT UTÁN Budapest, 1934 Főszerkesztő: RÁSSAY KÁROLY április 1, vasárnap FELTÁMADÁS Volt-e valaha is 1934 esztendeje na­gyobb szüksége az embernek a feltáma­dás hitet és reményt sugárzó szimbólu­mára? Volt-e valaha is kor, amelyben sóvárabb szemek és szomjasabb tekinte­tek tapadtak a képre, amelyen megnyílik a föld és a megrémült őrök tehetetlen dárdáinak riadalmában kiszáll sírjából az Isten fia? Voltak-e idők, amelyek mé­lyebbre temettek a föld alá minden re­ményt, szépséget, jóságot, isteni fényt? Fordult-e el valaha is az ember ennyire istenétől? Látott-e isten szolgája vagy tudós történetíró ilyen éveket és ilyen évtizedeket, amelyeknek fájdalmait és szenvedéseit csak az a remény enyhít­hetné, csak az a hit tehetné elviselhetővé, hogy a konok és keserű földről fel lehet nézni a tiszta és tündöklő égre és ame­lyek ennyire megfeledkeztek a hitről és ennyire elhagyták a reményt? Hogy szinte már nem is tudja vagy nem akarja tudni az ember, hogy van nagyobb erő és nagyobb hatalom a páncélok és dár­dák erejénél és nem is emlékszik arra, hogy a sírok megnyílhatnak, a földi ha­talmasságok lába alatt, hogy ami el van temetve és el van tiporva, új életre kel­het, hogy az igazságot nem lehet meg­­feszíteni, az örök embert nem lehet el­pusztítani, az életet nem lehet kriptába zárni. Mert minden fűszálban, amely ki­bukik a földből, minden virágban, amely ég felé kínálja színét, minden fában, amely ágainak vágyakozásában ma­gasba tör, újra születik és kiüti a dárdá­kat az őrök kezéből. Talán évtizedek, talán évszázadok után is fogják tanítani és magyarázni e kort, amely mérges gázok jellegével ta­karta el az eget, amely hitének csillagát lelopta az égről és minden reményét beleépítette páncélos hajók bordázatába és hadigépek vasfogaiba. Amely szemét­dombra hajította még régi könyveit is, melyeknek meséi őriztek gyermeki, de mély történeteket arról, hogy a legerő­sebb hajót is felboríthatja a szolid és gyenge víz s a gyilkos nyilat is eltérít­heti utjából egy lehelletnyi szellő. Íme a kor — fogják tanítani — amely bál­ványokat emelt magának a szenvedély­ből, gyűlöletből, amely ájtatos szívvel hódolt a gépnek, amely legjobban tu­dott gyilkolni, amely levetette magá­ról a munka ruháját és az alázat saruit és magára öltötte az erő­szak zubbonyát és a durvaság ba­kancsait. Amely istenné emelte az embert. Amely a szegényt ellenségévé kiáltotta ki és megnyitotta útját a kufár­­nak a templomba. Amely üszköt dobott az emberek közé, az emberek alkata, haja színe, vérének összetétele, születé­sének helye szerint osztályozta isten te­remtményeit. Amely nem ismerte az egyenlő ember jogát, egyenlő szenvedé­sét. Amely a változatosságban nem a te­remtés zsenijének csodáját ünnepelte, hanem azt hitte, hogy meg kell gyilkolni a rózsát, mert más az illata, mint a szeg­fűnek és le kell bontani a hegyet, mert a Völgyekben csörgedeznek a patakok, ki Vámháború veszélye fenyeget Németország és Olaszország közt­­ A német behozatali tilalmak visszhangja Rómában Mussolini érdekes nyilatkozata a békeszerződések ellen Róma, március 31. (Az Esti Kurír tudósító­jának távirata.) A német behozatali korlátozások, amelyeket a devizapiac súlyos helyzetével indokolnak, olasz gazdasági kár elv­ben nyugtalanságot keltettek. A Giornale D'Italia ezzel kapcso­latban azt írja, hogy Németországot figyel­meztetni kell arra, hogy külkereskedelmi mérlege Olaszországgal szemben erősen ak­tív és ha ezek a korlátozások továbbra is fennmaradnak, úgy Olaszország kénytelen lesz, érdekei meg­védése céljából el­em­etülszabályokat életbeléptetnk A Tribuna vezércikke hasonló megállapí­tásra jut. Róma, március 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Politikai és gazdasági körökben óriási feltű­nést keltett a Giornale d'Italia és a Tribuna cikke, mely erélyes rendszabályokat követel a német behozatali korlátozásokkal szemben. Mind politikai, mind gazdasági körökben attól tartanak, hogy Németország és Olasz­ország között ki fog tűnni a vám­h­áború abban az eset­ben, ha Németország meg nem változ­tatja gazdasági politikáját Olaszország­gal szemben. A behozatali korlátozások ipari és kereske­­delémi körökben nagy visszatetszést szültek, eddig elfoglalt álláspontját elejtse, így nem beszélt „definitív“ német felfegyverkezésről, hanem „defenzív“ felfegyverkezésről és ez mégis csak más. Hangoztatta ezután, hogy az olasz terv tu­lajdonképpen a legjobban megközelíti a fran­cia álláspontot, úgyhogy nem érti, miért nem fogadja azt el Franciaország. A Duce ezután utalt a leszerelési értekezlet fonákságaira. A leszerelést elérhetetlen célnak mondja és he­­lyesebbnek tartaná, ha a genfi értekezlet szerényebben „a fegyverkezések korlátozá­sára és arányosítására irányuló értekezlet­nek" mondaná magát. Arra a kérdésre, várjon a szerződések re­vízióját áthághatatlan akadálynak tartja-e, Mussolini kijelentette, hogy a revízió mindig aktuális, főleg azoknak az országoknak számára, amelyek a mostani európai határmegállapodásokat sínylik­ .A békeszerződések igazságtalanságokat te­remtettek. Ezeket a szerződéseket egyébként aláírásukkor egyáltalában nem tekintették örökéletűeknek. Nem gondolkozott így róluk Franciaország sem, de Benes és Masaryk ki is jelentették, hogy bizonyos feltételek mel­lett, politikai és gazdasági kiegyenlítések elő­feltételezésével, a revízió kérdését fontolóra lehetne venni. Iriusooni érdekes nyilatkozata a római paktumról és a revízióról Párizs, március 31. A Petit Soir közli Rómába küldött kü­lön­­tudósítójának, Perreuxnak intervjúját Mus­solini miniszterelnökkel Mussolini ,.A két latin testvér** kifejezésről szólva a követke­zőket mondotta: Gyakran megesik, hogy szomszédok és rokonok között ellentétek merülnek fel. De a franciák és olaszok kö­zött nemcsak arról van szó, a két ország között bizonyos lélektani különbségek is vannak, így például Olaszországban nem ismerik azt a fogalmat, amelyet a franciák blague szóval jelölnek meg. Olaszország történelmében és irodalmá­ban az ironikus műfaj nem virágzik. De hagyjuk az érzelmi kérdéseket és térjünk át az érdekek megbeszélésére. Mussolini ezután hangoztatta, hogy Franciaország és Olaszország között a morális légkör javult, mert a két ország bizonyos kérdéseket egy­formán ítél meg. Kifejezte azt a reményét, hogy immár neki fognak látni a tizenöt esz­tendő óta függőben levő francia-olasz kérdé­sek megvitatásához és megoldásához. Az általános világhelyzetet Mussolini egy­általában nem tartja katasztrofálisnak és nem hisz küszöbönálló háborúban. A fasiszta kormány sem­miesetre sem fogja a tüzet előidézni, mert a fasiszta rendszernek még sok erköl­csi és anyagi kérdést kell megoldania, ami­hez hosszú békekorszak szükséges. Mussolini hangoztatta ezután, hogy a Rómában aláírt jegyzőkönyvek senki ellen nem irányulnak, hanem ellenke­zőleg kezdetét jelentik a középeurópai együttműködésnek, amelyen mindenki, aki kívánja, részt vehet. A Circc ezután hangoztatta, hogy legutóbbi nagy beszédét meglehetősen eltorzították. Egyáltalában nem gondol arra, amit állítot­tak, hogy tudniillik a leszerelési kérdésben kell szárítani a kutakat, mert a tűz láng­ja magasba igyekszik és meg kell fojtani a szelíd bárányt, mert jobban ordít az oroszlán. Volt-e még kor, amely annyira el­feledkezett a világosságról, amely fel­váltja a sötétséget, amelyben nagyobb dicsősége volt a cromatalpnak és keve­sebb a gondolatnak, a­z eszmének, ame­lyet Isten ültetett az emberbe. Amely jobban hitt a föld alá temetett igazság­ban és a kripták szánalmas őreiben, mint Isten fiában, aki harmadnapra fel­támadott. Jobban tisztelte az apró földi hatalmasságokat, a komor fegyverei­ embertelenségét, mint a kék égbolt sze­líd mosolyát, amely az örök reményt üzeni a földre. A reményt, az egyetlent reményt, amelyben az ember nem csat­latkozhatik, hogy a feltámadás harmad­­napra el nem marad. (B. L.­ ) Csökkentik a magyar külföldi adósságfok kamatlábát London, március 31. (Magyar Távirati Iroda.) Az angol és ame­rikai bankok bizottsága egyrészről, a Ma­gyar Nemzeti Bank­,, a Magyar Külföldi, Hi­telek Nemzeti Bizottsága és a Pénzintézeti Központ másrészről megállapodtak a ma­gyar hitelrögzítő egyezmény meghosszabbí­tásában. Az új egyezményt parafálták és rövi­desen Budapesten aláírják. A felek a fennálló hitelrögzítő egyezmény­­bizonyos módosításaiban állapodtak meg, amelyek a hitelező és adós közös hasznára fognak válni. Az új egyezmény a kamatláb bizonyos leszállításáról intézkedik, másrészt a magyar hatóságok lehetségesnek találták, hogy elfogadják az angol és amerikai bizott­ságok javaslatainak különböző pontjait. Az egyezmény 1935 április 1-éig lesz érvényben, de bizonyos esetekben mind a két fél három hónap leteltével megszüntetheti a Meleg idő lesz húsvétkor A Meteorológiai Intézet jelenti: Gyen­ge északi szél, változó felhőzet, egyes helyeken esetleg kisebb záporeső. A hő­mérséklet alig változik.

Next