Esti Kurir, 1934. július (12. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-01 / 146. szám

4A: CASANOVA Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY Budapest 1934 július 1. vasárnap ERŐ VAGY ERŐSZAK? Nincs nap, hogy ne érkeznének jelen­tések a sorozatos, szakadatlanul folyó ausztriai bombamerényletekről. Ha néha egy-egy pillanatra alábbhagy a horog­keresztes terrorhullám, ha egyik vagy másik nap „mindössze" két vagy három bombamerényletet kísérelnek meg vagy követnek el, a következő huszonnégy órában ismét megindul a roham: ház­falak hullanak le, vasúti pályák szakad­nak szét, néha emberéletek pusztulnak el. Mi lesz itt, meddig tarthat ez így? Nemrég sokakban feltámadt a remény, hogy vége van az Anschlusspropagandá-­á­ak, vagy legalább is a propaganda e formájának, Mussolini és Hitler találko­zásába horgonyozódtak ezek a remé­nyek. Hogy a két miniszterelnök beszél­getése miként folyt le, pontosan nem tudjuk. Lehet, hogy olyan heves szócsa­tákkal, mint ahogy az Osservatore h­omano és más komoly lapok állítják. Lehet, hogy olyan barátságos és optimisz­­tikus hangnemben, ahogy a hivatalos kommünikék vázolták s ahogy a német Fü­hrer olaszországi megérkezésének dí­szes külsőségei sejttették. De akármi le­gyen az igazság magára a két miniszter­elnök tárgyalására vonatkozóan, fonto­sabb és fontosságában lesújtóbb valóság az ausztriai helyzet maga, amely fájdal­masan igazolja azokat, akik tisztán lát­ták, hogy a horogkereszt, képtelen le­mondani Ausztria annektálásának tervé­ről. Ez az uralmi­ rendszer, mely a faji imperializmus szenvedélyére építette a­ maga ideológiai erősségét, a viszonyok nyomása alatt már lemondott Elzászról és Lotharingiáról, lemondott a danzigi korridorról, lemondott úgyszólván min­den irányról, amelyben terjeszkednie le­hetne. Ha még Ausztriáról is lemond, akkor mivel igazolja a maga létjogát? Ha leszereli az összes terjeszkedési igye­kezeteket, akkor milyen mentsége ma­rad azért, hogy lehazaárulózza a Strese­­mannokat? . . Amíg a horogkereszt uralmon van, Berlin nem folytathat más politikát Bécs felé sem, mint amilyent ma folytat. De hogyan védekezik Bécs ez ellen? Hallot­tuk, hogy a tekintélyi kormány eszkö­zeivel, a demokratikus szabadságjogok elkobzásával és eréllyel. És fájdalom­mal látjuk, hogy ebből a tekintélyből nem futja a terroristák megrémítésére, az erélyből nem telik az erőszakosak leverésére s a jogelkobzás csak azokat bénította meg, akik annak idején e jogo­kon belül a civilizált országokban meg­szokott eszközökkel vettek részt a poli­tikai harcban, de nem bénítja­ meg azo­kat, akik a demokratikus berendezke­dés „szabadosságaival visszaéltek". Azt mondták, azért kell az úgynevezett te­kintélyi kormány, mert a bombavetők­­kel csak ez végezhet. Mi már akkor sem hittünk ebben az érvelésben, s ma­ kivált nincs okunk hinni b­enne. Hiába van statárium Ausztriában, hiába oszlatták fel a parlamentet és fosztották meg szabadságától a sajtót, az egész tekin­­télyi apparátus még csak a petárdás suhancokat sem tudja fékentartani. Néha az az ember érzése, hogy valami szándékosság is lehet amögött, ha min­dig olyan fiatalkorúakat fognak el, aki­ket még a statáriumos időben sem lehet halálra ítélni... Ezzel szemben az olyan kormány, mely nem rúgja el lába alól a népi alkotmányosság alapzatát s amely a­­széles nemzeti rétegek akaratára hi­­vatkozhatik, rendelkezhetne azzal az erkölcsi erővel és bátorsággal, amely a rendbontók leverésére szükséges volna. Az erőszakosság még nem­ jelent erőt — ezt az osztrák példa m­egint egyszer be­bizonyította. Autós banditák lelőttek egy pénzbeszedőt a Szabadság tér közelében Négy taxit és egy postakocsit félre lök­ve, lövöldözve elmenekültek a vakmerő rablók Kőbányán megkerült a rablók autója Negyed tizenegy óra múlt néhány perccel, mikor a Széchenyi- és a Tükör­ utca sarkán körülbelül a tizedik fordulót csinálta meg egy amerikai tetőzetű, szürkére lakkozott autó. Az autó hirtelen levágott a Nemzeti Bank elé, ott megfordult és újra a­ Széchenyi­ utca irányába vette útját. A Tükör­ utca sarka felé érve már szinte lépésben gördült, majd hir­telen egészen az úttest mellé került. A követ­kező pillanatban ,­­z autó a.j­c.ja,]­inatlant, egy középtermetű, világosszürke porkö­­pen­yes alak ugrott ki belőle, kezében re­volver­­villant meg, rávetette magát az úttest mellett elhaladó férfire, akinek a nyakán bőrtáska lógott. Vad erővel­ le­tépte róla a bőrtáskát s a következő pil­lanatban két éles revolverlövés csattant. A férfi a bőrtáskával visszaugrott a már meginduló autóba. Ez a rövid története annak az amerikai stílusban végrehajtott vakmerő autós me­rényletnek, amilyenre Budapesten talán még nem is volt példa. Délelőtt 11 órakor a Széchenyi­ utcában legnagyobb a forga­lom. Ott, ahol a revolveres rablást végre­hajtották, taxi taxi hátán áll. A teherkocsik és az utca emberforgalmi ez időpontban ugyancsak óriási s ebből a túlzsúfolt for­galmú utcából többszáz ember szeme láttára négy taxin keresztül gázolva menekültek el az autós banditák. A ragasztott bajuszú soffőr A rendőrségi nyomozás és a szemtanuk elbeszélései szerint a következőképpen tör­tént a páratlan vakmerőséggel végrehajtott rablómerénylet: — Valamivel tí­z óra után Haas Dezső ügynöknek, aki üzleti ügyben a Nemzeti Bank előtt várakozott, gyanúsnak tű­nt, hogy egy szürke­­autó tiz-tizenötször megfordult a főbejárat előtt. A minduntalan felbukkanó autóban két utas ült. Az ügynök jobban szemügyre­ vette őket s akkor azt a váratlan fölfedezést tette, hogy az autó soffőrjének ragasztott bajusza van. Bement a Nemzeti Bankba és figyelmeztette az ott szolgálatot teljesítő detektívet. A detektív azonban azt a választ adta, hogy ő posztjáról nem mozdulhat el, tiltják a sza­bályok, és ezért nem igazolhatta le­­az autó titokzatos utasát, ligás Dezső körülbelül öt perc múlva u­jra megjelent a Nemzeti Bank előtt s­ éppen azt látta, mikor a titokzatos autó újra­ megfordult és meglehetős lassú menetben indult a Széchen­yi utca­ irányában. Ebben az időpontban volt dolga Jobban István bankaltisztnek a Nemzeti­­ Bankban. Jobban István egy nagy pénzestáskával kö­rülbelül féltizenegy után néhány perccel el­indult a Széchenyi-utca felé. Mikor a Beér és Társa gabonabizományos cég irodája elé ért, mely a Széchenyi-utca 10. számú ház­ban van — Jobbán Istvánt ugyanis a gabona­­bizományos cég irodájába küldték egy meg­bízatással —, a szürke autó az úttest mellé gördült. Filmszerű gyorsasággal peregtek le ezután az események. Egy másodperc és az autó­ból kiugró férfi már le is szakította Job­­banról a bőrtáskát. — Ne mozdulj, mert lelőlek! — kiál­tott rá. Jobban István, a Hazai frank pénzbesze­dője den­edten állt egyhelyben, az autós férfi már a kocsi hágcsójára lépett. Jobban úgy látszik egy mozdulatot te­hetett, mert a következő pillanatban a bandita kétszer rálőtt. Jobban két heves ütést érzett a vállában és összeroskadt az úttest mellett. Most a kö­zelben tartózkodók az autó felé rohantak. Eszeveszett menekülés a bandita-autón Az autós merénylő sof­őrje teljes gázt adott, a szürke autó valósággal a levegőbe ugrott. Az Akadémia­ utca kereszteződésénél ebben a pillanatban bukkant fel a villamos. A volánnál ülő férfi eszeveszettül merész fordulattal félrerántja az autót, egy haj­szállal a villamos előtt elsurran, az üldözők már a sarkában vannak, de teljes gázt ad és a szembenlévő úttest felé fordul, ahol taxik állnak. Nekivágódik a taxiknak. Zúgó, recsegő hang hallatszik. A két taxinak neki­ütköző autó most egy vad ugrással az átellenes járda felé vágódik, ott neki­megy egy harmadik taxinak, majd egy postakocsinak. Óriási zűrzavar, lárma. Vágják meg!- Gyil­kos! ... Egy teherautó keresztben áll a Ru­­dolf-rakparton, az emberek integetnek a soffőrnek, tartóztassa fel a menekülő autót. A soffőr nem érti, a banditák egérutat nyer­nek. A Kossuth Lajos­ tér felé veszik irányukat. Az üldözők közü­l Barlay Richárd főtisztviselő találta­ föl magát a leghamarabb, egy taxira ugrott, tett is vele néhány lépést, majd hir­telen legurott róla, mert a banditák autója megtorpant.­ Futva az autó felé szaladt, eb­ben a­­ pillanatban az autó hátsó ablakában újra megjelent a revolver, most már Barley felé szegezve, ' —• három revolverlövés dörren el, szeren­csére a golyók nem találnak. A banditák szédítő sebességgel a parlament felé rohantak a Dunaparton, a Kossuth La­­jos­ téren egy újabb autó került szembe a menekülő banditákkal, azonban ez sem tudta feltartóztatni. Most már egy rendőr is üldözi taxival a menekülőket, újabb lövés dördült el, a golyó a taxi szélvédő üvegét szilánkolja szét. Tovább folyik az izgalmas hajsza. A rendőr taxival a Margithidig követte nyomon a banditákat, itt azonban nagysebességű ko­csijukon oly nagy egérutat nyertek, hogy végleg eltűntek a rendőr szeme elől a p­o­­zsonyi­ úton keresztül. Pénz nem volt az elrabolt táskában Ezalatt a mentők megérkeztek a hely­színre, ahol rögtön segítségben részesítették a két sebtől vérző Jobbán István bankaltisztet. Ahol a rablómerénylet történt. A tömeg körülveszi az összetört automobilt

Next