Esti Kurir, 1934. szeptember (12. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

I­mn & MA: FRANCIA FORRADALOM * Xll. évfolyam "" ' 197. szám Budapest, 1934 Főszerkesztői RASSAY KÁROLY szeptemberi,szombat HAT ÉV! Irta:BRÓDY Az a kisgazdapárti választójogi terve­zet, melyet az Esti Kurír hozott napvi­lágra, a jogfosztások sorozatát és ezen belül a hatalommal elvi alapon szemben­álló kisebbség elnyomását foglalja ma­gában. Az utolsó évtizedben mindig csak a szavazati jog reformjáról volt szó, a titkos szavazásnak általánossá tételé­ről, de az sohasem volt vita tárgya, hogy a választói jogosultságot, az anyagi vá­lasztójogot szűkíteni, vagy szigorítani kell. Még azok is, akiknek ellenkezőleg, éppen a választójog tágítása terén lettek volna indokolt óhajaik, lehetőleg mérsé­kelték és fékezték magukat és inkább hallgattak, nehogy ürügyet és kifogást szolgáltassanak a titkos szavazás elodá­zására. A nyílt szavazás az ajánlási rend­szerrel évtizedek óta megakasztotta az egészséges pártviszonyok kifejlődését, •m­egski­ályozta a nemzet közvélemé­nyének kialakulásai­t­"­hogy a válasz­tói jog területén mind feknél előbbrevaló­­nak, sürgősnek, égetőnek jelentkezett a titkos szavazás behozatala. Ilyen előz­mények után a szavazási reform híveit megdöbbenti és lesújtja ez a tervezet, amely az a választói jogot újabb korlát m­ég szőkébbé teszi. Az vil­a­szm»* n‰ n. is tudja az embr­­­c­ei..u. melnk pár­jához nyúl­jon ennek a példátlan tervezetnek. Hosz­­szu ellenzéki pályám alatt mindenféle politikai különösséggel találkoztam, de azzal még nem, hogy a népjogokat és közszabadságokat hirdető ellenzék részé­ről álljanak elő olyan jogfosztó, reakciós javaslatokkal, amilyenekkel még a kor­mánypárt sem mert előhozakodni. Nem futná a helyből, ha itt részletesen sorba akarnám venni az összes elfogadhatat­lan és képtelen pontokat. A sok közül legyen elég ezúttal csak egy... A tervezet jogfosztásai között emberi, szociális szempontból, a népies politika szempontjából legkirívóbb és legéleseb­ben kihívja a bírálatot az a gondolat, amely a választási jogosultságot hat évi egy helyben lakáshoz köti. Mi a célja és értelme annak, hogy a választópolgártól az egyéb kellékek mellett még külön hat évi egyhelyben lakást követelnek? Ha a választó hat éven belül lakhelyét változ­tatja, új lakhelyén megszűnik állampol­gári, adófizetési, közvetett adózási köte­lezettsége? És lehetséges az egy rendes államban, hogy a polgárokat csak köte­lességek terheljék, jogok pedig ne illes­sék? Negyvennyolc előtt a jobbágyot deresre húzták, a jog nélküli pária ro­botot és dézsmát verejtékezett földes­urának. A városi polgárság dolgozó része céhekbe különült és aki a rácson kívül maradt, annak nem volt joga. A magyar népképviseleti alkotmány fokozatosan megadta a politikai jogokat a jobbágyoknak és a felszabadult városi polgárságnak, most hátra van a szava­zás módjának modernizálása. Szabad-e megtörténnie annak, hogy mikor Ma­gyarország át akar térni a korhadt nyílt szavazásról a titkos szavazati jogra, ak­kor állítson fel új korlátokat az anyagi választójogban? A domicilium, a hely­­benlakás kérdése országos viszonylatban Magyarországon nem volt nagyjelentő­ségű kérdés. Az 1848-iki első és azt kö­vető 1874-iki választási törvényt még a vagyoni cenzus alapján szerkesztették és miután a szavazati jog vidéken az egy­negyed úrbéri telekhez, városokban pe­dig egyenes adóhoz fűződött, a domici­lium kérdése fel sem merült. A maga­sabb képzettségűek választójogának megállapításánál hozzátette a törvény, hogy akadémiai művészek, tudorok és­­ más iskolavégzettek jövedelemre való tekintet nélkül választójogosultak abban a kerületben, amelyben „állandóan" lak­nak. A Tisza-féle 1913-iki választási tör­vény a választói kritériumok közé so­­­­olta az „állandó lakhely"-et és megálla­pította, hogy állandó lakhelye annak van, aki egy év óta ugyanegy községben lakik. A törvény miniszteri indokolása kiemeli, hogy a választói jog korlátozását némelyek a domicilumnak­­ ennél hos­- szabb tartamában, vagy mérsékelt lakás­cenzus felállításában keresik, de a kor­mány sem elvi, sem gyakorlati, sem nemzeti szempontból nem volt hajlandó a jogfosztó kívánságot kielégíteni. „Bár­milyen minimális lakáscenzus — úgy­mond az indokolás — a társadalom­ szempontjából értékes kisemberek ezreit rekesztené ki a választójogból“ — hir­dette a békebeli Magyarország választási törvényének okfejtése. A Friedrich-féle választójogi rendelet fél évet állap­oott meg a helybenlakás tartamául, de a Friedrich-féle rendelet ezt a fél évet is megkurtítja, amennyiben kimondja, hogy nem tekinti az állandó lakhely elhagyásának azt az esetet, amelyikben az a rendkívüli viszonyok kényszere folytán követk­ezett be. A je­lenlegi, 1925-iki törvény ezt a fél évet két évre emelte fel. Ha tehát ezen a ponton reformálni kellene, ez a reform csak az­ időtartam leszállítása, nem pedig felemelése lehet. Visszatérés a Friedrich-, legrosszabb esetben a Tisza-féle tartam­hoz. De most a tervezet a leszállításra megérett jelenlegi kat évet toldja meg még négy évvel, úgyhogy a titkos szava­zás előestéjén 6 évi helybenlakási mon­strum szolgálná a választók számának „népies“ megritkítását. A magyar jogfejlődésben nincs alap e rendkívüli, példátlan és igazságtalan időtartam törvénybe iktatására. Még ke­vésbé mutatkozik támpont a jelenlegi és a jövőre várható magyar viszonyok­ban. A mai nemzetközi gazdasági hely­zetben a kivándorlás teljesen megszűnt, a magyarok a hazán belül keresik bol­dogulásukat. Bárhová lépnek e földön, a levegő szívásával egyidejűleg kell eleget tenni kötelezettségeiknek. Hogy másról ne is szóljak, a háborús idők elpusztít­hatlan alkotása, a forgalmi adó utolér mindenütt mindenkit, ki él és lélegzik. Miután a törvény a választói joghoz 10 évi magyar állampolgárságot köt ki, le­het jött-ment csavargónak tekinteni azt a magyar állampolgárt, akit sorsa, ke­reseti, családi viszonya hat év alatt e hazában egyik helyről a másikra tol át? És ha ez megtörténik vele, meg kell őt büntetni jogfosztással, szavazati jogá­nak elvételével, a jogosultak közül való kiközösítésével? A jelenlegi törvény és ennek nyomán a tervezet bizonyos kategóriáknak elen­gedi a hosszú időt és bármely rövid ideig tartó helybenlakást elegendőnek állapít meg. Ez a kivétel. De a szabály a terv sze­rint az, hogy a kisgazda, a kiskereskedő, a kisiparos, a népi politikának szájon viselt alanyai, a négy elemit végzettek, a háromgyermekes családanyák, az istenadta nép köteles e hazában adózni ott és azon a helyen, ahol él — de vá­lasztani csak akkor van joga, szavaznia csak akkor szabad, sorsát csak akkor intézheti, ha egyhelyben lakik hat ! Új büntetés Német­ országban: »köz* megvetésnek való kitétek Elvetették a méregpohár-büntetés tervét­­ Angol lapok szerint beláthatatlan következ­ményekkel járhat Schacht moratórium-követelése Berlin, augusztus 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A halálbüntetés méregpohárral való végrehaj­tásának, tervét elvetették. A büntető törvény­­könyv reformjának végleges szövegében csak egyfajta halálbüntetés szerepel: a lefejezés. Érdekes rendelkezéseket tartalmaz a fegy­­ház- és fogházbüntetés szigorításáról szóló fejezet. A bíróság mellékbüntetésként kimond­hatja, hogy a fegyház vagy fogházra ítélt bűnös bizonyos­ napokon a rendes­nél kevesebb kosztot kap és­­ kemény­­fekhelyen kell aludnia.­­Kiszabhat a­ bíróság mellékbüntetésként «közmegvetésnek való kitételt» is, ami abban áll, hogy az elítéltet megfoszt­ják német állampolgárságától és az ezzel kapcsolatos összes polgárjogoktól.­­ Tűzoltók nem lehetnek többé a nemzeti szocialista rohamosztagok tagjai. A belügy­minisztérium körrendeletet adott ki, amely­­­ ben felszólítja az alárendelt hatóságokat, in­tézkedjenek, hogy a tűzoltók azonnal lépjenek ki a nemzeti szocialista rohamosztagokból. A rendelet kibocsátására az adott okot, hogy egyes városokban és községekben a tű­zoltó­ csapatok testületileg beléptek a nemzeti szo­cialista rohamosztagokba s a sorozatos kivonulások alkalmával tűz­­riadó esetén nem volt, aki tüzet oltson. A belügyminisztérium rendelete szerint úgy a rohamosztagos, mint tűzoltószolgálat egész embert kíván s a tűzoltók ezért nem marad­hatnak tovább a rohamosztagok tagjai. A londoni sajtó Schacht követeléséről , London, augusztus 31. (Az Esti Kurír tudósításának távirata.) Schacht dr. csütörtöki bad-eisseni beszéde, amelyben tö­bb évre szóló teljes moratóriumot kö­vetelt Németország számára, óriási feltűnést keltett Angliában s vala­mennyi lap vezető helyen közli a beszédet. Általában véve a sajtó túlságosan merész követelésnek nevezi Schacht dr. kívánságait s attól tart, hogy a bad-eisseni beszédnek még messzemenő következményei lesznek. „Újabb békeinvázió" Páris, augusztus 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A francia sajtó újabb német «békeoffenzi­­vát» vár. A lapok ar­ra alapítják ezt a fel­tevésüket, hogy Hitler Adolf a nemzeti szo­cialista párt helyettes vezérét, N­ess Rudolfot akarja kinevezni birodalmi vezérhelyettessé. Hess Rudolfról pedig köztudomású, hogy nagyon szeretné létrehozni a né­met-francia kibékülést. Hess néhány héttel ezelőtt, mint ismeretes, beszédet mondott Königsbergben, amelyet egyenesen Franciaország címére intézett. A párisi lapok azt hiszik, hogy Hess vezérhelyettessé történt kineve­zése után még határozottabb formában szorgalmazza majd a német-francia ki­békülés politikáját. Ennek az új politikának a beharangozása volt állítólag már Hitler koblenzi beszéde is. " A font és a dollár újabb ellanyhulása Newyork, augusztus 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A newyorki devizapiac nagy eseménye az angol font újabb ellanyhulása. Csütörtökön délután a font és dollár viszonyában már alig mutatkozott az ötös arány. A newyorki devizapiac zárlatakor a londoni kifizetés 503-ról 501-re esett vissza és a későbbi forgalomban m­ár alig tudta tartani az angol font az ötdolláros ár­szintet. A dollár értékelése is hanyatlott és már a devizapiac zárlata alkalmával a külföldi fizetési eszközök árfolyamát igen magasra értékelték. A zürichi jegyzés 33,14 dollárra emelkedett, a francia frank pedig 6,69 és fél dollárra. évig!­­

Next