Esti Kurir, 1934. szeptember (12. évfolyam, 197-221. szám)
1934-09-01 / 197. szám
Imn & MA: FRANCIA FORRADALOM * Xll. évfolyam "" ' 197. szám Budapest, 1934 Főszerkesztői RASSAY KÁROLY szeptemberi,szombat HAT ÉV! Irta:BRÓDY Az a kisgazdapárti választójogi tervezet, melyet az Esti Kurír hozott napvilágra, a jogfosztások sorozatát és ezen belül a hatalommal elvi alapon szembenálló kisebbség elnyomását foglalja magában. Az utolsó évtizedben mindig csak a szavazati jog reformjáról volt szó, a titkos szavazásnak általánossá tételéről, de az sohasem volt vita tárgya, hogy a választói jogosultságot, az anyagi választójogot szűkíteni, vagy szigorítani kell. Még azok is, akiknek ellenkezőleg, éppen a választójog tágítása terén lettek volna indokolt óhajaik, lehetőleg mérsékelték és fékezték magukat és inkább hallgattak, nehogy ürügyet és kifogást szolgáltassanak a titkos szavazás elodázására. A nyílt szavazás az ajánlási rendszerrel évtizedek óta megakasztotta az egészséges pártviszonyok kifejlődését, •megskiályozta a nemzet közvéleményének kialakulásait"hogy a választói jog területén mind feknél előbbrevalónak, sürgősnek, égetőnek jelentkezett a titkos szavazás behozatala. Ilyen előzmények után a szavazási reform híveit megdöbbenti és lesújtja ez a tervezet, amely az a választói jogot újabb korlát még szőkébbé teszi. Az vilaszm»* n‰ n. is tudja az embrcei..u. melnk párjához nyúljon ennek a példátlan tervezetnek. Hoszszu ellenzéki pályám alatt mindenféle politikai különösséggel találkoztam, de azzal még nem, hogy a népjogokat és közszabadságokat hirdető ellenzék részéről álljanak elő olyan jogfosztó, reakciós javaslatokkal, amilyenekkel még a kormánypárt sem mert előhozakodni. Nem futná a helyből, ha itt részletesen sorba akarnám venni az összes elfogadhatatlan és képtelen pontokat. A sok közül legyen elég ezúttal csak egy... A tervezet jogfosztásai között emberi, szociális szempontból, a népies politika szempontjából legkirívóbb és legélesebben kihívja a bírálatot az a gondolat, amely a választási jogosultságot hat évi egy helyben lakáshoz köti. Mi a célja és értelme annak, hogy a választópolgártól az egyéb kellékek mellett még külön hat évi egyhelyben lakást követelnek? Ha a választó hat éven belül lakhelyét változtatja, új lakhelyén megszűnik állampolgári, adófizetési, közvetett adózási kötelezettsége? És lehetséges az egy rendes államban, hogy a polgárokat csak kötelességek terheljék, jogok pedig ne illessék? Negyvennyolc előtt a jobbágyot deresre húzták, a jog nélküli pária robotot és dézsmát verejtékezett földesurának. A városi polgárság dolgozó része céhekbe különült és aki a rácson kívül maradt, annak nem volt joga. A magyar népképviseleti alkotmány fokozatosan megadta a politikai jogokat a jobbágyoknak és a felszabadult városi polgárságnak, most hátra van a szavazás módjának modernizálása. Szabad-e megtörténnie annak, hogy mikor Magyarország át akar térni a korhadt nyílt szavazásról a titkos szavazati jogra, akkor állítson fel új korlátokat az anyagi választójogban? A domicilium, a helybenlakás kérdése országos viszonylatban Magyarországon nem volt nagyjelentőségű kérdés. Az 1848-iki első és azt követő 1874-iki választási törvényt még a vagyoni cenzus alapján szerkesztették és miután a szavazati jog vidéken az egynegyed úrbéri telekhez, városokban pedig egyenes adóhoz fűződött, a domicilium kérdése fel sem merült. A magasabb képzettségűek választójogának megállapításánál hozzátette a törvény, hogy akadémiai művészek, tudorok és más iskolavégzettek jövedelemre való tekintet nélkül választójogosultak abban a kerületben, amelyben „állandóan" laknak. A Tisza-féle 1913-iki választási törvény a választói kritériumok közé soolta az „állandó lakhely"-et és megállapította, hogy állandó lakhelye annak van, aki egy év óta ugyanegy községben lakik. A törvény miniszteri indokolása kiemeli, hogy a választói jog korlátozását némelyek a domicilumnak ennél hos- szabb tartamában, vagy mérsékelt lakáscenzus felállításában keresik, de a kormány sem elvi, sem gyakorlati, sem nemzeti szempontból nem volt hajlandó a jogfosztó kívánságot kielégíteni. „Bármilyen minimális lakáscenzus — úgymond az indokolás — a társadalom szempontjából értékes kisemberek ezreit rekesztené ki a választójogból“ — hirdette a békebeli Magyarország választási törvényének okfejtése. A Friedrich-féle választójogi rendelet fél évet állapoott meg a helybenlakás tartamául, de a Friedrich-féle rendelet ezt a fél évet is megkurtítja, amennyiben kimondja, hogy nem tekinti az állandó lakhely elhagyásának azt az esetet, amelyikben az a rendkívüli viszonyok kényszere folytán következett be. A jelenlegi, 1925-iki törvény ezt a fél évet két évre emelte fel. Ha tehát ezen a ponton reformálni kellene, ez a reform csak az időtartam leszállítása, nem pedig felemelése lehet. Visszatérés a Friedrich-, legrosszabb esetben a Tisza-féle tartamhoz. De most a tervezet a leszállításra megérett jelenlegi kat évet toldja meg még négy évvel, úgyhogy a titkos szavazás előestéjén 6 évi helybenlakási monstrum szolgálná a választók számának „népies“ megritkítását. A magyar jogfejlődésben nincs alap e rendkívüli, példátlan és igazságtalan időtartam törvénybe iktatására. Még kevésbé mutatkozik támpont a jelenlegi és a jövőre várható magyar viszonyokban. A mai nemzetközi gazdasági helyzetben a kivándorlás teljesen megszűnt, a magyarok a hazán belül keresik boldogulásukat. Bárhová lépnek e földön, a levegő szívásával egyidejűleg kell eleget tenni kötelezettségeiknek. Hogy másról ne is szóljak, a háborús idők elpusztíthatlan alkotása, a forgalmi adó utolér mindenütt mindenkit, ki él és lélegzik. Miután a törvény a választói joghoz 10 évi magyar állampolgárságot köt ki, lehet jött-ment csavargónak tekinteni azt a magyar állampolgárt, akit sorsa, kereseti, családi viszonya hat év alatt e hazában egyik helyről a másikra tol át? És ha ez megtörténik vele, meg kell őt büntetni jogfosztással, szavazati jogának elvételével, a jogosultak közül való kiközösítésével? A jelenlegi törvény és ennek nyomán a tervezet bizonyos kategóriáknak elengedi a hosszú időt és bármely rövid ideig tartó helybenlakást elegendőnek állapít meg. Ez a kivétel. De a szabály a terv szerint az, hogy a kisgazda, a kiskereskedő, a kisiparos, a népi politikának szájon viselt alanyai, a négy elemit végzettek, a háromgyermekes családanyák, az istenadta nép köteles e hazában adózni ott és azon a helyen, ahol él — de választani csak akkor van joga, szavaznia csak akkor szabad, sorsát csak akkor intézheti, ha egyhelyben lakik hat ! Új büntetés Német országban: »köz* megvetésnek való kitétek Elvetették a méregpohár-büntetés tervét Angol lapok szerint beláthatatlan következményekkel járhat Schacht moratórium-követelése Berlin, augusztus 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A halálbüntetés méregpohárral való végrehajtásának, tervét elvetették. A büntető törvénykönyv reformjának végleges szövegében csak egyfajta halálbüntetés szerepel: a lefejezés. Érdekes rendelkezéseket tartalmaz a fegyház- és fogházbüntetés szigorításáról szóló fejezet. A bíróság mellékbüntetésként kimondhatja, hogy a fegyház vagy fogházra ítélt bűnös bizonyos napokon a rendesnél kevesebb kosztot kap és keményfekhelyen kell aludnia.Kiszabhat a bíróság mellékbüntetésként «közmegvetésnek való kitételt» is, ami abban áll, hogy az elítéltet megfosztják német állampolgárságától és az ezzel kapcsolatos összes polgárjogoktól. Tűzoltók nem lehetnek többé a nemzeti szocialista rohamosztagok tagjai. A belügyminisztérium körrendeletet adott ki, amely ben felszólítja az alárendelt hatóságokat, intézkedjenek, hogy a tűzoltók azonnal lépjenek ki a nemzeti szocialista rohamosztagokból. A rendelet kibocsátására az adott okot, hogy egyes városokban és községekben a tűzoltó csapatok testületileg beléptek a nemzeti szocialista rohamosztagokba s a sorozatos kivonulások alkalmával tűzriadó esetén nem volt, aki tüzet oltson. A belügyminisztérium rendelete szerint úgy a rohamosztagos, mint tűzoltószolgálat egész embert kíván s a tűzoltók ezért nem maradhatnak tovább a rohamosztagok tagjai. A londoni sajtó Schacht követeléséről , London, augusztus 31. (Az Esti Kurír tudósításának távirata.) Schacht dr. csütörtöki bad-eisseni beszéde, amelyben több évre szóló teljes moratóriumot követelt Németország számára, óriási feltűnést keltett Angliában s valamennyi lap vezető helyen közli a beszédet. Általában véve a sajtó túlságosan merész követelésnek nevezi Schacht dr. kívánságait s attól tart, hogy a bad-eisseni beszédnek még messzemenő következményei lesznek. „Újabb békeinvázió" Páris, augusztus 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A francia sajtó újabb német «békeoffenzivát» vár. A lapok arra alapítják ezt a feltevésüket, hogy Hitler Adolf a nemzeti szocialista párt helyettes vezérét, Ness Rudolfot akarja kinevezni birodalmi vezérhelyettessé. Hess Rudolfról pedig köztudomású, hogy nagyon szeretné létrehozni a német-francia kibékülést. Hess néhány héttel ezelőtt, mint ismeretes, beszédet mondott Königsbergben, amelyet egyenesen Franciaország címére intézett. A párisi lapok azt hiszik, hogy Hess vezérhelyettessé történt kinevezése után még határozottabb formában szorgalmazza majd a német-francia kibékülés politikáját. Ennek az új politikának a beharangozása volt állítólag már Hitler koblenzi beszéde is. " A font és a dollár újabb ellanyhulása Newyork, augusztus 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A newyorki devizapiac nagy eseménye az angol font újabb ellanyhulása. Csütörtökön délután a font és dollár viszonyában már alig mutatkozott az ötös arány. A newyorki devizapiac zárlatakor a londoni kifizetés 503-ról 501-re esett vissza és a későbbi forgalomban már alig tudta tartani az angol font az ötdolláros árszintet. A dollár értékelése is hanyatlott és már a devizapiac zárlata alkalmával a külföldi fizetési eszközök árfolyamát igen magasra értékelték. A zürichi jegyzés 33,14 dollárra emelkedett, a francia frank pedig 6,69 és fél dollárra. évig!