Esti Kurir, 1934. december (12. évfolyam, 271-294. szám)
1934-12-01 / 271. szám
MA: AZ IGAZI GANGSTERVILAG Ma• REJTVÉNYVERSENY Budapest, 1934 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY / december 1. szombat Helyszíni vizsgálatot rendel el a népszövetségi tanács a magyarellenes vádak ügyében? Ifjabb sajtókommentárok a jugoszláv memorandumról »Még az emlékirat sem meri állítani, hogy a merénylőt magyarországi telepen képezték ki« London, november 30. Az angol sajtóban újabb élénk visszhangot kelt Magyarország védekezése a jugoszláv vádaskodással szemben. A Times budapesti levelezője szerint a magyar lapvélemények megállapítják, hogy ajugoszláv kormány csupán részletesebben ismételte meg Magyarország elleni régebbi vádjait, anélkül, hogy kominyíteb kísérletet tett volna azok bármelyikének bebizonyítására. A magyar felfogás szerint a vádak közzétele és az úgynevezett bizonyítékok beterjesztése között azért hagytak eltelni hat napot, hogy szabadjára engedjék a legkülönbözőbb találgatásokat és így ártsanak a magyar ügynek. Újból hangoztatják Budapesten, hogy az emlékiratból is kitűnik, hogy Magyarországnak nem volt semmi köze a marseillei merényletekhez, amelyeket magyar területen kívül szerveztek és még az emlékirat sem meri állítani, hogy a merénylet magyarországi telepen „képezték ki“. A lap római levelezője szerint a jugoszláv emlékirat közzététele még határozottabban Magyarország oldalára hozta az olasz közvélemény teljes súlyát Általában megegyeznek a vélemények abban, hogy a vádak célzatosak és egyáltalában nem meggyőzők és hogy az emlékirat semmiféle igazi bizonyítékot nem tartalmaz a magyar részesség tekintetében. Rómában azt hiszik, hogy a belgrádi kormány lépésének az volt a célja, hogy megerősítse belföldi helyzetét, vagy hogy megelőzze Magyarország békemódosítási követeléseit azzal, hogy erkölcsileg kényelmetlen helyzetbe kényszeríti. Ez okból mé súlyosabban elítélik az olaszok a jugoszláv emlékiratot. Azonban jóllehet kárhoztatják a jugoszláv lépést, mégis felismerik, hogy amit nem lehet jóvátenni, annakfolytonos hánytorgatása nem volna célravezető és így az érdekelt hatalmakra a súrlódási felületek elszigetelésének feladata vár. Ebben a tekintetben eltérnek a vélemények: egy részük a jugoszláv vádakra kívánja korlátozni a genfi vizsgálatot, mások ellenben — köztük Gajda — a politikai menedékjog és a terrorizmus összes kérdéseit fel akarják vetni. (M. T. I.) Ugyancsak nem kísérli meg a bizonyítást Jugoszlávia Magyarországnak azzal az állításával szemben, hogy a jankapusztai tábort Magyarország saját kezdeménnyezéséére oszlatta fel a tavasszal. Harmadszor megállapítja a lap, hogy a jugoszláv kormány feltűnően meg-s csonkítva terjesztette elő azt április 21-i magyar jegyzéket, amellyel így azt akarja bizonyítani, hogy a budapesti kormány előre tudta a horvát terroristák terveit. A megcsonkított okmányok használata nagyon régi, de nem mindig bevált dolog — állapítja meg a Messagero. Pedig a jugoszláv diplomácia nagyon vállalkozó szelleműt. . Végül tehát meg lehet állapítani — írja a negyedik pontban a Messagero —, hogy Magyarország nem tett mást, mint megadta a jugoszláv menekülteknek azt a menedékjogot, amelyet — Jugoszláviát beleértve — minden európai állam meg szokott adni. Ezek a megállapítások nem is annyira a genfi magyar megbízott kijelentéseiből tűnnek ki, mint inkább nyilvánvalóak a felületes olvasó előtt is, aki azt a fáradságot veszi magának, hogy bepillantson a jugoszláv emlékirat ..bizonyítási anyagába" (M. T. I.) Jugoszláviától »mérsékletet«, Magyarországtól »megértést« kiván D'Ormesson Páris, november 30. Wladimir D'Ormesson gróf a Figaro mai számában hosszasan foglalkozik a jugoszláv emlékirattal. Nagy dicsérettel emlékszik meg Jugoszlávia mérsékletéről. A magyarok védelmére azt hozzák fel — írja D'Ormesson —, hogy a békeszerződések területi intézkedései következtében nem lehet csodálkozni afelett, hogy Magyarország Jugoszlávia iránt nem viseltetik nagyon barátságos érzelmekkel, de ez még nem lehet ok arra, hogy a nemzetközi élet szabályait ne tartsák tiszteletben. Másfelől azt fogják a magyarok védelmére felhozni, hogy a terroristáik nemcsak magyar területen kaptak menedéket. Sajnos, ez nagyon is igaz és éppen ezért kell helyeselnünk Jugoszlávia eljárását, amely arra törekszik, hogy meg-, gátolja hasonló esetek megismétlődését. Ha Magyarország kezdetben — folytatja D’Ormesson — és jószándékát azonnal kifejezésre juttatta volna, valamint ha meghozza haladéktalnul a szükséges megtorló intézkedéseket, akkor a kérdés lényegét azonnal vita tárgyává lehetett volna tenni. A jelen pillanatban azonban valószínű, hogy a tanács helyszíni vizsgálat megtartását rendeli el. A jugoszláv emlékiratban tulajdonképpen két különálló kérdés van: az első amarseillei merénylet kérdése, a második pedig a terrorizmus általános kérdése. D’Ormesson gróf reméli, hogy ha Jugoszálvia kitart a Jeszics által folytatott politika mellett és ha Magyarország a dolgok egészségesebb megértésére tér át, akkor a Népszövetség az ügynek kielégítő és békés megoldást adhat. Újabb olasz hang Magyarország mellett Róma, november 30. Az olasz sajtó továbbra is nagy érdeklődéssel és határozottan gúnyos hangon foglalkozik a jugoszláv emlékirat töörténetével. A Message.ro vezércikkében négy megállapítást tesz. Megállapítja, hogy Jugoszlávia egyáltalában nem bizonyította azt, hogy Sándor király és Burihou meggyilkolását Magyarországon tervezték volna. Ezt Jugoszlávia egyszerűen csak állította az ■emlékiratban és a bizonyítást megsem kisérelte. . /ja A Flandin-kormány az álláshalmozók ellen Páris, november 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A Flandin-kormány könyörtelen harcot folytat az álláshalmozás ellen, fregnier belügyminiszterkörlevelet intézett a megyeprefektusokhoz és utasította őket a tisztviselői kör mellékjövedelmének szigorú ellenőrzésére. Francia állami hivatalnok a jövőben nem űzhet mellékfoglalkozást s akinek rendes állami fizetése van, más forrásból nem húzhat fizetést. Ugyanous áll aközségi hivatalnokokra is. A belügylakti sztor ezt az intézkedést azzal indokolja, hogy a munkanélküliség ellen indított harcban minden eszközt igénybe kell venni s az álláshalozás megszüntetése utján felszabaduló álláspáttt munkanélkülieke t kel kell belől írni. NYUGALMAT! Újabb egyetemi nyugtalanságokról hallunk híreket, újabb „igazoltatásokról”, rendbontásokról. Nem akarjuk jelentőségüket túlméretezni. Nem akarunk apró incidenseknek nagyobb fontosságot tulajdonítani. Sőt elhinni sem akarjuk, hogy a magyar ifjúság jelentékenyebb része hajlandó lett volna Magyarországnak mai kritikus pillanataiban odaadnia magát annak a felelőtlen agitációnak, amely a polgárság sorait megbontja, s amelyről még a politikailag iskolázatlan ember is tudja, hogy micsoda káros visszhangot verhet a feszült politikai atmoszférában. De minket már maga az a hír is megdöbbent, hogy mostanában belpolitikai zavargásról szó lehet. Nem kutatjuk ezúttal a nyugtalanító hírek hátterének részleteit, nem vizsgáljuk az ismert ifjúsági megmozdulások tendenciáit sem- Elég gyakran elmondtuk ezekről véleményünket a múltban, s el fogjuk mondani a jövőben is, ha szükség lesz rá. Az idő igazán nem alkalmas arra, hogy a kedélyeket olyan úgynevezett világnézeti jelszavak taglalásával nyugtalanítsuk, amelyeket az utóbbi tizenöt év folyamán megszoktunk a magyar főiskolai polgárság múltjához és színvonalához népi méltó akciók felett lebegni. Elismerjük, lehetnek sokan, akik hisznek ezekben a jelszavakban. De akárhogyan vélekedik is az ember politikai kérdésekről, akárhogyan ítéli meg a politikai szenvedélyeknek néha már a legális politikai küzdelmi módoktól idegen megnyilvánulásait, abban a tekintetben mégsem lehet különbség magyar és magyar közt, hogy olyankor, amikor az egész népizetközi közvélemény szeme egyenest Magyarországra van irányítva, az ország lakosságának példás nyugalmát, méltóságot és egységet kell mutatnia. Hiszünk abban, hogy a magyar ifjúság és annak nevezetesen az a magasabb képzettségű része, amely a főiskolai padsorokban foglal helyet, a nemzeti létnek és becsületnek ezt az eminens parancsát megérti, tiszteletben tartja és mindenek fölé helyezi. Éppen ezért csak elégtétellel és megnyugvással lehet tudomásul venni, hogy az ifjúság vezetői a tüntetés után sajnálkozásuknak adtak kifejezést anyait, mert a külpolitikai események következtében kirobbant keserűséget egyesek belpolitikai, illetve „világnézeti” viszálykodásra használták fel. Meg vagyunk győződve arról, hogy az ifjúság komoly, rétegei a turbulens elemekkel szemben tisztában vannak azzal, hogy nem keresztezhetik azokat a nagy érdekeket, amelyeknek szolgálatában minden magyar rétegnek, csoportnak, osztálynak, pártnak és felekezetnek össze kell fognia, hogy Magyarország fellépésének méltósága és egysége kifelé minden kétséget kizáróan dokumentálható legyen. Erre kell gondolniuk mindazoknak a fiataloknak, akiket a rosszhiszemű demagógia különös módon, főként mindig akkor igyekszik a nyugtalanító törekvések szolgálatába fogni, amikor az országnak külpolitikai nehézségekkel kell birkóznia. Az ifjúságnak tudnia kell, hogy ebben a pillanatban mindenki, aki belpolitikai nyugtalanságot szít vagy az erre irányuló agitáció eszközévé szegődik, , Magyarország ellenségeinek tesz megfizethetetlen szívességet.