Esti Kurir, 1935. február (13. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

MA: ÉLJEN A CSÁSZÁR Budapest, 1935 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY Február 1, péntek Az ifjúság vezérei Gömbös Gyulánál Vigadói nagygyűlés tartására kértek enge­délyt­­ Tovább tart a forrongás az egységes­­pártban - Bizonytalan helyzet a politikában Mára bizonyossá vált: az egységes pártot távolról sem elégíti ki Eckhardt Tibornak a népszövetségi főmegbizottságról történt le­mondása és ezzel az egész Eckhardt-kérdést egyáltalán nem tekintik elintézettnek. Igaz ugyan, hogy Eckhardt felmondotta a miniszterelnökkel kötött választójogi meg­egyezést is, de a kormánypártban általános az a vélemény, hogy­ ennek a felmondásnak csak formai jelentőséget lehet tulajdonítani. Ezt bizonyítja az a félhivatalos közlés is, hogy Gömbös miniszterelnök a választói jog kérdésében eddig is elfoglalt álláspontján áll, amely viszont Eckhardt Tibornak ismé­telten hangsúlyozott kijelentése szerint meg­egyezik az ő felfogásával. Még jobban meg­világítja a helyzetet Ulain Ferencnek ma délelőtti nyilatkozata. Ulain ugyanis kije­lenti: „Mi nem Gömbös Gyulát tekintjük el­lenfelünknek, mi mindent megteszünk az egységes párt elpusztítása érdeké­­ben.“ Az egészséges földbirtok-reform, a tervszerű telepítés, a munka és a tőke viszonyának nemzeti szempontból való rendezése, valamint a jövedelemmegosz­­lás igazságos alapokra való helyezése halasztást nem tűr. Mégis, ezeknek a reformoknak már csak puszta előszelére is felhördültek úgy a nemzetközi tőke lakfítszellemű kiszolgálói, mint a feudális nagybirtok­nak — a múltból még mindig okulni nem akaró — képviselői és egység­frontba tömörültek e reformok ellen. 1920-ban még sikerült elodázni a ko­moly reformok megvalósítását és két­balkezes megoldással kátyúba juttatni a nemzet vitális érdekeit. Ma ébren figyelünk és minden olyan törekvéssel, mely látszat-megoldásokra törekszik, élesen szemben állunk! Követeljük a radikális földbirtokre­form megvalósítását! Követeljük a bankokrácia és a kar­telek megrendszabály­ozását! Követeljük a munka becsületes vé­delmének, a munka alkotmányának megalkotása és kodifikálása révén való biztosítását! Azok, akik az idő sürgető szavát nem értik meg, szemben találják magukat a magyar ifjúsággal, amely minden erejé­vel és idealizmusával a nemzeti reform­törekvések békés, de sürgős és észszerű megoldását követeli. Azoknak pedig, akik továbbra is be­­csülettel küzdenek e­ válságos idők ko­moly kibontakozásáért , üzenjük, hogy mindenkor maguk mögött tudhat­ják a nemzet ifjúságának zárt rendek­ben felsorakozott, meg nem alkuvá, elszánt tömegét. a furum­ szövetség. A Magyar Egyetemi és Főiskolai Baj­társi Egyesületek Országos központja.* Bizonylaton helyzet Politikai körökben természetesen szinte­­ egyébről sem esik szó, mint a kormánypárt válságával kapcsolatos kérdések elintézésé­ről és a várható konzekvenciák levonásáról. Az Esti Kurír munkatársa ma délelőtt be­szélt több kormánypárti képviselővel, akik kijelentették, hogy a helyzetet teljesen bizonytalannak látják és sejtelmük sincs e pillanatban arról, hogy a legközelebbi időkben milyen politikai ese­mények következhetnek be. Beszéltünk­­ a­ kereszténypár­t több tagjával is, akik szintén tisztázatlannak látják a politikai szituációt és azt hiszik, hogy a közeli napok újabb politikai meglepe­téseket hoznak. v . Egyes verziók szerint. Gömbös Gyula mi­niszterelnök eddig szűkebb környezetéhez tartozó politikai barátai előtt sem nyilatko­zott további szándékairól, annyi azonban két­ségtelen, hogy a párttal keletkezett afférjá­nak aktáit ő maga sem tekinti lezártnak. A párt keretein belül kirobbant harc nem­csak hogy nem fejeződött be a keddi párt­értekezlettel és pártvacsorával, hanem éppen ellenkezőleg, felszabadította az elégedetlen és eddig lappangó erőket. 1 A Reformnemzedék küldött­sége a miniszterelnöknél Ilyen körülmények között, az egységes párt túlnyomó többsége változatlannak te­kinti azt a viszonyt, amely eddig Gömbös miniszterelnök és Eckhardt Tibor között fennállott, annál is inkább, mivel Gömbös miniszterelnöknek egyetlenegy elítélő szava sem volt Eck­­hardt Tibornak az egységes párt ellen intézett és többször megismételt súlyos támadásaira. Fokozza a kormánypárt nyugtalanságát az úgynevezett «Reformnemzedék» megalaku­lása és csatasorba állása, kétségtelenül azzal a céllal, hogy támadásba menjen át mind­azokkal szentben, akik Gömbös miniszterel­nöktől elégtételt követeltek Eckhardt szerep­léséért. A Turul Bajtársi Szövetség, amely hátvédje ennek a «Reformnemzedék»-nek, tegnap este gyűlést tartott, amelyet azzal az indokolással hívta­k össze, hogy «Elérkezett a reformok megvalósításának órája!» A Turul Szövetség kiáltványa azt mondja, hogy ezeknek a reformoknak már csak a puszta előszelére is «felhördültek a baloldali liberálisoktól kezdve a feudális nagybirto­kon át a nemzetközi tőke sanda exponensei és egységfrontba tömörültek a reformok el­len. » A cél tehát ezzzel az (('egységfronttal» szemben egy másik egységfrontot állítani, amely felveszi a harcot Gömbös miniszter­elnök reformpolitikájának megvalósítása ér­dekében. A «Reformnemzedék» vezetői hangsúlyozzák, hogy a nemzeti egységet nem az a parlamenti csoport képviseli, amely szembefordult Eckhardt Tiborral, hanem a «r­eform­­nemzedék», akiknek vezetői és tagjai között egyformán ott vannak Gömbös Gyula igazi hívei, to­vábbá a Független Kisgazdapártnak és a Ke­reszténypártnak azon elemei, amelyek ugyancsak a­­­modern reformok) megvaló­sítására törekszenek. Rendkívül érdekes, hogy a Reformnemzedék vezetősége ma dél­ben megjelent a miniszterelnökségen, hogy részletesen ismertessék Gömbös mi­niszterelnökkel célkitűzéseiket. A miniszter­elnök és a Reformnemzedék küldöttségének tanácskozásáról a következő hivatalos köz­lést adták ki: «Gömbös Gyula miniszterelnöknél ma dél­ben megjelentek a Reformnemzedék képvi­seletében vitéz Bánsági György, Bornemisza­sza Béla, Rajniss Ferenc és Szentpály László s bejelentették azt az óhajukat, hogy feb­ruár közepén a Vigadóban nagygyűlést tarthassanak, amelyen a Reformnemzedéknek az időszerű közéleti problémákkal kapcsolatos állásfog­lalását világítanák meg. Gömbös Gyula mi­niszterelnök kijelentette a küldöttség tagjai­nak, hogy a kérelmet hajlandó megfontolás tárgyává lenni.­ A miniszterelnök és a Reformnemzedék­­ küldöttségének mai tanácskozása után el­­intézettnek tekintik, hogy a belügyminiszter engedélyezni fogja a Reformnemzedék vi­gadói nagygyűlését, amely a tervek szerint valóságos seregszemléje lesz a „harcrakész­ü­j egységtábornak“. A Reformnemzedék vezetői azt hangoztatják ugyan, hogy szervezkedésüknek nincs párt­­politikai jellege, kétségtelen viszont, hogy mindazokkal a politikai elemekkel akarják fölvenni a harcot, amelyek a Gömbös— Eckhardt-féle együttműködéssel szemben foglalnak állást. Szembefordulnak azokkal is, akik, szerintük, „el akarják gáncsolni a miniszterelnök reformpolitikájának meg­­valósítását“. A Turul Szövetség • plakátja Ma egyébként a Turul Szövetségnek a kö­vetkező nagy feltűnést keltő zöldszinű pla­kátjai jelentek meg a főváros utcáin: „Magyar Testvéreink! Az 1848-ban megindult nagy nem­zeti reform-mozgalmat közel kilenc­­ven esztendőn át elsikkasztották. * Eredmény: három millió magyar koldus, széteső nemzeti társadalom, össze­­, zilált, nincstelen középosztály, igaz­ságtalan jövedelemmegoszlás, a ban­­kokrácia és a kartelek korlátlan diktatúrája, a nemzetközi kapitaliz­mus parasztot, munkást és kispol­gárt kalmár lélekkel kihasználó uralma és nagybirtokok egészség­telen túltengése. A reformok megvalósításának órája elérkezett! UJ JELSZAVAK, UJ HAZUGSÁGOK Annak a tisztulási folyamatnak során, amely nagyon lassan és nagyon vontatottan, de mégis megindult már a magyar közéletben, hirtelen meg­világosodnak az új jelszavak mögött az új hazugságok. Felharsan, íme, a jelszó, hogy titkos választójog kell, demokratikus politika kell. Ki mon­dana ellent ennek? Talán az az ellen­­­zék, amely másfél évtized óta szaka­datlanul küzd a demokráciáért, a közszabadságokért, a tiszta parla­mentarizmusért? Hiszen ez a követe­lés az újság varázsával inkább az új apostolokra hat, akik, mint új hitval­lók, halált kiáltanak azokra, akik ké­­tellyel nézik a nagy zenebonát. Azok, akik ma sérthetetlenséget követelnek maguknak a közéletben azon a cí­men, hogy a nép számára ők hozzák meg a jogot, az önrendel­kezést — a hatalmi önkénnyel vívott másfél év­tized alatt többnyire azzal tűntek ki, hogy harsány dicshimnuszokat zeng­tek az aktuális „tekintély“-ekhez, sőt sürgették a szigorúbb és erőszako­sabb ,,tekintélyi“ uralmat. Soha a sajtó ,a.u, volt nekik eléggé „meg­­rendszabályozott“, soha a közéleti kritika nem volt eléggé halk. A titkos választójog szerintük a magyar nép jelleméhez nem illő berendezkedés­ volt, a demokrácia kótyagos kávéházi tudósok kitalálása. Aki népjogot, pol­gári jogot sürgetett, azt destruktív­nak bélyegezték, ha ugyan nem kom­munistának. Vagy nem szabad már emlékezni arra az időre, amikor a mai miniszterelnök beszédében a gerstli­­demokráciával azonosította a nyu­gati demokráciát? Ha az újdonsült választójogi élhar­cosok a kormánypártban és az állító­lagos ellenzéken most elzokogják, hogy az ő megállapodásuk meghiú­sult, azt megértjük. Zokoghatnak a meghiúsult hatalmi álmok miatt, forró jeremiádokat zenghetnek a viszontbiztosítási kötvény szomorú foszlányain. De ne mondják, hogy a titkos választójogért fáj a szívük, mert a titkos választójogért soha egyetlen komoly lépést nem tettek. Ami az ő közös „bizalmas elgondo­­lás“-aikból, együttesen megállapított „alapelv“-eikből nyilvánosságra ke­rült, az éppen azért váltott ki egysé­­­­ges felháborodott elutasítást az egész magyar közvéleményből, mert át volt itatva attól az egyedül uralkodó igye­kezettől, hogy a hatalmat egyes osz­tozkodó érdekcsoportok részére biz­tosítsák. A szociáldemokratáktól egé­szen a komoly konzervatív kérész-­­ ténypárti elemekig, mindenki okkal látott a népjogok elkobzására irányuló merényletet a Romániából importált mandátum-ajándékozás ötletében, a legszegényebb és leginkább segítségre szoruló "rétegeknek a nemzeti közös­ségből való kirekesztésében, a kisebbe­ségi vélemények legázolására össz­pontosított akaratban. A titkos vá­lasztójog meghamisítására szolgáló tervek olyan dús vegetációja burján­zott szét az utóbbi hónapok alatt, hogy eltűnt közöttük a népjog-kiter­­jesztés vágyának leghalványabb nyoma is. És most, miután a hamisításoknak tömkelegét az események logikája szétrobbantotta, álljunk oda sirán­kozni, hogy mi lesz a titkos választó-

Next