Esti Kurir, 1935. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1935-05-04 / 101. szám
m 2 lrkózni: talán Gömbös Gyula és Bethlen István gróf akár a Ház plénuma előtt is teljes felvilágosítással szolgálhatnának afelől, hogy volt-e kényszerhelyzet és, micsoda ... Mi csak azt kérdezzük, hogy várjon a készülő fővárosi választást szintén ,kényszerhelyzetében rendelte-e el a kormány? Ha igen, riis volt ez a kényszerhelyzet, miután általános és sehonnan megcáfolni nem próbált vélemény szerint a főváros közgyűlése kitűnően működött? Ha pedig nem, akkor mi menti a kormányt amiatt, hogy a közgyűlés feloszlatása, illetve az új választás kiírása előtt nem tudott időt szakítani — és időt szakíttatni a „reformparlament“-tel — a legsúlyosabb visszásságok kiküszöbölésére? Várjon a sokszor és jogosult felháborodással megbélyegzett kolettarendszer összes anesztétikus és szomorú megnyilvánulásait, a lelkiismeret-vásárok, a zugbörzék tenyészetét, meg az olyan kevéssé megnyugtató körülményeket, mint hogy például több mint félszázezer szavazót nem is tudnak felkutatni — várjon mindezt szintén a „kényszerhelyzet11 menti-e? ■ A. demokratikus közvéleménynek az a meggyőződése, hogy nincs olyan kényszerhelyzet, sem az országos, sem a községi politikában, amely akár a"nyílt szavazás, akár a mai ajánlási rendszer további életbentartását igazolhatná, — és nincs olyan politikus sem, aki számot tarthatná a népjogok és közszabadságok hivatott védőjének presztízsére, ha nem hajlandó véglegesen és fenntartás nélkül szembehelyezkedni ,azokkal a törekvésekkel, amelyek ez elavult és diszkreditált választási módszerek fenntartására vagy a titkos választás egyéb úton való kijátszásárairányulnak. Ennek tudatában s az ettől meghatározott szellemben kell a valóban komoly demokratikus meggyőződéstől áthatott ellenzéki 'politika' híveinek és képviselőinek tömörülniök. (Folytatás az 1-ső oldalról) Az egyezmény ellenzői úgy vélik, hogy a létrejött diplomáciai okmány nemcsak hogy nem szilárdítja meg a békát, de megnöveli a háborús kockázatokat. • A Jour attól tart, hogy az önműködő segélynyújtást kerülő utón mégis bevették az egyezménybe. Ebben az esetben a bcognói szerződés Angliát nem kötelezné és Franciaország elveszítené annak az egyetlen szerződésnek az előnyeit, amely Angliát Franciaország megsegítésére kötelezte. Simon külügyminiszter nagy beszéde Németországról London, május 3. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Az angol alsóház nagy külpolitikai vitája, amely csak ma hajnalban ért véget, drámai lefolyású volt. A vita megindulását óriási izgalom előzte meg. A vita központjában MacDonald miniszterelnök nagy beszéde állt a német fegyverkezésről. MacDonald miniszterelnök tüntető éljenzés közepette közben, .kijelen, t£jté, hogy az angol 'haderői, olyan. magas' **«**«»& biztonságbűn.erezhesse magát. Fölösleges szemrehányások hangoztatása nélkül, rámutatott arra a bosszúságra, amelyet Angliának közvetlenül az, európai biztonságot, létrehozó tárgyalások megkezdése előtt Németország intézkedései okoztak, MacDonald azonban kijelentette, hogy Anglia továbbra is hajlandó arra, hogy tárgyalásokat kezdjenek Németországgal a béke megszervezése érdekében. A lapok legnagyobb része MacDonaldnak a légi fegyverkezésre vonatkozó bejelentését domborítja ki. A félhivatalos Times vezércikkében hangsúlyozza, hogy a miniszterelnök beszédében hangoztatta az angol politika általános irányelveit. Az angol politika eszerint arra irányul, hogy ugyanakkor, amikor Anglia igyekszik Franciaországgal és Oroszországgal minél szorosabb kapcsolatot teremteni, nem mulasztja el megkísérelni a németekkel való megegyezést sem. Az angolalsóházi vita során a legnagyobb feltűnést Simon külügyminiszter beszéde keltette. Még mindenkinek a fülébe csengtek MacDonald nagy beszédének befejező szavai, hogy semmiesetre sem szabad Hitler kancellár javaslatai fölött napirenndre térni s lip mód van rá, keresni kell a megegyezést. John Simon külügyminiszter először általánosságban foglalkozott a fegyverkezési problémájával, majd Tatért' a biztonsági kérdésre Anglia magatartásával kapcsolatban.,,,, , * ., V.. ." — Amit azt a kérdést sieti, hogy a francia, szovjet szerződés megkötése után minő kötelezettségek terhelik Angliát a locarnói egyezmények értelmében — ezt a kérdést' Sir' Berbert Sámuel yelejfev,‘fél'''^''a'minisírier a , következőkét moridodUr' i ■' :*•. ....■ \fá. ti ■ Urt Németország és ^*yjpb»mszms^~ t . .. JiiUwaais, \ i szólva esetei* iTiinciaország i . bevonul, J Németországba. . hogy. .segélyt , nyújtson .Szovjetorosamit rrgnak.. Anglia ", nem sodródik bele önműködően ebbe a . viszályba. Ha Németország megtámadja a szovjetet és ha Franciaország Németország megtámadásával segíteni akar a szovjeten, a locarnói megállapodás, nem tartalmazza azt a kötelezettséget,, hogy Anglia ebben az esetben támogassa Németországot. Ez az értelmezés— mondotta Sid John Simon — világos. Remélem — tette hozzá —, hogy Sir Austel Chamberlain meg fogja erősíteni ezt az értelmezést, hogy ilyen módon kidomborodjék, hogy Németország ilyen esetben nem tarthat igényt — a locarnói egyezmények alapján — Nagy-Britannia segítségére. Ki kell emelnem, hogy annak a segélynek, amelyet Franciaország a szovjetnek nyújtana, alkalmazkodnia kell a genfi alap, okmány bizonyos kikötéseihez, amelyeket a locarnói megállapodás felsorol. Biztosítanak minket, hogy a francia-szovjet szerződés kikötései mindenben alá vannak rendelve a locarnói megállapodás rendelkezéseinek. Ebből az következik, hogy a locarnói megállapodásból Angliára háruló kötelességek nem lettek nagyobbak akkor, amikor Franciaország kölcsönös segélynyújtáson alapuló szerződést kötött Lengyelországgal és Csehországgal, s Sir John Simon ezután a légügyi fegyverkezések kérdésével foglalkozott. Simon tárgyalásai Hitlerrel A miniszter ezzel kapcsolatban kitétt azokra a tárgyalásokra, amelyeket Berlinben Hitler kancellárral folytatott. Nagy hatást tett ránk.— mondotta — Hitlernek az a kijelentése, hogy helytelen lenne, ha a fegyverkezések tekintetében most olyan követeléseket támasztana, amelyeket később kénytelen lenne fokozni, de ép oly helytelen lenne, ha most hallgatásba burkolódznék és későbbre hagyná e kérdések felvetését. Ezt a kijelentést a kancellár annak a rendkívül élénk vitának a folyamán tette, amelyet Németország Genfbe való visszatéréséről folytattunk. Az volt a le s* SS Rt H 35, vezető mai szállodái az ESEM ÉS QUISISANA Olcsó pensióárak » Szobafoglalás: Teréz körút 15, SL 3. Telefon: 194-93 nyomásom, hogy a kancellár ezzel azt akarta mondani, hogy Németország nem térhet vissza Genfbe, úgy, hogy ott azután újabb követeléseket terjesszen elő, amelyeket odáig titokban tartott. Egyes esetekben — mintpéldául a jövőbeli német hajóhadra vonatkozó számadatoknál, amelyeket április 9-én közöltem — akancellár kiemelte, hogy a tervbevett programot nem lehet azonnal, megvalósítani, hanem bizonyos időre van szükség.— A kancellár részletesen kifejtette mindezeket a kérdéseket és nyomatékosan megismételte, hogy nyíltan, maradéktalanul és véglegesen akarjaismertetni velem a német felfogást. — Mi — folytatta a külügyminiszter — szívünkön viseljük, hogy Németország visszatérjen a Népszövetségbe. Be kell vallanom, hogy a kancellár magatartása ebben a kérdésben erősen kiábrándító volt — Hitler ekrő ..ellenvetését, jól megértettük. Ez az volt, hogy a Népszövetség hozzá van kötve egy olyan rendszerhez, amelyet a versaillesi szerződés állapított meg és hgoy a , genfi . .alapokmány egyik részét alkotja a versailesi szerződésnek. . .. Erre azt válaszoltuk, hogy ha ez csakugyan komoly akadály, akkor össze kell fognunk, hogy a Népszövetséget ettől a rendszertől elválasszuk és hogy az alapokmányból — noha eredetileg a békeszerződés integráns része volt — teljesen független okmányt csináljunk. — Hitler főérve az volt — folytatta Sir John, Simon külügyminiszter —, hogy Németország még sok tekintetben nem egyenjogú "átkétű". Felesleges megismételnem, hogy a brit megbízottak minden tőlük telhetőt megtettek, hogy ezt a véleményt megcáfolják. Hangoztattuk, hogy Németország a locarnói egyezmény megkötése után mint tanácstaglépett' be a Népszövetségbe. Hitler, mint ■ mondottam, erősen ragaszkodott ahhoz az ellenvetéséhez, hogy a genfi alapokmány össze van fűzve a versaillesi szerződéssel. Japán '•—, mondotta a kancellár —, otthagyta a Népszövetséget és ennek ellenére továbbra is igazgatást gyakorol egy volt német gyarmat fölött. Ha azt hiszik, hogy Németország nincs abban a helyzetben, hogy egy gyarmatot igazgasson, akkor hol marad a jogegyenlőség? — Azt válaszoltuk erre — folytatta a külügyminiszter, — hogy a gyarmatügii megbízatások elosztása nem a népszövetség egyes tagjaitól függ, hanem magától a népszövetségtől, mint testülettől. Sir Austen Chamberlain itt közbevetette, hogy a külügyminiszternek ez a kijelentése alkalmas arra, hogy teljesen téves benyomást keltsen. A gyarmatügyi megbízatásokat ugyanis a hatalmak Versaillesben osztották el és csupán a gyarmatügyi megbízatás alá helyezett országokat helyezték a Népszövetség ellenőrzése alá. Sohasem állt fenn az a szándék, hogy a Népszövetségnek teljhatalmat adjanak arra, hogy ilyen megbízatást egyik hatalomról a másokra ruházzon át. i '— Nem áll az — mondotta befejezésül Sir John Simon .—, hogy a fegyverkezések Vég-' ’ leges megoldást jelentenek, de szükséges előfeltételét alkotják’ annak,i'hogy olyan politstikát követhessünk, amelynek jóváhagyását kérjük önöktől. Anglia perig tartott mindig sajtót és azon fáradozik, hogy elhárítsa az akadályokat. Mi nem akarunk résztvenni egy esztelen, kétségbeesett egy korlátlan fegyverkezési versenyben, de kötelezve vagyunk Európa és a világ biztonsága és békéje érdekében, hogy biztosítsuk Anglia biztonságát bárkivel szemben is. Senki a ■ * világon nem tehet szemrehányást nekünk, akiknek az a feladatunk, hogy közvetítők legyünk. Felszólítjuk Németországot, mutassameg, hogy kész szerepet betölteni nem csupán szavakkal, hanem tettekben is. Ezzel a mondattal fejezte be Simon drámai hatású beszámolóját a Hitlerrel történt találkozásról. Az alsóházi vitával kapcsolatban több lap támadást intéz a koristány elleni, 4 .népf* fegyverkezés elhanyagolása miatt. A Morningpost szerint a kormánynak most tűrni kell a bírálatot, mert engedte azt, hogy úgyszólván egyik napról a másikra védtelenek lettek a brit szigetek a Brit Birodalom egyik vszárazfüldi szomszédjánakn légi támadásával szemben. ■. . A ' V ■ Igen helyes volt az a kijelentés, hogy az ajtó nyitva áll Németország számára, de sajnálatos körülmény, hogy ismét felszólítást intéztek Németországhoz, értelme van annak -rá kérdi a lap -, ha észszerű fejtegetéssel közeledünk egy olyan államhoz, amely úgyszólván hetenként újabb és újabb szerződésszegést vág az arcunkba és amely naponkéntörvendünk háborús készülődéseinek hatalmas volta felett? Angliának önmagától kell erősödnie és aztán, várni kell arra, várjon Németország, önként jelentkezik-e azzal, hogy tárgyalni akar. A Daily Telegraph a következőképpen írt Németországgnak a fegyverkezés kérdésében lakusított magatartása értyesítette valamenynyi angol párt véleményét. Nagybritannia még mindig hve a fegyverkezések korlátozásának, de megszűnik e politika alkalmazásának ideje, ha Németország a közeledés minden egyes lépésére saját fegyveres hatalmának növelésével válaszol. A ,,Times'‘ MacDonald , miniszterelnök’ tegnapi Beszédével foglalkozik és megállapítja, hogy a versaillesi rendszert kipróbálták, de az nem hozott békét Európában. Világos,' hajó' netre lehet mást tenni, mint tárgyalások útján megegyezésen alapuló elintézésre törekedni Németországgal. A miniszterelnök beszéde világosan mutatja, hogy Anglia nincs arra sem kötelezve, hogy az osztrák határok védelméért harcoljon. Ezért Angliát a rímit értekezletek csak megfigyelő képviseli. A tervezett keleti, biztonsági egyezménnyel szerbben Anglia ugyancsak :a diplomáciia fárítogató, nem pedig a " tevékeny résztvevő" szerepére szorítkozik Különös tanú, aki le akarta ülni az elítélt zsebtolvaj büntetését Három nappal ezelőtt az Erzsébet körút és Rákóczi-út sarkán az egyik 6-os jelzésű villamoskocsin Hoffner Sándor kereskedő egyszer csak idegen kéz motoszkálását érezte kabátja zsebében, megfogta a kezét és a tulajdonosát nyomban rendőrnek adta át. A rendőr a tettedért zsebtolvajjal elindult, hogy bekísérje a legközelebbi kerületi kapitányságra, az illető azonban kiszakította magát a rendőr keze közül és futásnak eredt. Többen utána iramodtak, elgáncsolták s végül újból kézre került. A rendőr taxiba ültette a zsebtolvajt, aki azonban hirtelen részegnek letette magát és a rendőrre támadt. A kapitányságon kiderült, hogy Ferencz Géza napszámossal azonos, akinek már máskor is volt ügye a rendőrségen. Héthelyi Ferenc dr. törvényszéki bíró ma vonta felelősségre a tetten ért zsebtolvajt, aki azzal védekezett, hogy részeg volt és maga sem tudja, mi történt vele. A törvényszék tanúképpen kihallgatta Szabó Péter soffőrt, aki elmondta, hogy az őáltala vezetett taxin vitte a rendőr Ferencz Gézát a rendőrkapitányságra. A soffőr megerősítette a rendőr állítását, amely szerint a zsebtolvaj még az autóban is dulakodott vele. A tanúvallomás befejezése után a vád képviselője kérte a soffőr megesketését. Ekkor Szabó Péter váratlan kijelentést tett: — Vallási felfogásommal ellenkezik, hogy én esküt tegyek — mondotta. — Maga reformátusnak mondotta magát. Nem tagja valamely titkos vallási gyülekezetnek?—- kérdezte csodálkozva a biró. — Nem, de az evangélium alapján állok és igaz ember vagyok, aki nem ejt ki igaztalan szót'-az'ajkát. Kérem bíró úr, amit vallottam, az a szili tiszta igazság s tessék azt elhinni minden eskü nélkül.. . A szokatlan bejelentés után a bíró, minthogy a törvényrendelkezései erre bódot adnak, fogadalmat tételert atanúval. A törvényszék végül is a párbeszédek után lopás kísérletében és hatósági közeg elleni erőszak vétségében bűnösnél mondta ki Fércher Gézát és háromhónapi fogházbüntetésre ítélte Az ítélet nyomban jogerőre emelkedett. Az elitéltet a fogház őr lekisérte a fogházba, a biró más ügyeket vett tárgyalás alá és már mindenki elfeledkezett a zsebtolvajlásról, amikor az egyik tárgyalási szünetben Szabó Péter soffőr a bíró elé állt, és újabb meglepetést szerzett. -' . — Nagyságos biró úr, —’ kezdi®, a soffőr tisztelettudó hangon — én gondolkoztam ezen az egész zsebtolvajlási ügyön. Otthon jártam, elővettem a bibliát s olvasgattam benne. Aztán elhatároztam, hogy visszajövök s bejelentem: leülöm a háromhónapi fogházbüntetést a zsebtolvaj helyett Ez az ember nem olyan rossz, mint amilyennek hinni lehet. Egész biztosan meg fog javulni, csak hozzá kell ehhez segíteni. Én feláldozom magán érte, hogy a lelkem megtisztuljon. A biró nagy jóindulattal félbeszakította a soffőrt. " — Jó ember, a maga kívánságát nem teljesíthetjük. Mindenkinek magának kell bűnhődnie elkövetett bűnéért és ha én magát ültetném le az elítélt helyett, én kerülnék öszszeütközésbe a törvénnyel. A különös soffőr ezután kénytelen-kelletlen belenyugodva az elutasításba, elhagyta a tárgyalótermet. HA VÁSÁROL HIVATKOZZON AZ HIRDETÉSEIRE 1935 V. 4. SZOMBATI Hétfőn is REGGEL-t olvassuk!