Esti Kurir, 1935. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-04 / 101. szám

m 2 l­­rkóz­ni: talán Gömbös Gyula és Bethlen István gróf akár a Ház plé­numa előtt is teljes felvilágosítással szolgálhatnának afelől, hogy volt-e kényszerhelyzet és, micsoda ... Mi csak azt kérdezzük, hogy várjon a készülő fővárosi választást szintén ,­kényszerhelyzetében rendelte-e el a kormány? Ha igen, riis volt ez a kény­szerhelyzet, miután általános és se­honnan megcáfolni nem próbált véle­mény szerint a főváros közgyűlése kitűnően működött? Ha pedig nem, akkor mi menti a kormányt amiatt, hogy a közgyűlés feloszlatása, illetve az új választás kiírása előtt nem tu­dott időt szakítani — és időt szakít­­tatni a „reformparlament“-tel — a legsúlyosabb visszásságok kiküszöbö­lésére? Várjon a sokszor és jogosult felháborodással megbélyegzett kolet­­tarendszer összes anesztétikus és szo­morú megnyilvánulásait, a lelkiisme­­ret-vásárok, a zugbörzék tenyészetét, meg az olyan kevéssé megnyugtató körülményeket, mint hogy például több mint félszázezer szavazót nem is tudnak felkutatni — várjon mindezt szintén a „kényszerhelyzet11 menti-e? ■ A.­ dem­ok­ratiku­s közvéleménynek az a meggyőződése, hogy nincs olyan kényszerhelyzet, sem az országos, sem­ a községi politikában, amely akár­ a"nyílt szavazás, akár a mai ajánlási rendszer további életbentartását iga­zolhatná, —­ és nincs olyan­­ politikus sem, aki számot tarthatná a nép­jogok és közszabadságok hivatott védőjének presztízsére, ha nem hajlandó végle­gesen és fenntartás nélkül szembe­­helyezkedni ,azokkal a­ törekvésekkel, amelyek ez elavult és­ diszkreditált választási módszerek fenntartására vagy a titkos választás egyéb úton való kijátszására­­irányulnak. Ennek tudatában s az ettől meghatározott szellemben kell a valóban komoly demokratikus meggyőződéstől át­hatott ellenzéki '­politika­' híveinek és képviselőinek tömörülniök. (Folytatás az 1-ső oldalról) Az egyezmény ellenzői úgy vélik, hogy a létrejött diplomáciai okmány nemcsak hogy nem szilárdítja meg a békát, de megnöveli a háborús kockázatokat. • A Jour attól tart, hogy­­ az önműködő segélynyújtást kerülő utón mégis bevették az egyezménybe. Ebben az esetben a b­cognói szerződés Ang­liát nem kötelezné és Franciaország elveszí­tené annak az egyetlen szerződésnek az elő­nyeit, amely Angliát Franciaország megsegí­tésére kötelezte. Simon külügyminiszter nagy beszéde Németországról­­ London, május 3. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Az angol al­sóház nagy külpolitikai vitája, amely csak m­a hajnalban ért véget, drámai lefolyású volt. A vita megindulását óriási izgalom előzte meg. A vita központjában MacDonald miniszterelnök nagy beszéde állt a német fegyverkezésről. MacDonald miniszterelnök tüntető éljenzés közepette közben, .kijelen­, t£jté, hogy az angol 'haderői, olyan. magas' **«**«»& biztonságbű­n.­erezhesse magát. Fölösleges szemrehányások hangoztatása nélkül, rámu­tatott arra a bosszúságra, amelyet­ Angliának közvetlenül az, európai biztonságot, létre­hozó tárgyalások megkezdése előtt Németor­szág intézkedései okoztak, MacDonald azon­ban kijelentette, hogy Anglia továbbra is hajlandó arra, hogy tárgyalásokat kezdjenek Németország­gal a béke megszervezése érdekében. A lapok legnagyobb része MacDonaldnak a légi fegyverkezésre vonatkozó bejelentését domborítja ki. A félhivatalos Times vezércikkében hang­súlyozza, hogy a miniszterelnök beszédében hangoztatta az a­ngol politika általános irányelveit. Az angol politika eszerint arra irányul, hogy ugyanakkor, amikor Anglia igyekszik Franciaországgal és Oroszország­gal minél szorosabb kapcsolatot teremteni, nem mulasztja el megkísérelni a németek­kel való megegyezést sem. Az angol­­alsóházi vita során a legnagyobb feltűnést Simon külügyminiszter beszéde keltette. Még mindenkinek a fülébe cseng­tek MacDonald nagy beszédének befejező szavai, hogy semmiesetre sem szabad Hitler kancellár javaslatai fölött napirenndre térni s lip mód van rá, keresni kell a megegye­zést. Joh­n Simon külügyminiszter először ál­talánosságban foglalkozott a fegyverkezés­i problémájával, majd Tatért' a biztonsági kérdésre Anglia magatartásával kapcsolat­ban.,,,, , * ., V.. ." — Amit azt a­ kérdést sieti, hogy a francia­­, szovjet szerződés megkötése után minő köte­lezettségek terhelik Angliát a locarnói egyez­mények értelmében — ezt a kérdést' Sir' Berbert Sámuel yelejfev,‘fél'''^''a'minisírier a , következőkét moridod­Ur' i ■' :*•­­. ....■ \fá. ti ■ Urt Németország és ^*yjpb»mszms^~ t . .. JiiUwaais, \ i szólva esetei* iTiinciaország i . bevonul, J Ném­etországb­a. . hogy. .segélyt , nyújtson .Szovjetorosamit rrgnak.­. Anglia ", nem­ sodródik bele önműködően ebbe a . viszályba. Ha Németország megtámadja a szovjetet és ha Franciaország Német­ország megtámadásával segíteni akar a szovjeten, a locarnói megállapodás, nem tartalmazza azt a kötelezettséget,, hogy Anglia ebben az esetben támogassa Né­metországot. Ez­ az­ értelmezés­­— mondotta Sid­ John Simon — világos. Remélem — tette hozzá —, hogy Sir Austel Chamberlain meg fogja erősíteni ezt az értelmezést, hogy ilyen mó­don kidomborodjék, hogy Németország ilyen esetben nem tarthat igényt — a locarnói egyezmények alap­ján — Nagy-­Britannia segítségére. Ki kell emelnem, hogy annak­ a segélynek, amelyet Franciaország a szovjetnek nyúj­tana, alkalmazkodnia kell a genfi alap­, okmány bizonyos kikötéseihez, amelyeket a locarnói megállapodás felsorol. Biztosítanak minket, hogy a francia-szovjet szerződés ki­kötései mindenben alá vannak rendelve a locarnói megállapodás rendelkezéseinek. Ebből az következik, hogy a locarnói meg­állapodásból Angliára háruló kötelességek nem lettek nagyobbak akkor, amikor Fran­ciaország kölcsönös segélynyújtáson alapuló szerződést kötött Lengyelországgal és Cseh­országgal, s Sir John Simon ezután a­ légügyi fegyver­kezések kérdésével foglalkozott. Simon tárgyalásai Hitler­rel A miniszter ezzel kapcsolatban kitétt azokra a tárgyalásokra,­ amelyeket Berlin­ben Hitler kancellárral folytatott. Nagy hatást tett ránk.— mondotta — Hitlernek az a kijelentése, hogy helytelen lenne, ha a fegyverkezések tekintetében most olyan követeléseket támasztana, ame­lyeket később kénytelen lenne fokozni, de ép oly helytelen lenne, ha most hallgatásba burkolódznék és későbbre hagyná e kérdé­sek felvetését. Ezt a kijelentést a kancellár annak a rendkívül élénk vitának a folya­mán tette, amelyet Németország Genfbe való visszatéréséről folytattunk. Az volt a l­e­­ s* SS Rt H 3­­5, vezető mai szállodái az ESEM­ ÉS QUISISANA Olcsó pensióárak » Szobafoglalás: Teréz­ körút 15, SL 3. Telefon: 19­4-93 nyomásom, hogy a kancellár ezzel azt akarta mondani, hogy Németország nem térhet vissza Genfbe, úgy, hogy ott azután újabb követeléseket terjesszen elő, amelye­ket odáig titokban tartott. Egyes esetekben — mint­­például a jövőbeli német hajóhadra vonatkozó számadatoknál, amelyeket április 9-én közöltem — a­­kancellár kiemelte, hogy a tervbevett programot nem lehet azonnal, megvalósítani, hanem bizonyos időre van szükség.­­— A kancellár részletesen kifejtette mind­ezeket a kérdéseket és nyomatékosan meg­ismételte, hogy nyíltan, maradéktalanul és véglegesen akarja­­ismertetni velem a német felfogást. — Mi — folytatta a külügyminiszter — szívünkön viseljük, hogy Németország visszatérjen a Népszövetségbe. Be kell vallanom, hogy a kancellár­ magatartása ebben a kérdésben erősen kiábrándító volt —­ Hitler ekrő ..ellenvetését, jól m­egértettü­k. Ez az volt, hogy a Népszövetség hozzá van kötve egy olyan rendszerhez, amelyet a ver­­saillesi szerződés állapított meg és hgoy a , genfi . .­alapokmány­­ egyik részét­ alkotja a versailesi szerződésnek. . .. Erre azt válaszoltuk, hogy ha ez csak­ugyan komoly akadály, akkor össze­ kell fognunk, hogy a Népszövetséget ettől a rendszertől elválasszuk és hogy az alap­okmányból — noha eredetileg a béke­szerződés integráns része volt — telje­sen független okmányt csináljunk. — Hitler főérve az volt — folytatta Sir John, Simon külügyminiszter —, hogy Német­ország még sok tekintetben nem egyenjogú "átk­étű". Felesleges megismételnem,­­ hogy a brit megbízottak minden tőlük telhetőt meg­tettek, hogy ezt a véleményt megcáfolják. Hangoztattuk, hogy Németország a locarnói egyezmény megkötése után mint tanácstag­­lépett­' be a Népszövetségbe. Hitler, mint ■ mondottam, erősen ragaszkodott ahhoz az ellenvetéséhez, hogy a genfi alapokmány össze­­ van fűzve a versaillesi szerződéssel. Japán '•—, mondotta a kancellár —, otthagyta a Népszövetséget és ennek ellenére továbbra is igazgatást gy­akorol egy volt német gyar­mat fölött. Ha azt hiszik, hogy Németország nincs abban a helyzetben, hogy egy gyarma­tot igazgasson,­ akkor hol marad a jog­­egyenlőség? — Azt válaszoltuk erre — folytatta a kül­ügyminiszter, — hogy a gyarmatügi­i meg­bízatások elosztása nem a népszövetség­­ egyes tagjaitól függ, hanem magától a nép­­szövetségtől, mint testülettől. Sir Austen Chamberlain itt közbevetette­, hogy a külügyminiszternek ez a kijelentése alkalmas arra, hogy teljesen téves benyo­mást keltsen. A gyarmatügyi megbízatáso­kat ugyanis a hatalmak Versaillesben osz­tották el és csupán a gyarmatügyi megbíza­tás alá helyezett országokat helyezték a Népszövetség ellenőrzése alá. Sohasem állt­­ fenn az a szándék, hogy a Népszövetségnek­­ teljhatalmat adjanak arra, hogy ilyen meg­bízatást egyik hatalomról a másokra ru­házzon át. i '— Nem áll az — mondotta befejezésül Sir John Simon .—, hogy a­ fegyverkezések Vég-' ’ leges­ megoldást jelentenek, de szükséges elő­­­­feltételét alkotják’ annak,i'hogy olyan poli­­ts­tikát követhessünk, amelynek jóváhagyását kérjük önöktől. Anglia perig tartott min­­dig s­­ajtót és azon fáradozik, hogy elhárítsa az akadályokat. Mi nem akarunk résztvenni egy eszte­len, kétségbeesett egy korlátlan fegyver­­kezési versenyben, de kötelezve vagyunk Európa és­ a világ biztonsága és békéje érdekében, hogy­ biztosítsuk Anglia biz­tonságát bárkivel szemben is. Senki a ■ * világon nem tehet szemrehányást ne­künk,­ akiknek az­ a feladatunk, hogy közvetítők legyünk. Felszólítjuk Német­országot, mutassa­­meg, hogy kész szere­pet betölteni nem csupán szavakkal, ha­nem tettekben is. Ezzel a mondattal fejezte be Simon drá­mai hatású beszámolóját a Hitlerrel történt találkozásról. Az alsóházi vitával kapcsolatban több lap­ támadást intéz a koristány elleni, 4­ .népf­* fegyverkezés elhanyagolása miatt. A Morningpost szerint a kormánynak most tűrni kell a bírálatot, mert engedte azt, hogy úgyszólván egyik napról a má­sikra védtelenek lettek a brit szigetek a Brit Birodalom egyik vszárazfü­ldi szomszéd­­ján­akn légi támadásával szemben. ■. . A ' V ■ Igen helyes volt az a kijelentés, hogy az ajtó nyitva áll Németország számára, de sajnálatos körülmény, hogy ismét fel­szólítást intéztek Németországhoz, értelme van annak -rá kérdi a lap -, ha észszerű fejtegetéssel közeledünk egy olyan államhoz, amely úgyszólván hetenként újabb és újab­b szerződésszegés­t vág az arcunkba és amely naponként­­örvendünk háborús ké­szülődéseinek hatalmas volta felett? Angliá­­nak önmagától kell erősödnie és aztán, várni kell arra, várjon Németország, önként jelent­kezik-e azzal, hogy tárgyalni akar. A Daily Telegraph a következőképpen írt Németo­rszággnak a fegyverkezés kérdésében lak­u­sított magatartása értyesítette­ valameny­­nyi angol párt véleményét. Nagybritannia még mindig­ h­­ve a fegyverkezések korlátozá­sának, de megszűnik e politika alkalmazá­sának ideje, ha Németország a közeledés minden egyes lépésére saját fegyveres hatal­mának növelésével válaszol. A ,,Times'‘­ MacDonald , miniszterelnök’ tegnapi Beszédével foglalkozik és megálla­­pítja, hogy a versaillesi rendszert kipróbál­ták, de az n­em hozott békét Európában. Világos,' hajó' netre lehet mást tenni, mint tárgyalások útján megegyezésen alapuló el­intézésre törekedni Németországgal. A miniszterelnök beszéde világosan mu­tatja, hogy Anglia nincs arra sem köte­lezve, hogy az osztrák határok védel­méért harcoljon. Ezért Angliát a rí­mit értekezletek csak megfigyelő képviseli. A tervezett keleti, biztonsági egyezménnyel szerbben Anglia ugyancsak :a diplomáciia­ fárítogató, nem pedig a " tevékeny résztvevő­­" szerepére szorítkozik Különös tanú, aki le akarta ülni az elítélt zsebtolvaj büntetését Három nappal ezelőtt az Erzsébet­ körút és Rákóczi-út sarkán az egyik 6-os jelzésű villamoskocsin Hoffner Sándor kereskedő egyszer csak idegen kéz motoszkálását érezte kabátja zsebében, megfogta a kezét és a tulajdonosát nyomban rendőrnek adta át. A rendőr a tettedért zsebtolvajjal elindult, hogy bekísérje a legközelebbi kerületi kapi­tányságra, az illető azonban kiszakította magát a rendőr keze közül és futásnak eredt. Többen utána iramodtak, elgáncsol­ták s végül újból kézre került. A rendőr taxiba ültette a zsebtolvajt, aki azonban hirtelen részegnek letette magát és a rend­őrre támadt. A kapitányságon kiderült, hogy Ferencz Géza napszámossal azonos, akinek már más­kor is volt ügye a rendőrségen. Héthelyi Ferenc dr. törvényszéki bíró ma vonta felelősségre a tetten ért zsebtolvajt, aki azzal védekezett, hogy részeg volt és maga sem tudja, mi történt vele. A törvényszék tanúképpen kihallgatta Szabó Péter soffőrt, aki elmondta, hogy az őáltala vezetett taxin vitte a rendőr Ferencz Gézát a rendőrkapi­tányságra. A soffőr megerősítette a rendőr állítását, amely szerint a zsebtolvaj még az autóban is dulakodott vele. A tanúvallomás befejezése után a vád képviselője kérte a soffőr megesketését. Ekkor Szabó Péter vá­ratlan kijelentést tett: — Vallási felfogásommal ellenkezik, hogy én esküt tegyek — mondotta. — Maga reformátusnak mondotta magát. Nem tagja valamely titkos vallási gyülekezet­nek?—- kérdezte csodálkozva a biró. — Nem, de az evangélium alapján állok és igaz ember vagyok, aki nem ejt ki igaztalan szót'-az'ajkát­. Kérem bíró úr, amit vallot­tam, az a szili tiszta igazság s tessék azt el­hinni minden eskü nélkül.. . A szokatlan bejelentés után a bíró, mint­hogy a törvény­­rendelkezései­ erre b­ódot ad­nak, fogadalmat tételert a­­tanúval. A törvényszék végül is a párbeszédek után lopás kísérletében és hatósági közeg elleni erőszak vétségében bűnösnél­ mondta ki Fércher Gézát és háromhónapi fogházbünte­­tésre ítélte Az ítélet nyomban jogerőre emel­kedett. Az elitéltet­­ a fogház őr lek­isérte a fog­házba, a biró más ügyeket vett tárgyalás alá és már mindenki elfeledkezett a­ zsebtolvaj­lásról, amikor az egyik tárgyalási szünetben Szabó Péter soffőr a bíró elé állt, és újabb meglepetést szerzett. -' . — Nagyságos biró úr, —’ kezdi®, a soffőr tisztelettudó hangon — én gondolkoztam ezen az egész zsebtolvajlási ügyön. Otthon jár­tam, elővettem a bibliát s olvasgattam ben­ne. Aztán elhatároztam, hogy visszajövök s bejelentem: leülöm a háromhónapi fogház­büntetést a zsebtolvaj helyett Ez az­ ember nem olyan rossz, mint amilyennek hinni le­het. Egész biztosan meg fog javulni, csak hozzá kell ehhez segíteni. Én feláldozom magán­ érte, hogy­ a lelkem megtisztul­jon. A biró nagy jóindulattal félbeszakította a soffőrt. " — Jó ember, a maga kívánságát nem tel­jesíthetjük. Mindenkinek magának kell bűn­­hődnie elkövetett bűnéért és ha én magát ül­tetném le az elítélt helyett, én kerülnék ösz­­szeütközésbe a törvénnyel. A különös soffőr ezután kénytelen-kellet­len belenyugodva az elutasításba, elhagyta a tárgyalótermet. HA VÁSÁROL HIVATKOZZON AZ HIRDETÉSEIRE 1935 V. 4. SZOMBATI Hétfőn is REGGEL-t olvassuk!

Next