Esti Kurir, 1935. augusztus (13. évfolyam, 173-197. szám)
1935-08-29 / 195. szám
imi935 Vili. 29. CSOT.rn tsxi K^MR M ángdmerti terv, akárkinek agyában fogamzott is meg, a budapesti villamos-átszálló jegyek megdrágítása két fillérrel. Igen, ez kell a főváros lakosságának. Ez kell ahhoz a sokat emlegetett szanáláshoz, amelynek érdekében megcsonkították Budapest önkormányzatát, de amelyre okvetlenül szükség volt, mert az üdvözítő kormány csak így mutathatta meg: milyen nagyszerű tettekkel és milyen elvitathatatlan eredményekkel tudja boldogítani a polgárságot, ha az autonómiák nyűgétől megszabadul. Rendkívül sok szó folyt le a hivatalos és félhivatalos nyilatkozatok medrében azóta, de pozitív eredmény nagyon kevés mutatkozott és e kevés is veszedelmesen hasonlít, reformjellegét illetve, ehhez a tarifanyitáshoz, amely minden irányítási bölcsességet abban foglal össze, hogy megszorítja egy kissé a teherviselő polgár zsebét, mit lehet még kisajtolni belőle. Rettentő fontos volt annak idején, hogy megváltassák a HÉV-et a fővárossal. Voltunk olyan vakmerőek akkor ellene szegülni a tervnek. Megmutattuk súlyos anyagi következményeit és megcáfoltuk azokat a rózsás jósolgatásokat, ígérgetéseket, amelyekkel a nem csekély üzlet önzetlen pártfogói bele akarták magyarázni a közönség gyomrába, hogy erre a megváltásra százhatvanhat és külön még harminchárom okból múlhatatlanul szükség van. Az élet természetesen teljes mértékben bennünket igazolt. Amit nem azért mondunk, hogy most valami különleges ordót tűzzenek érte a mellünkre. Egy pillanatig sem teszünk úgy, mintha örülnénk az igazolásnak, egy pillanatig sem tettünk úgy, mintha kétségünk lenne az iránt, hogy ez az igazolás be fog következni. Minthogy bennünket kizárólag a köz érdeke irányít, minthogy semmiféle mellékszempontot nem tekintünk és minthogy ez az üzlet egyáltalában nem volt bonyolult és nehezen áttekinthető, mindezek alapján a legegyszerűbb számtani művelet könyörtelenségével lehetett a kudarcot megjósolni. Most itt van. Hogy fedezzék a terhet, amit a HÉV megváltása ró a városra, fel kell emelni a villamos-átszálló jegy árát. És attól majd rendbejön minden? Nagyon kétséges. De a hiányokat valahogy pótolni kell, ugyebár? És a pótlásnak ez a legegyszerűbb fajtája. Hajdan azt mondták: kormányozni annyi, mint előrelátni. Ma nyugodtan mondhatjuk: kormányozni annyi, mint az elkövetett hibák következményeit ráhárítani a polgárságra és tovább kormányozni. Bocsánat, bocsánat. A kormány félhivatalos lapja ránk pirít egy szerinte hamis idézet miatt. Foglalkoztunk tegnap az egyik mezőkeresztesi kormányszónok felvetett kérdésével, hogy várjon mi kell: jog-e vagy kenyér? Most helyesbítenek bennünket. Nem ez volt a kérdés. A kérdés pontosan így szólt: Mi előbbrevaló: a kenyér, vagy a választójog? Ó, hát ez roppant nagy különbség. Ez az „előbbrevaló“, mert ebben a formában csak arról van szó ugyebár, hogy a jelenlegi kormányzat kitalálja a nép igazi és ösztönös vágyát, amely előbb kenyeret akar és csak azután választójogot. Amikor Gömbös Gyula a problémák homlokterébe a titkos választójogot állította, akkor úgy látszik még nem volt tisztában a nép ösztönös és őszinte vágyával. Most azonban a dolog már nem kétséges. A közvélemény feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy sorrendben a kenyér megelőzze a választójogot. Amiből következik, hogy a választójog egyelőre irattárba kerül. És mindaddig nem is jut sor rá, ameddig a kenyérkérdés az egész vonalon elintézve nincsen. Minthogy a mezőkeresztesi szónok kérdésére a nép megadta spontán válaszát. A kenyérkérdés előbbrevaló. Hogy ezek után miikor kerül sor a választójogra? Emérdekes rágalmazási pert tárgyalt ma délelőtt dr. Hénnél büntető járásbíró. A per vádlottjai Boross László gazdasági főtanácsos, nyugalmazott jószágigazgató és egy munkásember: Strechánszky Mihály cinkotai kőműves voltak. Boross és Strechánszky ellen dr. Csoknyay János ügyvéd, Pápa város főügyésze, Veszprém vármegye tiszteletbeli főügyésze tett feljelentést rágalmazásámén. Csoknyay feljelentésében előadta, hogy ő Batthyány Hona grófnő hagyatékának végrehajtója. Ebben a minőségében a hagyaték vagyonkezelésére is fel volt jogosítva. Tavaly ősszel Strechánszky Mihály, Boross László és Várady Barna nyugalmazott alezredes előtt azt a kijelentést tette, hogy "amikor Batthyány Ilona grófnő elhunyt, ■ Csoknyay autóval jelent meg a cinkotai kastély előtt, a kastélyból nyolc darab nagyértékű perzsaszőnyeget kihozatott, azt felrakatta az autóra és elvitte. Strechánszkynak e kijelentéseit Boross jegyzőkönyvbe foglalta és mint a Batthyány-hagyaték gazdasági szakértője a hagyatéki bíróság elé terjesztette a szőnyegügyet. A feljelentés szerint azonban Strechánszky kijelentései nem felelnek meg a valóságnak, puszta kitalálások, ezért kéri Csoknyay, hogy Strebhánszkyt és Borosst rágalmazásért büntesse meg a járásbíróság. „Magam tettem autóra a szőnyegeket A feljelentés ismertetése után elsőnek Strechánszky Mihályt hallgatta ki a bíró. — Nem érzem bűnösnek magam, mert mindaz, amit Boross László előtt előadtam, megfelel a valóságnak. Én magam segítettem a szőnyegeket felrakni az autóra. — De mindez 1929-ben, Batthyány grófné halálakor történt volna és maga csak öt év múltán, tavaly ősszel tett erről vallomást. Miért hallgatott öt esztendeig? — kérdezte a biró a vádlottól, aki igy felelt: — Engem közben is kihallgattak és mindig arra feleltem, amit kérdeztek tőlem. A szőnyegügyet nem kérdezték, tehát nem beszéltem róla. Biró: Nem azért mondotta maga mindezt, mert Csoknyay magát elbocsátotta hanyagságáért és igy akart Csoknyayn bosszút állni? — Én nem akartam senkin bosszút állni és Csoknyay úr engem nem hanyagságomért bocsátott el, hanem többedmagammal együtt elküldött a cinkotai kastélyból. Biró: A csendőrség egész sereg embert kihallgatott ebben a szőnyegügyben és ezek mind megcáfolták a maga állításait.-Én pedig három tanút is bejelenthetek, akika szőnyeg elvitelét épp úgy tudják, mint én. — Nem ígértek pénzt magának, hogy ilyen kijelentéseket tegyen? — Nekem senki nem ígért pénzt. Ezután a járásbíró Boross Lászlót hallgatta ki, aki ugyancsak tagadta bűnösségét és a következőket adta elő: — A hagyatéki bíróság által kirendelt szakértőként működöm. Az a feladatom, hogy Csoknyay Jánosnak vagyonkezelői gazdálkodását felülvizsgáljam. Amikor egy alkalommal a hagyatéki leltárt rovancsoltam, azt láttam, hogy a leltárban kevesebb szőnyeg van felvéve, mint ahány szőnyeget a kastélyban láttam. Erről megkérdeztem egy Kiingert nevű alkalmazottat, akit Csoknyay rendelt mellém a cinkotai kastélyba. Kiinger érdeklődésemre kijelentette, hogy Csoknyay több szőnyeget elvitt a kastélyból a grófnő halálakor és Strecánszky Mihály segített a szőnyegeket felrakni az autóra. Ezek után kötelességszerűen kivizsgáltam az ügyet és Strehánszkyt kihallgattam. Strehánszky jegyzőkönyvbe mondotta előttem, hogy: Csokogay a grófnő halála után autóval jelent meg a kastély előtt, őt utasította, hogy nyolc perzsaszőnyeget hozzon ki a kastélyból és rakja fel az autójára. Ez meg is történt és Csoknyay a szőnyegekkel elhajttatott. Ezek után újra leltároztam a szőnyegeket és ekkor kiderült, hogy a leltárban öt szőnyeggel kevesebb van, mint amennyi a kastélyban található. Biró: Hát ön nem kérdezte meg Strechánszkyt, hogy miért most öt év után vall csak erről? . . De megkérdeztem, mire ő azt felelte, hogy eddig nem volt alkalma beszélni. Ezekután én kötelességszerűen , szakértői jelentésemben a szőnyegügyet is előadtam, de ezzel nem volt célom Csoknyayt megrágalmazni. Akkor követtem volna el kötelességmulasztást, ha a szőnyegügyeket elhallgatom. Százezrekre menő károk Ezután dr. Rajna Dezső, a vádlott Strechánszky és Boros védője állott fel szólásra és a következőket mondotta: — Kérem a bíróságot, közérdekből rendelje el a valódiság bizonyítását. Batthyányi Ilona grófnő hagyatéka a XX. század legnagyobb hagyatéki ügye. Tizenkét millió pengős hagyatékról van itt szó. Közérdek tehát, hogy ennek a hatalmas hagyatékának a vagyonkezelője, aki egyben Pápa város és Veszprém megye főügyésze is, számoljon be, hogyan kezelte ezt a hagyatékot. Boross Lászlót a hagyatéki bíróság rendelte ki szakértőként és Boross ezeroldalas szakvéleményében meggyőző erővel állította, hogy nemcsak ez a pár szőnyeg hiányzik, hanem százezrekre menő károkat okozott a vagyonkezelő. Kérem a bíróságot, rendelje el Bárczay Ferenc országgyűlési képviselő, Keglevich Pál gróf tanúkihallgatását és szerezze be a gödöllői járásbíróságtól a hagyaték iratait, elsősorban a hagyatéki leltárt. Ebből ki fog tűnni, hogy e néhány szőnyegen kívül sok minden egyéb is hiányzik a nagyértékű hagyatékból. — Csoknyayval szemben pedig — folytatta a védő — viszonvádat emelek, mert Strechánszkyra azt mondotta, hogy «ezt a bitang gazembert le fogom csukatni», Boross Lászlóról pedig azt állította, hogy hamis szakvéleményt adott be és elbocsájtott alkalmazottaktól szerezte az adatait. A védő felszólalása után Csoknyay ügyvédje állott fel és ezt mondta: — A védő úr ebből az ügyből, amelyben a vádlottak bűnössége kétségtelenül megállapítható, megint egy tengeri kígyót akar növelni. A valódiság bizonyításához a magánt részéről teljes mértékben hozzájárulok. Ami pedig a viszonvádat illeti, tagadom, hogy Csoknyay állította volna azt, amivel vádolják. A járásbíró ezután kihirdette határozatát: közérdekből elrendeli a valódiság bizonyítását, Csoknyayval szemben helyt ad a viszonvádaknak is és a legközelebbi tárgyalásra vádlottként idézi meg. Ezzel az érdekes tárgyalás véget ér Súlyos vádak a tizenhétmillió pengős Batthyány-hagyaték vagyonkezelője ellen Pápa város főügyészének izgalmas rágalmazási pere . Mindkét fél kérelmére elrendelték a valóság bizonyítását Londonban a „színesek" nagy tüntetést rendeztek Abesszínia mellett. Nelson szobrának talapzatáról R. James, Kelet- India kiküldöttje beszél m ber legyen a talpán, aki erre felelni tud. Mert ha nem csalódunk, a jelenlegi kormányzat esztendők óta uralmon van már. Esztendők óta nem tudta megoldani a sorrendben előbbrevaló kérdést. És ezt nem is mi mondjuk: ezt a mezőkeresztesi szónok úr mondotta ki akkor, amikor a kérdést — hogy hát mi való előbbre: a kenyér, vagy a jog? — felvetette. Ha a jelenlegi kormányzatnak a kenyérkérdést már sikerült volna megoldania, akkor fölösleges lett volna ugyebár minden ilyenfajta érdeklődés. Ha az elmúlt esztendők nem voltak elegendőek, ki látná meg a jövőben azt a napot, amelyen időszerűvé válik a sorrendben hátrább való probléma? Ugyebár? A görög kalendák napja volt ilyen esetekben a rómaiaknak kedves határidő-megjelölése. A helyreigazítás után tehát tudomásul kell vennünk, hogy szó szerint miként hangzott a mezőkeresztesi szónok kérdése. De hogy tegnapi megállapításaink semmit sem vesztettek logikájukból, azt minden tárgyilagos olvasó megállapíthatja.