Esti Kurir, 1935. augusztus (13. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-29 / 195. szám

imi935 Vili. 29. CSOT.rn tsxi K^MR M­ ­ángdmerti terv, akárkinek agyában fogamzott is meg, a buda­pesti villamos-átszálló jegyek megdrá­gítása két fillérrel. Igen, ez kell a fő­város lakosságának. Ez kell ahhoz a sokat emlegetett szanáláshoz, amely­nek érdekében megcsonkították Buda­pest önkormányzatát, de amelyre ok­vetlenül szükség volt, mert az üdvö­zítő kormány csak így mutathatta meg: milyen nagyszerű tettekkel és milyen elvitathatatlan eredmények­kel tudja boldogítani a polgárságot, ha az autonómiák nyűgétől megsza­badul. Rendkívül sok szó folyt le a hi­vatalos és félhivatalos nyilatkozatok medrében azóta, de pozitív eredmény nagyon kevés mutatkozott és e kevés is veszedelmesen hasonlít, reformjel­­legét illetve, ehhez a tarifanyitáshoz, amely minden irányítási bölcsességet abban foglal össze, hogy megszorítja egy kissé a teherviselő polgár zsebét, mit lehet még kisajtolni belőle. Ret­tentő fontos volt annak idején, hogy megváltassák a HÉV-et a fővárossal. Voltunk olyan vakmerőek akkor ellene szegülni a tervnek. Megmutattuk súlyos anyagi következményeit és megcáfoltuk azokat a rózsás jósolga­­tásokat, ígérgetéseket, amelyekkel a nem csekély üzlet önzetlen pártfogói bele akarták magyarázni a közönség gyomrába, hogy erre a megváltásra százhatvanhat és külön még harminc­­három okból múlhatatlanul szükség van. Az élet természetesen teljes mér­tékben bennünket igazolt. Amit nem azért mondunk, hogy most valami különleges ordót tűzzenek érte a mel­lünkre. Egy pillanatig sem teszünk úgy, mintha örülnénk az igazolásnak, egy pillanatig sem tettünk úgy, mintha kétségünk lenne az iránt, hogy ez az igazolás be fog következni. Minthogy bennünket kizárólag a köz érdeke irányít, minthogy semmiféle mellék­szempontot nem tekintünk és mint­hogy ez az üzlet egyáltalában nem volt bonyolult és nehezen áttekinthető, mindezek alapján a legegyszerűbb számtani művelet könyörtelenségével lehetett a kudarcot megjósolni. Most itt van. Hogy fedezzék a terhet, amit a HÉV megváltása ró a városra, fel kell emelni a villamos-átszálló jegy árát. És attól majd rendbejön min­den? Nagyon kétséges. De a hiányo­kat valahogy pótolni kell, ugyebár? És a pótlásnak ez a legegyszerűbb faj­tája. Hajdan azt mondták: kormá­nyozni annyi, mint előrelátni. Ma nyugodtan mondhatjuk: kormányozni annyi, mint az elkövetett hibák követ­kezményeit ráhárítani a polgárságra és tovább kormányozni.­ ­Bocsánat, bocsánat. A kormány fél­­hivatalos lapja ránk pirít egy szerinte hamis idézet miatt. Foglalkoztunk tegnap az egyik mezőkeresztesi kor­mányszónok felvetett kérdésével, hogy várjon mi kell: jog-e vagy kenyér? Most helyesbítenek bennünket. Nem ez volt a kérdés. A kérdés pontosan így szólt: Mi előbbrevaló: a kenyér, vagy a választójog? Ó, hát ez roppant nagy különbség. Ez az „előbbrevaló“, mert ebben a formában csak arról van szó ugyebár, hogy a jelenlegi kor­mányzat kitalálja a nép igazi és ösz­tönös vágyát, amely előbb kenyeret akar és csak azután választójogot. Amikor Gömbös Gyula a problémák homlokterébe a titkos választójogot állította, akkor úgy látszik még nem volt tisztában a nép ösztönös és őszinte vágyával. Most azonban a do­­log már nem kétséges. A közvéle­mény feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy sorrendben a kenyér megelőzze a választójogot. Amiből következik, hogy a választójog egyelőre irattárba kerül. És mindaddig nem is jut sor rá, ameddig a kenyérkérdés az egész vo­nalon elintézve nincsen. Minthogy a mezőkeresztesi szónok kérdésére a nép megadta spontán válaszát. A kenyér­­kérdés előbbrevaló. Hogy ezek után miikor kerül sor a választójogra? Em­érdekes rágalmazási pert tárgyalt ma dél­előtt dr. Hénnél büntető járásbíró. A per vádlottjai Boross László gazdasági főtaná­csos, nyugalmazott jószágigazgató és egy munkásember: Strechánszky Mihály cinko­­tai kőműves voltak. Boross és Strechánszky ellen dr. Csoknyay János ügyvéd, Pápa vá­ros főügyésze, Veszprém vármegye tisztelet­beli főügyésze tett feljelentést rágalmazás­­ámén. Csoknyay feljelentésében előadta, hogy ő Batthyány Hona grófnő hagyatéká­nak végrehajtója. Ebben a minőségében a hagyaték vagyonkezelésére is fel volt jogo­sítva. Tavaly ősszel Strechánszky Mihály, Boross László és Várady Barna nyugalma­zott alezredes előtt azt a kijelentést tette, hogy "amikor Batthyány Ilona grófnő el­hunyt, ■ Csoknyay autóval jelent meg a cin­­kotai kastély előtt, a kastélyból nyolc darab nagyértékű perzsaszőnyeget kihozatott, azt felrakatta az autóra és elvitte. Strechánszky­­nak e kijelentéseit Boross jegyzőkönyvbe foglalta és mint a Batthyány-hagyaték gaz­dasági szakértője a hagyatéki bíróság elé terjesztette a szőnyegügyet. A feljelentés szerint azonban Strechánszky kijelentései nem felelnek meg a valóságnak, puszta ki­találások, ezért kéri Csoknyay, hogy Stre­­bhánszkyt és Borosst rágalmazásért bün­­tesse meg a járásbíróság. „Magam tettem autóra a szőnyegeket A feljelentés ismertetése után elsőnek Strechánszky Mihályt hallgatta ki a bíró. —­ Nem érzem bűnösnek magam, mert mindaz, amit Boross László előtt előadtam, megfelel a valóságnak. Én magam se­gítettem a szőnyegeket felrakni az autóra. — De mindez 1929-ben, Batthyány grófné halálakor történt volna és maga csak öt év múltán, tavaly ősszel tett erről vallomást. Miért hallgatott öt esztendeig? — kérdezte a biró a vádlottól, aki igy felelt: — Engem közben is kihallgattak és min­dig arra feleltem, amit kérdeztek tőlem. A szőnyegügyet nem kérdezték, tehát nem be­széltem róla. Biró: Nem azért mondotta maga mindezt, mert Csoknyay magát elbocsátotta hanyag­ságáért és igy akart Csoknyayn bosszút állni? — Én nem akartam senkin bosszút állni és Csoknyay úr engem nem hanyagságomért bocsátott el, hanem többedmagammal együtt elküldött a cinkotai kastélyból. Biró: A csendőrség egész sereg embert ki­hallgatott ebben a szőnyegügyben és ezek mind megcáfolták a maga állításait.­­-­Én pedig három tanút is bejelenthetek, akik­­a szőnyeg elvitelét épp úgy tudják, mint én. — Nem ígértek pénzt magának, hogy ilyen kijelentéseket tegyen? — Nekem senki nem ígért pénzt. Ezután a járásbíró Boross Lászlót hall­gatta ki, aki ugyancsak tagadta bűnösségét és a következőket adta elő: — A hagyatéki bíróság által kirendelt szakértőként működöm. Az a feladatom, hogy Csoknyay Jánosnak vagyonkezelői gazdálkodását felülvizsgáljam. Amikor egy alkalommal a hagyatéki leltárt rovancsoltam, azt láttam, hogy a leltárban kevesebb szőnyeg van fel­véve, mint ahány szőnyeget a kastély­ban láttam. Erről megkérdeztem egy Kiingert nevű al­kalmazottat, akit Csoknyay rendelt mellém a cinkotai kastély­ba. Kiinger érdeklődésemre kijelentette, hogy Csoknyay több szőnyeget elvitt a kastélyból a grófnő halálakor és Strec­ánszky Mihály segített a szőnyegeket felrakni az autóra. Ezek után kötelességsze­­rűen kivizsgáltam az ügyet és Strehánszkyt kihallgattam. Strehánszky­­ jegyzőkönyvbe mondotta előttem, hogy: C­so­kogay a grófnő halála után autóval jelent meg a kastély előtt, őt utasította, hogy nyolc perzsaszőnye­get hozzon ki a kastélyból és rakja fel az autójára. Ez meg is történt és Csoknyay a szőnyegekkel elhajttatott. Ezek után újra lel­tároztam a szőnyegeket és ekkor kiderült, hogy a leltárban öt szőnyeggel kevesebb van, mint amennyi a kastélyban található. Biró: Hát ön nem kérdezte meg Stre­­chánszkyt, hogy miért most öt év után vall csak erről? . . De megkérdeztem­,­­ mire­ ő azt felelte, hogy eddig nem volt alkalma beszélni. Ezek­után én kötelességszerűen , szakértői jelenté­semben a szőnyegügyet is előad­tam, de ezzel nem volt célom Csoknyayt megrágalmazni. Akkor követtem volna el kötelességmulasz­tást, ha a szőnyegügyeket elhallgatom. Százezrekre menő károk Ezután dr. Rajna Dezső, a vádlott Stre­chánszky és Boros védője állott fel szólásra és a következőket mondotta: — Kérem a bíróságot, közérdekből ren­delje el a valódiság bizonyítását. Batthyányi Ilona grófnő hagyatéka a XX. század legna­gyobb hagyatéki ügye. Tizenkét millió pengős hagyatékról van itt szó. Közérdek tehát, hogy ennek a hatalmas ha­gyatékának a vagyonkezelője, aki egyben Pápa város és Veszprém megye főügyésze is, számoljon be, hogyan kezelte ezt a ha­gyatékot. Boross Lászlót a hagyatéki bíró­ság rendelte ki szakértőként és Boross ezer­oldalas szakvéleményében meggyőző erővel állította, hogy nemcsak ez a pár szőnyeg hiányzik, ha­nem százezrekre menő károkat okozott a vagyonkezelő. Kérem a bíróságot, rendelje el Bárczay Ferenc országgyűlési képviselő, Keglevich Pál gróf tanúkihallgatását és szerezze be a gödöllői járásbíróságtól a hagyaték iratait, elsősorban a hagyatéki leltárt. Ebből ki fog tűnni, hogy e néhány szőnyegen kívül sok minden egyéb is hiányzik a nagyértékű ha­gyatékból. — Csoknyayval szemben pedig — folytatta a védő — viszonvádat emelek, mert Stre­­chánszkyra azt mondotta, hogy «ezt a bitang gazembert le fogom csukatni», Boross László­ról pedig azt állította, hogy hamis szakvéle­­ményt adott be és elbocsájtott alkalmazottak­tól szerezte az adatait. A védő felszólalása után Csoknyay ügy­védje állott fel és ezt mondta: — A védő úr ebből az ügyből, amelyben a vádlottak bűnössége kétségtelenül megálla­pítható, megint egy tengeri kígyót akar nö­velni. A valódiság bizonyításához a magánt ré­széről teljes mértékben hozzájárulok. Ami pedig a viszonvádat illeti, tagadom, hogy Csoknyay állította volna azt, amivel vádolják. A járásbíró ezután kihirdette határozatát: közérdekből elrendeli a valódiság bizonyítá­­sát, Csoknyayval szemben helyt ad a viszon­­vádaknak is és a legközelebbi tárgyalásra vádlottként idézi meg. Ezzel az érdekes tár­gyalás véget ér Súlyos vádak a tizenhétmillió pengős Batthyány-hagyaték vagyonkezelője ellen Pápa város főügyészének izgalmas rágalmazási pere . Mindkét fél kérelmére elrendelték a valóság bizonyítását Londonban a „színesek" nagy tüntetést rendeztek Abesszínia mellett. Nelson szobrának talapzatáról R. James, Kelet- India kiküldöttje beszél m­ ber legyen a talpán, aki erre felelni tud. Mert ha nem csalódunk, a jelen­legi kormányzat esztendők óta ural­mon van már. Esztendők óta nem tudta megoldani a sorrendben előbbre­való kérdést. És ezt nem is mi mond­juk: ezt a mezőkeresztesi szónok úr mondotta ki akkor, amikor a kérdést — hogy hát mi való előbbre: a kenyér, vagy a­ jog? — felvetette. Ha a jelen­legi kormányzatnak a kenyérkérdést már sikerült volna megoldania, akkor fölösleges lett volna ugyebár minden ilyenfajta érdeklődés. Ha az elmúlt esztendők nem voltak elegendőek, ki látná meg a jövőben azt a napot, ame­lyen időszerűvé válik a sorrendben hátrább való probléma? Ugyebár? A görög kalendák napja volt ilyen ese­tekben a rómaiaknak kedves határ­idő-megjelölése. A helyreigazítás után tehát tudomásul kell vennünk, hogy szó szerint miként hangzott a mező­­keresztesi szónok kérdése. De hogy tegnapi megállapításaink semmit sem vesztettek logikájukból, azt minden tárgyilagos olvasó megállapíthatja.

Next