Esti Kurir, 1935. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-14 / 209. szám

11935 IX. 14. SZOMBAT Mgrlnem Budapestre érkezett a francia ka­marai képviselők egy tekintélyes cso­portja, amelynek soraiban a mai fran­cia törvényhozás majdnem vala­mennyi polgári pártja képviselve van. Szívünk teljes melegével köszöntjük az előkelő vendégeket, akik ittlétük tényével egy nagy és dicsőséges euró­pai nemzet érdeklődését közvetítik a magyarság felé. A magyarság szá­mára minden olyan mozzanatnak, amely a francia civilizációval kiala­kult kapcsolatait megszilárdíthatja és szaporíthatja, különös jelentősége van. A magyar nép lelkű idének meg­­szólaltatói s a magyar kultúra vezető munkásai évszázadok óta gyakran várták és kapták a francia szellemtől és a francia társadalomtól azt a buz­dító és sugalló erőt törekvéseikhez, amely számukra a szabadabb és em­beribb nemzeti berendezkedésért foly­tatott küzdelem útirányát megszabta. A francia bölcselet és a francia iroda­lom remekeit tisztelni, a francia vilá­gosság és észszerűség irányelveit el­fogadni, a magyar értelmiségi elitben úgyszólván nemzeti hagyományunk­nak számít, s a szabadság és jog­­egyenlőség eszményképei, amelyek­nek megvalósítása irányában a francia társadalom másfél évszázad óta any­­nyiszor haladt a nemzetek élén, nem egyszer fordították a magyar nép ez­reinek és ezreinek vágyakozó és re­ménykedő pillantását Páris felé. A magyar nép széles rétegei tuda­tában vannak annak, hogy micsoda hatalmas szellemi és erkölcsi ereje van a nagy francia demokráciának, s hogy milyen sokat tett a francia nem­zet az emberiség haladásáért már csak azáltal is, hogy az egyén méltóságá­nak és a vélemények szabadságának tiszteletére példát mutatott. A francia nemzet iránt érzett hagyományos szeretetnek és nagyrabecsülésnek a magyarság sokszor tanújelét adta az idők során. S ez a hagyományos sze­retetünk és nagyrabecsülésünk külö­nös erővel él bennünk most, amikor tisztában vagyunk azzal, hogy a ma­gyar népet a francia néppel nem csak a demokratikus alkotmányosságról kialakult fogalmak rokonsága köti össze, hanem ezenfelül azok a törté­­nelmi erők is, amelyek meggyőződé­sünk szerint arra kényszerítik a józan francia és a józan magyar politikát, hogy a keleteurópai problémák meg­oldását s a világbéke biztosítását ugyanazon az úton keressék. A magyar társadalomnak fokozott érdeklődéssel kell felfigyelnie a fran­­­cia vendégekre, akik egy fényes civi­lizáció és egy bensőséges műveltség tolmácsolóiként érkeznek meg hoz­zánk; de ezenfelül gondolnunk kell azokra a körülményekre is, amelyek a magyarság és a francia nemzet közt kialakult kapcsolatoknak ma külön­leges aktualitást adnak. Régóta han­goztatjuk — s az utóbbi időben be­következett események sorra igazol­ják ezt a régi meggyőződésünket — hogy annak az útnak, amelyen át a magyarság a maga jogos aspirációi­nak méltánylásához eljuthat, Páris egyik megkerülhetetlen állomása. Amiként a magyar nép őszinte hozzá­járulása, úgy a francia nemzet segít­sége nélkül sem lehet véglegesen és megnyugtatóan rendezni a keleteuró­pai helyzetet. Minden új szál, amely­­lyel a hagyományos francia-magyar barátságot szorosabbra köthetjük, a magyarság számára eredményes lé­pést jelent a maga szabadságos ha­gyományaihoz méltó s reális, mai életfeltételeihez illő berendezkedések felé. Azok a hangok pedig, amelyek Franciaországban az utóbbi évek alatt a magyarság mellett elhangzot­tak, világosan tanúskodnak arról, hogy a francia nemzetben is megvan a fogékonyság és az együttérzés a magyarság mai jogos törekvései iránt. Hisszük, hogy mostani francia ven­dégeink tapasztalatai és meggondo­lásai a hagyományos kapcsokat a két nemzet között erősíteni fogják. A francia vendégek meg fognak győ­ződni arról — mint ahogy azok, akik közülük nem először vannak Buda­pesten, már meg is győződhettek róla —, hogy itt olyan nép lakik, U€DD€G€K amely nemcsak saját belső életében akar ragaszkodni az alkotmányos ön­­rendelkezés hagyományaihoz, hanem ennek az elvnek törvényei szerint kí­­ván élni a többi nemzettel is. Egy béke- és igazságszerető nép lakik itt, amelytől semmi sem áll távolabb, mint a véres kalandok fantazmagó­riája, a fegyverek önkényének rög­eszméje. A francia vendégek a ma­gyaroktól nem fognak „magyarbaráti” tájékoztatásokat hallani — már csak azért sem, mert ilyenekre a magyar­ságnak nincs szüksége; tárgyilagos szavakat fognak hallani, tárgyi ténye­ket fognak látni és ezekből a saját legjobb meggyőződésük szerint von­hatják le a következtetéseket. Hisz­­szük, hogy ugyanaz az igazságérzet, amely a szabadság és jogegyenlőség elveit kinevelte, meg fog mozdulni az ellen is, hogyha egy népet fosztanak meg egyenjogúságától, önrendelkezé­sétől és történelmi jogaitól. Hisszük, hogy vendégeink meg fog­ják érezni azt a magyar lelkületet, amely tőlük országhatárokon és föld­rajzi távolságokon át sem maradhat idegen: meg fogják érezni, hogy mi­­csoda békeszerző, igazságtevő és egye­temes népnevelő, civilizatórikus erő rejlik abban a magyar kultúrában, amelynek megnyilatkozási területeit erőszakosan lenyesték, s amelynek hordozóit még ma is megfosztják attól, hogy saját sorsukról saját aka­ratuk szerint rendelkezhessenek. És hisszük, hogy vendégeink a Ma­gyarországon szerzett benyomások után úgy fognak visszagondolni ránk, ahogy­­ nem is a magyarság ba­rátai, hanem az igazság barátai gon­dolnak egy a maga legjogosabb élet­igényeiért küzdő kultúrnép sorsára. " S­íki Sr:S­a Hétfőn este utazik el a walesi herceg, aki ma sétahajózást tett a Dunán A Dunapalota éttermében tegnap este már akadt néhány üres asztal abban az időpont­ban is, amikor a walesi herceg társaságával ott vacsorázott. Az éttermet nem rohanták meg a kiváncsiak, az érdeklődés lázát s a szimpátia élénk megnyilatkozásait lassan­ként visszaszorítja a tiszteletteljes önfegye­lem s a közönség mindjobban tiszteletben tartja a hercegnek az inkognitóra vonatkozó kívánságait. A Charm­ing Prince, a város dédelgetett vendége, mint a külső jelekből is látható, igy igen jól érzi itt magát. Han­gulata állandóan vidám és derűs, napközben nem tud betelni Budapest szépségeivel, él­vezi a hegyekről eléje táruló panorámát és különösen örül, hogy ilyen pompás, koraőszi napsütéses időjárást talált a magyar fővá­rosban. Ma is számos angol lap is közli a walesi herceg budapesti tartózkodásának teg­napi részleteit. A Daily Telegraph kiemeli, hogy a herceget tegnap annyira fellelkesí­­tette a széchényi-hegyi golfpálya, hogy dél­után kivitte barátait, s megmutatta nekik a naplementét, amidőn a legszebb kilátás nyílik a pályáról. A herceg közvetlenségére mi sem jellemző jobban, minthogy tegnap kíséretének tagjai­val, Marenchich Ottó vezérigazgató kalau­zolása mellett kisétált a Duna-korzóra. A korzón valóban villámgyorsan terjedt el a hír, hogy az angol trónörökös egészen fesz­telenül a tömeg közé vegyülve sétál és mo­solyogva üdvözli az előtte kalapjukat levevő embereket. A dunaparti korzó közönsége tiszteletteljes távolból követte a herceget és kíséretét, aki le és fel­sétálgatott egy dara­big, majd azután az egyik dunaparti helyi­ségbe tértek be aperitifre. Marenchich vezér­­igazgató ezalatt állandóan mellette volt- és az érdeklődésére megadta a szükséges felvilá­gosítást. Tudni kell ugyanis, hogy a walesi herceget minden legkisebb részletkérdés is érdekli. Különösen érdeklődött ma a város érdekességei felől, de nemcsak a történelmi nevezetesség szempontjából, hanem minden egyéb más szempontból is. Nagy érdeklődés­sel hallgatta a felvilágosításokat, amelyek az általános gazdasági viszonyokról szóltak, igen behatóan kérdezősködött, hogy az emberek életstandardja milyen nívón mozog. Nagy barátja a sportnak és a művészetnek, ezek a kérdések mindig érdeklődésre tarthatnak nála számot. A dunaparti korzó közönségét valósággal felvillanyozta a herceg közvetlen magatar­tása, végig a korzón másról sem beszéltek, mint a Charming Prince-ről, mindenki tu­dott valami kedves apróságot, valami érde­kes mozzanatot mondani, amely jellemzi az angol világbirodalom jövendő urának nagy népszerűségét. Nemsokára ezután visszatért a Dunapalo­­tába és közölte a szálló vezetőjével, hogy va­csoráját kíséretével a nagy étteremben fogja elkölteni. Ugyanakkor utasítást adott szárny- Egy érdekes pillanatfelvétel a walesi hercegről... Az angol trónörökös a hegyeshalmi állomáson szalonkocsija előtt ingujjban játszik kiskutyájával. A vagon mellett kíséreté­nek tagjai állanak Ide lallyass hogy a világhírű szappan- és lúgmentes fekete fej védjegyű NEO SHAMPOONT én is meg fogom próbálni, hisz a hajad oly szép lett tőle, a többi barátnőim is mind azt mondják. NEO SHAMPOON a fekete fejjel mossa a hajat anélkül, hogy a lúg káros hatása jelentkezne, elmarad az ízléstelen szürke mészfátyol és a haj gyönyörűen ragyog, a frizura remek lesz. MINDENÜTT KAPHATÓ ! Ára 38 fillér

Next