Esti Kurir, 1935. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-03 / 250. szám

/ rgK a/l . ^ tf )° HU: SÖTÉT TITKOK OROSZORSZflGfl MA: TELJES LÓVERSENYPROGRAM XIII. évfolyam —— —- -------- r------------ 4 ’ J - *■ ♦ ’!«K § 25°-szim__m­aijinjiiii i TiSrnwD j­jj ^ | Budapest, 1935 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY november 3. vasárnap Genf döntése: november 18-án életbe lépnek a szankciók Anglia visszautasította Mussolini javaslatait Az olasz offenzíva elérte Makallét madás érné, Franciaország az angol flotta rendelkezésére bocsátja flotta­támaszpontjait. A francia részről hangoztatott támogatás első látható eredménye az lesz — írja a lap —, hogy a Londonban folyamatban lévő tárgyalások az angol és francia admiralitás tisztjei között rövidesen teljes eredménnyel befejeződnek. A Times genfi jelentése szerint­­az angol és francia megbízottak megegyeztek abban, hogy kölcsönös tanácskozás nélkül nem folytatnak tárgyalásokat. A Times és vele együtt a többi lapok is úgy vélik, hogy Aloisi báró^fejépn való­színűség szerint üres kézzel tér vissza •'^..­.Da. Sir Samuel Hoare és Aloisi báró mai meg­beszélésétől nem sokat várnak, mert annak során legfeljebb néhány udvarias biztosítás fog kölcsönösen elhangzani. Genf, november 2. (Havas.) A tizennyolcas bizottság november 18-ára tűzte ki a meg­torló rendszabályok érvénybe lépését. (M. T. I.) Aloisi és Hoare tanácskozása Genf, november 2. (Az Esti Kurír tud­ósít­ójának távirata.) A mai nap egyik legnagyobb ese­ménye Sir Samuel Hoare angol külügyminiszter és Aloisi báró olasz főmegbízott találkozása volt. A két államférfi délelőtt fél 11 órakor ült össze és negyed 12-ig tanácskozott. Az angol külügyminiszter a leghatározottabban kijelentette Musso­lini kabinetfőnöke előtt, hogy az angol kormány továbbra is hajlandó ugyan az olasz-abesszin viszály békés rendezésére, olyan megoldáshoz azonban nem já­rulhat hozzá, amelyet a Népszövetség vagy a négus nem tehetnek magukévá. Az angol kormány véleménye szerint ezidő szerint semmiféle lehetőség nincsen a békés megegyezésre, mert az eddig előterjesztett javaslatok nem teljesítik ezt az előfeltételt. Hoare egyébként nyomatékosan hangsúly­ozta, hogy a vitás kérdés nem vezetett volna angol-olasz ellentétetekre, ha az olasz sajtó nem indított volna oly éles támadásokat Anglia ellen. Hoare és Aloisi végül a Líbiában állo­másozó olasz csapatok kérdését vitatták meg. Genf, november 2. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Csütörtökön ismét összeült Genfben a Nép­ Szövetség szankciós értekezlete, hogy meg­hozza határozatát az Olaszország ellen irá­nyuló gazdasági megtorló intézkedések életbeléptetése ügyében. A történelmi jelen­tőségű ülés, amelyen kimondják a gazdasági szankciók életbeléptetését, még nincs ki­tűzve s időpontja teljesen bizonytalan. Genfben általában véve azt hiszik, hogy a Népszövetség november 10-én lépteti életbe a szankciókat. A szankciós értekezlet plenáris ülése a tizennyolcas bizottság határozatai folytán már csak formai jellegű volt s alig néhány percig tartott. Ezen az ülésen még sem Laval, sem Sir Samuel Hoare, sem Aloisi báró nem vettek részt, miután mindhárman csak később ér­keztek Genfbe. Az értekezlet elnöke, Vascon­­cellos portugál főmegbízott b beterjesztette a szankciós tervezetre érkezett válaszokat. Vasconcellos elnök bejelentette, hogy a leg­közelebbi ülést csak akkor hívja össze, ha az albizottságok és a tizennyolcas bizottság előkészítő munkája befejeződik s a plénum már meg tudja állapítani a gazdasági szank­ciók életbeléptetésének időpontját. Pénteken délutánra megérkezett Genfbe Aloisi báró olasz főmegbízott is s az esti órákban hosszabb megbeszéléseket folyta­­­tott Laval miniszterelnökkel és Sir Samuel Hoare külügyminiszterrel. " Teljesen eredménytelenek a genfi béketárgyalások London, november 2. (A Esti Kurír távirata.) Az angol sajtó tel­jesen kilátástalannak ítéli meg a genfi béke­tárgyalásokat. A lapok genfi tudósítói azt je­lentik, hogy a Népszövetség fővárosában folytatott békeközvetítő tanácskozások teljesen eredménytelenek maradtak és Laval miniszterelnöknek ezúttal sem sike­rült Hoare külügyminisztertől biztatást kapni arra vonatkozóan, hogy az angolok csökkent­sék földközitengeri flottaerejüket. Az angol külügyminiszter ismételten hangoztatta La­val miniszterelnök előtt. — írják a londoni lapok — hogy Anglia a jelenlegi körülmé­nyek között nem­ csökkentheti földköziten­geri flottáját. A Daily Telegraph külpolitikai munkatársa Sir Samuel Hoare és Laval pénteki tanács­kozásáról azt jelenti Genfből, hogy a francia miniszterelnök újból biztosította az angol külügyminisz­tert, hogy abban az esetben, ha az angol flottát a Földközi-tengeren váratlan rá­ Laval bejelentése Aloisinak London, november 2. A Daily Express jelenti Genfből. Laval a következőket közölte Aloisi báró olasz főmegbizottal: 1. Anglia Mussolini legutóbbi javas­latát, mint a Népszövetség és Abesz­­szinia számára elfogadhatatlant, visszautasította. 2. Mivel semmi alap nincs a béke­tárgyalás számára, a jelen pilla­natban nem lehet ellenjavaslatokat tenni Olaszországnak. Eredetileg Laval bívta Genfbe báró Aloisit, mert komolyan remélte, hogy Anglia elfogadja a szakértők által ké­szített béketervezetet és hogy azt e hét végén Olaszországgal is lehet közölni. Már pénteken hivatalosan is megerő­sítették azokat a híreket, hogy az angol kormány visszautasította a legifjabb bé­kejavaslatokat, amelyeket a francia kormány dolgozott ki az olas­z békefel­tételek figyelembevételével. A londoni lapok római jelentései sze­rint Olaszországban rendkívül rossz vért szült az angol kormánynak az az állás­foglalása, hogy egyelőre nem von vissza egyetlen hadihajót sem a Földközi-ten­gerről, sőt még meg is erősíti a földközi­tengeri flottát a „Sidney“ cirkálóval. (Folytatása a 2. oldalon) koszorúzzák ? Álmélkodva nézzük a kormánypárti küldöttséget, amely Halottak napján gép­­pies kegyelettel megjelenik a Kossuth La­jos-mauzóleum előtt és leteszi a sza­badság, a jogegyenlőség, az európai és polgári haladás nagy magyar bajnoká­nak sírjára a maga áhitatos emlékezeté­nek koszorúját... Hogyan kerül oda az a koszor és hogyan kerülnek oda azok, akik elhelyezik? Kossuth Lajos szabad sajtót akart, a nemzet létének és boldo­gulásának legdrágább biztosítékát látta a kimondott és leírt szó szabadságában; őket nürnbergi tömegjelenet és bakonyi magány arra inspirálja, hogy az általuk nemzetinek vélt szellem uralmát a sajtó további „megrendszabályozásával" igye­kezzenek biztosítani. Kossuth Lajos tes­­testől-lelkestől a parlamentarizmus hivő volt és a független autonómiáké, az or­szágos és a közületi önkormányzaté, ők’ ujjongva ünnepük és utánozzák a kül­földi „tekintélyeket11, melyek szétvert és elhamvasztott parlamentarizmusok rom­jain emelkedtek a magasba, Ők szanálás címén halálra bénítják az’ önkormányza­tokat, „előbb a kenyér!11 jelszóval távoli időkig elnapolják a tényleges népi ön­­rendelkezés megvalósítását, állampolgári erénnyé minősítik a hatalom kiszolgálá­sát, hatósági kötelességgé egy kiváltsá­gos pártérdekeltség ügyének propagálá­sát, jelvényeinek üzleti alapon való ter­jesztését, híveinek különleges kedvezmé­nyekben való részesítését. Kossuth Lajos a rendek, céhek, hitbizományok, privilé­giumok, jogi és gazdasági megkötöttsé­gek eltörléséért harcolt, a felekezeti türe­lemért, az összes nemzetiségek, fajták, származási közösségek tagjainak egyenlő jogáért és érvényesülési lehetőségéért, ők idegen faji imperializmusok kínosan átmagyarított, zavaros jelszavaira es­küsznek fel, felekezeti, faji és nemzeti­ségi, de főként rideg pártmegbízhatósági szempontok szerint akarják az állampol­gárokat szortírozni. Kossuth Lajos pá­lyája kezdetétől a szabadságharcon és az emigrációs hosszú évtizedeken át küzdött a ranggal és címmel örökölt kényuraság ellen, a szabadelvűségért és a demokrá­ciáért. És ha a szabadelvűség és a demo­krácia mai legázolói, az államtotalitás ámokfutói a régiek emléke előtt tiszte­legni akarnak, tisztelegjenek a 48 előtti cenzúra előtt, mely igazán céltudatos gá­tat vetett a „destruktív­’­ erőknek, sírják vissza a céhek numerus claususát, a rendi előjogokat, koszorúzzák meg a kö­zépkor szimbolikus szobrát, dicsőítsék azokat a fegyvereket és bilincseket, ame­lyek ellen Kossuth Lajos harcolt! Emiatt senki sem vethetne következetlenséget a szemükre. De miért koszorúzzák meg annak az államférfinak a sírját,­ akinek elveitől, érzületétől, szabadelvű és de­mokratikus felfogásától legalább is egy­ világ választja el őket.

Next