Esti Kurir, 1935. december (13. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-01 / 274. szám

MA: REJTVENYVERSENY Mr ^gwn« i j ^*YWAPtAffiZEtVÉNY'^ m.nim iiMBSiii ^ -nkt m - ^Wnlei íflSISiíL Budapest, 1935 Főszerkesztő: RASSAY KAROLY december 1, vasárnap Gyors békét vár Anglia az olajszankcióktól Olaszország kilép a Népszövetségből? A legújabb harctéri jelentések Newyork, november 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Az amerikai petróleum trásaságok felké­szültek az Olaszországba irányuló pet­róleumkivitel megszüntetésére. A Stan­dard Oil of California alelnöke, Moffett, aki pénteken fontos tanácskozások cél­jából Európába utazott, elutazása előtt kijelentette az újságírók előtt, hogy az amerikai petróleum­társaságok hajlandók beszüntetni az Olaszor­szágba irányuló petróleumszállítá­­sokat, ha Roosevelt elnök felkéri őket erre. Más kőolajtársaságok megbízottai azon­ban kijelentették, hogy ebben a kérdés­ben nem értenek egyet a Standard tár­sasággal. A washingtoni külügyminisztérium­ban napok óta folynak a tanácskozások az olasz és az amerikai kormány meg­bízottai között a petróleumkérdésben. Rosse washingtoni olasz nagykövet az elmúlt huszonnégy órában kétszer is járt a külügyminisztériumban és hosz­­szabb eszmecserét folytatott Moore he­lyettes külügyminiszterrel. A kiadott hi­vatalos jelentés szerint a tanácskozások «általános kérdésekre" vonatkoztak, kilép a Népszövetségből, ugyanakkor azonban Mussolini leszögezi majd azt is, hogy hajlandó minden becsü­letes megoldás felől tárgyalásokat kezdeni. Beszámolnak még a genti tudósítók arról is, hogy népszövetségi körökben a francia kormány nagyvonalú diplomáciai kezdemé­nyezését várják, éspedig még a tizennyolcas szankciós bizottság értekezlete előtt, vagy pedig közvetlenül azután, hogy a petróleum­­szankciót életbe lépté­k. A Petit Journal és a Jour genfi tudósítói még azt is tudni vélik, hogy az angol kor­mány közvetlenül azután, hogy a tizennyol­cas bizottság kimondja az Olaszország ellen a kőolaj-szankciót, indítványozni akarja, hogy a gazdasági megtorló intézkedések ti­lalmi listájára még a következő cikkeket ve­gyék fel: . . , vas, szén, gyapot, gyapjú, réz és szer­számgépek. A tudósítók megjegyzik, hogy mindezideig a tizennyolcas bizottsághoz nem érkezett ilyen indítvány. A Jour végül azt írja, hogy az Olaszország felé irányuló petróleumszállítások tilalmát még december havában elrendelik. „A­ gazdasági fegyverek hatásosak és gyorsak lesznek" Paris, november 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A francia sajtó a nemzetközi helyzet meg­ítélésében továbbra sem mutat bizakodást, örömmel üdvözli azonban a genfi szankciós értekezlet újabb elhalasztását. Eredetileg december 9-ére akarták összehívni ezt az értekezletet. Laval miniszterelnöknek azon­ban pénteken sikerült rávenni Vasconcellost, a tizennyolcas bizotság elnökét arra, hogy csak december 12-ére hívja össze az ülést. A szankciós értekezlet egybehívásának újabb elhalasztásával kapcsolatban a Petit Journal genfi tudósítója azt írja, hogy ez az elhalasztás is bizonyítja, hogy Laval újabb kísérletet akar tenni és diplomáciai eszmecserét akar megindí­tani azzal a célkitűzéssel, hogy az abesszini viszály békés megoldását elérje. A diplomá­ciai tanácskozások tehát újból megélénkül­nek. Genfben azonban nem hiszik, hogy a tizennyolcas szankciós értekezlet összeülése előtti utolsó napok nagyobb meglepetéseket hozzanak. Bizonyos, hogy a szankciós bizottság megszavazza majd az olajszankciók végrehajtásának kö­zeli időpontját, mert úgy vélekednek, hogy a még fennálló egyetlen nehézséget, az Egyesült Államok bizonytalan magatartását az ülés megtartá­sáig sikerül m majd végleg elhárítani az útból. A nagy amerikai olajtársaságok pénteken állítólag már késznek nyilatkoztak, hogy magukévá tegyék a washingtoni kormány­nak azt az óhajtását, hogy Olaszország felé szüntessék be a kőolajszállításokat. Genf­ijén úgy látják, hogy az amerikai olajtársa­ságok hozzájárulnak majd Roosevelt elnök­nek ahhoz a kívánságához, hogy az olaj­szállításokat egy bizonyos napon Olasz­ország felé beállítsák. A tudósító végül azt táviratozta, hogy Genfben általános az a vélemény, hogy a gazdasági fegyverek hatásosak és gyorsak lesznek. Genfi népszövetségi körökben, — a fran­cia lapok tudósítói szerint — egyébként valószínűnek tartják, hogy a római kor­mány a szankciók szigorítására azzal felel majd, hogy ­ Még karácsony előtt életbe­ léptetik az olajszankciókat London, november 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A szankciók szigorításának kérdése továbbra is az angol közvélemény érdeklődésének elő­terében áll. A lapok nem titkolják, hogy a legközelebbi napok világpolitikai je­lentőségű döntéseket hoznak, amelyek­től az európai béke sorsa függ. A pénteki rendkívüli miniszteri értekezleten, a lapok értesülése szerint, úgy határoztak, hogy az angol kormány a szankciók szigorí­tásának álláspontjára helyezkedik. A pénteki miniszteri értekezlet határozatait a hétfőre összehívott rendkívüli teljes mi­nisztertanács elé terjesztik. A lapok úgy tud­ják, hogy Anglia a tizennyolcas szankciós bizottság genfi ülésén az Olaszország ellen irányuló kőolaj-megtorlást nem maga indítványozza,­­ hanem, hogy a szankciók kollektív jellegét kidomborítsák, a kezdeményezést átengedi egy másik hatalomnak, a beterjesztett javas­latot azonban azonnal támogatja. A szombat reggeli lapokból kitűnik, hogy angol kormánykörökben bizonyos fokú bizonytalanság uralkodik az Egyesült államok magatartását illetően. Miután az angol sajtó napokkal ezelőtt már befejezett ténynek tekintette, hogy a wash­ingtoni kormány minden tekintetben támo­gatja a kőolaj-szankciót, most bizonyos két­ségek merültek fel az amerikai kormány magatartása tekintetében. úgy látják, hogy Roosevelt elnök kissé hiányos felhatalmazásával nem tudja majd elérni, hogy az amerikai olajtársaságok teljesen beszüntessék a kőolajszállításokat Olaszország felé. Az angol kormány mindenesetre — hangoztat­ják az angol lapok — elmegy a legszélső határig. A News Chronicle annak a vélekedésének ad kifejezést, hogy az olajszankciókat előre­láthatóan még karácsony előtt életbe léptetik, feltéve, hogy Mussolini december 12-éig, a tizennyolcas szankciós bizottság összes­üléséig nem változtatja meg eddigi maga­tartását. A Daily Telegraph és a Morning Post még nyomatékosabban emelik ki, hogy minden Mussolini állásfoglalásától függ A két lap utal arra, hogy a szankciós bi­zottság ülésének újabb elhalasztása folytán előálló lélekzési szünetet további békítési tárgyalásokra akarja felhasználni. Erre való tekintettel — írja a Daily Telegraph — az angol kormány utasította a jelenleg Paris­ban tartózkodó Petersont, a Foreign Office abesszin osztályának igazgatóját, hogy halassza el Londonba való vissza­utazását és egyelőre maradjon szoros érintkezésben a Quai d’Orsay illetékes osztályaival. Az angol sajtó általában nem tartja na­gyon kecsegtetőknek a legújabb békítési törekvéseket. (Folytatása a 2. oldalon) . EGYKE A képviselőház tegnapi ülésén vita folyt le Kozma Miklós belügyminiszter és Györki Imre szociáldemokrata ország­gyűlési képviselő közt az egyke és a szü­letésszabályozás kérdései körül. Ez a kérdéskomplexus a modern társadal­maknak olyan döntő fontosságú problé­í­máit öleli fel s kivált a mai magyarság­nak olyan komoly életjelenségeit érinti, hogy nem lehet fölötte a valóságos hely­zet tárgyilagos megvilágítása nélkül napirendre térni. Legyünk tisztában az­­zal, hogy a születésszabályozás nem új és nem is olyan elavult gondolat, amely e­­mellett néhány tetszetős szólamnak, vagy akár igen tiszteletreméltó és mély­ érzelmi szempontoknak és általános er­kölcsi elveknek hangoztatásával napi­rendre lehetne térni. Külföldön — még-­­pedig a legcivilizáltabb és legkereszté­­nyibb gondolkozású országokban — ál­landóan napirenden van ez a kérdés, s nemcsak tekintélyes természettudósok, jogászok és közgazdászok, hanem püspök­­ök is helyeslik a születésszabályozás gondolatát. Magyarország ezzel a gondol­lattal meggyőződésünk szerint ma nem kísérletezhet. Az egyharmadára össze-, zsugorodott ország egyes vidékein ma­gyar falvak halnak ki s ugyanakkor az utódállamokban a magyarság arány­számának csökkentésére törekszik az uralkodó politika, a magyar nemzeti ki­sebbséget igyekeznek más nemzeti kö­zösségekbe beolvasztani. Ilyen körülmé­nyek közt a magyar nemzet nem növel­heti önszántából is azoknak az erőknek a hatékonyságát, amelyek a magyarok szá­mát ritkítják. A magyar nép történelmi hivatása követel tőlünk védekezést ezek­kel az erőkkel szemben, mert kicsiny nemzetünkre sokkal nagyobb ,és embe­ribb gazdasági, kulturális és erkölcsi fel­adatok elvégzése vár, semhogy mester­ségesen csökkenthetnék azoknak számát, akik ebben a munkában részt vehetnek. A magyar nép ön- és fajfentartási energiáinak növelését azonban nem ér­hetjük el azzal, ha az egyke ellen lí­asan protestálunk, vagy hogyha a születés­szabályozásra irányuló javaslatok fö­lött erkölcsi megdöbbenésünket fejez­zük ki. Rendkívül súlyos és bonyolult szociális és gazdasági problémák megol­dásán át vezethet csak az út olyan álla­potok felé, amelyek közt a családi érzés­ és a fajfentartó ösztön elsorvadásának veszedelmei maguktól elhárulnak. Szűn­jenek meg azok a birtokforgalmi meg­kötöttségek, amelyek nyomorúságos fal­vakba szorítanak élni és terjeszkedni vágyó parasztrétegeket! Szűn­jön meg az­ az antiszociális politika, amely a család eltartására, a gyermekek felnevelésére nemcsak nem juttat semmit, de egye­nest megnehezíti az ifjak tanulását és pályaválasztását s máról holnapra a ke­­nyértelenségbe taszít családapákat. Gon­doskodjanak arról, hogy olyan állapo­tok legyenek Magyarországon, amelyek közt nem jelent minden újabb gyerek újabb rettegést, újabb kilátástalan és bizonytalan egzisztenciát. Tegyék lehe­tővé, hogy minden dolgozó, becsületes ember bizalommal viselhesse sorsát é­s akkor bizalommal " i­dejét is. Qu iuo-

Next