Esti Kurir, 1935. december (13. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-06 / 278. szám

1935 XII. 6. PÉNTEK ­Uc 44#4 a­. A széfwiselyház karzatán ültem tegnap, tisz­telt szerkesztő úr, —­­írja egy olva­sónk, — szerény hallgatóként; figyel­tem a hangzavart, amit egy kormány­­párti képviselő interpellációja közben saját pártja rendezett; találgattam a ■számomra sok ismeretlen arc közt, melyikben tisztelhetem a vidor közbe­szólások egyik vagy másik viharsarki bajnokát s örömmel láttam, hogy ugyancsak eleven tanujelét adja lé­tének az a szellem, amelyre legutóbb annyi megértéssel a „konstruktív nyugtalanság“ elnevezését kreálta a miniszterelnök úr. Így ültem és hallgattam figyelve, mikor megütötte fülemet a szónok egy mondata, hogy tudniillik Bécsben megalakult a zsidó frontharcosok szö­vetsége és elnökségét Ottó vállalta — ,s erre közbekiáltott gúnyosan egy úr a kormánypárti padokból: — Az csak természetes! Engedje meg, szerkesztő úr, hogy önhöz s­lapján keresztül sok volt front­­bajtársamhoz forduljak tűnődésem­mel: várjon mi van ezen gúnyolni, kimosolyogni valót Érdeklődtem ott a karzaton szomszédaimnál: ki volt a gúnyos közbeszóló? Nevét nem ismer­ték, csak azt tudták róla, hogy ma­­gasrangú katona. De őszintén bevall­va: ezt nem hihetem. Nem hihetem, hogy katonaember, aki nyilván maga is kint volt a fronton, gúnyolni valót találjon bármilyen frontharcos szer­vezkedésen, alakuláson. Lehetetlennek tartom, hogy másként, mint a tiszte­let és megbecsülés hangján szóljon azokról, akik a vér és vas förgetegében kötelességüket tették. De vájjon mire is vonatkozhatott az ironikus közbeszólás? Talán az ér­demelne gúnyt és fölényeskedést, hogy a zsidó vallású frontharcosok Ottó királyfit kérték fel díszelnöknek? Ezek a frontharcosok egyszerű pol­gáremberek voltak. Nem tekintették hivatásnak a katonai pályát, nem kaptak érte fizetést a békében — nyugdíjat a szolgálat után; sok chrang­­paszománt nem csillogott rajtuk. Szürke egyenruhában, de maradékta­lan kötelességteljesítéssel rukkoltak ki Ausztriából, Magyarországból a lövész­árkokba­n álltak ott, amíg életükben, erejükben tartott. Nem egynek közü­lük magas kitüntetése, de talán mind­nek: vitézi érme tanúskodik a komor években tett szolgálatról, amelyből hazatérve nem biztos kenyér várta őket, hanem új küzdelem, a mostoha élettel. Az osztrák zsidó frontharcosok szövetsége nem lévén oly jártas az új közjogban, mint a mi képviselőházi el­nökünk s visszaemlékezve ünnepé­lyes hűségesküjére, amit az uralkodó­nak és törvényes utódainak tett, Ottó királyfit kérte fel elnöknek. Ez volna gúnyolódni való magatartás talán, ez hívta ki a kormánypárti közbeszóló képviselő úr fölényes humorát? Vagy az, hogy­­ Ottó királyfi elfogadta az elnökséget? Hogy úgy érezte: akik jók voltak ősének és apjának, hogy a legnagyobb áldozatot vállalják hívó szóra, azok megérdemlik az ő­­­lnökségét, ha kérik tőle? Gyermek volt még Ottó királyfi akkor, de nyil­ván tudja, mert megtanulta, hogy be­csület, tisztesség jár a front volt ka­tonáinak, akármilyen templomban imádkoznak is; nyilván úgy érzi, hogy hűségért hűséggel is szabad fizetni, áldozatért elismeréssel. Ezen gúnyoló­dott a harsány közbeszóló? Akárhogy is forgatom. Szerkesztő úr, semmikép nem tudom megérteni, mi kifogásolni­­valót talált a kormánypárti képviselő ú­r — akiről nekem azt mondották, hogy magasrangú katona — az oszt­rák zsidó frontharcosok lépésén, vagy Ottó királyfi magatartásán. Lehet, hogy akad valaki, aki megmagyarázza. Maradtam Szerkesztő urnak híve — ak­i maga is esküt tett annak idején, aki maga is a lö­­vészára­klán töltötte a há­borút, aki nem volt és nem lett magas­rangú katona, csak — hadnagy. Aczél Adolfné szül. Czeisler Janka fáj­dalmas szívvel jelenti, hogy férje Aczél IMI­­­ci­sének 75-ik, házasságának 49-ik évében meghalt. gyászolják még gyermekei Aczél Elza (Newyork), Nagy Ferencné szül. Aczél Margit (Newyork), Dr. Aczél Benő, Dr. Aczél Béla (Ciudad Victoria, Mexico), Aczél Lajos, nevelt fia Tökidy Imre és unokája Aczél Péter, menye Dr. Aczél Benőné, szül. Dr. Gonda Lily, veje Nagy Ferenc (Newyork) és az egész rokonság. Temetése december 6-án, pénteken Vil2 órakor lesz a rákoskeresztúri izraelita temetőben. Részvétlátoztatások mellőzését kéri a gyászoló család. Miért zárták be a Tattersall fedett lovardáját? Nagy feltűnést keltett ma az a hír, hogy a rendőrfőkapitányság és a kerületi elöljáró­ság mérnökei bezáratták a tattersalli fedett lovardát, mert életveszélyessé vált a v­olt lovaglók szá­­mára. A rendőrfőparancsnokság előzően már kivezényelte onnan az ott lovagló rendőrö­ket, most pedig az egész épület bezárására került sor. A hírek szerint a nagy betonépü­let vastraverzei repedtek meg. A tattersalli fedett lovardát idői­ben épí­tették többszázezer pengős költséggel, így hát érthető feltűnést keltett, hogy már négy esztendővel az építkezés után ilyen intézke­­désre kerülhetett sor. Az ügyben nyilatkozik most a Tattersall vezetője, Bakonyi igazgató, aki a fedett lo­varda bezárásával kapcsolatban a következő felvilágosításokkal szolgált. — Valótlan az a hír, hogy a lovardát akár a rendőrség, akár pedig más hatóság záratta volna be. A lovarda látogatásától én tiltottam el néhány napra az igénybe­vevő közönséget, miután különböző építési javításokra feltét­len szükség mutatkozott. A vakolat ugyanis erősen hullott, mert a tetőszerkezet faváza a fa természetes beszáradása következtében összehúzódott és ennek következménye volt a vakolat megrepedése. Meglazultak a tartó­csavarok, ezeket kellett haladéktalanul utánahúzni és emiatt a burkolatot eltávolí­tani. A javítási munkálatok nekünk egy fil­lérünkbe sem kerülnek, azokat a lovardát építő vállalkozók vé­geztetik el. Az elterjedt hírek miatt hangsúlyoznom kell, hogy a fából készült tetőszerkezet terveit valamennyi illetékes hatóság annak idején jóváhagyta.­­ Ezek szerint már előre lehetett sejteni, hogy néhány év m­úlva javításra lesz szük­ség egy sokszázezer pengős építkezésnél? — kérdeztük a Tattersall igazgatóját. — Nem egészen! Azonkívül, hogy a fa természeténél fogva beszárad, az építkezések során itt még egy elkerülhetetlen oka tá­madt a mostani javítások szükségességének. Abban az időben ugyanis a szükséges mé­retű fát Magyarországon beszerezni nem lehetett, azt külföldről kellett hozatni. Az erre vonatkozó miniszteri engedély néhány hetet késett, így hát az ennek következtében ugyancsak elkésetten érkezett fát sürgősen be kellett építeni. 1931-ben esős őszünk volt, a Pestre érkezett fa sokat ázott — egész bi­ányosan ez is közrejátszik az intenzív beszáradásnál. Kijelentette még a Tattersall igazgatója, hogy a javítási munkálatok három nap alatt befejeződnek, vasárnap reggel újra megnyitják a lovardát és az korlátlanul rendelkezésére áll majd mindenkinek. Csak az lesz a különbség, hogy az eltávolított tetőburkolatot tavasszal pótolják majd ujjal, nehogy emiatt most a lovaglóprogramok halasztást szenvedjenek. Benn a lovardában, amelyet ma már senki nem látogathat, munkások dolgoznak. Min­denütt leverik a burkolatot, hogy hozzáfér­hessenek az előbukkanó favázhoz. A lovarda falát több helyen kívülről gerendák támasztják meg — attól félnek ugyanis, hogy a tetőszerkezet meglazulása következtében esetleg komo­lyabb baj is támadhat. A tattersalli fedett lovarda javítási munká­latainak részleteit műszaki bizottság hatá­rozta meg, amelyben részt vett Sandy mű­egyetemi tanár is. Szombaton, mielőtt a Tattersall igazgatója a vasárnapi megnyitást megengedi, a mű­szaki bizottság, élén a műegyetemi tanárn, ? újra megvizsgálja az épületet, hogy a javí­tási munkálatok kizárják-e az ott lovaglók testi épségének veszélyét? Annak idején, mikor a tattersalli lovarda építését elhatározták, igen éles támadások hangzottak el ellene. Különösen Láng Lajos fővárosi bizottsági tag volt az, aki szót ejm­t a fedett lovarda építése ellen, a tattersalli építkezést mégis megszavazták és mint ter­vező mérnök a munkálatokra ifjabb Paul­­heim Ferenc, Paulh­eim Ferenc Wolff-párti bizottsági tag fia kapott megbízást. " --------------------------------------------­ — A biztositó társaságok munkaszünete •a kormányzó nevenapján. A biztositó intézetek fővárosi központja és vidéki fiókjai ehód-­ír, pénteken, a kormányzó nevenapján munka­­szünetet tartanak. — Az 1930. évi népszámlálás könyve. A Magyar Statisztikai Közlemények kiadásában most jelent meg az 1930. évi népszámlálás III. része, amely a népesség foglalkozásának részletes anyagát dolgozza fel és közli a vál­lalati statisztikát is. A kötet ára 6 pengő. — A Kozmetikai Ipartestü­­l december 8-án, vasárnap délelőtt 11 órakor az ipartestület ta­nácstermében (Sándor­ u. 38) díszközgyűlést tart, amelyen Gáog Erzsébet elnök tízéves el­nökségét ünnepli.­­ Úz irodalmi szenzáció a magyar könyv­­­szerető közönségnek. Stefan Zweig Stuart Má­riája, a tragikus sorsú skót királynő remekl­ő készült életregénye, Ottó Zarek grandiózus K'­sub­i-regénye: Egy nép szerelme, Herczeg Ferenc előszavával. Gina Kaus csodaszép történelmi re­­­génye Nagy Katalinról, Papini­uj világsikerű munkája Dante világáról és eszméinek mai megvalósulásáról, végül Harold Lomb színés keleti regénye Ott­ár Kh­ájjámról, a mozgalmas életű költőről és asztrológusról. Bizony nehéz ezek között választani. .Mind az öt kötetet pá­ratlanul értékes tartalom és rendkívül szép külső kiállítás jellemzi. (Rózsavölgyi-kiadás.) Hajával könnyelműen bánni, nagy meggondolatlanság és súlyos következményeket von maga után. HAJHULLÁS a KORPA • HAJMOLY bekövetkezhet helytelen hajápo­lssak Elkerülheti mindezt, ha az első lúg- és szappanmentes fekete fs* védjegyű használja, m­ely ma már minden modern nő hajápo­lószere Szőkéknek világos cs­omagolás , és más színű hajnak sötét csomagolás ratin­al. Mindenült kapán tó. Maavrin-szifi­­kCzgani: Mitlusy Ottó gyógyúraegér,­­ Podmaniczky-’Utca 43. Btfcpeat. 9­a Betörésen tettenérték egy Lipót­ körúti trafikban az őrszemes rendőrt Másfél év óta fosztogatja a megtévedt rendőr a trafikot Elbújtatott detektívek leplezték le Különös eset tartotta ma délelőtt izgalom­ban a főkapitányságot. Az éjszaka folyamán betörésen tettenértek és letartóztattak egy szolgálatot teljesítő őrszemes rendőrt. A kü­lönös eset annál nagyobb feltűnést keltett mindenütt, mert hiszen ilyen esetre Buda­pesten eddig még példa nem volt. Körülbelül két hónappal ezelőtt dr. Hol­lán Miklósné, aki a kommunizmus alatt meggyilkolt államtitkár özvegye, feljelentést tett, hogy trafikját ismeretlen tettesek már hóna­pok óta dézsmálják. Előadta, hogy trafikjában több alkalmazott van, meglehetős nagy forgalmat bonyolít le. Néhány hónappal ezelőtt vette észre, hogy úgy az áru­, mint a pénzegyenleg nem fedi egymást. Könyvelőt alkalmazott, a hiány azonban nem jött rendbe. Ekkor kezdte gondolni, hogy valaki meg­­dézsm­álja úgy a pénz-, mint a dohányáru készletet. A főkapitányságról detektívek mentek ki nyomozni. Megállapították azon­ban, hogy kis fülről a tettes nem hatolhat be, hiszen a­­ralik rollóján semmiféle erőszak­nak, vagy külsérelem­nek nyoma nincs. Dr. Hollán Miklósné megdöbbenve vette észre, hogy a nyitott ládába este betett és megszá­molt pénzösszeg másnap reggelre jelentéke­nyen megfogyatkozik. Amikor az esetek az utóbbi napokban egyre ismétlődtek, Dóra Sándor főkapitányhelyettes utasítására két detektív virrasztott a trafikban. Spanyolfal­lal elkerített rész mögött ültek a detektívek és várták a rejtélyes betörőt. Semmi sem tör­tént, kivéve azt, hogy éjfél után három óra­kor az őrszemes rendőr benézett a trafikba. Az egyik detektívben felvillant az ötlet és aggódva kérdezte társától, hogy nem lehet-e összefüggésben ez a rendőr a betörésekkel. Társa megnyugtatta, hogy bizonyosan mint, lelkiismeretes őrszemes rendőr minden üz­letbe benéz. A főkapitányság bűnügyi osztályát azon­ban ez az egy éjszaka nem elégítette ki és tegnap éjszaka is lesben állt a két detektív. Már hajnalokon, reggel négy óra volt, úgy gondolták, hogy az ismeretlen betörő meg­­neszelte a dolgot, amikor egyszerre tolvaj­lámpa fénye villant meg a trafik falán. Kulcs­­csörrenés hallatszott, valaki felnyitotta a trafik ajtaját. Egy ember lépett be és tol­vajlámpája cikke­­zott fel és alá. A trafik íróasztalához lépett, ahol a pénz szokott lenni, mire a két detek­tív közül az egyik felkattintotta a villanyt, a másik pedig a betörő vállára akarta tenni a kezét. Kigyulladt a villany, a két detektív alig tudott szóhoz jutni a meglepetésről. A betörő egy szolgálatot teljesítő őrsze­mes rendőr volt. — Én rendőr vagyok. — dadogta a rendőr. — Sajnos, így van, de ezen már nem lehet változtatni — mondották a detektívek —, adja ide a kardját és menjünk szépen be a főkapitány­ságra. A detektívek taxiba ültek és előállították a főkapitányság központi ügyeletére a '■end­­őrt, ahol azonnal kihallgatták. Kiderült, hogy a betörő azonos Berecz József rendőr­­őrmesterrel. A rendőrőrmester mindent be­vallott és kiderült, hogy m­ár másfél év óta fosztogatja a Lipót­ körúti trafikot, azonban mindig vigyázott arra, hogy csak kisebb összeget és kevesebb dohányárut vi­gyen el, mert gondolta, hogy így nem veszik észre, így másfél év alatt mindössze 2000 pengő értékű kárt okozott. A rendőrségen kihallgatása után kihirdették Berecz József előtt a letartóztató végzést.

Next