Esti Kurir, 1936. április (14. évfolyam, 76-98. szám)

1936-04-26 / 95. szám

wm­s A roninok kincse Kállay Miklós japán legendáját tegnap mutatta be a Nemzeti Színház A Nemzeti Színházban az új vezetés óta ez az első olyan előadás, amely előtt kalapot kell emelni Az elismerés természetesen elsősorban Kállay Miklósnak, a finom tollú, tiszta szán­dékú szerzőnek szól. A roninok kincse, mint a szerző mondja, szamarai történet, évszázados legenda a hűségről és becsületről, a törvény- és tekintélytiszteletről — ezek a fogalmak a vilá­gon sehol sem gyökereznek olyan mélyen az emberek lelkében, mint nippon fiainál. És hogy ez nem üres szó, hogy nemcsak a legendák szö­vik sejtelmes meseszálak végtelen gombolyagá­ból ezeket az emberi erényeket, arról a közel­múlt japán események szolgáltattak az európai ízemnek csodás példát s így Kállay Miklós ja­pán legendája belekivánkozik a ma történetébe. Kállay színpadi munkája magasrendű írói mű­vészet. Költemény, amelynek alakjai megeleve­­n­ednek a színpadon, dráma, amelynek izgalma és feszültsége, a mának ízlését, érdeklődését,­­főleg tetszését is tökéletesen kielégíti. Ha abból a szemszögből vizsgálom, hogy "exotikum: nem exotikusabb, mintha a mai Ja­pánról szólna. Nekünk a mai sincs közelebb, mint a háromszázéves Nippon, amely talán ugyanebben a tisztaságban érett át a mai nem­zedékbe. Ha a drámaiságot vizsgálom, a leg­nagyobb elismerés illeti azt a drámai erőt, amely ezt az ősi legendát ilyen mesteri bonyo­­­­dalommal szőtte át. Az az érzésem, hogy a mai Japánt látom Juranosuke és Kaoyo hercegnő történetében. És még egyet. Lehet, hogy japán költő másképpen írta volna meg és a japán színpad másképpen adta volna elő, de az bizo­nyos, hogy Kállay munkája legalább is olyan japán, mint például magyar a Rákóczi-induló h­a azt a francia Berlioz írta is át. A színház ezúttal a színpadot Jaschik Ál­mosra bízta. Ez a költői fantáziájú, istenáldotta művész képzőművészeti remeket alkotott min­den képből, a szereplőket álomvilágba való selymekkel övezte s még a legkisebb kellék is mintha japán múzeumból került volna elő. Ki­tűnő a kísérő zene. franky György költői együtt­érzése a szöveggel tökéletes. Ha van valami ki­fogásolni való, az csak a koreografikus munka tévedése. Milos Aurél, a koreográfia tervezője az expresszív jellegű drámát a pantomim jel­legre könnyítette. Valamivel kevesebb több lett volna. A munka azonban, amit Millos végzett a maga nemében mesteri s ez annál fontosabb, mert a színészeknek ez a teljesítménye is a legnagyobb dicséretet érdemli. Németh Antal, a színház igazgatója ezúttal egyedül jegyzi a ren­dezés munkáját, amely értékes, művészi telje­­sítmény. Az elismerés végül­­ szóljon a színház tagjai­nak. Somogyi Erzsi művészi pályájának leg­szebb, legmaradandóbb sikerét aratja. A szerző, rendező és koreográfus elgondolásait tökélete­sen megoldja. Tímár József munkája klasszi­kus, Sugár Károly, mint mindig, nagyszerű és megrázóan érdekes Pethes Sándor. Emlékezetes alakítás Matány Antalé, Iványi Iréné és Vándory Margité, Eöry Kató, Ungvári­ László, Abonyi Tivadar, Várkonyi Zoltán és két kis növendék, Szeleczky Zita és Szilassy Ibolya, valamint Patakis Jenő növendék emelkednek ki meg mű­vészetükkel. A dráma két versmondója Abonyi Géza és Lehotay Árpád, a színfalak előtt, mint a végzet kettősszavú hírnökei, lenyűgöző hatás­sal vezették be az egyes játékszakaszokat. Boross Mihály. Lothar igazgató is Pestre jön a Bassermann-társulattal Jövő hét szerdáján és csütörtökjén a bécsi Josefstadter Theater társulata, élén Albert Bassermannal, a Vígszínházban vendégsze­repel. A társulat­­Bécsből Prágába megy és Prágából jönnek hozzánk Budapestre. Ve­lük jön dr. Ernst Lothar udvari tanácsos, a Josefsl­ichter Theater igazgatója is. Salamon a rádióban Ma este 7 óra 10 perckor Salamon Béla jelenik meg a mikrofon előtt. A népszerű komikus „Salamon-est“ keretében négy kis bohózat fő­szerepét játssza. 1 1 * Majd a Zsuzsi­... parádés előadása holnap, vasárnap délelőtt fél 11 órakor a Vígszínházban. Lakner Bácsi Gyermekszínháza Európában egye­dülálló brilliáns produkciója. Gyermekeknek pa­zar mulatság, felnőtteknek felejthetetlen él­mény. . _____________ «Ijedtség sem történt« - Gaál Franciska, amikor délután autóbaleset srreccs... Hatalmas reccsenés az Oktogon-téren és a következő pillanatban az emberek már szalad­nak az úttest közepe felé. Ott áll egy szép sárga kis autó. Száma: 696—AB. Pillanatok alatt százakra nő meg a tömeg. De még nem tudnak semmit Egy inasgyerek így szól: — A kis sárgába belemászott a busz. Ez magyarul annyit jelent, hogy a sárga ko­csi összeütközött egy autóbusszal. Amikor már telt térre való közönség van, kiugrik az autóból a soffőr. — Gaál Franciska — zúg fel a tömeg. Valóban tegnap délután hat órakor az Okto­gon-téren Gaál Franciska autóját érte a bal­eset. A BX 534­ jelzésű autóbusz beleszaladt hátulról Gaál Franciska kocsijába, amely gya­nútlanul és kötelességszerűen álló helyzetben volt az Oktogon-téren, jövet a Vilmos császár­­útról a Városliget irányában. Franciska olyan piros, mint a borízű alma, mellette ülő férje, Darkovich azonban, aki szin­tén kiugrik a sebesült kocsiból, sápadt. Franciska első kérdése: — Nem folyik a benzin? Mint egy hang szólal meg a tömeg: — Nem. — Akkor nincs baj, — nyugszik meg a szí­nésznő. Közben megérkeznek a hatósági közegek. Két rendőr, egy autóbuszellenőr, egy autóbusz- meredotta tegnap érte (k. 1.) Nyilatkozik Mircha, az amatőr-borbély filmsztár A színhely, ahol ez a kis interjú a legújabb és legfiatalabb mozisztárral, a két nap óta Bu­dapesten tartózkodó «Ais Chevaliere-val, Mir­­chával lefolyik­­ egy fürdőszoba. A körúti szálló első emeleti apartmanjának fürdőszobája, ahol Mircha, a társadalmi szokásoknak nem a legmegfelelőbben, egy hiányosan öltözött, be­szappanozott ál­u úr társaságában fogad. Az illető úr, R. Rappaport, a Mircha-filmek pro­ducere és a sztár éppen azzal foglalatoskodik, felgyúrt ingujjakkal, hogy nagybuzgón szappa­nozza a gazdáját.­ A nagy művelet azonban nem akadályozza meg abban, hogy közben szüntelenül ne peregjen a nyelve Chevalier kis honfitársának, akiről megtudjuk, hogy Párisban nevelkedett, de már bejárta a világot, közben megtanult olaszul, angolul, németül és az egyik liftesboytól most buzgón tanul — magyarul. Filmjének forgatását hétfőn kezdik odakünn­i Hunniában és Mircha főleg annak örül, hogy ideáljával, szíve bálványával, az eddig általa csak filmen csodált Szőke Szakállal játszhat együtt. Vasárnap közös énekpróbájuk van, az egyik Brodszky-dalt együtt éneklik, de a kis Mircha még egy nagy áriát is énekel a filmen, á la Kiepura és egy sanzont, bizonyára Cheva­lier stílusában. A csinos arcú, égő szemű, élénk tekintetű, folyton mosolygó kisfiú, miután producere be­­szappanozásával végzett (a borotválást Rappa­port már nem bízta sztárjára), a végén még azt is elárulja, hogy egy nagy szenvedéllyel is ren­delkezik: — Ez a szenvedélyem — közli határozottan — a bélyeggiyűjtés. Nagy filatelista vagyok!... ­ Nagy szereposztásban mutatja be Reinhardt színháza a Budapest-Wient Reinhardt bécsi színháza, a Josefstedter Theater május közepére tűzte ki Carlo de Fries, Szánthó Armand és Szécsén Mihály „Budapest— Wien" című zenés vígjátékának bemutatóját, „Wien—Budapest" címmel. A színház úgyneve­zett nagy szereposztást adott a darabnak: európai hírű művészeket léptet fel a magyar darabban. Dayka Margit szerepét Christl Mar­­dolyn, Latabár Kálmán szerepét Hans Thimig, Fejes Teri szerepét Friedl Czepa, Békássy sze­repét Hans Olden, Köpeczi-Boócz szerepét Hans Schöbinger, Kéry Panni szerepét pedig Adrienne Gessner játssza majd. ma estétől újból játssza a főszerepét a FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZBAN Bársony Rózsi, a népszerű primadonna két napi szünet után teljesen kigyógyulva rekedt­ségéből ma este újból megkezdi a Meseáruház sorozatos előadásait. Szilágyi László és Eise­­mann Mihály nagysikerű operettje, a tavaszi színházi szezon nagy attrakciójának bizonyult és esténként a legnagyobb sikerrel kerül szilire a Bársony Rózsi mellett ragyogó együttes vitte diadalra a látvá­nyos darabot, Gombaszögi Ella, Kabos Gyula, Békássy István, Ifj. Latabár Árpád, Gárdonyi Lajos, Peti Sándor, Keleti László játsszák az újdonság hálás főszerepeit,­ Fővárosi Operettszínházban. 1936 IV. 26, VASÁRNAP V Orfeo — Bemutató az Operaházban —■ Az Operaház műsora ma este remekművel gazdagodik Monteverdi Orfeójával. A zeneköltő nevét ma már mindenki ismeri, ha csak kissé is tájékozott a nyugati műveltség kialakulásán ban. Ez a név korszakot jelöl a zene történen­tében. Diszítő jelzőként ezt fűzik hozzá: az opera atyja. Művészi rangját azzal fejezik ki, hogy viselőjét nem kisebb mesterrel hasonlíta­ják össze, mint Michelangelóval. Claudio Mon­­teverdi dicsősége ma fennen ragyog, hódolattal említi az akadémikus történetíró éppúgy, mint a legmaibb zeneszerző, aki egyik szellemi ősét látja benne, hiszen már 1600-ban hevesen tá­­madták őt, éppen modernségéért. Modern is, ha modern azt jelenti, hogy élő és igaz. Első szeme ő annak a láncnak, amelyben Gluck, Mozart, Beethoven, Verdi és Wagner a folytatás. Csodálatos, messze világító lángelme, felülmúlhatatlan mestere a megjelenítő képes­­ségnek. Hangokkal embereket, helyzeteket, ér­­zéseket, szenvedélyeket úgy kifejezni, mint ő, kevés költő tudott, az emberi sors tragikumét pedig talán senki. Az Orfeót, Striggio szövegére, 1607-ben írta soffőr és egy magas, nagybajus­ úriember. Mindenki azt hiszi, hogy detektív. Jután azon­ban a tömeg nem engedi előre, kénben meg­mondani, hogy kicsoda. — Állami végrehajtó vagyok. Egy vicces pesti ember felkiált: — Akkor foglaljon helyet a járdán. Mindenki nevet, még az érdeklődés közép­pontjába került Franciska is. Rendőr a tömeghez. Oszoljanak szét, mert igazolás lesz. Neve? — Gaál Franciska. — Foglalkozása? — Színésznő. A rendőr az igazolást néhány pillanatra fe függeszti. „Megnézi magának*­ Franciskát, ak­ről már ő is bizonyára sokat hallott. — Van tanúja? Franciska (szerényen): Van, kérem szépen, de nem tudom, hogy el tetszik-e fogadni, mert ő már egész sor opera előzte meg, a köztudatban a férjem. Autóbuszellenőr: Hogyne, elfogadunk minden­kit, aki tanú. Rendőr: Családi vonatkozás nem számít. És jön az igazolások végtelen hosszú sora. Mindenkit igazoltatnak. Szép sorjában. Az aktus, amely nem szűkölködik vidám jelenetekben, körülbelül félórát tart. Addig mindenki közelről nézheti Gaál Fran­cit, a kitűnő színésznőt, akinél a baleset alkal­mából, mint ő maga mondja, még: „ijedtség sem történt."Ú­gy szerepel, mint az első dalmű. Bizonyos, egy a mai értelemben vett dalművek sorában­ a első remekmű. Olyan zene, amely jellemző értével, gazdagságával, változatosságával, szi­­netel, merészségével, egyéni hangjával ma is ámzatba ejt, elkápráztat, magával ragad. Hse a legvonzóbb hős minden művész és minden szerelmes számára. Mert a prieriai Orfeuz, aki leszáll a­z alvilágba, hogy vissza* hozza alott hitvesét, a thesszáliai lantos, a mű* vészét, a muzsika erejének mindenhatóságát jelképez és azt, hogy a muzsika és a szeretem­ erősebb­­ halálnál. Ámor omnia vincit. Aki meghallgaja az Orfeót, ebben nem fog kátét* kedni többé. Radnai Miklósnak köszönjük, hogy Monte* verdi remikét ezután a magyar Operaházban is hallhatjuk, még pedig Ottorino Respighi fel* dolgozásában amely tavaly került szinte elő* ször, a Scafalan. Most már ő is, Respighi is a­ felhők mögül figyeli Monteverdi háromszáz­éves művének csodálatos pályafutását. Amikor Monteverdi a tizenhatodik század kilencvenes éveiben itt járt, Visegrádon, Esztergomban, Szol­­nokon, aligha gondolta, hogy három és fél év­­század múlva az ő dicséretétől lesz hangos Pan­­nonia, amely akkorra rég elfeledte már Monte­­verdi gazdáját, a mantuai herceget, sőt azokat is, akik ellen a herceg itt, Magyarországon hadbaszállt, a törököket is ... Respighi átdolgozása művészi és hatásos, nagyi általánosságban sikerültnek mondható, budapesti előadása pedig színpadi részében tökéletes, zenei részében színvonalas. Az Orfeo-t Oláh Gusztáv rendezte, orfeuszian, mert ezeknek a színpadi képeknek varázsa ellenállhatatlan. Failoni áll a zenekar és az énekkar élén. Lányi Viktor fordít­­atta magyarra a költői szöveget, költőien. Az együttesből messze kimagaslik Basilides Mária hírnöke. Palló Imre széphangú Orfeója nemes, őszinte, megkapó alakítás. A többiek: Budáno­­vits Mária, Réthy Eszter, Tutsek Piroska, Rösler­ Endre, Somló József és Koréh Endre is tudatá­­ban vannak annak, hogy lángész igéit tolmácsol­­ják.­­ Fodor Gyula, j yanítottan­, hogy Rózsahegyi Zsuzsa és Marossy Jáno­s május 2-án, szombaton házasságot kötnek. A gratuláció déli 12 órakor lesz a Rózsahegyi házá­ban hogy a Kék Madár társulat június első nap­­jaiban Budapesten vendégszerepel. hogy a legfiatalabb pesti férj, Markievitscsi Igor hétfőn már elutazik Parisba, felesége, Ni*­jinsky Híjra azonban csak 30-i táncestéje utárt követheti férjét, hogy kitűnő társaság foglalta el tegnap este az előkelt­ Princ of Wales asztalait. Ott volt Al­­pár Gitta, Fejes Teri, Szombathelyi Blanka* Sennyey Tera, Fülöp Magda és egy — ex-fehér* cég, hogy a kis görl igy szólott Justh Gyulához: • Nézze, Justh úr, milyen fess a lábam .. «Bizony fes.­» — feleli Justh — «ha termés len* nél, lábon migvennélek*.

Next