Esti Kurir, 1936. május (14. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-12 / 109. szám

,12 mm hogy Kálmán Imrééknél Bécsben ebédet ad­tak Kárpáth Lajos, a magyar származású bécsi zenekritikus hetvenedik születésnapjának meg­ünneplésére. Az ebéden ott volt Rudnay Lajos bécsi magyar követ, Röbbeling Hermann, a Burgszínház igazgatója, Eggerth Márta és még sokan mások, hogy Fleischer Antal, a budapesti Operaház karnagya vezényletével tartotta meg a milánói Scala-színház 120 tagú zenekarával első magyar hangversenyét. A zeneművek minden egyes száma után az őszinte elragadtatás tapsaival adózott a világhírű Scala-színházat zsúfolásig megtöltő előkelő közönség. A­hogy a Magyar Színház és az Andrássy­ úti Színház kombinált futballcsapata holnap, ked­den délután négy órakor a Millenáris-pályán megmérkőzik a Nemzeti Színház csapatával. A kezdőrúgást Lázár Mária teszi, hogy előkelő és mindig jókedvű, mágná­sunk a késő éjszaka megjelent az egyik intim hangulatú belvárosi kávéházban és azt köve­­telte a kitűnő zongoristától, hogy játssza el neki a térképet. A zongorista nem kérdezett, hanem játszott. Zongoráján eljátszotta mindazokat a népdalokat műdalokat, amelyekben városnév szerepel, „Soroksár, Soroksár gyönyörű város Soroksár"-tól kezdve a „Megy a gőzös Kani­zsára", a „Debrecenbe kéne menni" és a „Meg­jöttek a fehérvári huszárok"-on át egész a „Nem forog a dorozsmai szélmalom"-ig, hogy Toscanini, aki utoljára vezényelte a newyorki filharmonikusokat, teljes tisztelet­díját, mintegy huszonötezer dollárt átengedte a filharmonikusoknak, akiktől ezért viszonzás­képen egy Beethoven-kéziratot kapott, hogy az egyik budapesti mulatóhely a messzi kü­ldföldről szerződtetett táncosnőket nem­sokára megnyíló nyári helyisége számára. A mulatóhely tulajdonosa a hölgyeket személyesen nem ismerte, csak annyit tudott róluk, hogy fénykép után szépek és fiatalok. Ma megjöttek. Az igazgató nem kis bosszúsággal látta, hogy korántsem olyanok, amilyennek a beküldött fényképek ábrázolják őket. Bosszúsan fordult az ügynökhöz: «Ezek megöregedtek a hosszú úton?...» "Biztosan gyalog jöttek» — felelte az ügynök. NEVETŐ TAVASZ A szezon legnagyobb sikerű bohózatai egy műsorban a Terézkörúti Színpadon 3 órás kacagás Keddtől, május 12-től minden este Salamon Béla, Rajna Alice, Nagykovácsi Ilona, Herendy Manci, Kőváry, Gárdonyi, Komlós, Peti, László felléptével 9 órakor BÉKEFFI KONFERÁL W&i Olasz vendégek a Városi Színházban A milánói Scala tagjaiból alakult operastag­­gione május 22-én, 23-án és 24-én a Városi Szín­házban vendégszerepel. A Toscát, az Aidát, a Sparasztbecsületet és a Bajazzokat adják. A tár­sulat tagjai: Zoraida Corucci a primadonna, Szopránok Dóri Marinelli és Gesarina Valabria, mezzoszoprán Giuseppina Sani, Tenor Alessan­­dro Grando, hőstenor Luigi Marietta, bariton Mario Albanese és Mario Gubiani, basszus: An­­tonio Righetti és Brúno Carmassi, karmester: Fabio Gianpietro. Az együttes saját díszleteivel és jelmezeivel érkezik Budapestre. Itteni ven­dégszereplésük után Bécsben, Parisban és Lon­donban vendégszerepelnek. Zahler Magda újra színpadon A budapesti közönség hosszú időn át nem látta színpadon Zahler Magdát, a kiváló tánc­­művésznőt, aki külföldön tartózkodott. Most vasárnap a Haraszti-iskola nyilvános matinéjá­nak keretében lépett fel újból, a Belvárosi Szín­házban, zugó tapsok között. Zahler Magda, az iskola balettmesternője egy klasszikus keringőt és egy koreografikus szépségekben gazdag lánc­­fantáziát mutatott be tökéletes művészettel. Mint balettmesternő viszont bebizonyította, hogy azok között van, akikre még nagy feladat vár a láncpedagógia terén. Növendékei közül kitűnt Haraszti Évi. Haraszti Sári ritmikus és akroba­tikus tornagyakorlatait mutatták be tanítványai sok taps között, majd Nemes György, a kitűnő tánctanár American girls­-csoportja aratott pro­dukcióival nagy sikert. „A zöld béka". A Kamaraszínház újdonságából (Bálla Lkci és Latabár kalmár.) Ocskay kesztyűje, Herczeg arany­­táblája, Eördögh az Ördöghöz és más emlékek a Vígszínház 40 évéből A negyvenéves Vígszínház emlékeinek hatalmas virágkosarából való ez a néhány szál virág, ame­lyet Erődi Jenő gyűjtött össze és nyújtott át a Vígszínház jubiláló igazgatóságának. ★ Az Ocskay brigadéros egyik díszelőadására a címszereplő Fenyvesi Emil arra kérte Faludi Ná­cit, a takarékosságáról ismert színházi gazdasági főnököt, hogy új kesztyűt vegyen erre az alka­lomra. Kérését azzal indokolta, hogy a régi kesz­tyűje kopott már, amelyben nem mehet audien­ciára a nagyságos fejedelem, Rákóczi Ferenc elé. Náci bácsi erre az érvre elgondolkozott, de a következő pillanatban már diadallal vágta ki ma­gát: — Ugyan kérem, kedves Fenyvesi úr, ön nyu­godtan mehet régi kesztyűjében, hiszen önt Rá­kóczi nem fogadja ... (Herczeg drámájában ugyanis Rákóczi Ocs­kay látogatását visszautasítja.) ★ Herczeg Ferenc az Ocskay brigadéros próbáin mindig egy bizonyos női öltöző ajtajára akasz­totta fel bundáját. Amikor a darab eljutott a szá­zadik előadáshoz, Ditrói igazgató kis aranytáblá­val örökítette meg a nevezetes helyet. A táblán ezek a sorok állottak: «E szögre akasztó Herczeg a kabátját, Mikor Ocskagját legelőször adták. Kabátját századszor aranyszögre tesszük, őt magát örökre szivünkbe szögeztük.» ★ Amikor Turinban nagy sikerrel adták Molnár Ferenc Ördög­ét, Budapesten fényes bankettel ünnepelték az Ördög szerzőjét, Molnár Ferencet, akit Ábrányi Emil (akinek neve tulajdonképpen: Ábrányi Eördögh Emil) a következő verses kö­szöntővel üdvözölt: Én ördög voltam. Hisz tudod: Eördögh! Voltam? Biz’ Isten most is az vagyok! Ámbár a vér hűl és csitul: szivemben. A lázadó tűz még föl-föl ragyog! Hej, attól félek, gőg és pártütő dac A kárhozott lelkek közé lökött, Van hát jogom, hogy üdvözöljelek most: A régi Ördög az uj ördögöt! Nincs kedvesebb az ördögnél, ha elmés, S manó tréfásabb már alig lehet. Mint a tied. Látszik, valódi ördög: Szikrázó fejben, lángban született! Akárki légy, pogány vagy jó keresztény: Igéző jármát kéjesen nyögöd. És látom máris széles Európán Végigtáncolni ezt az Ördög­öt! Diavoló­ból lesz finom Diablet, Ha majd Parisba szalad, mint a nyúl, Germániában Teufel lesz belőle És ördögűző britek közt Devil. Rómát, a szentet, azt is okkupálja, S a pap, ha titkon színházba szökött, Homályos páholy függönyös zugából Tömjénzi buzgón a te Ördögöd! Kegyes teremtőm, hozzád volna egy szem, Kétségtelen, utálod Lucifert, A pártos angyalt s minden pereputtyát, Akit bosszúd a mennyekből kivert. De — vakmerő én! — mégis arra kérlek, Ha ébren vagy kék kárpitod mögött: Nagy Isten légy jó és kivételképpen Éltesd sokáig ezt az Ördögöt!... Faludi Gábor igazgatóhoz beállított egyszer egy színész, akinek minden vágya az volt, hogy a Vígszínház tagja legyen. Faludinak véletlenül sok dolga volt, hogy lerázza magáról a jövevényt, így szólott hozzá: — Barátom, sajnálom, nem szerződtethetem. Hogyan is szerződtethetném? Amikor még nem is láttam a színpadon. — Azon könnyű segíteni, ma este Budán ját­szom, tessék megnézni engem. Faludi, a színészszerető lelkiismeretes Faludi, nehogy esetleg igazságtalan legyen egy tehetség­gel szemben, kiment Budára és végignézte az elő­adást. Másnap a színész ismét fölkereste Faludit. — Látott tegnap, direktor úr? — Igen — felelte Faludi. — És szerződtet? — Nem. — Nem. Miért? — Mert most már láttam. -------------------m- Herczeg Ferenc Bécsbe utazott a Szendrey Júlia premierjére Ismeretes, hogy Bécsben a legitimista kö­rök tiltakozásukat fejezték ki Herczeg Ferenc Szendrey Júlia című színdarabjának a Burgtheaterben való színrehozása ellen. Röbbeling igazgató nyilatkozatával azonban elsimultak a viharok és a Burgtheaterben e hónap 14-ére, csütörtökre tűzték ki a Szend­rey Júlia előadását, Petőfi­­ Júlia címmel. Herczeg Ferenc, a darab szerzője tegnap este Bécsbe utazott és ma reggel már megjelent a Burgtheaterben, ahol színdarabjának első házi főpróbáját tartották. A főpróba előtt Röbbeling igazgató és a Burgtheater rendezői gárdája hosszas tárgyalásokat folytatott a­­ Petőfi s Julia előadásainak rész' ' ' fi közban a kiváló magyar íróval. Az első May Károly-film May Károly a gyermekek és felnőttek ked­venc írója volt, regényei — hatvanhárom köte­tet írt — mozgalmas, fordulatos meséjüknél fogva filmre termettek. May Károly idejében film nem volt még s csak most irányult a film­gyártók figyelme műveire. Negyedszázada éppen annak, hogy May Károly meghalt, ennek a hu­szonötéves posthumus jubileumnak az emlékére készítették el most­­Berlinben ,A sivatagon ke­resztül című híres regénye filmváltozatát. Anny Ondra új filmje A régen látott Anny Ondra elkészült új film­jével, amely a Donogoo Tonka furcsa címet kapta. Annyi operett megfilmesítése után most végre eredeti szüzsét kapott kezébe újra Anny Ondra. A filmet igen illusztris szerző írta szá­mára: Jules Pomains. Egy, csak a szélhámosok fantáziájában élő, elképzelt ország körül folyik ig av Ondra új­­filmjének igen mulatságos es­­lemérve. M 1936 V. 12. KEDD EB „A magyar Cyranót láttuk magunk előtt" — mondták a belga hírlapírók A néma levente előadásán A Magyar Színház jobboldali erkélypáholy­­sorának egyik páholyából belga hírlapírók néz­ték meg Irettai Néma leventé­jének előadását. A belga újságírók rendkívül nagy figyelemmel kísérték a darabot és a második felvonás után" az Esti Kurír munkatársának Henri Lie­­brecht, a brüsszeli Le Soir szerkesztője és író, a belga szépművészeti akadémia professzora, a következő nyilatkozatot adta: " Talán furcsán hangzik, hogy bár egy szót sem értettünk az előadásból, mégis egyik legszebb színházi élményünk ez az est. — A színészek tökéletes játéka, a rendezés világos, tiszta képei, minden félreértés nélkül megérttették a cselekményt: a szavak muzsiká­jának gyönyörű ritmusa, a rímek nagyszerű összecsendülése pedig a darab költői és mű­vészi értékeit mutatja fel maradéktalanul az olyan néző előtt, aki nem érti a nyelvet. Ér­zésem szerint a magyar Cyranot láttuk magunk előtt. — Csak Rostand verseinek van ilyen muzsi­kája, mint amilyen Heltai Jenő szavaiból ki­árad. Aki a szót nem is érti, a muzsikát gyö­nyörűséggel hallgatja. „Április". A Nemzeti Színház újdonságából (Titkos Ilona és Szörényi Éva) Nevető tavasz a Terézkörúti Színpadon A Terézkörúti Színpad szezonvégi meglepetés­sel szolgál a közönségnek és holnap, kedden este bemutatót tart Nevető Tavasz címmel, melynek keretébe összefoglalta az esztendő leg­jobb vígjátékait, bohózatait. A komikusok mind felvonulnak, élükön Salamon Bélával, Kőváry­­val, Komlóssal, Gárdonyival, Lászlóval, Petivel, Fenyővel. Fellép természetesen az új műsorban Rajna Alice, Nagykovácsi Ilona, Herendy Manci és Sass Oliv is. A kis, mulatságos tréfák között az aktualitásokról Békeffy László mond majd konferanszokat. Egy város eladó I Kinn a Hunniában áll ez a város, amely egy hét múlva eladó. Szabályszerű város, minden megvan benne: utcák, házak, terek, berendezett üzletek, még függöny is van az ablakokon és taxistand a sarkon. Pályaudvarral is rendelkezik a város, benzinkúttal és a sétatér közepén szö­kőkút vize sziporkázik. Egy hétre Gál Béla a „polgármestere" ennek a városnak, miután ő rendezi a Mircha-filmet, amelynek számára a zuglói Hollywood udvarán ezt a Potemkin-várost felépítették. Mától kezdve egy héten át a statisz­ták százai népesítik be a zuglói filmváros utcáit, ahol Mircha, „a kis Chevalier" éli le életét. Somló Endre, a Mircha-tlm felvételezője, ma hajnalban kétszázötvennyolc statisztát vett szám­ba és öltöztette fel őket a nagyvárosi élet leg­különbözőbb figuráinak. A város különben eladó — egy hét múlva át­vehető a Hunniában. Hegedűs Ferenc, a film gazdasági ügyeinek legfőbb intézője, tizenhat­­ezer pengőt fizetett ki a városdíszletekért. A Mircha város eladási ára jóval kisebb ennél az­­ összegnél. Egy vevő már alkuszik rá nagyon: Bingerth János, a­­Lion­-filmgyár igazgatója.

Next