Esti Kurir, 1936. július (14. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-19 / 164. szám

•far 1936 VII. 19, VAS. mit szól hozzá ? THOMAS FERNS glasgowi fiatalember az­zal a súlyos váddal terhelten állt a mary­­h­ylli rendőrbíróság előtt, hogy cselekményé­vel súlyos nemzetközi bonyodalmakat idéz­hetett volna elő. A tanúvallomásokból ki­tűnt, hogy midőn három német yacht a Forth and Clyde-csatornán végighaladt, hogy egy nemzetközi yach­tversenyen résztvegyen, a vádlott egy nagy és izgatott tömeg élén karjaival hadonászott és tele torokból szi­dalmazta a horogkeresztes rendszert. Rendőrtanúk jelentése szerint a csatorna mentén a falak és hidak sű­rűin be voltak mázolva horogkeresztellenes felírásokkal. Minthogy Ferns megígérte a rendőrbírónak, hogy többé nem tesz ilyet, figyelmeztetés után elbocsátották.­­AZ UNITED PRESS jelentése szerint Ma­hatma Gandhi jelenleg egy kis indiai falu­ban él a többi szegény falusi indus élet­módján. Felesége és titkára a városban ma­radt, ő maga egy tizenkét kilométerre fekvő, mintegy száz házikóból álló falu szélén la­kik, kis kunyhóban. A kunyhó lakószobá­ból, konyhából, fürdőszobából, kamrából és kecskeistállóból áll. Gandhi nem sző poli­tikai terveket, meg akar maradni magányos visszavonultságában. Mikor reggeli vagy esti ájtatoskodását végzi, kunyhója elé gyűlik az egész falu. RYDZ-SMIGLY lengyel tábornok és had­sereg-főfelügyelőnek az elnök mellé való meghívásával kapcsolatban angol lapok megemlítik, hogy bár a tábornok külpoliti­kai elgondolásairól majd csak pozitívumok alapján lehet biztos képet alkotni, feltűnik, hogy Lengyelország párisi követségének élé­ről­ visszahívták Chlapowsky, jobboldali fel­fogásáról ismert minisztert és helyébe Lukasiewicz minisztert nevezték ki, akiről tudják, hogy jó kapcsolatokat tart fenn a párisi baloldali körökkel. Feltűnést keltett azonkívül a lengyel vezérkar lapjának egy cikke, amely a legnagyobb elragadtatás hangján ír a francia hadseregről, amelyet Európa legkiképzettebb és legtökéletesebb fegyveres erejének minősít. VATIKÁNI JELENTÉS szerint illetékes kö­rök messzemenő és fontos együttműködés tervével foglalkoznak a Szentszék és Olasz­ország közt Abesszíniában. Arról van szó, hogy lelkészi munkát Etiópia egész terüle­tén kizárólag olasz papok végezhessenek s hogy a külföldi misszionáriusokat kizárják a felállítandó intézmények munkájából. A pápa külön bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására. StALDWIN angol miniszterelnök: «Mi min­denáron ragaszkodni fogunk a vélemény­szabadsághoz. A világ azt várja a brit biro­dalomtól, hogy fenntartsa azokat a hagyo­mányokat, amelyek megteremtették.)) A BERLINI konjunktúravizsgáló intézet megállapítása szerint semmi sem jellemzőbb a fegyverkezési láz emelkedésére, mint az a körülmény, hogy egyetlen nagy hadihajó előállítási költségei egy emberöltő alatt 43,5 millió márkáról 160 millió márkára emel­kedtek. Ebben a két számban nemcsak a hajók nagysága közti különbség mutatkozik meg, hanem az egységárak roppant emel­kedése is. X «KRAFT DURCH FREUDE* című horog­­keresztes szervezet az olimpiára érkező lá­togatónknak megmutatja a Reichstag épü­letét belülről is. Az ülésterem olyan állapot­ban van, ahogy a gyújtogatás után maradt. Az ablakok be vannak törve, a falak, be­rendezési tárgyak elszenesedve, füstösen, kormosan.­ ­ mm 11 ! Amiket ez asszony kattan, viselkedik a balatoni oidarban J Mi történt a pitoddson? ~ Slátom esküvő után harmadszor is válás ~ Egy különös pec bonyodalmai Meglepő fordulatokban bővelkedő ügy került a Kúria Thébusz-csarácsa­ elé. Lanner Árpád vidéki kereskedő igy panaszkodik a felesége ellen: — Boldognak indult házasságunk csak két évig tartott, nyughatatlan vérű felesé­­gemmel lehetetlen | ff | volt a további / jf |—. együttélés. Köny­■S j /ruan nyelmü, csak szó­­!j~ in, lakozásoknak élő asszony volt, még — v, a gyermekünkkel -' 1 sem törődött. Saj­nos, minden pénzt fényűzésre költött, emiatt folyton veszeked­tünk. Végre 1928-ban az ő hibájából elvál­tunk, Aladár­­ fiunkat ekkor intézetbe ad­tam. Most arra kérem a bíróságot — foly­tatja a kereset —, állapítsa meg, hogy a különélés alatt született Laci fiam nem tő­lem származik. Nemrégiben ugyanis meg­tudtam, hogy volt feleségem — amikor el­hagytam — Siófokra ment nyaralni a visz­­szakapott hozománnyal. Ott megismerkedett egy Lukács nevű fiatalemberrel, akivel ha­marosan intim­­kapcsolatba került. Barátsá­guk majdnem két évig tartott, kétségtelen ilyenformán, hogy második fiamnak ez az úr az apja, nem pedig én, aki a különélé­sünktől kezdve csak futólag beszéltem a fe­leségemmel az ügyvédeknél. Tanuk sorával fogom bizonyítani, hogy Laci nem az én fiam, így nem viselheti a nevemet sem. Elem igaz!­ Röviden védekezik az saszony a feltűnő keresetre: — Szó sem igaz volt férjem előadásából, hogy a kérdéses férfivel jóban lettem volna, kérem a kereset elutasítását. Lacimnak is volt férjem az apja, a különélés alatt is ta­lálkoztunk egy ideig elég sűrűn. Kérem az ért tanúim kihallgatását, hosszú műve a ke­reset, amit azért indított, mert már nem ál­lok szóba vele. Ugyanis állandóan üldözött a szerelmével, miután különköltözött, mindig ígérgette, hogy visszatér. Rájöttem azonban, hogy becsapott, mert mégis beadta a váló­keresetet, mire kiutasítottam szüleim lakásá­ról. Ez az előzménye a jelen pernek. A váló­perben mindkettőnket vétkesnek találta a bíróság a veszekedések miatt. Egyéb terhelőt nem állapítottak meg rólam, mint az uram­ról. Ez az igazság. A balatoni ügyből egy szó sem igaz! A bíróság úgy a férfi, mint az asszony ál­tal kért bizonyításokat lefolytatta. Ezután a Volt férj váratlan bejelentést tett: — Kérem még beszerezni annak a pernek az iratait, melyet volt feleségem ellen máso­dik férje indított a házasságuk megsemmisí­tése végett. Az iratokra azért van szükség, hogy a bíróság tiszta képet kapjon volt fele­ségemről. Az asszony tiltakozása után elutasították az indítványt, végül helyt adtak a férj kere­setének. Megállapítja a bíróság, hogy a bizo­nyítás szerint a fiú nem lehet a volt férj gyermeke, ugyan azt vallották, hogy többizben látták együtt a házaspárt a különélésük alatt: üzlet­ben, utcán is, sőt az asszony anyja szerint náluk is fent volt a férj, míg ő távol volt. A bíróság szerint azonban ezek a tanuk jórészt rokonok, így vallomásuk nem hitelt érdemlő. Elesik tehát az asszony legfőbb érvelése, ha való volna is — amit azonban hevesen tagad —, hogy jóban volt a fiatalemberrel, még akkor is el kell utasítani a keresetet, mert a vélelmezett idő alatt az urával is találkozott. Rámutat még az ítélet, hogy a bíróság ugyan feleslegesnek tartotta az asszony má­sodik férje által indított per iratainak a be­szerzését, de egy tanú­eskü alatt előadta, hogy maga az asszony mondta neki, meg­semmisítették a házasságát, mert elhallgatta a vőlegénye előtt az édes titkot. Ezt megté­vesztésnek vette a bíróság. Hát tehetek róla — mondta ajábiggyesztve a tanúnak —, hogy ez lett a siófoki flörtből! A tör-* vényszék az összes adatok alapján ezt álla-­­pítja meg végül, hogy a házastársak közötti feszült, sőt ellenséges viszony volt a külön­élés óta, ami kizárja a kapcsolatot, ezért nem alkalmazható az a törvény, mely sze­­rint a bontóper befejezéséig született gyer­mek mindenkép törvényesnek vélelmezendő. Az asszony panasszal élt az ítélet ellen, de úgy a­­tábla, mint a Kúria is elutasította, a volt férjnek adva igazat. A dolog mégis happy enddel végződik, mert a folyosón ké­sőbb így vigasztalódott az asszony ügyvédje előtt: — «Mégis törvényes marad a Laci, mert Lukács a jövő héten feleségül vesz és —­ egy hónap múlva elválunk!* Immár h­ar­*­madszor... Asszo nő a Mátkán Ugyanis több tanú vallotta, hogy az asz­­szony 1927-ben sokat együtt volt egy Lukács nevű férfivel Siófokon, maga az asszony be­szélte el egy másik tanúnak: — Egy balatoni vitorláskiránduláson ismertem meg. Kezdet­ben többen is fel akartak szállni a hajóra, de féltek a közeledő vihartól és ezért lema­radtak. Én bátornak akartam mutatkozni és egyedül elmentem Lukáccsal a viharba. (A tanúvallomás további perdöntő részét elmel­lőzzük.) Több más tanú azt adta elő, hogy pár hónap múlva az asszonyt, amikor haza­tért a Tátrából, Pesten többizben együtt lát­ták autózni a kérdéses férfivel, aki a várost megelőző vasútállomásig vitte az asszonyt, ahol ez vonatra ült, mintha vidéken lakó ro­konaitól érkeznék meg. Az asszony tanul A Faforgalmi monopóliumát a Hangyának és a Baross Szövetségnek akarják juttatni Szabad forgalom helyett új protekcionista üzlet Az Esti Kurír jelentette tegnap elsőnek, hogy a minisztertanács foglalkozott a Fa­forgalmi lejáró koncessziójának ügyével s úgy határozott, hogy azt nem hosszabbítja meg, hanem új alapokra fekteti a faell­á­­tást. Az új alapokról csupán homályos cél­zást tett az illetékes nyilatkozat, amely be­vallotta azonban, hogy szó sincs az egyetlen helyes megoldás­ról, a faforgalom teljes felszabadítá­sáról. Nem árulta el illetékes hely, hogy­ a faüzlet új alapokra helyezésénél a Hangyának és a Baross Szövetségnek akarnak szerepet jut­tatni. Az utóbbi egyesülés, úgy látszik, ét­vágyat kapott a kontingensek és monopó­liumok szétosztásához egyes tagjai javára. Először a faszénimport-üzletbe sikerült a Ba­ross Szövetségnek betörnie, majd a porcel­­lánbehozatalnál kapott exkontingenst né­hány tagja javára s a többi kereskedők ro­vására. A protekcionista rendszer új irány­zatáról van úgy látszik szó. Legalább ezt látszik igazolni a Faforgalim­ monopóliumá­nak megszűnésével tervezett megoldás. A tűzifa termelői árának hivatalos meg­állapítása óta az Esti Kurír több izbeni szóvá tette a tűzifa áremelése körüli mesterkedé­seket és rámutatott különösen a szállítási iga­zolvány-rendszer tarthatatlanságára. Két éve annak, hogy a tű­zifakereskedelem által kezdeményezett és hozsannával foga­dott 10.300. számú miniszteri rendelet meg­jelent, amely minőségenként és idényenként fokozatosan emelte a tűzifa termelői árakat és a termelők pénzügyi könnyítésére egy hi­vatalos szervet is kreált, amely monopó­liumszerű jogokkal, hatóságilag megállapí­tott árak mellett volt köteles a felajánlott tüzifamennyiségeket a termelőktől átvenni, hogy azután 100 méter mázsánként 18—25 pengő haszon felszámolásával a tüzifakeres­­kedelemnek továbbadja. E művelet maga indította meg a tűzifa drágítását és hiába volt enyhe a tél, a tűzifa­árak nem csökkentek. Évente nem is egy­szer, hónapokig nem adtak ki szállítási iga­zolványokat, hogy a minőségileg rosszabb puha és kemény tűzifa könnyebben elhelyez­hető legyen, továbbá a legnagyobb fogyasz­tási területen, Budapesten és a környéken mesterséges áruhiányt okozzanak, amivel az eladási árakat magas nívón tarthatták, nehogy a gőzfavágók nagyobb készletekhez jutva, a feltornázott áraknál olcsóbban árusíthassák a tűzifát. A szállítási igazolványok rendszere eszkö-s­zsel szolgált az árak mesterséges drágítására. Nem lesz érdektelen, ha szemlél­tetővé tesz-* szűk ma — amikor felette homályos ma* gyarázatok kíséretében uj megoldások élet-* beléptetését helyezik kilátásba, — az elmúlt két év áldozatait, amelyeket a fogyasztókös-­­zönség kényszerült az erdőbirtokosság és annak érdekében létesített szervek jobb meg­­élhetéséért nyújtani. 1933-ban a termelői ár* legmagasabb ára 260—280 pengő volt, a védelmet megelőző évben a bükkhasáb tűzifa c­se­r­­ töl­gy ha­s­ábé 100 mm-kénti Budapestre szállítva 220—240 pengő, a gyertyánhasábé pedig 240—250 pengő. Ma és 1934. év óta a júliusi időszakban a szárazfár­ak előlépte­­tett, tulajdonképpen friss bükkhasáb tűzifa­ ára 336—340 pengő, friss cser-tölgyhasáb tűzifa ára 285—290 pengő, friss gyertyánha­­sáb tűzifa ára 302—306 pengő. 1933. évben az aprított tűzifa éra, a gőzfavágóknál fu­­vartételenként szállítva 3.40—3.50 pengő mm-ként, a kiskereskedőnél fuvartételen*­ként szállítva 4.50—4.60 pengő mm-ként. Ma és 1934. év óta ugyanilyen időszakban a gőzfavágóknál 4.50—4.60 pengő, a kis­kereskedőnél 5.—5.20—5.40 pengő.­­ Az egész vonalon 18—20—25 százalé-­­­kos drágulás mutatkozik az 1933-as­­ adatokkal szemben, ami évi 190—200­­ ezer vagon tűzifa fogyasztásánál évi 1­10—11 millió pengő több kiadást oko­­­­zott a fogyasztóközönségnek, amiből a belföldi termelők részére 9 millió pengő, a külföldiek részére 1 és fél 1 2 mil­lió pengő ártöbblet jutott. Három év alatt tehát 33 millió pengővel fizettük meg az árvédelmi rendeleteket, szá­mításba nem véve a kereskedők által lerótt vagononként 1­6 pengő szállítási igazolvány és 3 , 60 filléres szállítólevél-díjakat. Mon­danunk sem kell, hogy a tüzifafogyasztók 65 százaléka a szegényebb néposztályból rekrutálódik és így a teher legnagyobb ré­sze a gyengébbek vállán nyugszik. Három év tapasztalatai után azt hinné a jámbor fogyasztó, hogy az illetékesek megszívlelik a közvélemény indokolt kifo­gásait a drágító intézkedésekkel szemben és végre a szabad verseny állapotát állít­ják vissza és felszabadítják a tűzifa forgal­mát a költséges béklyók alól. Ehelyett a hatalmas, eladatlan külföldi készletektől fél , hogy úgy a magyar tűzifa fogyasztó­­közönség a szabad verseny folytán olcsób­ban tudna fűteni. Tehát büszkén hirdeti: nem hosszabbítja meg a koncessziót a Fa­forgalmival, inkább a szövetkezetek útján boldo­gítja a közönséget, változatlan drága tűzifa-árakkal, egységes bel- és külföldi árakkal, új csoportokat ruházva fel fél­­monopóliumszerű jogokkal és jövedel­mekkel. Készül a Hangya és a Baross Szövetség be­kapcsolása a tűzifa-üzletbe, a tű­zifaforga­­lom szabaddá tétele helyett. A közönség ezek után kíváncsian várja a beígért megoldást és az olcsóbb tűzifa-* árakat. viselők árudásban kaphatók. Olcsóbb lett a villamos a H­ungária weekend STRANDRA (RÓMAI-PART) „ . . . , „„ -tft heiuon­ ** n «s 11 a ! Kedvezményes jegyek a Kultur 36 helyett 30 fillér jegyirodákban és a Köztiszt­

Next