Esti Kurir, 1936. július (14. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

1936 VII. 1. SZERDA Kedd, június 30 BUDAPEST I. 2.40. Hírek, étrend, élelmiszerárak. 4.10. „Asszonyok tanácsadója." Ará­nyi Mária előadása. 4.45. Pon­tos időjelzés, idő­járásjelentés, h­írek. 5. A Pogány—Erdős jazz-zenekar műsora, Weygand Tibor énekszámaival. 5.50. Egy hollandi nő magyarországi be­nyomással. Dina van der Boon előadása. 6.15. Hanglemezek. 7.15. „Izland, a boldog sziget." Zak­áll Dénes útirajza. 7.45. A rádió szalonzenekara. Köz­ben „Az Interparlamentáris Unióról és budapesti kongresz­­szusáról." Görgey István dr. előadása. 9.10. Hírek. 9.30. Az Operaház tagjaiból alakult ze­nekar. Vezényel: Meinhard von Zallinger-Thurn. Szünetben: Időjár­ásjelentés. 10.45. Ernst Hackel dr. németnyelvű elő­adása: „Budapest, das Mekka der Fremden “ (Budapest az idegenek Mekkája.) 11. Az Os­­tende-kávéház 24 tagú cigány­gyerekzenekara muzsikál. Majd Parádi Jóska és cigányzene­­kara muzsikál. 12.05. Hirek. Szerda, Julius 1 BUDAPEST I. 6.45. Torna. Utána hanglemezek. 7.20. Ét­rend. 10. Hirek. 10.20. „Nagy magyar színésznők életéből"* Irta és felolvassa: Szentgyör­­gyi Elvira. 10.45. „Divatos ap­róságok." (Felolv.) 11.10. Nem­zetközi vizjelzőszolgálat. 12.00. Déli harangszó az Egyetemi­templomból. Időjárásjelentés. 12.05. Túli Ily gordonkázik, zongorán kiséri Pongrácz L. 12.40. Hirek. 1­2.30-ig Hang­lemezek. Közben: Pontos idő­jelzés, időjárás- és vízállásje­lentés. 2.40. Hirek, étrend, élel­miszerárak, piaci árak, árfo­­lyamhirek. 4.15. „A régi váro­sok gondjai." Kalmár Gusztáv dr. előadása. 4.45. Pontos idő­jelzés, időjárásjelentés, hirek. 5. „Erasmus és Magyarország." Kerecsényi Dezső dr. előadása. 5.30. Takács Jenő zongorázik. 6.10. „Pályaválasztás és gaz­dasági élet." Laky Dezső dr. előadása. 6.30. „A pacsirta" operett előadása a Stúdióból. 8.40. A rádió külügyi negyed­órája. 9. A rádió szalonzene­kara. 10. Hírek, időjárásjelen­tés. 10.20. Toll Árpád és ci­gányzenekara muzsikál. 11.20. Komor Géza jazz-zenekarának műsora. 12.05. Hírek, esetek. MOZIK MŰSORA: ADMIRAL (Margit-krt 5/b. Telefon : 537—07): A szent és rajongója. (Hansi Knoteck, Hans Stüwe.) Oda­adás. (Katherine Hepburn.) Hir­­adó. (144, 147, 1410, vas. és ünn.: 1, 1 4, 147, 1410.) ANDRÁSSY (Csengery-utca és And­­rássy-ut sarok. T. 26­1-73): Örvény. (Jean Galland, Jeanne Bollet.) Asszonyi csalétek. (Ray Francis., (34. ,147, 1410, vas.: 442, 4, lez 1410.)" Első előadás mérs. ÁTRIUM FILMPALOTA (Margit-krt 55. Tel. 530-34 , 540-24). (Nyitott tetői) Csak nekem dalolj! (Grace Moore.) Fekete szempár. (Harry Baur, Simone Simon.) Híradó. (1­5-től folyt. Az utolsó 9 órakor.) BELVÁROSI (Irányi­ utca 21. Tel. 815—63). A szent és rajongója. (lignsi Knoteck, Alans Stüwe.) Do­rián Tonka. (Anny Ondra.) Hír­­adó. (Jobb terem: 105, rá8, bal te­rem: 6, 1410, vas. és ünn. jobb terem: 3. 6, 1410, bal terem: 15, %8.) Az első előadás filléres. BODOGRÁF I.József-körut 63. Tel. :367—10): Odaadás. (Katherine Hepburn.) Rémillet szigete. (Char­les Bickford.) (4. 1 6, 148, 9, vas. 142-tel.) Az első előadás mérs. áru. BUDAI APOLLO (Széita-tér. Telefon 367—10)., Örvény. (Eleanor Powell.) Broadway Melody 1936. Hiradó. (145-től folyt., utolsó 9 órakor, va­sárnap 3, 6, 9.) CAPITOL (B­aross-tér 32. T. 343-37): Égő határok. (Magyarul beszélő film.) Hiradók. (5, M8 és M1lO, vas.: M4, Ms0, V28, V210.) CASINO (Eskü-ut 1. T. 831—02): A hét világcsoda. Miki mosolygó mu­zsikája. Walt Disney díjat nyert színes filmsorozatának gyöngysze­mei. Teli Vilmos-nyitány. Hang­­szerháboru. Erdei Ballada. Krémes kisasszony szépségversenye, stb. Válogatott hiradóverseny. (5, 748. 3/210, szombat, vas.: Ms4, 726, 728, 1210.) — Prolongálva! CITY (Vilmos császár­ ut 36—38. T. 111 —40): Égő határok. (Galícia 4914) (Végig magyar beszéd.) Éneklő víg fiuk. Madársziget. Hír­adó. (926, 948, 9410, szombat, vas. és ünn.: 944, 946, 948, 9410.) CORSO (Váci-u. 9): 800 személyre való átépítés miatt zárva. CORVIN (József-krt és Üllői-ut sa­rok. Tel. 389-88, 395—84): VIII. Henrik magánélete. Királynő hu­szárja. Hiradó. (14, 17, 9.) Az első előadás mérs. helyárakkal. DAMJANICH (Damjanich-u. 1 Tel. 1-348-03): Baskircsev Mária sze­relme. (Darvas Lili, Szőke Sza­káll). Epizód. (Paula Wessely.) (1/25, vas. 942-től folyt, az utolsó előadás 9-kor kezdődik.) DÉCSI (Teréz-krt 28. Tel. 213—43, 259—52): Fekete szempár. (Harry Baur és Simone Simon.) Csak ne­kem dalolj! (Grace Moore.) Hír­adók. (Az egyes filmek kezdete: 3/15, 6, 18 és 9, az utolsó előadás kezdete 9-kor.) ELIT (Lipót-krt 16. T. 161—51): Fe­kete rózsák. (Lilian Harvey, Willy Fritsch.) Ravasz ez a tavasz. Hi­hetetlen furcsaságok. Hiradó. (5, M8, M 10.) . . . FORTUNA (Rákóczi­ út 22. Telefon: 325—83). Pompei pusztulása. (Gló­ria Shea, David Holt.) Rejtélyes Ázsia. Magyarul beszél. (Franck Buok) (M15, 7, 3/19, vas.: 2, 3/25. FÓRUM (Kossuth Lajos­ utca 18. Tel. 895-43, 897-07): A Gólem. A vi­lág legérdekesebb története. (Harry Baur.) Hiradók. (5, M8, /210, szombat, vas.: M4, M26, /26, /210.) Prolongálva ! HOMEROS (Hermina­ut 7. Telefon: 961—78): A szent és rajongója. (Hansi Knoteck.) Botrány az ope­rabálon. (Alessandro Ziliani.) (4. 3/-17. M10, vas. %2-tól folyt., este 8-tól a kertben.) JÓZSEFVÁROSI FILMPALOTA (Kál­vária-tér 7. Tel.: 346-44). (Szent­­iványi Kálmán fellépi.) 1. Nagy­­anyó mozija. 2. Kenyér. 3. Min­denki kedvence. (Shirley Temple.) (Az egyes filmek M5, 6. %8, 9, vas. és ünn. 3, 6, 9 órakor kez­dődnek.) Az első előadás mérs. KERT (Aréna-ut. Vilma királynő-ut sarok. Tel. 130—17). Makrancos menyasszony. (Carole Lombard, Preston Foster.) Ravasz a tavasz. Világszenzáció II. Hiradó. (8 és 10 órakor.) KULTUR-KERT (Kinizsi-u. 16. üllői ut sarok. Tel.: 861—93): örvény. (Jeanne Roitel) Pygmalinn. (Jenny Jugo.) (V 15, kertben: M 48, M10, vas. és ann.: 2, M5, 7, V21O, kert­ben: 8, M110.) Az első előadás mér­sékelt helyárakkal. MÁRKUS PARK (Múzeum-körút 2. Tel.: 347—37): Filmen: Mámoros órák. (Tauber Richárd, Diana Na­piert.) Színpadon: Rott Sándor, Solti Hermin, Radó Sándor, stb. (Előadások 8 és 10 órakor.) METRÓ (Teréz-krt 60. T. 11-22-30): Titkos randevú. (William Powell, Russel.) a Jonker-gyémánt törté­nete. Többet ésszel, mint lóerővel. Szigetek az Indiai-óceánon. (Mi 5, 3/18, Mi 10, szombat, vas.: 2, Mj 6, M8. láló.) — Hűtött nézőtér. MÜJÉG (Városliget, Tel. 182-54): Édes mostoha. (Tasnádi Fekete Mária, Páger Antal.) Vig özvegy. (Jeanette MacDonald, Maurice Che­­valier.) (8 és Mil0 órakor folyt.) NYUGAT (Teréz-krt 41. T. 271—62): Kenyér. (King Vidor.) Hindu bestiák. (Harry Pici, Gerda Mau­­rus.) Előkészületek az olimpiászra. (M:5, 6, 9, vas.: 3, 6, 9.) Az első előadás mindennap mérs. helyáru. ODEON (Rottenbiller­ utca 37/6. Tel: 13-02-63): Asszonyi csalétek. (Kay Francis.) A madarász. (Wolf Al­­bach-Betty, Maria Andercast.) Hír­adó. (Ms5, 6, 9, vas.: 2-től folyt.) Az első előadás mésékelt helyáru. OLYMPIA (Erzsébet­ krt. 26. Tel.: 1-429-47). Prolongálva t­ör­vény. (Jeanne Boitel.) Metropolitan. (Lawrence Tibbett.) Híradó. (Ms4,­­7, 3/210, vas. 942, M5, 947, M210.) Az első előadás mérsékelt áru. ORIENT (Izabella-utca és Aradi-u. sarok. Tel.: 11-49-26). Audioszkóp. (Magyarul beszélő plasztikus film.) A Koronoff-ékszerek. (Myrna Loy.) Vérző aréna. (Wallace Beery.) Hiradó. (M.4, 6, 9, vas. és ann. 1-től folyt.) Az első előadás mér­sékelt helyárakkal. PALACE (Erzsébet-körút 8. Tel.: 365—23): Ellenség a vérben. Egy meggondolatlan csók és következ­ményei. Külön férfiak és külön nők részére. (M26, M28, M210, szom­bat, vas.: 4, 6, 8, 10.) Prolongálva! PÁTRIA (Népszinház­ utca 13.­ Tel.: 456—73): Hindu síremlék. (Mia May, Conradt, Voidt.) Mindkét rész egy előadásban. (3, 6, 9.) Vas. d. e. 10 és M.12-kor: Matiné. RÁDIUS (Nagymező­ u. 22—24. Tel.: 220—98 és 292-50): Jéggel hűtött nézőtéri Az uj rokon. (Perezd, Turay, Kabos.) (4, M8, 721­.) A Csúnya lány. (Muráti, Jávor, Gom­baszögi.) (MA 9, szombat, vas. és ünn.: M.­3, M26, 9.) Az előadások folytatólagosak. REX (István-út 39. Tel.: 321—75): Minden nőt szeretek. (Jan Kiepura.) Csókra születtem. (Eggert Márta.) (M12-től folyt., vas.: 3, 6, 9.) RIALTO (Rákóczi-út 70. T. 394—97): A szent és rajongója. (Hansi Kno­teck, Hans Stüwe.) Nagyanyó mo­zija. (Kikiáltó: Kőváry Gyula.) (M14, 3/47, M10, vas.: 3/42, 4. %7, M10.) Az első mérs. áru. — Este 3/411-kor csak egy film. Minden hely 50 fillér. ROYAL APOLLÓ (Erzsébet-krt 45. Tel.: 419—02 és 429—46). Ez tör­tént egy éjszaka. (Clark Gabié, (Taudelie Colbert.) Mazurka. (Pola Negri.) Hiradók. (Az egyes filmek kezdete: Mi5, 0,­­8, 9, az utolsó előadás 9 órakor.) SAVOY (Kálvin-tér, üllői-út 2. Tel.: 460—40): Hindu síremlék. (Mia May, Conrad Voidt.) Mindkét rész egy előadásban. (3, 6, 9.) Vas. d. e. 10 és 1.12-kor: Matiné. SIMPLON (Horthy Miklós-út 74. T. 691—89): Budai cukrászda. — Fe­hér ló. (4, Mi 7, Mt 10.) STÚDIÓ (Akácfa­ u. 4. Nemzeti Szín­háznál. Tel.: 408-40): Rose Marie. (Jeanette Mc. Don­ald, Nelson Eddy.) Mézesország. Hiradók. (Mi 5, 3/48, Mi 10, vas.: 2. M5, M8. Mi 10.) Az első előadás félhelyárakkal. TIVOLI (Nagymező-utca 8. Telefon: 12-30-49). Hyppol­­, a lakáj. (Csor­­tos, Jávor, Erdélyi Mici.) Ámok. (Marcelle Chantal, Jean Jonell.) (M4, 6, 9, vas. és ann. 3,42-től folyt.) Az előadás mérsékelt hely­árakkal. TÚRÁN (Mozsár-u. és Nagymező-u. sarok. Tel.: 264—20): örvény. (Jeanne Boitel.) Metronolian. (Lawrence Tibbet.) Hiradó. (M4, 947, MlO. vas.: M2, 944. 97, MlO.) URÁNIA (Rákóczi­ út 21. T.: 460-45): A vén gazember. Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül. Hiradó. (Az egyes filmek kezdete: 5, Mi7, 8, MilO-kor csak egy film, vas. és ann.: Mi4, 5, M7, 8, MlO-kor csak egy film. Az előadások folytatólagosak. tmm­mu­n—n­­MSXxKgJBl^ Irta: GERGELY MARTA Copyright by Pantheon and Esti K u r i r 1 I. FEJEZET Míg a parkon keresztülmentem, a gazdánkra gon­doltam. Reggel kilenc óra volt, szivárványos napsütés a levelek borította után, október huszadika, zavarta­lan, tisztafényű nap. A báróra gondoltam, a gaz­dánkra, míg más napon ilyenkor csak az Istenre gon­doltam, mint helytartó urunkra. Három év óta, mióta szolgálom, bárógazdámat tegnapelőtt láttam először. Kis szürke ember, hunyorgó okos szemmel, nyugal­mazott igazságügyminiszter. Fölfelé néztem a sudár fák mentén és titokban el­kívántam a bárót saját birtokáról. Rossz volna talán, ha egyenesen csak Isten volna az uraságunk? Ennél szebb földdarabot, mint ez a mienk, képzelni se tud­nék, a báró várjon mit fog itt csinálni? Az ő helyét be­tölti az Isten. Mit fog ő itt csinálni? Hallottam, itt a szeretője is, csodabogár fiatal asz­­szony, siklósi pályaőr felesége, aki a bárót tíz év óta mindenhová elkíséri. A kezemben pálca volt, a lába­mon csizma, az istállóba igyekeztem, mert Szántó tiszttartó meghagyta, hogy még délelőtt menjek át Török-Bányatelepre és mondjam meg az ottani tanító­nőnek, hogy a Lámpásvölgyet ne látogassa többé az is­kolásokkal. Szántó, ez a jókedvű, harsányhangú öreg fickó, a főnököm, nem sajnálta tőlem néhanap a sza­bad órákat, lovaglást a völgyeken keresztül. Ha ő tör­ténetesen makacs, úrhatnám, komolykodó ember, ül­hettem volna egész nap az irodában. Szántó jóvoltából volt a lovam is, a vidám, fiatal Lóri, melynek hátán urnak érezhettem magam, urnak, aki magának felelős munkájáért, életéért. Ferkó, a fiú, kivezette Lórit a szelid napvilágra, egymásra néztünk, nyeregbe ültem és anélkül, hogy Ferkónak köszönnöm kellett volna, máris indulhattam Törökbánya felé. Három éve éltem már akkor a birtokon, de azt, hogy mindennap örül­jek jó sorsomnak, egyetlen reggelen sem mulasztot­tam el. Valami áhitat minden napomra jutott, akár a hó esett, akár a szél fújt, akár a nap sütött. Ezt kíván­tam magamnak, ilyen életet, mióta csak az eszemet tudom, de magam se hittem volna, hogy valaha elér­hetem és hogy ennyi idő után is ennyire be fogom érni vele. Nyugodtan lovagoltam a lankák között, Lóri füleit néztem és az őszi földek madarait a fel­szántott mezőn. Rövid óra alatt elértem az országutat és aztán a Szent László-akna tornyos épületét. A falu a völgyben feküdt, nem nagyon mély, kissé sziklás völgyben, melynek keleti kijáratát két fekete salak­­kúp határolta. A falu előtt leszálltam adóról és megál­lítottam egy asszonyt, hogy megkérdezzem, melyik az iskola. Az asszony zavaros feleletet adott és közben az arcomat kémlelte. Az iskolát mégis mindjárt meg­találtam, mert a gyerekek hangos skandálása a nyitott ablakokon át kihallott az utcára. Gondoltam, várok, míg az előadást befejezik, vagy szünetet tartanak. Nem sok hiányzott a tizenegy órá­ból. Pár perc múlva tényleg elhallgattak, a tanítónő mondott valamit, aztán imádkoztak: Hiszek egy Isten­ben. Lóri nyugodtan állt mellettem, csak fejével kap­kodott néha az árokparti fa felé. Mielőtt a gyerekek kijöttek volna, az út közepére vezettem. Innen néztem a kitóduló kis sereget, a bányászok csemetéit, rongyos sapkáikban, é­eshangú és jórészt tompaarcú apró­népet, szüleik megbízhatatlan életével szemüknek tág síkjain. Aztán kijött a tanítónő is, fiatal, nálamn alig idősebbnek látszó, sötétszőke, világos arcú teremtés, meglepően kemény, kék szemekkel. Meghajtottam magam és a közelébe léptem, Lórit egyedül hagytam az út közepén. Eddig a pillanatig nem gondoltam a megbízatásomra és most kissé zavart lettem. Nem is tudom, hogyan szólítottam meg, ő nem sietett segítsé­gemre. Emlékszem, hogy egészen nyersen és nyugod­tan, kérdéssel válaszolt a szavaimra. — Kitől hozta maga ezt az üzenetet? — Szántó tiszttartó úr közvetítésével, gondolom, a gazdám kívánsága — mondtam kíváncsian, mert egyszerre éreztem, hogy ebben a pillanatban mégis történik valami, azon kívül, hogy itt az iskola előtt, a napon, szemben állunk egymással. A tanítónő kitarz­í­tóan nézte arcomat. — Szóval maga nem is tudja, miről van szó. — Nem tudom, kérem. — Azt sem tudja, mi köze van a bárónak ahhoz a völgyhöz? Az a völgy közterület, a városé. — Talán megvette — mondtam kérdve —, biztosan megvette, ha így rendelkezik felőle. — Hát köszönöm, — mondta most a tanítónő, — tudomásul veszem az üzenetet. — Egy pillanatig töp­rengett, aztán valami hirtelen kis mosollyal kezet nyújtott. — Jakab Irma vagyok — mondta, én elszé­­gyeltem magam és bemutatkoztam. Hiszen igaza van, nem kellett volna olyan szolgai tárgyilagossággal kö­zelednem hozzá. — Ha ezzel szívességet teszek a kisasszonynak, — mondtam mindjárt, — megkérdezhetem az intéző urat, hogy miért tiltják el a völgytől. · A tanítónő kissé vállat vont. — Nem sokat számít, — mondta, — de azért, ha megteszi, örülök. — És megint rámnézett, gyors, ide­gen pillantással. Köszöntem és visszamentem Lórihoz, de nem ültem föl rá, csak a falu végén, mert éreztem, hogy a tanítónő, ez a különös teremtés, nyugodtan, nyíltan az iskola kapujában áll, amíg csak láthat és kutatón néz utánam. Száraz, keményen hangzó nevére gondoltam és modorára, mely ugyanilyen száraz volt és kemény. Mégis tudja, tudhatja, mi a melegség és a valódi barátságos szó értéke, ezért mondta meg a ne­vét. Lóri csendesen ügetett velem az országúton. Hu­szonkét éves voltam, évek óta nem volt lányismerő­söm, sem pedig másféle beszélgető­társam, nem is na­gyon éreztem hiányát. De ez a tanítónő tetszett nekem és egyszerre vágyat éreztem, hogy a három bolondo­san magányos év után dolgom legyen az emberekkel, ítéletekre és képességekre legyen szükségem. Tudtam, hogy melyik völgyet hívják Lámpásvölgy­­nek, kis kerülővel most odáig lovagoltam és végig­néztem a széles, szelid, fiatal erdővel borított, érintet­len völgyön. Én is úgy tudtam, hogy a völgy a városé, mely hét kilométernyire fekszik innen, a tornyos vá­ros birtoka, kirándulóhely, erdő, mint ennek a hegy­ségnek legtöbb völgye itt. Csak fák voltak benne, egy­két keskeny út vezetett keresztül rajta, sehol egy kunyhó sem épült. Nem­ volt a völgyön különös nézni­való, szép volt, most októberben, tarka lombok pom­pájában, nyílt napsütés alatt. Kissé fáradtan értem haza, mindjárt megebédeltem és azután bementem az irodába. A délután rövid volt. Szántó öt órakor bejött egy idegen emberrel és hosszú tárgyalásba kezdtek az őszi borsó eladását illetőleg. Végül is kiállítottam a körlevelet. A kereskedő még nem ment el, cigarettáztak és vicceket meséltek. Én még néhány levelet irtam­, sötét este lett, sötét és igen csendes, pusztai este, mely mindjárt felütötte hallgató fejét, ahogy az Írógép egy pillanata megállt a kezem alatt. Egyszerre eszembe jutott a tanítónő. Szántóra nézem gondolkodva. Meg­kérdeztem tőle most, hogy mi lesz a Lámposvölgy­­gyel. Nem voltunk egyedül, de hiszen itt semmi titok nem lehet és mégis megkérdeztem az idegen ember előtt. — Mondja Szántó úr, megvette a gazdánk a Lám­pásvölgyet? Szántó rám nézett meglepődve, gyorseszű és élénk arcával. Láttam rajta, nem tetszik neki, hogy idegen ember előtt említettem olyasmit, ami csak miránk tartozik, a birtoknak és minden értékének szolgáira és uraira. Felhajtottam a fejem, mint aki nem vár vá­laszt, Szántó nem is válaszolt, tovább beszélt a keres­kedővel és később, mikor már kikí­sérte a kocsihoz, a szájában fityegő cigarettával, kissé rosszaló, bosszús szemmel jött vissza hozzám az irodába. Egymásra néztünk, vártam, hogy leszóljon, de nem tette, mert látta, hogy úgyis arra várok. — Holnap küldjön mintát a repcéből, — mondta és motozni kezdett az íróasztalon. Össze-vissza dobálta a leveleimet. — Kinek? — kérdeztem csendesen. — Fehér és­ Társa? Morgott, hogy annak. Nagytestű, nehéz ember volt, nyers, kissé vad és hangos, mint a legtöbb ember az ő rendjében. H­úsz év óta vezette a gazdaságot, valóságos hatalma volt, nem hiszem, hogy a báró valaha is a dol­gába avatkozott volna. A báró különben is csak öt esz­tendő óta tulajdonosa a majornak. Szántó régibb em­ber itt, mint a báró és a báró életének nem ez a kis birtok az alapja. A báró elég zűrzavaros életet élt, ma­gányos és sokfelé áramló életet, a báró mogorva, elő­kelő ember, annak a rendnek tagja, mely a mindenkori törvényeket hozza, összetett fogalmak között élő em­ber, akinek az életről való véleményét mi nem tudjuk kikutatni. Ezen a birtokon Szántó volt a felelős ember, ő irányította a munkát, ő adta el a termést és igazán jó gazda volt, megtartotta az egyensúlyt, most senki sem kívánt tőle. Hat órakor együtt zártuk be az irodát, együtt lép­tünk ki az udvarra. Nem kérdezhettem tőle újból, hogy megvette-e a gazda a Lámpásvölgyet, de reméltem, hogy így is felelni fog. Felelt is. Egy ideig hallgatva lé­pegettünk a hosszú istállóépület mentén, fejünk felett a kis szögletes ablakokból gyönge fény, halk zajok és­­az állatok szaga kisért bennünket a rövid utón. Az istálló sarkánál Szántó megállt, esténkint itt szoktunk elválni. Rám nézett. — Látta már azt a ragyásforma fiatalembert, aki a kegyelmes úrral jött? — Nem láttam, — mondtam kíváncsian, mert tud­tam, hogy amit most mond, az majd válasz lesz a kér­désemre. — Angol, — mondta Szántó, oknélküli dévajsággal. — Földgáz után kutat, ő vetette meg a kegyelmes úrral a Lámpásvölgyet. —■ Szóval megvette, — mondtam. — És miért nem engedi, hogy a kirándulók odajárjanak? (Legközelebbi számunkban folytatjuk.) 15 B

Next