Esti Kurir, 1936. július (14. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-02 / 149. szám

1936 VII. 2. CSÜT. ái MOZIK MŰSORA: ADMIRAL (Margit-krt 5/b. Telefon 537—07): A szent és rajongója, (Hansi Knoteck, Hans Stüwe.) Oda­adás. (Katherine Hepburn.) Hír­adó. m. 447, 4410, vas. és ünn.: 1, 944, 447, 1/410.) ANDRÁSSY (Csengery-utca és And­­rássy-ut sarok. T. 26­1-73): örvény., (Jean Galland, Jeanne Boitel.) Asszonyi csalétek. (Ray Francis.) (944, 427, yolv, vas.: 442, 4, 447 , 4410.) Első előadás mérs. ÁTRIUM FILMPALOTA (Margit-krt 55. Tel. 530-31, 510-24). (Nyitott tető!) Csak nekem dalolj! (Grace Moore.) Fekete szempár. (Harry Baur, Simone Simon.) Híradó. (445-től folyt. Az utolsó 9 órakor.) BELVÁROSI (Irányi­ utca 21. Tel. 645—63): A szent és rajongója. (Hansi Knoteck, K­ans Stüwe.) Do­­nogo Tonka. (Anny Ondra.) Hír-­ adó. (Jobb terem: 445, 448, bal te­rem: 6, 44.10, vas. és ünn. jobb terem: 3, .6. 4410, bal terem: 445, 3­28.) Az első­­előadás filléres. BÓDOGRA­F (József-körút 63. Tel. 367—10)­­ Odaadás. (Katherine Slipburn.) Rémület szigete. (Char­les Bickford.) (4, 4­46, 448, 9, vas. 442-től.) Az első előadás mérs. áru. BUDAI APOLLO (Széna-tér. Telefon .367—10): örvény. (Eleanor Powell.) Broadway Melody 1936. Híradó. (/45-től folyt., utolsó 9 órakor, va­sárnap 3, 6, 9.) CAPITOL, (Baross-tér 32. T. 343-37): Égő határok. (Magyarul beszélő film.) Híradók, (5, 3/18 és 3/410, vas.: 444, 426, 448, 4410.) CASINO (Eskü-ut 1. T. 831—02): A hét világcsoda. Miki mosolygó mu­zsikája. Walt Disney díjat nyert színes filmsorozatának gyöngysze­mei. Telt Vilmos-nyitány. Hang­­szerháboru. Erdei Ballada. Krémes kisasszony szépségversenye. stb. Válogatott hiradóverseny. (5, 448, 4410, szombat, vas.: 444, 3­46, 448, 4410.) — Prolongálva! CITY (Vilmos csász­ár­ul 36—38. T. 111—40): Égő határok. (Galícia 1914) (Végig magyar beszéd.) Éneklő vig fiuk. Madársziget. Hír­adó. (3/46, 948, 9410, szombat, vas. és ünn.: 944, 946, 948, 9410.) CORSO (Váci-u. 9): 800 személyre való átépítés miatt zárva. CORVIN (József-krt és Üllői-ut sa­­rok. Tel. 389-88, 395-84): VIII. Henrik magánélete. Királynő hu­szárja. Híradó, 0/44, *47, 9.) Az első előadás mérs. helyárakkal. DAMJANICH (Damjanich-u. 1 Tel. 1-348-03): Baskircsev Mária sze­relme. (Darvas Lili: Szőke Sza­káll). Epizód. (Paula Wessely.) 0/45, vas. 1 942-től folyt, az utolsó előadás 9-kor kezdődik.) BÉCSI (Teréz-krt 28. Tel. 213-43, 259—52): Fekete szempár. (Harry Baur és Simone Simon.) Csak ne­kem dalolj! (Grace Moore.) Hír­adók. (Az egyes filmek kezdete: 445, 6, 3/48 és 9, az utolsó előadás kezdete 9-kor.) ELIT (Lipót-krt 16. T. 161—51): Fe­kete rózsák. (Lilian Harvey, Willy Fritsch.) Ravasz ez a tavasz. Hi­hetetlen furcsaságok. Híradó. (5, 3/48. 3/il0.) FORTUNA (Rákóczi­ út 22. Telefont 325—83): Pom­per pusztulása. (Gló­ria Shea, David Holt.) Rejtélyes Ázsia. Magyarul beszél. (Franck Buck) (3/43. 7. 449, vas.: 2, nao, 7, 3/410.) o _ , FÓRUM (Kossuth Lajos­ utca 18. Tel. 895-43, 897-07): A Gólem. A vi­lág legérdekesebb története. (Harry Baur.) Híradók. (5, 448, /410, szombat, vas.: 444, 446, 448, 4410.) Prolongálva! , HOMEROS (Ilermina­ut 7. Telefon: 901—78): A szent és rajongója. (Hansi Knoteck.) Botrány az ope­rabálon. (Alessandro Ziliani.) (4, 3/47, 3/4­0, vas. 3/42-től folyt., este 8-tól a kertben.) JÓZSEFVÁROSI FILMPALOTA (Kál­vária-tér 7. Tel.: 346—44). (Szent­­iványi Kálmán fellépi.) 1. Nagy­­anyó mozija. 2. Kenyér. 3. Min­denki kedvence. (Shirley Temple.) (Az egyes filmek 425, 6, 448, 9, vas. és ann. 3, 6, 9 órakor kez­dődnek.) Az első előadás mérs. KERT (Aréna-út, Vilma királynő-út sarok. Tel. 130—17). Makrancos menyasszony. (Carole Lombard, Preston Foster.) Ravasz a tavasz. Világszenzáció II. Híradó, (8 és 10 órakor.) KULTUR-KERT (Kinizsi-u. 16. üllői­­ut sarok. Tel.: 861—93), örvény. (Jeanne Boitel ) Pygmalion. (Jenny Jugo.) (3/45, kertben: 948, 441­, vas. és ann.: 2, 445, 7, 3/210, kert­ben: 8, 3/410.) Az első előadás mér­sékelt helyárakkal. MÁRKUS PARK (Múzeum-körút 2. Tel.: 347—37). Filmen: Mámoros órák. (Tauber Richárd, Diana Na­­pier.) Színpadon: Rott Sándor, Solti Hermin, Radó Sándor, stb. (Előadások 8 és 10 órakor.) METRÓ (Teréz-krt 60. T. 11-22-30): Titkos randevú. (William Powell, Russel.)­­ Jouker-gyémánt törté­nete. Többet ésszel, mint lóerővel. Szigetek az Indiai-óceánon. (3/45, 3/48, 3/410, szombat, vas.: 2, 445, 3/48, 4410.) — Hűtött nézőtér. MÜJÉG (Városliget. Tel. 182-54). Édes mostoha. (Tasnádi Fekete Mária, Páger Antal.) Vig özvegy. (Jeanette MacDonald, Maurice Che­­valier.) (8 és 4410 órakor folyt.) NYUGAT (Teréz-krt 41. T. 271-62): Kenyér. (King Vidor.) Hindu bestiák. (Harry Piel, Gerda Mau­­rus.) Előkészületek az olimpiászra. (445 , 6, 6, vas.: 3, 6, 9.) Az első előadás mindennap mérs. helyáru. ODEON (Rottenbiller­ utca 37/6. Tel. 13-02-63): Asszonyi csalétek. (Kay Francis.) A madarász. (Wolf Al­­bach-Betty, Maria Andercast.) Hír­adó. (445, 6, 9, vas.: 2-től folyt.) Az első előadás mesékért helyáru. OLYMPIA (Erzsébet-krt. 26. Tel.: 1-429-47). Prolongálva t­ör­vény. (Jeanne Boitel.) Metropolitan. (Lawrence Tibbett.) Híradó. 044, 447, 3/410, vas. 942, 445, 947, 3/410.) Az első előadás mérsékelt áru. ORIENT (Izabella-utca és Aradi-u. sarok. Tel.: 11-49-26). Audioszkóp. (Magyarul beszélő plasztikus film.) A Koronoff-ékszerek. (Myrna Loy.) Vérző aréna. (Wallace Beery.) Híradó: 0/44, 6, 9, vas. és ann. 1-től folyt.) Az első előadás mér­sékelt helyárakkal. PALACE (Erzsébet-körút 8. Tel.: 365—23). Ellenség a vérben. Egy meggondolatlan csók és következ­ményei. Külön férfiak és külön nők részére. 0/46. 448, 4410, szom­bat, vas.: 4, 6, 8, 10.) Prolongálva! PÁTRIA (Népszinház­ utca 13. Tel.: 456—73): Hindu síremlék. (Mia May, Conradt Veidt.) Mindkét rész egy előadásban. (3, 6, 9.) Vas. d. e. 10 és 4412-kor: Matiné. RÁDIUS (Nagymező­ u. 22-2. Tel.: 220-98 és 292-50): Jéggel hűtött nézőtér! Az uj rokon. (Perczel,­­ Turay, Kabos.) (4, 448, 4411.) A Csúnya lány. (Muráti, Jávor, Gom­baszögi.) (446, 9, szombat, vas. és ann.: 443, 446, 9.) Az előadások folytatólagosak. REX (István-út 39. Tel.: 321—75): Kismama. (Gaál Franciska.) Nagy­városi fények. (Ch. Chaplin.) (442- től folyt., vas.: 3, 6, 9.) RIALTO (Rákóczi-út 70. T. 394-97): A szent és rajongója. (Hansi Kno­teck, Hans Stüwe.) Nagyanyó mo­zija. (Kikiáltó: Kőváry Gyula.) 044, 447, 4410; vas.: 442, 4, 447, 4410.) Az első mézs. áru. — Este Uti-kor csak egy film. Minden hely 50 fillér. ROYAL APOLLÓ (Erzsébet-krt 45. Tel.: 419-02 és 429-46): Ez tör­tént egy éjszaka. (Clark Gabié, Claudette Colbert.) Mazurka. (Pola Negri.) Híradók. (Az egyes filmek kezdetei: 445, 6, 448, 9,1 az utolsó előadás 9 órakor.) SAVOY (Kálvin-tér, üllői­ út 2. Tel.: 460—40): Hindu síremlék. (Mia May, Conrad Veidt.) Mindkét rész egy előadásban. (3, 6, 9.) Vas. d. e. 10 és 4­212-kor: Matiné. SIMPLON (Horthy Miklós-ut 74. T. 691—89): Budai cukrászda. — Fe­hér ló. (3, 6, 9.) STÚDIÓ (Akácfa­ u. 4. Nemzeti Szín­háznál. Tel.: 408—40): Rose Marie. (Jeanette Mc.­Donald, Nelson Eddy.) Mézesország. Híradók. (445, 448, 4410, vas.: 2. 445, 448, 4410.) Az első előadás félhelyárakkal. TIVOLI (Nagymező-utca 8. Telefon: 12-30-49). Hyppolit, a lakáj. (Csor­­tos, Jávor, Erdélyi Mici.) Ámok. (Marcelle Chantal, Jean Jonell.) 0/44, 6, 9, vas. és ann. 442-től folyt.) Az előadás mérsékelt hely­­árakkal. TÚRÁN (Mozsár-u. és Nagymező-u. sarok. Tel.: 264—20): örvény. (Jeanne Boitel.) Metropolitan. (Lawrence Tibbet.) Híradó. (444, 447, 4410; vas.: 442, 944, 447, 4410.) URÁNIA (Rákóczi-út 21. T. 14­60-45). Egy műsorban két magyar sláger! Légy jó mindhalálig. Mindent a nőért. Híradó. (Az egyes filmek kezdete: 5, 447, 8, 4410, vas.: 444, 5, 447, 8, 4410, az előadások folyt.) . Szerda, julius 1 BUDAPEST I. 2.40. Hírek, étrend, élelmiszerárak, piaci árak és árfolyamhírek. 4.15. *A régi városok gondjai.# Kalmár Gusztáv dr. előadása. 4.45. Pontos időjelzés, idő­­járásjelentés, hírek. 5. «Eras­­­m­is és Magyarország.© Ke­­recsényi Dezső dr. előadása. 5.30. Takács Jenő zongorázik. 0.10. „Pályaválasztás és gaz­dasági élet.“ Laky Dezső dr. előadása. 6.30. ,,A pacsirta 14 operett előadása a Stúdióból. 8.40. A rádió külügyi negyed­órája. 9. A rádió szalonzene­kara. 10. Ik­rek, időjárásjelen­tés. 10.20. Toll Árpád és ci­gányzenekara muzsikál. 11.20. Komor Géza jazz-zenekarának műsora. 12.05. Hírek. BUDAPEST II. 6.30. Párbe­széd Budapest nyári virágai­ról. 7. Cigányzene. 8.05. Gazda­sági előadás. 8.35. Hírek. Csütörtök, július 2 BUDAPEST I. 6.45. Torna, utána öt hanglemez (zeneka­rok). 7.20. Étrend. 10. Hírek. 10.20 és 10.45. Felolvasás. 12. Déli harangszó, időjárásjelen­tés. 12.05. Katonazene, közben: Hírek. 1.20. Időjelzés, időjárás­jelentés. 1.30. Ákom Lajos férfi énekötöse. 2.40. Hírek, ét­rend, élelmiszerárak. 4.15. Viz­­váry Mariska előadása a ház­tartásról. 4.45. Időjelzés, idő­­járásjelentés, hírek. 5. Kilenc hanglemez (nagy zenekarok). 6. Takács Jenő előadása hang­lemezekkel. 6.30. Karácsonyi Margit magyar nótákat énekel cigányzenekísérettel. 7.30. Rátz Kálmán előadása. 8. Ligeti Dezső énekel. 8.35. Liszt Fe­renc tanítványairól beszél Papp Viktor. 9.40. Hirek, időjárásje­lentés. 10. Scholtz János gor­­donkázik. 10.40. Ottlik György francia nyelvű előadása. 11. A rádió szalonzenekara hét számot muzsikál. 12.05. Hirek, BUDAPEST II. 7.30. Hat ke­ringő, hanglemezen. 8. Radó Antal előadása. 8.30. Hirek. 8.55. A Gutenberg—Adler-jazz hangversenye. ■ 13 «■ 1 U ^J Irt A: GERGELY MÁRTA ^ — Azt már nem tudom, — mondta és kalapjához emelte a kezét. Én köszönöm­ jó éjszakát, és elvál­tunk. A hold emelkedőben volt a park fekete fái fölött. Vacsora után, mint minden este, mikor csak türsiető idő volt, sétálni mentem­. A kastély felé kerültem. Nem nagyon régi, nem is nagyon nagy, barokk stilü, egyeme­letes épület volt ez, városi háznak is építhették volna nyugodt, közvetlen homlokzatával. Egy városi utca házai közt talán nagynak is tűnt volna, míg itt a hárs­fák is túlnőttek rajta és pompás törzseikkel erősebb­nek látszottak könnyed falainál. A hold a finoman raj­zolt tetőre világított zöld fénnyel, én megálltam és hal­kan fütyülni kezdtem, mert elég messze voltam a ház­tól és mert mást nem tehettem. Három ablak volt vilá­gos odafönt, én nem tudtam, melyik szoba ablakai, mert még nem jártam­ ,a kastélyban. Nagy csönd volt itt is, szívós, igazi csönd, melyet semmi módon sem tudtam volna megtörni, ha kiabálok és dörömbölök, akkor sem, mert csak annál súlyosabbá válik. Tovább­mentem a fűben zörgő levél­ csontvázak között. A fő­úton, mely a kapuhoz vezetett, námán, fiatalos ügyet­lenséggel egy nagy sötét kutya ugrott elébem és hosz­­szúfülű fejét a kezemhez nyomta. Nem­ ismertem a ku­tyát, még sohasem láttam, a báróé volna? Nem a báróé volt. Egy asszony, fedetlen sima fejjel, kis kerek pa­­rasztkonttyal a nyaka fölöt, velem szemberfordulva állt az út közepén. Marika volt, a báró szeretője, a pályaőr felesége, lompos fekete bundában, magastermetű­, tes­tes nő, világosbarna hajjal. Ekkor láttam először és biccentve köszöntem felé. Ő meg se mozdult, egyene­sen állt nagy félcipőivel a fehéres után, a ház­­lámpa­­fénye hajára hullott és a bunda gallérjára. Gyorsan másfelé indultam, mert az az asszony mosolygott. Hazasiettem és lámpát gyújtottam a szobámban, mely igen tágas volt, nehéz falakkal és mély ablakok­kal, a park felé nézett és tulajdonképpen Szántóék nagy lakásának egy messze fekvő szobája volt, hosszú, földszintes épületben. Az asztal fölött gyöngyös lámpa függött, melybe csak nem régen vezették be a villamos áramot. Sokszor gondoltam erről a régi lámpáról, hogy lesütött szemfényével, ravaszkodóan együgyű­, kék és vörös apró virágaival régi orcellánján, alapjában a csöndes, legnagyobb szenvedély ámpolnája lehetne, hi­szen körülötte mindig sűrüvérű emberek­ éltek és aki megalkotta, az sem lehetett békés ember. Porcellán­­festő volt és mint a legtöbb mindennapi ember, fenékig ismerhette az életet, azért nem tulajdonított különös jelentőséget a művészetnek. Csupa ilyen ember él a vi­lágon, csupa sürüvérű ember, ki az, akit nem lehet annak nevezni? Most körüljártam a szombámat és le­ültem a díványra. Szemben a könyveim, kissé rendet­lenül, a régi, rosszlábú polcon, mint öreg emeletes házban, tehetetlenül várták az idő múlását. Egy légy szállt a lámpára, árnyéka a falon óriás és villámgyors fecskeként cikázott. Letettem a cipőmet, nagyot kop­­pant. Homályosan éreztem, hogy szükségem lenne va­lamire, a csönd pólyába csavarta a fejem és cigarettára gyújtottam. Egypár apró dolog jutott eszembe, ami napközben tülént velem, a tanítónő arca és a kontyos asszonyé, töprengésre vagy éles érzésekre is lett volna pedig anyagom. Reggel vasárnap volt. Csak úgy, mint máskor, ko­rán bementem az irodába és átnéztem a postát, melyet Ferkó hozott át Törökbányáról. Kilenc órakor a báró nyitott be hozzám az angol fiatalember társaságában, Szántó nem volt velük. Én nem tudok angolul, nem értettem a társalgásukat, udvariasan és figyelmesen néztem rájuk. A báró szürke ulszert viselt és néha rámpillantott szarkalábas, távoli szemével, mint aki látni akarja, ott vagyok-e még, ahol álltam. Az angol leült az írógéphez és rövid levelet szerkesz­tett, nevetve bajlódott a számára bizonyára szokatlan betű­beosztással. Úgy láttam, hogy az angol fiatalem­bernek még mozdulatai is merőben mások, mint a mi mozdulataink, de lehet, hogy csak mert tudtam róla, hogy idegen. A báró nem ült le. Nos, ő is idegen em­ber, ha ért is magyarul. Elnéztem kicsiny, szikár ke­zét, mellyel a szivart tartotta és eszembe jutott az asz­­szony, akit az este láttam a parkban. Ami ezek között van, az is szerelem lehet? Két ilyen ember, milyen messze esnek az élet főútvonalaitól, az egyenes elkép­zelésektől, ahogyan az életről például én gondolkodni szoktam. Hiába nézem a bárót, nem tudok kiokosodni rajta, éretlen gyerek vagyok hozzá képest, azonfelül még szolga is, jelentéktelen ember, akitől senki sem függ. Ő már volt miniszter is, születése óta nagy fogal­makat hordoz. Délután gyalogosan indultam el a vasárnapi széles csendben. Reggel óta az volt a tervem, hogy átmegyek Törökbányára és megmondom a tanítónőnek, hogy a báró tényleg megvette a Lámpásvölgyet. Ezért ugyan nem volt érdemes átmenni, mert ez nyilvánvaló volt, mihelyst a báró rendelkezett a völgy felől. Mégis el­indultam, mert más dolgom úgyse volt és útközben gondolkodtam, hogy várjon megmondjam-e azt is, amit a földgázról hallottam — de mind márt elhatároz­tam, hogy erről nem beszélek. Ilyesmi az állásomba kerülhet és mi szüksége lehet a tanítónőnek arra, hogy értesüljön a báró terveiről? Egy órától fél négyig meg* állás nélkül gyalogoltam. A Lámpásvölgy ügyét egy*­általán nem tartottam jelentősnek és azt gondoltam, hogy talán a tanítónő is társaság után vágyódik, azért érdeklődött a részletek iránt. Magam sem tudomé, miért, talán jó ösztönből, a Lámpásvölgy felé vettem az utam és szerencsém volt, mert a tanítónőt a tilalom ellenére is itt találtam, nem is egyedül, hanem egy fehérfejű kis öregember társaságában. Az útról láttam meg őket, jó magasról, a két kis alak odalent kerek tisztáson álldogált, zöldes és sárga, ragyogó árnyékok­ között. A tanítónő szürke szoknyát és világosabb szürke o­blúzt viselt. Ahogy az úton fönt megálltam, rögtön észrevett, intett a mélyből meghatóan kicsiny karjával, úgy, hogy nekem pillanatra álomszerű érzés sem támadt. Vaktában lefelé indultam a hegyoldalon. Mintha tengerfenékre szállnék, egyre úgy éreztem és kis idő múlva a magányos fák között állva, nem is tud­­tam­ mingyárt, hogy merre menjek. Megbámultam az erdő földjének életét, színekben, mohákban, össze- vissza kövecses bujaságban, amilyen nyelven már ér* tettem valamit a világ néma lakóinak életéből. Nem is siettem túlságosan, de egyszercsak mégis odaértem. A­ tisztáson világosság fogadott, ott álltak ketten, a tani*­tónő eleven, kékszemű, kissé kipirult arccal és mellettem a soványka öreg, vékony arcán valami feszült, meg­­döbbentő várakozással. Az öreg ember vak volt, arca­ nem játszott, mint másoké.­­ — Kezét csókolom — mondtam kissé hangosan,, Kezet fogtam a tanítónővel és megmondtam nevemet a vaknak. — Nos — kérdezte a tanítónő —, valami hírt hozott nekünk? ' — Semmi érdemeset “ mondtam' készséggel. —* Csak annyit tudok, hogy a gazdám földjén állunk. ’ Most megszólalt a vak, s— A báró úr megvette a völgyet? Megvette?, A hangja repedt volt és olyan nehéz, mintha mindeét szó kimondásához egész erejére lenne szüksége* — ígéri —­ mondtam bizonytalanul —, talán,, B J — Nem, semmi — mondta a vak gyorsan —** a do­­log úgy áll, hogy én*** de hiszen ön nem is tudja, ki vagyok. Nevem Krisztián, gyógyszerész, Irmának ro­kona vagyok. Minden héten kijártam ide a völgybe.* húsz esztendő óta, i ■ -« •” #*■*' " : Botjával koppantott a földön. » ű — Én szerettem volna megvenni — mondta aztán* vak arcát a fényes, lágy levegőbe emelve. A tanítónő nyugodtan állt mellettünk, én sajnálkozó képet vág­tam és kissé feszengve néztem a közelálló kecses fák’ felé. Az öreg ember, szörnyű magányában, őrültként állt közöttünk. Úgy látszik, ezt ő maga is érezhette* mert elmosolyodott és igyekvő hangon mondta:­­ — Persze én vagyok az oka, mert már megvehet* tem volna. Ha el tudom határozni magam, már meg* vehettem volna. " Ez a mondat megint tragikus tompaságba fulladt­, hiába volt, hogy mosollyal indították útnak. Megmoz­dultam álló helyemben, a tanítónőre néztem, mert in­kább vele akartam beszélgetni és majdnem hogy hara­gudtam a félénken beszélő vakra. — A gyerekeket persze már nem merte kihozni­­, kisasszony. — Ma nem is akartam — mondta a leány —, nem jövünk minden héten kirándulni. De igaza van, nem is mernék dacolni olyan úrral, mint a maga gazdája. Elindultunk a mély úton. — És más kirándulóhely nincs a környéken, ahova eztán járhatnának? — kérdeztem. r.­­ Rámnézett mulatva. — Az egész környék csupa erdő — mondta —, talán tudja maga is? Igazán nem esünk kétségbe a maguk’ tilalma miatt, egyik völgy, vagy a másik, nem mindegy? — Nektek igazán mindegy .—■ mondta békésen a vak. A tanítónő hozzám fordult és beszélt valamit a régebbi vasárnapokról. Persze, a gyerekeket nem csak az ábécére, de a játékra és munkára is meg kell vala­kinek tanítani. Erre jók a vasárnapok. Délelőtt a templom, délután az erdő, a jó tanító örömmel szen­teli minden idejét a gyerekeknek. Mert ki is törődik ezekkel az apróságokkal a tanítón kívül? A szülők­ örülnek, ha enni adhatnak nekik. — Születés és vér — mondtam a tanítónőnek —­ nagyrészt úgyis eldöntik az ember sorsát. — Igen? — mondta a lány. — Nos, én nem is kí­vánnék egyebet, mint csak azt, hogy mindenki elérje a maximumot, ami telik tőle. Teljesen beérném eny­­nyivel. A vak ember nem beszélt, nem lehetett tudni, ránk figyel-e, vagy pedig valami másra. Megálltunk a völgy kijáratánál. — Meg fogom próbálni megvásárolni a báró úrtól­ a völgyet — mondta egyszerre és felénk fordult. —■ Eső után köpönyeg — mondta Irma, a tanítónő­­—, a báró nem azért vette meg, hogy magának most eladja. (Legközelebbi számunkban folytatjuk.)­­

Next