Esti Kurir, 1936. október (14. évfolyam, 225-251. szám)
1936-10-01 / 225. szám
r —» **« 'i-|» a* mnfi: HRLHflTflTLfln SZ€R€lffl€S€K : ^ Budapest, 1936 FdsXftrkCSZtd: RASSAY KÁROLY október, csütörtök A frankjavaslat vitája a szenátus előtt Svájcban kitört a vásárlási láz - Amerika valutaegyezményre szólítja fel a világ államait Paris, szeptember 30. (Havas.) A szenátus ülését délelőtt háromnegyed 10 órakor nyitották meg. Az ülésen megjelent Auriol pénzügyminiszter és a kormány több más tagja is. Az ülés megnyitása után Gardey, a szenátus pénzügyi bizottságának előadója beterjesztette a bizottság jelentését a kormány pénzügyi javaslatáról. A jelentés beterjesztése után a szenátus kimondotta, hogy haladéktalanul megkezdi a javaslat vitáját. Ezután Gardey megindokolta a pénzügyi bizottság jelentését. Gardey szenátor, a szenátus pénzügyi bi■toUságának előadója a pénzügyi bizottság jelentésének megindokolása során kifejtette, hogy a javaslatba hozott rendszabályok nem jelentik a valuták olyan természetű kiigazítását, mint például az a tervezet, amelyet Caillaux 1925-ben ajánlott és amely határozott kötelezettséget foglalt magában az érdekelt államok részéről valutáik egymáshoz való szilárd viszonyának fenntartása tárgyában. Nem becsüli alá az angol, amerikai és francia kormány közös nyilatkozatának baráti jellegét, de Utal arra, hogy ez nem foglal magában semmiféle kötelezettséget, sem a devizák preparitása, sem a tőkék és áruk forgalmát megakadályozó rendszabályok tárgyában. — Tény — folytatta Gardey, — a kormány kikerülhetetlenné tette a frank értékcsökkentését. Az a kérdés, várjon ennek megvalósítására olyan módot választ-e, amely szilárd „pénzhez juttatja az országot, előmozdítja a pénzügyek rendbehozatalát és fellendíti a közgazdaságot. Gardey utalt arra, hogy Angliában és Belgiumban a pénzügyek rendbehozatalának siettetése céljából lényegesen csökkentették az állami kiadásokat. Ezzel szemben a kormány javaslata növeli a kadásokat. Másfelől a javaslat nem tartalmaz semmiféle rendszabályt, amely megakadályozná az árak gyors növekedését a kiskereskedelemben. A pénzügyi bizottságot ezek a megfontolások vezették a képviselőház által megszavazott pénzügyi javaslat megvitatásában, móval csak saját maga segíti elő a drágulást. Szerdán reggel az üzletek és áruházak előtt igen sok városban már hosszú sorokban állottak a vevők, hogy minden pénzüket áruba fektessék, mielőtt még a kereskedők is leszámítolják a devalvációt. Egész Svájcban megkezdődött tehát a tárgyi értékekbe való menekülés. A közönség főleg cipőt, ruhaszövetet és ruhát vásárol, megindult azonban a roham az élelmiszerüzletek ellen is, főleg a nem romlandó élelmicikkeket vásárolják naagy tételekben, mint például cukrot és konzerveket. Az egyes kantonok kormányai a Bernből kapott utasítás értelmében szerdán reggel árellenőrző bizottságokat alakítottak, amelyek sürgősen hozzálátnak a fontosabb árucikkek összeírásához, hogy azután ellenőrizhessék a fogyasztás mértékét és megakadályozzák a készletek váratlan kiapadását. Főleg a szén-, benzin-, gabona-, olaj- és takarmánykészleteket írják össze. Az előadó a „társadalmi rendelkezések" ellen Gardey ezután kifejtette, hogy a bizottság elfogadásra ajánlja nevezetesebb módosítások nélkül a javaslat első címének cikkelyeit, amelyek a valutaügyi rendelkezéseket tartalmazzák, kéri azonban azoknak a cikkelyeknek a kikapcsolását, amelyek az úgynevezett „társadalmi rendelkezéseket” foglalják magukban. Az a felfogás ugyanis, hogyha ezek a rendszabályok általánosak és széles körre kiterjednek, azzal a kikerülhetetlen következménnyel járnak, hogy megsemmisítik a valutaügyi reform hatását és így belső el alentmondást visznek bele a javaslatba. Másfelől, ha ezek a rendszabályok csup pán azt célozzák, hogy elhárítsák azokat a főbb hátrányokat, amelyeket frank érték- csökkenése maga után vonhat, figyelembe kell venni, hogy ma még nem tudható, milyen hátrányos következmények fognak mutatkozni. Nem tételezi fel sem a bizottság, sem a kormány, hogy az értékcsökkenés már ma kikerülhetetlenül drágulásra vezet a kiskereskedelemben. Bárhogy álljon is a dolog, ha drágulás következik be tényleg, a szükséges rendszabályokról csupán akkor lehet tárgyalni, amikor ez a drágaság már némileg állandósult és szélesebb körben éreztette hatását Gardey fejtegetéseit az égési szenátus élénk helyesléssel fogadta. Az általános helyeslésben csupán a két kommunista szenátor és néhány szocialista szenátor nem vett részt. Svájcban kitört a vásárlási láz Genf, szeptember 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Svájcban kitört a vásárlási láz. Miután a nemzeti tanács a hajnali órákban végleg megszavazta a devalvációs törvényt, a svájci frank leértékeléséhez most már semmi kétség sem fér többé és a nagyközönség is kezd leszámolni ezzel a befejezett ténynyel. A kormány ugyan a leggyorsabban életbe akarja léptetni a devalvációval kapcsolatos gazdasági szükségrendeleteket és mindent meg akar tenni a létfentartási költségek drágulásának megakadályozása érdekében, ezek az intézkedések azonban egyelőre még nem éreztetik hatásukat és az összes üzletekben és áruházakban megindult az áremelkedés. Hiába intik a hatóságok a közönséget, hogy ne vásároljon, mert az üzletek megrohant. Morgenthau felhívása London, szeptember 30. A Morning Post washingtoni jelentése szerint Morgenthau, az Egyesült Államok pénzügyminisztere, nyilatkozatban felhívta a világ összes államait, csatlakozzanak az angol-francia-amerikai valutáns megállapodáshoz. — Nagyon célszerű volna — így szól a nyilatkozat, — ha minél többen csatlakoznának hozzánk. Ne tartson vissza más országokat az, hogy nincs valutakiegyenlítési alapjuk. Az utóbbi mondatból amerikai pénzügyi körök arra következtetnek, hogy az amerikai dollárkiegyenlítési alap megakadályozná a valutaárfolyamok bármily irányú hevesebb hullámzását. Egyébként tegnap ismét megindult az aranyáradat Amerika felé. Angliában 4,964.000 dollár, Kanadában 1,822.000 dollár értékű, ma pedig ugyancsak Angliába további 7,116.000 dollár értékű aranynak Amerikába szállítására béreltek hajóűrt. Ezt az aranykivándorlást azonban már nem valutapánik indította meg, hanem ellenkezőleg, az aranypánik. A világ aranyhalmozói ugyanis attól tartanak, hogy többé, nem számíthatnak újabb áremelkedésre és sietnek dugaranyukat dollárra beváltani.. A City valószínűnek tartja,hogy a három valutakiegyenlítő alap rövidesen megkezdi a piacra dobott tömegek alátámasztó-vásárlását, hogy fékezze az aranyár zuhanását, amely , megzavarhatná a dollár-font-frank-árfolya- mok egyensúlyát A népszövetségi reformja (A. Gy.) Magyarország főmegbízottja, Tánczos Gábor tábornok a Nemzetek Szövetségének közgyűlésén — belekapcsolódva Eden angol külügyminiszter múltkori beszédébe,s-s- kifejtette azokat a szempontokat,armelyeknek a hivatalos magyar felfogás szerint irányadóknak kell lenniök, hogy a Népszövetség további és az eddiginél eredményesebb működését biztosítsák. Magára a beszédre nem kell bővebben kitérnünk. Annak ismert tartama a magyar közvélemény helyeslésével találkozott. Túl ezen a megállapításon azonban örömmel kell magát a téstyt is üdvözölnünk, hogy a magyar megbízott nem mulasztotta el az alkalmat, hogy a Népszövetség munkaképességének fokozására megtegye konkrét javaslatait s ezáltal is tanujelét adja Magyarország készségének arra, hogy minden csalódás, kiábrándulás ellenre, úgy mint eddig, ezentúl is hajlandó közreműködni a nemzetközi kiengesztelődésnek és a fielife biztosításának munkájában. Viszont senki sem tagadhatja, Hogy a Népszövetség jelen szerkezetében és gyakorlatában rengeteg hiányosságot és eredeti rendeltetésétől való eltérést mutat fel. Hogy tehát az egész intézmény szervezetében és működésének eddigi mikéntjében reformálásra szorul, azzal is tisztában van mindenki, akinek szeme előtt ott van az eredetileg kitűzött cél. Ezt legutóbb nem kisebb tényező, mint az angol külügyminiszer is elismerte. Szembe kell azonban szállni a nemzetek békés együttműködésére törekvő minden embernek és minden államnak azzal az utóbbi időben divatossá vált felfogással, hogy a szervezeti és gyakorlati hibák folytán nem mindig sikeresen és nem mindig igazságosan működő intézmény maga fölösleges, sőt kártékony s hogy azzal a legjobb minden közösséget megtagadni. Ez a felfogás helytelen és mindenekfelett veszedelmes az olyan magukra hagyott kis nemzetekre, mint amilyenek mi is vagyunk. Ha valakinek, úgy nekünk magyaroknak van elsősorban szükségünk olyan nemzetközi fórumra, ahol sérelmeinket és jogos kívánságainkat az egész világ színe előtt szóvá tehetjük. Ha valakinek érdeke, hogy a valamennyi európai állam egyensúlyát és a kis és nagy nemzetek egyenjogúságát biztosító szervvé fejlődjék a Népszövetség, úgy ez elsősorban a mi érdekünk, akik egyébként könnyen az egymással versengő hatalmi csoportok kezében egyszerű sakkfigurává süllyedhetünk, amelynek sorsáról, sőt puszta létéről kívülünk álló, nálunk hatalmasabb erők döntenek. Tánczos beszédében helyesen mutatott rá, hogy a regionális egyezmények hálózata a kisebb nemzetek jogait veszélyeztető kat,tonai szövetségek régi rendszerének felújítását jelentik, ami nem hozható összhangba sem a béke biztosításának őszinte akaratával, sem a népszövetségi egyességokmány szellemével. Kétségtelen, hogy ezzel a rendszerrel szemben — amelynek jellemző módon a szovjet megbízott kell a védelmére — kívánatos a Népszövetséget a kölcsönös biztonságnak azzá a központi szervévé fejleszteni, amely ennek a feladatnak hatékonyan meg is tud felelni és elveszi a fegyveres erőre támaszkodó s a biztonság szolgálatának ürügyével fellépő más csoportosulásoktól az erkölcsi jogosultságnak a lát-a