Esti Kurir, 1936. október (14. évfolyam, 225-251. szám)

1936-10-01 / 225. szám

r —» **« 'i-|» a* mnfi: HRLHflTflTLfln SZ€R€lffl€S€K : ^ Budapest, 1936 FdsXftrkCSZtd: RASSAY KÁROLY október,­­ csütörtök A frankjavaslat vitája a szenátus előtt Svájcban kitört a vásárlási láz - Amerika valuta­­egyezményre szólítja fel a világ államait Paris, szeptember 30. (Havas.) A szenátus ülését délelőtt háromnegyed 10 órakor nyitották meg. Az ülésen megjelent Auriol pénzügyminiszter és a kormány több más tagja is. Az ülés megnyitása után Gardey, a szenátus pénzügyi bizottságának előadója beterjesztette a bizottság jelentését a kormány pénzügyi javaslatáról. A jelentés beterjesztése után a szenátus kimondotta, hogy haladéktala­nul megkezdi a javaslat vitáját. Ezután Gardey megindokolta a pénzügyi bizottság jelentését. Gard­ey szenátor, a szenátus pénzügyi bi­­■toUságának előadója a pénzügyi bizottság jelentésének megindokolása során kifejtette, hogy a javaslatba hozott rendszabályok nem jelentik a valuták olyan természetű kiigazí­tását, mint például az a tervezet, amelyet Caillaux 1925-ben ajánlott és amely határozott kötelezettséget foglalt magá­ban az érdekelt államok részéről valutáik egy­máshoz való szilárd viszonyának fenntartása tárgyában. Nem becsüli alá az angol, amerikai és francia kormány közös nyilatkozatának baráti jellegét, de Utal arra, hogy ez nem­ foglal magában semmiféle kötelezettséget, sem a devizák preparitása, sem a tőkék és áruk forgalmát megakadályozó rendszabá­lyok tárgyában. — Tény — folytatta Gardey, — a kormány kikerü­lhetetlenné tette a frank értékcsökkentését.­­ Az a kérdés, várjon ennek megvalósítá­sára olyan módot választ-e, amely szilárd „pénzhez juttatja az országot, előmozdítja a pénzügyek rendbehozatalát és fellendíti a közgazdaságot. Gardey utalt arra, hogy Ang­liában és Belgiumban a pénzügyek rendbe­hozatalának siettetése céljából lényegesen csökkentették az állami kiadásokat. Ezzel szemben a kormány javaslata növeli a kadá­­sokat. Másfelől a javaslat nem tartalmaz semmiféle rend­szabályt, amely megakadályozná az árak gyors növekedését a kiskereskedelemben. A pénzügyi bizottságot ezek a megfonto­lások vezették a képviselőház által megsza­vazott pénzügyi javaslat megvitatásában, móval csak saját maga segíti elő a drágulást. Szerdán reggel az üzletek és áruházak előtt igen sok városban már hosszú sorokban állottak a vevők, hogy minden pénzüket áruba fektessék, mielőtt még a kereskedők is leszámítolják a devalvációt. Egész Svájcban megkezdődött tehát a tárgyi értékekbe való menekülés. A közönség főleg cipőt, ruhaszövetet és ruhát vásárol, megindult azonban a roham az élelmiszerüzletek ellen is, főleg a nem romlandó élelmicikkeket vá­sárolják naagy tételekben, mint például cuk­rot és konzerveket. Az egyes kantonok kormányai a Bernből kapott utasítás értelmében szerdán reggel árellenőrző bizottságokat alakítottak, amelyek sürgősen hozzálátnak a fonto­sabb árucikkek összeírásához, hogy azután ellenőrizhessék a fogyasztás mér­tékét és megakadályozzák a készletek várat­lan kiapadását. Főleg a szén-, benzin-, ga­bona-, olaj- és takarmánykészleteket írják össze. Az előadó a „társadalmi rendelkezések"­ ellen Gardey ezután kifejtette, hogy a bizottság elfogadásra ajánlja neveze­tesebb módosítások nélkül a javaslat első címének cikkelyeit, amelyek a valutaügyi rendelkezéseket tar­talmazzák, kéri azonban azoknak a cikkelyeknek a kikapcsolását, amelyek az úgynevezett­­ „társadalmi rendelkezéseket” foglalják magukban. Az a felfogás ugyanis, hogyha ezek a rendszabályok általánosak és széles körre kiterjednek, azzal a kikerülhetetlen követ­kezménnyel járnak, hogy megsemmisítik a valutaügyi reform hatását és íg­y belső el­ a­lentmon­dást visznek bele a javaslatba. Másfelől, ha ezek a rendszabályok csup­­ pán azt célozzák, hogy elhárítsák azokat a­­ főbb hátrányokat, amelyeke­t frank érték-­­ csökkenése maga után vonhat, figyelembe kell venni, hogy m­a még nem tudható, milyen hátrá­nyos következmények fognak mutat­kozni. Nem tételezi fel sem a bizottság, sem a kormány, hogy az értékcsökkenés már ma kikerülhetetlenül drágulásra vezet a kiskeres­kedelemben. Bárhogy álljon is a dolog, ha drágulás következik be tényleg, a szükséges rendszabályokról csupán akkor lehet tárgyalni, amikor ez a drága­ság már némileg állandósult és szélesebb körben éreztette hatását Gardey fejtegetéseit az égési szenátus élénk helyesléssel fogadta. Az általános he­lyeslésben csupán a két kommunista szená­tor és néhány szocialista szenátor nem vett részt. Svájcban kitört a vásárlási láz Genf, szeptember 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Svájcban kitört a vásárlási láz. Miután a nemzeti tanács a hajnali órákban végleg megszavazta a devalvációs törvényt, a svájci frank leértékeléséhez most már semmi kétség sem fér többé és a nagyközön­ség is kezd leszámolni ezzel a befejezett tény­­nyel. A kormány ugyan a leggyorsabban életbe akarja léptetni a devalvációval kap­csolatos gazdasági szükségrendeleteket és mindent meg akar tenni a létfentartási költ­ségek drágulásának megakadályozása érde­kében, ezek az intézkedések azonban egy­előre még nem éreztetik hatásukat és az összes üzletekben és áruházakban megindult az áremelkedés. Hiába intik a hatóságok a közönséget, hogy ne vásároljon, mert az üzletek megrohant. Morgenthau felhívása London, szeptember 30. A Morning Post washingtoni jelentése sze­rint Morgenthau, az Egyesült Államok pénz­ügyminisztere, nyilatkozatban felhívta a világ összes államait, csatlakozzanak az angol-francia-ame­­rikai valutáns megállapodáshoz. — Nagyon célszerű volna — így szól a nyilatkozat, — ha minél többen csatlakoz­nának hozzánk. Ne tartson vissza más or­szágokat az, hogy nincs valutakiegyenlítési alapjuk. Az utóbbi mondatból amerikai pénzügyi körök arra következtetnek, hogy az amerikai dollárkiegyenlítési alap megakadályozná a valutaárfolyamok bármily irányú hevesebb hullámzását. Egyébként tegnap ismét megindult az aranyáradat Amerika felé. Angliában 4,964.000 dollár, Kanadában 1,822.000 dollár értékű, ma pedig ugyancsak Angliába további 7,116.000 dollár értékű aranynak Amerikába szállítására béreltek hajóűrt. Ezt az aranykivándorlást azonban már nem valutapánik indította meg, hanem ellenkezőleg, az aranypánik. A világ aranyhalmozói ugyanis attól tarta­nak, hogy többé, nem számíthatnak újabb áremelkedésre és sietnek dugaranyukat dol­lárra beváltani.. A City valószínűnek tartja,­­hogy a három valutakiegyenlítő alap rövidesen megkezdi a piacra dobott tömegek alátámasztó-vásárlását, hogy fékezze az aranyár zuhanását, amely , megzavarhatná a dollár-font-frank-árfolya-­­ mok egyensúlyát A népszövetségi reformja (A. Gy.) Magyarország főmegbízottja, Tánczos Gábor tábornok a Nemzetek Szövetségének közgyűlésén — belekap­csolódva Eden angol külügyminiszter múltkori beszédébe,s-s- kifejtette azokat a szempontokat,­­armelyeknek a hivatalos magyar felfogás szerint irányadóknak kell lenniök, hogy a Népszövetség to­vábbi és az eddiginél eredményesebb működését biztosítsák. Magára a be­szédre nem kell bővebben kitérnünk. Annak ismert tartam­a a magyar köz­vélemény helyeslésével találkozott. Túl ezen a meg­állapításon azonban örömmel kell magát a téstyt is üdvözöl­nünk, hogy a magyar megbízott nem mulasztotta el az alkalmat, hogy a Nép­szövetség munkaképességének fokozá­sára megtegye konkrét javaslatait s ez­által is tanujelét adja Magyarország készségének arra, hog­y minden csalódás, kiábrándulás ellen­re, úgy mint eddig, ezentúl is hajlandó közreműködni a nemzetközi kiengesztelődésnek és a fielife biztosításának munkájában. Viszont senki sem tagadhatja, Hogy a Népszövetség jelen szerkezetében és gyakorlatában rengeteg hiányosságot és eredeti rendeltetésétől való eltérést mu­tat fel. Hogy tehát az egész intézmény szervezetében és működésének eddigi mikéntjében reformálásra szorul, azzal is tisztában van mindenki, akinek szeme előtt ott van az eredetileg kitűzött cél. Ezt legutóbb nem kisebb tényező, mint­­ az angol külügyminiszer is elismerte. Szembe kell azonban szállni a nemzetek békés együttműködésére törekvő minden embernek és minden államnak azzal az utóbbi időben divatossá vált felfogással, hogy a szervezeti és gyakorlati hibák folytán nem mindig sikeresen és nem mindig igazságosan működő intézmény maga fölösleges, sőt kártékony s hogy­ azzal a legjobb minden közösséget meg­tagadni. Ez a felfogás helytelen és min­­denekfelett veszedelmes az olyan ma­­gukra hagyott kis nemzetekre, mint ami­lyenek mi is vagyunk. Ha valakinek, úgy nekünk magyarok­nak van elsősorban szükségünk olyan nemzetközi fórumra, ahol sérelmeinket­­ és jogos kívánságainkat az egész világ színe előtt szóvá tehetjük. Ha valakinek érdeke, hogy a valamennyi európai ál­­lam egyensúlyát és a kis és nagy nemze­tek egyenjogúságát biztosító szervvé fej­lődjék a Népszövetség, úgy ez elsősorban a mi érdekünk, akik egyébként könnyen az egymással versengő hatalmi csoport­­ok kezében egyszerű sakkfigurává sül­lyedhetünk, amelynek sorsáról, sőt puszta létéről kívülünk álló, nálunk ha­talmasabb erők döntenek. Tánczos be­szédében helyesen mutatott rá, hogy a regionális egyezmények hálózata a ki­sebb nemzetek jogait veszélyeztető kat,­tonai szövetségek régi rendszerének fel­újítását jelentik, ami nem hozható össz­hangba sem a béke biztosításának őszinte akaratával, sem a népszövetségi egyességokmány szellemével. Kétségte­len, hogy ezzel a rendszerrel szemben —­ amelynek jellemző módon a szovjet­ megbízott kell a védelmére — kívánatos a Népszövetséget a kölcsönös biztonság­nak azzá a központi szervévé fejleszteni, amely ennek a feladatnak hatékonyan meg is tud felelni és elveszi a fegyveres erőre támaszkodó s a biztonság szolgála­tának ürügyével fellépő más csoportosu­lásoktól az erkölcsi jogosultságnak a lát-­­a

Next