Esti Kurir, 1936. november (14. évfolyam, 252-275. szám)

1936-11-22 / 269. szám

1 % ' ^ •* • ■ WH ' ' ’ -r,* *'* Ml mUMMIUM SMMUMMR «” .'.41 MA:NAPTÁRSZErVÉNT. ~ggg|ggar Budapest, 1936 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY november 22. vasárnap A felkelők megkezdték a barcelonai kikötő blokádját /­Órákon belül­­ elfogják a rabló­gyilkos cigánylegényt Három emberélet terheli Varga Pál lelkiismeretét­ ­ Az Újlipót­városban történt kegyetlen rablógyilkosság tettesének személyazonos­ságát a rendőrség 24 óra leforgása alatt megállapította. Strisinger, Erzső ócskavas­­kereskedő gyilkosa Varga Pál cigánylegény, aki­­ áldozatát agyonverte és kirabolta, majd a pénzből nagy mulatságot rendezett és bevásárlásokat végzett. A főkapitányság bűnügyi osztályának de­­tektívcsoportjai, valamint az összes pest­­i környéki csendőrőrsök tegnap délután óta Most derült csak ki, hogy a veszedelmes cigány a Streisinger-féle gyilkosságon kívül, erősen gyanúsítható egy másik, egy eszten­dővel ezelőtt történt kegyetlen bűntény elkö­vetésével is. A nyomozás során ugyanis a fő­­kapitányság érintkezésbe lépett a csendőrség budapesti nyomozó alosztályával és itt meg­állapították, hogy Varga Pált a pomázi kettős rablógyilkos­ság ügyében is keresik, mert őt­ gyanúsítják Illés János és feleségé­nek megölésével. Egy esztendővel ezelőtt Po­­mázon, november végén meggyilkolva talál­ták házában Ülés János nyugalmazott­ állami útmestert és feleséget, született Székely Sa­roltát. Az útmester háza ebben az időben ja­vítás alatt állt s a tetőzet ki volt bontva. A rablógyilkos a tetőn, helyesebben a padláson keresztül az éjszakai órákban le­ereszkedett a konyhába, behatolt a hálószo­bába és egy vasdoronggal agyonütötte az átkaparót és feleségét. Szétvert koponyával találták meg másnap reggel a szerencsétlen végű­ öreg házaspárt. A lakás teljesen fel volt dúlva és ki volt fosztva. A csendőrség óriási apparátussal indította meg a nyomozást, de hosszú időn keresztül nem tudtak nyomra akadni. •­­ Nyolc-tíz héttel ezelőtt jelentkezett a po­­mázi csendőrségen egy asszony, aki váratla­nul előadta, hogy a gyilkosság napján — a­­bűntény az asszonyt azóta is állandóan fog­lalkoztatta —­­ Illés János háza előtt látta ólálkodni­­ Varga Pál cigánylegényt, aki egyébként Pomázra való és a környéken is­­ismerik. A csendőrség ezen a nyomon in­dult el és hamarosan kiderült, hogy a pomázi asszony bejelentése helyes irányba terelte a gyilkos utáni nyomozás munkáját. A csendőrség hamarosan megállapította, hogy or­bestiális kéttűs gyilkosság is rablás elkö­szakadatlanul hajszolják a gyilkos cigány­­legényt, aki akkor szökött meg az újpesti barakktelepen lévő lakásáról, amikor a de­tektívek el akarták fogni. A gyilkos Újpesten­ lakott a 18. barakk l-esz. számú lakásában. Vadházasságban élt egy Balog Katalin nevezetű leánnyal, akit­ nem akarták hozzáadni, mert a cigányok között is rabiátus, elvetemült, mindenre elszánt le­génynek ismerték, aki a legkisebb szóváltás­nál is azonnal bicskát ragadott. Körülbelül három hónappal ezelőtt mégis összekerült a szép cigányleán­nyal, akivel az újpesti ba­rakktelep egyik házában kapott lakást. vetésével csakugyan Varga Pál gyanúsítható, akit mindenfelé kerestek Pomázon, a kör­nyéken, valóságos haj­tó­vadászatot indítottak­ ellene, de nem találták meg sehol. A veszedelmes ember állandóan,­­ hétről­­hétre változtatta lakhelyét, természetesen sehol sem jelentette be magát. Budapesten nem merte magát meghúzni, de Pesterzsébe­ten, Kispesten, Újpesten,­­ Rákosszentmihá­­lyon, Rákospalotán tűnt fel néhanapján a cigánysor lakói előtt, akik valósággal retteg­tek tőle, a ki, ... Modern Rózsa Sándornak tartották, aki hi­hetetlen kegyetlenséggel bánt el mindenkivel, aki útját állta, viszont ha pénze volt, elment a cigányok közé és nagy dáridókat rendezett. Ilyenkor nyakra-főre hozatta az italokat­­ és ételeket, sőt , közeli ismerőseinek pénzt is adott.­ Most is ilyen nagy mulatságot rende­zett az újpesti barakktelep cigányaival, akik­nek egyszerre 50 liter bort és 10 liter pálin­kát hozatott a borzalmas gyilkosság napjá­nak délutánján és egész a hajnali órákig mu­latott velük együtt. 128 pengőt kapott a gyilkos az aranyórára A nyomozás munkáját Szrubián Dezső dr. rendőrtanácsos irányítja, Bártfay Ernő rendőrtanácsos, detektivfőnökhelyettes segít­ségével, míg a hajsza nagy munkája a Futó és Fazekas ■ detektivcsoportok tagjaira hárul. Természetesen ezenkívül más detektívcsopor­­tokat is bekapcsoltak a munkába. A pestkör­nyéki csendőrség láncszerűen kutatja át a hegyeket és barlangokat, mert biztosra veszik, hogy a cigánylegény valahol egy barlangban bújt el. Rádiókörözést is adtak ki ellene, amely sze­rint Varga Pál huszonötéves, nőtlen pomázi születésű szegkovács, magyarul és cigányul beszél, 175 centiméter magas, erősen gyanú­sítható Streisinger Ernő meggyilkolásával. A gyilkossággal gyanúsított cigány eltűnésekor fekete öltönyt és fekete lakkorrú, antilop­­betétes cipőt viselt. A meggyilkolt ócskavaskereskedő óráját megtalálták a zálogházban, ahol a gyilkos 128 pengőt kapott rá. Ugyancsak a cigány­legény lakásán találtak egy nadrágot, amely a bűntény elkövetésekor volt rajta, ezen vérnyomok, vércseppek vannak. Ezt a nad­rágot ma délelőtt beszállították a vegyvizs­gáló intézetbe, hogy megállapítsák, vájjon mitől erednek ezen a vércseppek. Ezzel a rendőri nyo­­ozás tulajdonképpen befejeződött, mert hiszen a bűncselekmény minden részlete teljesen tisztán áll a nyo­mozók előtt. Most már csak a veszedelmes gyilkos elfogatása van hátra és ez sem kés­het sokáig — a­­rendőrség biztosra veszi, hogy Varga Pál legfeljebb 24 órán­­belül hu­rokra kerül. Dáridózik­­ a gyilkos Varga Pál. ­ Ismét „izgattam" Írta: Apponyi György gróf Aminek az elmúlt évek tapasztalatai után matematikai pontossággal be kellett következnie, íme, az idén sem maradt ell a kir. ügyészség az Ottó örökös király születésnapja alkalmából megtartott va­­csora és ünnepi mise meghívóinak elkob­­zása iránt terjesztett elő indítványt. Előb­binek felelős kiadója én vagyok, utóbbiéi Cziráky József gróf felsőházi tag. Az el­­kobzási indítvány oka: a törvény köte­lező ereje ellen való izgatás, amelyet az­zal követtünk el, hogy a kir. ügyészség megítélése szerint „a meghívónak szö­­vege a Btk. 173. §-ában meghatározott bűntett törvényi ismérveit kimeríti, mert a törvény kötelező erejét támadja“. Vár­jon mi az az ország nyugalmát, a törvé­nyek uralmát veszélyeztető szöveg, amely­ „a Btk. 173. §-ában meghatározott bűn­tett (!) ismérveit kimeríti­* és amelynek elkobzása iránt intézkedni a kir. ügyész­ség legsürgősebb dolga volt? Sietünk megnyugtatni az olvasót. Az elkobzási in­dítvány oka a meghívók egész szövegéből a következő néhány szó volt: „Őfelsége II. Ottó, király". Ennyi és nem több. Ez a­ néhány szó az, amely „a bűntett ismér­veit kimeríti". Dr. Antalffy Manó vizsgálóbíró nyil­ván nem ismerte fel az idézett szavak­ban foglalt, az ország törvényes rend­jét fenyegető veszedelmet, mert az ügyészség megkeresésére hozott végzé­sében az elko­bzási indítványt elutasí­totta. Elutasító végzésének indokolásá­ban kimondja, hogy a kir. ügyészség ál­láspontja téves. Elismeri, hogy az 1921. évi XLVII. t.-c. „tekintet nélkül arra, hogy, amint az a törvényjavaslatból, a nemzetgyűlés közjogi bizottságának je­lentéséből, a nemzetgyűlés tárgyalási naplójából kitűnik, kényszerítő körül­­mények behatására jött létre és a Bu­dapesti Közlönyben gyászkeretben jelent meg, élő és hatályos törvény. Kötelező erejének megtámadása tehát kétségtele­nül kimerítené a Btk. 173. §-ába üt­köző bűntett jogi és í tényálladéki ele­meit". De: „a meghívónak a kir. ügyész­ség által inkriminált szavai: «Őfelsége II. Ottó király, a törvény által használt «megtámadja» kifejezésnek sem köz­napi értelemben vett, sem jogi fogalmát nem fedi". „A Btk. 173. §-ának minisz­teri indokolása szerint még bírálat és vitatás tárgyává is tehetők jogi és tár­sadalmi intézmények, anélkül, hogy a talán téves bírálat büntetés alá esnék. A támadás a szenvedély felkeltésére, a bí­rálat a nyugodt meggyőzésre számít. A meghívó szövege még eddig a megenge­dett bírálatig sem jut el, annál kevésbé tartalmaz a törvény által megkívánt tar­talmú támadást az 1921. évi XLVII. t.-c. rendelkezé­sei ellen. Valakit azért, mert az 1921. évi XLVII. t.-c. ellenér Ottót királynak tartja s ennek a véleményé­,­nek kifejezést ad, a Btk. 171. §-ába­n meghatározott módon épp ug­y nem le­­het felelősségre vonni, mint azt(» aki .pl« az 1921. XXXIII. t.-c.-be foglalt béke­­szerződés ellenére sem ismeri el, hogy Erdély Romániához, a Felvidék Cseh­szlovákiához, a Bácska Jugoszláviához tartozik államjogilag s ennek a vélemé- I nyének akár sajtó táján is hangot ad.

Next