Esti Kurir, 1937. január (15. évfolyam, 15-25. szám)

1937-01-30 / 24. szám

KURÍR postája Véres küzdelem a hómunkáért Tekintetes Szerkesztőség! Örömmel látom, hogy az Esti Kurír helyt ad a kisemberek panaszainak. Nem a magam nevében kérek szót, ha­nem azok részére szeretnék némi mél­tányosságot kieszközölni, akik a leg­­szomorúbb keresetre vannak rászorul­va: a hólapátolásra. Hazafelé menet két munkásfelvevőhely mellett megyek el és mindennap tumultuózus jelene­teknek és gyakran véres verekedések­nek vagyok a tanúja. Egyetlen szál rendőr tartja fen­­tt a rendet, de egy rendőr nem tudja megakadályozni, hogy ezek a szerencsétlen emberek, akik itt százával jelentkeznek, ne igye­keznének egymást megelőzni a felvé­­vételnél. Amíg a rendőr a felvevőhely előtt áll, a sor végén a gyengébbeket néhány ökölcsapással hátrább küldik, gyakran be sem engedik állni a sorba. Nem lehetne ezeket a csúnya eseteket még egy rendőr kiküldésével megaka­dályozni? Tisztelettel: (aláírás.) lauznak­­ ezt a gúnyképet levenni, miután a BSzKRT, tudomásom szerint, bármilyen vallású egyéneknek a pén­zét is elfogadja. Soraim szíves közlését kérem és vagyok, mély tisztelettel Bakonyi Sándor, ha olvasó. * * Kevés a postaszekrény Tisztelt Szerkesztő Úr! Sok furcsaság van ebben a város­ban, amelyek között nem­ egészen utolsó az a „jelenség", hogy érthetet­lenül kevés postaszekrény áll a kö­zönség rendelkezésére. Az ember a legforgalmasabb útvonalakon, a város szívében néha percekig állhat gon­dokba merülve, amíg rájön, hogy hol is lehet a legközelebbi postaláda. Tu­domásom szerint a posta motoros bi­ciklin szedi össze a leveleket és így igazán mindegy lenne, hogy néhány postaládával többet kell a levélgyű­jtő motorkerékpárosoknak kiüríteniök. Hogy mindjárt példát is mondjak, megemlítem: a Wesselényi-utca és Erzsébet-körút sarkán a páratlan ol­dalon áll egy postaszekrény. A legkö­zelebbi szekrény ezen az oldulon a Rákóczi-út kereszteződésén túl van, valahol a Népszínház­ utca sarkán, a páros oldalon pedig az Emke-ká­­véház előtt. Mármost, ha valaki vélet­lenül, mondjuk az Erzsébet­ körút 9-es szántban lakik, a Newyork-palotában, akkor elgyalogolhat a Népszínház­­utcáig, vagy esetleg a rendkívül for­galmas útvonalon kell neki átmenni, hogy levelét bedobh­assa. De ennél természetesen sokkal na­gyobb távok is vannak a postaszekré­nyek elhelyezését illetően. Ezen aztán könnyű volna segíteni, a közönség is hálás lenne az előzékenységért és ta­lán több levelet is írna, őszinte kö­szönettel EGY MEGRÖGZÖTT LEVfil.ÍRÓ. * * PÁRISI FINTOR Mélyen tisztelt Szerkesztő úr! Az «Új Nemzedék­ egyik legutóbbi számában -Csodálkozom» címmel, Fintor aláírással egy úgynevezett hu­moros cikket olvastam a párisi ide­genforgalomról. Fogalma sincs az ille­tőnek Párisról! Párisban nem gorom­ba a taxisuffőr, amint ő írja, viszont nem fogadják az utast „alázatos tisz­telettel]. A párisi egyébként sem go­romba, de igen helyesen nem is alá­zatos. A villamos és az autóbusz kalauza nem adhat vissza rongyos papírpénzt, mert az utasok jegyfüzetet, úgyneve­zett carnet de tickettet vásárolnak és ezzel utaznak. Fintor szerint a taxisofőröknek azért szabad minden, mert ők voltak azok, akik «anno dacumal], mikor a németek azt a bizonyos kis népünne­pélyt rendezték Páristól negyven kilo­méterre, taxijukon kivitték a frontra azokat a hirtelen összeszedett fiukat, akik a boulevardok aszfaltjain óhaj­tották bevárni a m­amei nézeteltérést, vagy ha úgy tetszik, a német-francia válogatott bajnoki mérkőzés ezidei eredményét Ahol sajnos el is vesztet­ték a világháborút Erről a taxin való csapatösszevonásról egyébként is ki­váló katonai szakértők már megmon­dották véleményüket. Erről a fegyver­tényről ily hangon írni és azt bajnoki mérkőzésként említeni már csak azért sem illik, mert bizony jó pár ezer de­rék magyar katona is hősi halált halt a máméi csatában. A párisi szállodák poloskáiról ír ez­után Fintor. Párisban véletlenül sincs ebből a háziállatból, még a külföldiek által behozottak is rövidesen elpusz­­tulnak. Aztán, hogy a pincér körme fekete szegélyű. A világ minden városában vannak sebujok, kurtakocsmák, tö­­megétkezők, ahol a pincér körme piszkos. Miért jár fintor rossz, filléres vendéglőkbe? És miért nem választott hasonlatul más főzeléket? Azt írja,­­miközben hüvelykunja barátságos fél­szigetként nyúlik bele a tányér kel­káposzta tenderébe*. Erről csak any­­nyit, hogy Párisban nem igen ettek kelkáposzták Nincs is. Két főzelék­­fajta ismeretlen Párisban, a kelká­poszta és a kalaládé. Pont ráhibázott az egyikre. Nem hiszem, hog­y hasznos szolgá­lat ilyesmit inni. Nemsokára tavasz lesz, Magyarország várja az idegen­­forgalmat, amelynek megszervezésére oly tengersok pénzt költ Ez a szöveg és ez a stílus nem a legjobb isten­­hozott. Egy párisi magyar. * * GUGYYKÉM* A VILLAMOSOK Az Esti Kurír tekintetes Szerkesztő­ségének Budapest. Nagyon kérem tekintetes Szerkesztő u­rat, hogy soraimat méltóztassék kö­zölni és felhívni a BSzKRT figyelmét a következő esetre: Folyó hó 25-én este a 46-os villa­moson utaztam és meglepetésemre egy kifüggesztett torzképet láttam. A kép egy kövér és egy sovány szakállas izraelitát ábrázol, alatta szöveg: ‘Ezek­nek egy fillért sem adunk.* Tisztelettel kérdem a Szerkesztő urat arra vonatkozólag, hogy erről fájjon a BSzKRT-nak tudomása van-e vagy pedig nincs-e módjában a ka­ * * Balkós lett a tánculat ! Tisztelt Szerkesztő Úr! Évek óta kisszakasszal járok hiva­talomba és már hosszú idő óta figye­lem a torlódásokat és a gyakran elő­forduló tömegjeleneteket a felszállás­nál. Kétségtelenül van az én észrevé­telemnél komolyabb oka is ennek a lassúságnak, de mindenesetre meg le­hetne gyorsítani a közlekedést — a közönség segítségével is. Tíz felszálló utas közül ugyanis ki­lenc jobbkézzel dobja be az érmét. Mivel a persely baloldalt van, minden­ki, amint a perronra lépett, szabályos „hátra arcot" csinál és ezalatt termé­szetesen az utánuk jövők várnak. A másik is megfordul saját tengelye kö­rül, ugyancsak így csinálja a haramdik is és sok értékes percet pazarolnak el, pedig nagyon egyszerűen lehetne segíteni a dolgon: balkézbe a tantusz­­szal! Nem hiszem, hogy ez nagy áldo­zat volna a közönségtől és egész biz­tos, hogy szemmel látható eredménye lenne. Tisztelettel: egy­­balkezest. * * A hó és az autóbusz Kedves szerkesztő úr! A nagy hó, amely most, még olva­dóban is akadályozza a közlekedést, természetesen hátráltatta az autó­­buszforgalmat is. De ha ez ennyire kézenfekvő volt, mégis csak kiván­csiak lehetünk, miért nem vette ezt figyelembe az autóbuszüzem vezető­sége? Az autóbuszokat ugyanúgy menet­rend szerint járatták a nagy hóesés alkalmával is, mint a normális idő­ben. Pedig egyrészt az autóbuszok nem tarthatták be a menetrendet, másrészt az ilyen rendkívüli rossz időben természetszerűen többen akar­nak utazni, mint máskor. Csak utaz­tak volna, mert így mit tehettek? Óriási csoportok várakoztak az egyes megállóknál, a néha-néha be­vergődő kocsik zsúfoltak voltak, hiába ostromolta őket a tömeg. Ilyenkor azonnal intézkedni kell, be kell állítani minden lehető kocsit, mert a közönséggel mégiscsak törőd­ni kellene. Tisztelettel (aláírás). 10 — Halálozás. Magyar Kálmán, a Bolyai gimnázium rendes tanára f. hó 27-én elhunyt Temetése 29-én volt a Farkasréti temetőben. x Influenza ellen vegyen be minden reggel egy 0.05 gramos Chininett tab­lettát, ez biztosan megvéd. Csak gyógyszertárakban kapható. A hollywoodi szépséggalériából: Carol Hughes, a Warner sztárja. EGY AUTÓBALESET KÍNOS KÖVETKEZMÉNYEI A mentők ismert jelmondatát, hogy: «Mindenkit érhet baleset idézték ab­ban az érdekes nőtartási keresetben, amely most folyt le a központi já­rásbíróságon. A múlt év nyarán a váci országúton elegáns magánautó összeütközött egy szénásszekérrel. Az úrvezető és a ko­csiban ülő hölgy súlyosan megsebesül­tek. A vármegyei mentők mindkettő­jüket beszállították a fővárosba, a hölgyet­­— akiről kiderült, hogy egy előkelő banktisztviselő felesége — sza­natóriumba szállították, míg a kony­ói­ebben sérült úrvezetőt lakására vit­ték. A félig álért úriasszony a szanató­riumban kitérő válaszokat adott a kér­désekre és egy szóval sem akarta el­árulni kilétét. A rendőrség előtt azon­ban végül is kénytelen volt felfedni személyazonosságát s igy a férj előtt sem maradhatott titokban a dolog. szony­a, férjem ilyen módon óhajt szabadulni tőlem. És miután nem ad­tam okot az elhagyásra, jogosan kö­vetelem a tartásdíjat. A férj a keresettel szemben tilta­kozott felesége naiv előadása ellen. A férj tiltakozik — Nem felel meg a valóságnak az, — mondotta — hogy valaha is ismer­tem volna feleségem autópartnerét. Ez önmagában elegendő arra, hogy fele­ségem hűtlensége beigazolódjon. Mint ahogy igenis mélyen fekvő okokból szüntettem meg az életközösséget. A hűtlensége napnál világosabb, így te­hát nem vagyok hajlandó tartásdíjat fizetni.. A bíróság elrendelte a bizonyítást. A tanúk homlokegyenest ellentétes val­lomást tettek. Az asszony tanúi a leg­­korrektebb feleségnek jellemezték önagyságát, m­íg a férj tanúi az asz­­szony különös kedvteléseiről tettek vallomást. Az egyik például elmondotta, hogy a banktisztviselő feleségét gyakran látta egy feltűnően elegáns férfi társa­ságában, akiről kiderült, hogy az úr­vezetővel azonos. Ez a tanú azt is iga­zolta, hogy az úrvezető többször járt fenn a banktisztviselő lakásán akkor, amikor a férj hivatalában dolgozott. A bíróság a tanú vallomása alapján elutasította az asszony tartásdíjkere­­setét. Indokolásában kimondotta, hogy önmagában az a tény, hogy az asz­­szony idegen férfit fogad a lakásán, akiről a férjnek nincs tudomása, már elegendő arra, hogy méltatlan legyen a tartásdíjra. Csak egy kis autókirándulás... A banktisztviselő a hír vétele után taxin robogott szerencsétlenül járt fe­leségének betegágyához, aki most már kénytelen volt bevallani mindent. Hogy autókirándulást tett s hogy az úrvezetőhöz már régebb idő óta gyen­géd szálak fűzik. A férj azonnal megszakította az élet­­közösséget feleségével, aki felgyógyu­lása után ideiglenes nőtartás címén keresetet indított férje ellen, amelyben havi 180 pengő tartásdíj megítélését kérte. A most megtartott tárgyaláson a fiatal­asszony meglepő védekezéssel állott elő. Elmondotta, hogy férje ál­lításai valótlanok. — Igaz az, hogy a látszat ellenem szól — mondotta —, de ebben nem találtam semmi különöset, hogy ele­get tettem férjem barátja kérésének és autókirándulásra mentem vele Vácz környékére. Sajnos, mindenkit érhet baleset, de ebből még semmi rosszat következtetni nem lehet, különösen nem azt, hogy emiatt egy házasság, amely idáig boldog volt, felboruljon. — Úgy látszik, — folytatta az asz- Utazási ügyben forduljon az Esti Kurír Utazási Osztályához Mindent elintéz ön helyett • • Ü­zenet AZ IDEGES EMBEREKNEK VÖLGYESI FERENC DR. MÁSODIK kiadás ARA­Z­ENGŐ 4­80 Kapható az ESTI KURÍR könyvosztályában V. Vilmos császár-út 34 1937 j cmuir 30 ---------------­SZERKESZTŐ ASZTALÁRÓL NÉGYEZER ÉV ÓTA Szerencse­hozó drágakőnek tartják a kínaiak a nidet, ezt a gyönyörű zöldszínű árányt, amely nagyobb értéket képvisz szá­mukra, mint az arany, ezüst vagy gyémánt. Még ma is szokásban van igen sok kínainál, hogy egy jacc-da­­rabot tart a kezében, ha valami fon­tos üzleti ügyet kell letárgyalnia. ★ A TÖLGYET ÉS A TAKSUST tart­­ják a legmagasabb korú fának. Ang­­liában állítólag még állnak tölgyfát, amelyek abban az időben, amikor Ju­­lius Caesar Britannia partjain kikö­tött, már lombosak voltak. A botani­kusok megállapítása szerint a trópu­sokon előforduló majomkenyérfa még ezeknél is nagyobb kort ért el. Hum­boldt említ meg útleírásai egyikében egy majomkenyérfát, amelynek kö­­rülbelül kilenc méter volt az átmérő­­je. Pontos mérés alapján megállap­­totta, hogy ennek a fának a kora 6­­ezerötszáz év lehet. A világ legöre­gebb fája valószínűleg a mexiki Chepultekben lévő egyik ciprusfa, amelynek törzse 10 méter magas, a törzs átmérője 12, kerülete pedig 31 méter. Ezek a méretek arra mutat­nak, hogy a fa életkora körülbelü hatezerkétszáz év lehet. ★ A PÁRISI NAGY ÁRVERÉSEK SZÍNHELYÉN, a Hotel Drouotban e héten került árverésre Napóleon egyik kalapja, amely eddig Francois Cas­­tanic tulajdonában volt. Az érdekes re­likviáért egy lelkes Napoleon-emlés­­gyűjtő 15.000 frankot fizetett. ★ ÚJ „GYUFAREKORDOT" ÁLLÍTOTT­ FEL Clevelandban az eddig ismeretlét nevű Thomas H. B. Staggers. A min­denkori rekord abban áll, hogy égi üres üvegben valami építményt kel gyufából készíteni, anélkül, hogy­­ illető közben bármilyen ragasztó anyagot vagy szeget használna. Mr Staggers egy hegyén álló négy oldat, piramist épített bele egy közönsége sörösüvegbe. A piramis nem kevesebb mint 4200 gyufából áll. Mindenesett irigyelni kell Mr. Staggerst nem exai türelméért, hanem ráérő idejéért , gondtalanságáért is. ★ NEMZETKÖZI JELBESZÉD BEVE­ZETÉSÉNEK gondolatával foglal­koz­nak a londoni egyetem fiatal nyelvés­ hallgatói, akik furcsa tervüket azza indokolják, hogy az emberek között legáltalánosabb primitív érintkezés­mód kétségkívül nem hangok, hanem optikai jelek kicserélésében állót, amelynél valószínűleg a száj külön­böző mozgása játszott igen nagy sze­repet. Az új mozgalom hívei biztosa veszik, hogy tervük érdeklődésre e megértésre fog találni a többi államik nyelvészei körében is. A legújab­ „világnyelv“ hívei kifejtik, hogy a soki beszéd az egyetlen olyan tehetséges érintkezési mód, amely a világ bár­mely részéről származó és bármidjei nyelvet beszélő emberei számára hoz­záférhető és azt állítják, hogy ezer, a módon nemcsak az egyszerű konkrét dolgokat, hanem minden elvont fogal­mat is ki lehet fejezni. ★ A KÉSZÜLŐ PÁRISI NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁS angol pavillonja szá­­mára most tervezik az angolszász­í­­pusú férfi nagyméretű álló figurájt, amelyet a legelső londoni szabócégk egyike fog felöltöztetni. A szobor I­ készítésével Marthe Harris ismert al­pot szobrásznőt bízták meg, aki a k­­vetkeezőképpen írja le az átlagos ar­gói férfiapást: c Magas, karcsú, tartá­sában hanyag eleganciájú, hosszú ko­­ponyájú és keskeny, élesvágású arca vékony, hosszú kis bajuszt visel.* A nagyközönség valószínűleg meglepe­téssel fog értesülni róla, hogy az ru­gói típus egyik kitűnő ismerőjénél véleménye alapján ezek szerint a. .ideális angol férfi* — hollywoodi­­, bajuszt visel.

Next