Esti Kurir, 1937. március (15. évfolyam, 49-71. szám)
1937-03-17 / 61. szám
1937 március ESTI KURÍR Szendy polgármester nagy beszéde az újságírók szabadság-lakomáján „A MAGYARSÁG JÖVŐJE KÖVETELI, HOGY A SAJTÓ MEGMARADJON ALKOTMÁNYOS JOGAIBAN” A Magyar Újságírók Egyesülete március 15-én, hétfőn délben rendezte a New York étteremben hagyományos szabadság-lakomáját, amelyen az ünnepi beszédet Szendy Károly, Budapest székesfőváros polgármestere mondotta. A Szabadságlakomán részt vett Karafiáth Jenő, Budapest főpolgármestere, a miniszterelnökség sajtóosztálya részéről Rákóczy Imre, a sajtóosztály vezetője, helyettese, Pásint Ödön és Kolozsváry-Borcsa Mihály, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, Szent-Istvány Béla és helyettese, Durugy Ferenc, ott voltak a budapesti napilapok főszerkesztői és a magyar újságírórend tagjai igen nagy számban. Az első pohárköszöntőt Márkus Miksa udvari tanácsos, a Magyar Újságíró Egyesület elnöke mondotta a kormányzóra, majd Szendy Károly polgármester tartotta meg nagyhatású ünnepi beszédét a Jókai-sereg megemelésével. Igen tisztelt Uraim! ünnepnapra gyűltünk össze a fehér asztalnál — kezdte beszédét Szendy polgármester —e, hogy nagy idők emlékének áldozzunk. A Magyar Újságírók Egyesületének vezetősége az idén engem, Budapest önkormányzatának első tisztviselőjét, a polgármestert, hívott fel arra, hogy tradicionális szabadságlakomáján, kezemben a Jókai-serleggel a, ünnepi beszédet mondjam. Szép és nemes feladat március idusáról megemlékezni, mert ez a nap mélyen összeforrott a nemzet legszentebb érzéseivel és történelmi emlékeivel. A nemzeti közvélemény március 15-ét kezdettől fogva ünnepnek érezte, önként tört ki a lelkekből a márciusi szellem kultusza. A magyar nép ezen a napon mindenkor ünnepet szentel azoknak az eszméknek, melyeket egykor a márciusi ifjúság tizenkét pontja hirdetett. Hittel és lelkesedéssel idézte az évfordulón a nagy fiainak emlékét, Petőfi és Jókai szellemét, kik a magyar történelem egyik legszebb győzelmét vívták ki a vértelen küzdelemmel. Korszakos jelentőségű vívmányokat értek el anyagi hatalom nélkül, tisztán az eszmék erejével, a hit és a gondolat hatalmával, erre a nemzetet Kossuth Lajos abban a levelében, mellyel 1883 április 28-án a főváros üdvözlő iratára válaszolt és amely levelet legbecsesebb ereklyéink között őrizzük. Kossuth Lajos a szabadság szeretetében, az önkormányzati szellem fejlesztésében jelölte meg azt az utat, mely a nemzeti életkérdések megoldásához vezet. Mi is úgy érezzük, hogy a nemzet számára a szabadság az éltető levegő, az a szabadság, mely polgári jogokat ad, de egyúttal nagy kötelességekkel jár. A szabadosság nem szabadság, mert az az önkénynek egy formája, mégpedig igen riasztó formája. Az önkény építhet piramisokat, mesterkélt politikai és gazdasági rendszereket, de az emberiség fejlődését nem szolgálhatja. Igaz, hogy a trianoni megcsonkítottság okozta szegénységünk és nyomorúságunk rossz tanácsadó, igen nagy fegyelmezettséget kiván. De ez a fegyelmezettség — amely nem gátja, de egyik előfeltétele a szabadságnak — sorsdöntő a magyar jövőre. Mégis az igazi szabadság az emberijogok élvezetét és a honpolgári kötelességek lelkiismeretes teljesítését jelenti. A szabadságért dolgozni és küzdeni kell, a szabadság polgári erényeket, nemzeti hűséget, önzetlen hazaszeretetet követel, mert a szabadság a szellemében és erkölcsében felemelkedett, megnemesedett társadalomnak alkotmányos jutalma. — Március idusa, Petőfi és Jókai szelleme ezt a szabadságot hirdeti és az a testület, melynek illusztris képviselői összegyűltek évfordulót ünnepelni, ennek az eszménynek, szabadságnak hivatásból őre. A magyar újságírórend a márciusi vívmányokból a legszebb örökséget kapta. Mikor Petőfi Talpra magyarja, és a tizenkét pont kikerült a nyomdából, sorsdöntő gondolat indult el történelmi útjára. Akkor, ahogy Vörösmarty mondotta, fölkelt rabágya kőpárnáiról a beteg, megzsibbadt gondolat, akkor a sajtószabadság született. Az országgyűlés azután törvénybe iktatta a nagy elvet, mely korszakalkotó hatást gyakorolt a nemzet sorsára. A sajtószabadság biztosítéka és feltétele lett a parlamentáris alkotmánynak. A márciusi nagy napokban megszületett szabad sajtó képviselte és vitte a megvalósulás felé a márciusi eszményeket. A maga szabadságával védte és erősítette a nemzeti szabadságot. A Kemény Zsigmondok és Bartha Miklósok a szabadságharc honvédeinek lelkével küzdöttek az örök magyar szabadságharc szellemi hadseregében. A szabad sajtó a hajtó- és irányítóéra az alkotmányos közéletben. A sajtó a nemzet élő lelkiismerete és jaj annak a népnek, melynek nincs lelkiismerete és hamis írtakon jár. A sajtószabadság nem kiváltság, hanem a nemzet közkincse, melynek ereje az államalkotó és országépítő közszellemet táplálja. A sajtószabadság sarkalatos része a magyar alkotmánynak, kiegészíti a parlamentarizmust és a polgári szabadságot. A márciusi eszmények ma is életfeltételeink . A magyar nép úgy áll az elfogulatlan világ közvéleménye előtt — mondotta ezután Szendy Károly polgármester —mint szabadságszerető, nemesebb emberi célokért, hevülő nép, mely mindenkor nagy értékeket adott az emberiségnek. A szabadság népéhez, Petőfi és Jókai szelleméhez ragaszkodnak azok, kik a trianoni határokon túl nehéz sorsban nyelvükért és szabadságukért küzdenek. A szabadságszerető nép lelke, a márciusi eszményekből kivirágzott nemzeti kultúra oly erővel láncolja az ősi rögökhöz idegenbeszakadt véreinket, hogy az óceánon túl is büszkén vallják magukat magyaroknak. Gyönyörű dokumentumot tudok felmutatni arról, hogy odaát Amerikában is megmarad a magyar öntudat. Címe itt van Miska Petersham grafikusnak, az Amerikában maradt vérünknek gyönyörű mesekönyve Magyarországról, aki beleszőtte az amerikai gyermek gondolatvilágába a magyar rónát, a magyar fővárost. Az Amerikában született gyermekeknek Budapest jelenti a mesebeli világot, a magyar róna a csodákkal benépesített tündérországot. — A költő, azt mondja, hogy valahányszor felemeljük a nemzeti lobogót, az ősök diadalmas csatáiból térünk haza. Március idusa valóban ezzel az érzéssel tölti el lelkünket. Ez a nap nem volt történelmi dátum a múltból, mint annyi nevezetes esemény évfordulója, hanem a mai élet kialakulásának kezdete, a mai nemzeti öntudatnak szellemi forráspontja. A magyar történet viharos századaiból olyan nap, melynek emlékét és jelentőségét elevenen érezzük ma is. A magyar újságírók szabadság-lakomáján újítsuk meg lelkünkben azt a hitet és hazaszeretetet, mely egykor március nemzedékét, Petőfi és Jókai népét áthatotta. Történelmi erővel érezzük és valljuk, hogy a márciusi eszmények ma is életfeltételeket jelentenek a nemzet számára. A sajtószabadság változatlanul egyetemes nemzeti érdek, a magyarság jövője követeli, hogy a sajtó megmaradjon alkotmányos jogaiban, de ugyanakkor nagy hivatása szellemi és erkölcsi magaslatán. A felelősséggel dolgozó, hivatásás betöltő sajtó jelenti a leghatásosabb sajtóvédelmet, mert a sajtónak, a márciusi nagy gondolatnak az az igazi ellensége, aki a sajtószabadsággal visszaél. — Március idusa a magyar nemzeti gondolatnak, a magyar szabadságnak, a magyar életnek a napja, amely fényével elűzte az önkényt, a nemzet fejlődésének új lehetőségeket adott. A szabadság ünnepnapján Jókai serlegével hitet teszünk a magyar fegyelmezettségről, mert enélkül a márciusi eszmények elhalványulnak, pedig kell, hogy a magyar jobb jövő számára megőrizzük híven és csorbítatlanul ezt a szent örökséget. Szendy Károly polgármester nagy tetszéssel fogadott beszéde után az újságírórend jelen volt tagjai hoszszasan ünnepelték. ★ " A Magyar Újságírók Egyesülete március 15-én délelőtt küldöttségileg megkoszorúzta a Kerepesi-úti temetőben Kossuth mauzóleumát és Jókai Mór sírját. Szendy polgármester a Jókai-serleggel kezében az ünnepi beszédet mondja az újságírók március 15-i szabadságlakomáján A szabad sajtó jelentősége — Ez a legszebb vonása a márciusi napnak, — folytatta a polgármester. — A magyar szabadságünnep páratlanul áll a népek hasonló történelmi emlékei között. Március 15. az eszmék szellemi erejének, a lélek fegyvertelen hatalmának felemelő ünnepe, mikor a nemzeti öntudaton keresztül az ember felsőbb rendeltetésére, az igék világalakító jelentőségére eszmélünk. A nap eszmei szépsége és lelki mélysége csak fokozza a hitet és meggyőződést, mely az utókort a márciusi ideálokhoz fűzi. Mikor a törvényhozás március idusát nemzeti ünnepnek nyilvánította, akkor azzal kijelentette, hogy a márciusi eszmények nemzeti és állami életünk szellemi birtokához, ősi örökségéhez tartoznak. — Ebben a tudatban és megítélésben kell értékelni azokat a gondolatokat, melyek a márciusi vívmányokból maradtak ránk, mint termékenyítő és éltető erők. A márciusi eszmék azóta megvalósultak, beleépültek a nemzet alkotmányos életébe. A parlamentáris rendszer intézményesen működik, a többi nagy gondolat is testet öltött az idők folyamán, az ország közéletét, jogrendjét, kultúráját a márciusi eszmékből fakadt szellem alakította ki és emelte arra a fokra, amelyen ma áll. — Igen tisztelt Uraim! A szabadság ünnepnapján mélyén érzem a történelmi összefüggést a nemzeti szabadság, a szabad sajtó és az önkormányzat között. A szabadság, újságírás, önkormányzat együtt járó fogalmak, egyirányú, egytartalmú gondolat, egyik a másik nélkül nem életképes, nem igazi erő. Ebben az eszmei összefüggésben merem mondani, ha foglalkozásomnál fogva nem is vagyok újságíró, de ugyanazt a hivatást teljesítem az egyetemes nemzeti élet szolgálatában. A magyar géniusznak mindig a szabadság volt az éltető eleme. Ha a honfoglalók vérszerződésére gondolunk, vagy Szent Isvánnak az autonómia ősi gondolatát, a vármegyei rendszert megalapozó törvényeit nézzük, későbbi időkből pedig az Aranybulla pontjait, vagy Werbőczy törvénykönyvét olvassuk, mindegyikből a szabadság levegője árad felénk. A szabadság napfény, amelyből a nemzet életereje fakad. Szabadság nélkül nem fejlődhetik értékálló, virágzó kultúra. A történelem lapjairól megbizonyosodhatunk, hogy a szellemi és anyagi kultúra a szabadság éltető levegőjében emelkedik arra a magaslatra, ahi a nemesebb értelemben vett emberihez méltó. A szabadságért dolgozni kell — A nemzet szabadsága — mondotta ezután Szendy polgármester — valójában az egyetemes nemzeti autonómiát jelenti, vagyis azt az önkormányzatot, mely szerint a nemzet az állami rend keretében önmagát minden idegen hatalomtól függetlenül saját törvényei és akarata alapján kormányozza. Az autonómiák és velük együtt a szabadságjogok tartó oszlopai, szerves részei a nemzeti függetlenségnek, az alkotmányos szabadságnak. Mélyenjáró nagy gondolatokkal figyelmezteti __7 Szeged kormánybiztost kér a vadvizek miatt Szeged, március 16. (Az Esti Kurír tudósítójának telefonjelentése.) A Tisza Szegednél ma ismét erősen árad. Vásárosnaménynál a Tisza mára 5,5 centiméterrel áradt és így elérte a 485-ös vízállást. Ez Szegednél újabb áradást idézett elő. Ma délelőtt a Tisza állása 584 centiméterre emelkedett. Most már a folyammérnökség naponta többször ellenőrzi a víz emelkedését, annál is inkább, mert Szeged alatt a rakpartot egészen a kőgátig elöntötte a víz. Az ármentesítő társulat megtette a preventív intézkedéseket, amelyek eddig nélkülözhetők voltak. A vadvizek tekintetében némileg javult a helyzet. Nagy segítségre volt e tekintetben az utóbbi két nap, szeles és derült időjárása, amely, nagy mértékben segítette elő a párolgást. Miután azonban Pest megyéből tovább tart a vadvizek zúdulása Szeged felé, megtették az intézkedéseket, hogy a vadvizek ügyében kormánybiztosságot állítsanak föl. Ezt a kívánságot vitéz Imecs György főispán és Pálffy József polgármester juttatták kifejezésre, mire az ármentesítő társulat vezetője, Bauer, műszaki tanácsos ma reggel Budapestre utazott, hogy a földmivelésügyi miniszternek jelentést tegyen. A földmivelésügyi minisztériumban tanácskozás lesz, hogy Szeged megkapja-e a kormánybiztosságot. Ezelőtt negyven évvel Cicatricis Lajos főispán volt a belvizek kormánybiztosa, tizenöt évvel ezelőtt pedig Udránszky miniszteri tanácsos. Sül MIKLÓS a METROPOLEban Virány-jazz Csóka Feri TÁNC cigányzenekara