Esti Kurir, 1937. március (15. évfolyam, 49-71. szám)
1937-03-14 / 60. szám
1937 március 14 * EGY POHÁR VÍZ naponta 4—6 héten át, a Mira grau- i korbetegséget és a tubizást megborsós gyógyforrásból. Ez gyógyítja | akadályozza. Kérdezze meg orvosát! az epe, gyomor, májba jókat, a cu- t ESTI KURÍR Ahol Petőfi szerkesztette a Pesti Divatlapot KÉT BÖRTÖN, AMELYBEN KOSSUTH SÍNYLŐDÖTT Thomas Maiin, mikor ótestamentumi nagy eposzában a hazájába visszatérő Jákob pátriárka útját kisérte végig, egyszerre csak, mint .Ír Egyetemi Nyomda sajtója, amelyen Petőfi lapját nyomták Palesztinái turista szakítja félbe az elbeszélést: «... a szintér, az örök táj, a folyam, a tenger, a párákba burkolt hegyek ... te, ti vagytok tanúi és hallgatagon esküt tevő bizonyságai ...» mindannak, ami Jákobbal történt s hogy: «igazán itt történt vele, úgyhogy bárki meggyőződhetik felőle, mert a hegyeknek és völgyeknek az eseményekhez alkalmazkodó egyazon mivolta nem szűnt meg az idővel. Itt volt és igy volt, minden úgy van, ahogy lennie kell... önnön szemünkkel láttuk, hogy minden rendben van, mert a dolgoknak önmagukkal való azonosságában nem esett változás. Valóban, igen, minden úgy van, ahogy a vidéknek mindmai napig önmagával egyező rendje felől meggyőződést szereztünk s az örökkévalóságra szolgál bizonyítékul, hogy mindaz való igazság, amiről a pásztorok éneke szól...» Az az érzés, mely Thomas Mannt a Holttenger partján elfogta, szorongat bennünket Budapesten, ahol a Duna, a budai hegyek és a két város síksága, a történelemnek ez örök bizonyságai mellett, mint ugyancsak ennek a történelemnek múló bizonyságai állanak a házak, utcák, terek hallgatók esküt tevő tanúk, hogy mindaz való igazság, amiről Petőfi éneke szól. A márciusi legenda, téglafalak és hulló vakolat mögött, nyirokban, piszokban búvik meg, silány palléri építményekben, melyeket maholnap kikezd a csákány. Mégis szorongva olvasom a bolthelyiségek fölött a legprofánabb halálnak végítéletét, hogy házlebontás miatt kótyavetyére bocsátják áruikat, ha tudom, hogy e háznak falán Petőfi árnya suhant végig. Ha a lakók meghalnak, miért ne halhatnának lakóik után a házak is? s ki tagadhatja az elevenül élő élet jogát, hogy kiszorítsa a halálra szánt öreg embereket és házakat? Nem vagyok érzelmes lélek, elismerem az életnek halálosztó hatalmát s ha mégis szomorúan nézem a rontás-bontás tanyáit, hát mert szeretem a magyar könyveket, melyekben a szemem láttára megsemmisített élet képei tükröznek ... Nem is vagyok képzelgő, ha azt mondom, hogy nemcsak a művekben maradt valami a szobákból és házakból, hanem a szobákhoz és házakhoz is tapad valami a művekből. Sohse felejtem el azt a megrendülést, mely elfogott, mikor a mai Petőfi Sándor utcában, melynek annak idején Koronahercegutca volt a neve, ezelőtt huszonöt évvel a régi Forradalmi csarnok házát rombolták s az uj kávéház cégtábláját leemelték, mire a falon, halvány betűkkel, saját szememmel olvastam a régi felírást, Petőfi és a márciusi ifjak kávéházának nevét: Pilvax. S tavaly ilyenkor, mikor azt az öreg házat takarították el, melyben Petőfi lakott — szinte naponként kerengtem a Sip- és Dohány-utcák és Rákóczi-ut sarkán s ha betekinetettem a feltátongó kapuüregbe vagy föltekintettem arra a mennyezete fosztott szobára, melynek csonkán égbe meredt fala még csak két napig őrizhette Petőfi utolsó pesti napjainak titkát — olyan emóció fogott el e méltán szétvert, ronda épületnek romjai előtt, mintha legalább is a római Fórum megszentelt kövei közt andalognék. Most az Egyetemi nyomdára mondták ki a halálos ítéletet, a száznál is többéves üzem beszünt. Otromba, szürke ház ez is, sohsem vált a palotás budai Vár diszére. Mégis fáj érte szivem, ha arra gondolok, hogy már megint Petőfi életének egy része tűnik el vele. Mert az Egyetemi nyomdát 1845-ben Burián és Gagyó nyomdászcég bérelte s Petőfi, mint a Pesti Divatlap segédszerkesztője, itt, ennek a háznak vastagfalu, boltíves termében ügyelt föl a szedésre s állította össze a folyóiratot... Ha a rácsos ablakon kitekintek, szemem retináján ma még ugyanazok a képek akadnak fenn, mint egykor Petőfinek villogva rebbenő szemén. A tér sem igen változott. "Az ember nem szívesen gondol rá, hogy a tér nyugalmát milyen éktelen «Bauhauss fogja megbontani.] Nem változott a terem sem, oszlopai sem, ahol a segédszerkesztő veszekedett a sváb nyomdászokkal... * Busán Budára kullogok. — Megállók a Vár tetején. — Nagyszálnak borszőlő hegye — Távolból kékellik felém! — írta a Vachot Imre szerkesztői sovány zsoldjában tördelő poéta s bús énekének önmagával mindmai napig azonos tanúja az a régi angol gyártmányú sajtógép, vascirádás bálvány, a magyar betű szárnyas nemzője, mely még ott áll a terem sarkában s melynek képét, március 15-ikének forduló napján, az Esti Kurír mai száma közli. Önnön szememmel láttam, hogy minden igaz, amiről a költő éneke szól s hogy igazság az is, amit a költőről barátai följegyeztek. Mert amig széjjeltekintek a teremben s a portás megmutatja nekem a vasládát, melyben Burián és Gagyó idejében a kéziratokat őrizték, dobhártyámba tolakszik ez a két, különös ütemű név, mely Petőfit sem hagyta békén. Egyik barátja jegyzi föl, hogy bármiről volt szó, reggel és este, ebédnél és vacsora fölött, napokig nem szűnt meg maga elé dúdolni. Burián és Gagyó, Gagyó és Burián. Még amikor barátjának József-téri lakását egy nyári éjszakán elhagyta s a barát kinyitotta az ablakot, hogy a teli füstölt szobát kiszellőztesse ... ti megrokkant két ház a József-téren vagytak tanúi és hallgatag esküt tevő bizonyságai, hogy azóta hiába varázsoltak kertet a térre s hiába szegték be javarészt újonnan épült házakkal a kertet, a szintér nem változott, megmaradt magával egyező rendben s a házaknak sem szűnt meg ahhoz az eseményhez illő alkalmazkodása, hogy falaik valamikor a baktató kilopta — igy szemlélteti a költő járását egy másik kortársnak festői jelzője — Petőfi* nek melódiátlan hangján visszhangozták: Burián és Gagyó, Gagyó is Burián neveit... Mert a dallamos magyar szó nagymestere, a sors kü*lönös rendeltetése folytán, tompa* hangú, rekedt volt s még az éjszaka csillagait is ennek a két derék iparosnak ingerlő ütemű nevével ijesztgette ... .* A márciusi évforduló szolgált kegyelete* alkalmul, hogy betekintsünk a Werbőczy-utca 9. szám alá is, ahol valamikor Kossuth börtöne volt. Állítólag rövid ideig a közönséges gonosztevők áristomában ült, melynek ijesztő frontját adja első képünk, aztán került a tisztek «tisztesebb» börtönébe, hesmét szeme, a második képen látható ablakon keresztül, ha eget nem is, de legalább egy szűk zsákutcának homályosan is vigasztaló világát láthatta ... Hatvan.y Lajos, Kossuth másik börtönének ablakai Internálták Kémen-Nagy Imrét Ma délelőtt internálták Kémeli- Nagy Imrét. A budapesti főkapitányság bűnügyi osztálya, amint az Esti Kurír erről beszámolt, közveszélyesnek találta Kémeli-Nagy Imre különféle szereplését és ezért fő tenceljárást indított ellene, miután aktuális ügyében a járásbíróság szabadlábra helyezte. A bűnügyi osztály főnöke, dr. Dóra Sándor főkapitánnyhelyettes az 1020-ban kiadott 4352. számú számú belügyminiszteri rendelet alapján, amelyet az internáló rendelet néven ismernek, javaslatot tett Kémeri-Nagy Imre internálására, így kerültek a Kémeri-Nagy előéletére, viselt dolgaaira vonatkozó detektív jelentések a VIIl. kerületi rendőrkapitányságra, mert ez a kapitányság van megbízva az internálási eljárások elsőfokú rendőri intézkedéseivel. Dr. Bartha Gyula rendőrfőtanácsos ma délelőtt az iratok áttanulmányozása után elrendelte Kémeri-Nagy Imre 1003-ban született és állásnélküli okleveles középiskolai tanár internálását s egyszersmind elrendelte azt is, hogy őt őrizetbe vegyék és a toloncházban helyezzék el. Az indokolás szerint, Kémeri- Nagy Imre, aki ellen magánlaksértés vétsége miatt bűnvádi eljárás van folyamatban, az utóbbi időben többször vett részt utcai rendzavarásokban és emiatt egymásután ötször meg is büntették, így őt a közrendre és a közbiztonságra veszélyes egyénnek tartják s különböző káros üzelmeinek meggátlására internálni kell. Kémerit megidézték a VIII. kerületi rendőrkapitányságra, ahol az internálásáról szóló végzést a miniszteri rendelet alapján kihirdették előtte, de megmondották neki azt is, hogy 15 napon belül fellebbezhet ez ellen az I. fokú rendőri bíráskodás ellen. Kémeri- Nagy Imre természetesen élt is ezzel a jogával, azonnal fellebbezett. Utána az iratokat nyomban átküldték a toloncházba, amelynek vezetője, dr. Sághy Lajos rendőrfőtanácsos, mint az internálási ügyek II. fokú rendőri hatósága nyomban foglalkozott a fellebbezés alapján az internálás kérdésével és jóváhagyta a VIII. kerületi kapitányságon kihirdetett internálási végzést. Ezt is kihirdették Kémeri-Bajti Imre előtt, aki most már a harmadik fórumhoz, a belügyminiszterhez kívánt fellebbezni. Ezért az ügy iratait még a mai nap folyamán felküldték a belügyminiszterhez. Az internálási rendelet alapján a belügyminiszter háromhavonként felülvizsgálhatja, vagy a hozzá beadott panaszok alapján felülbírálhatja az internálási határozatokat s igy most a belügyminiszteri döntéstől függ, hogy Kémeri-Nagy Imre internálása jogerőre emelkedik-e vagy sem. Itt említjük meg, hogy a Bethlen Gábor Kör nyilatkozatot küldött be hozzánk, amely szerint Kémeri társa, Erdélyi Endre József mindöszsze három hétig volt a Bethlen Gábor Kör tagja és csupán a tisztújító közgyűlés előtt lépett be. A Kör elnökségével szemben anyagi differenciája, vagy a menzának tagja nem volt. Elvi, diákpolitikai kérdésekben különbözött össze az elnökséggel, de tévedést hamarosan belátta és a következményeket levonva önszántából, saját elhatározásából lépett ki a Kör tagjai sorából. 11 legaranyosabb bécsi film operett! Károgó díjátVetü» Asszonyok PflRflDICSOmfl A főszerepben: HORFENSE RAKY Bécs kedvenc szubrettje, ezenkívül Georg Alexander, Hans Richter, Leo Slezák RÓBERT STOLZ LTST?“ KfifílfiRfi PREmiERmm DECSI z