Esti Kurir, 1937. július (15. évfolyam, 146-172. szám)
1937-07-01 / 146. szám
megnyilvánult és a törvény alkotóit arra kényszerítette, hogy olyan megoldást, olyan szóhasználatot alkalmazanak, amely ezt a kérdést véglegesen nem dönti el semilyen irányban. Én tehát azt kérem, méltóztassék ezt „a királyi szék betöltéséig“ kifejezést mellőzni és az 1920. I. törvénycikkben alkalmazott szóhasználatot felvenni, amely határidőül az államfői hatalom gyakorlásának végleges rendezését említi. Nagyon jól tudjuk, hogy a jogfolytonosságon alapuló és közjogunk szellemében gyökerező felfogás szerint a királyi szék nem üres, a jogfolytonosság alapján nem is üresedhetik meg, annak betöltéséről intézkedni nem lehet, csakis a királyi hatalom gyakorlása elé tornyosuló akadályok elhárításáról lehet szó. Én tehát kérem, hogy ezt a „királyi szék betöltéséig“ kifejezést, amely olyan utalást jelent, mintha a királyi szék üresedésben volna, vagy lehetne, méltóztassék mellőzni. A törvényszentesítési jog — Második megjegzésem — folytatta Rassay — az indokolásnak arra a részére vonatkozik, amely a törvényszentesítés jogára tér ki és a törvényszentesítés jogához fűz bizonyos elméleti megállapításokat. Megállapítom, hogy a Szent Korona elmélete szerint nem lehet a királyi szentesítési jogot úgyeltüntetni, amint az az indokolásban van, hogy tudniillik a királyi szentesítési jog, amely végeredményben abszolút vétójogot is tartalmaz, a magyar közjogban nem léteznék. Egy ilyen felfogás nem felel meg a mi helyes közjogi tételeinknek. A mi közjogunk megállapítása szerint a nemzet szuverenitását az országgyűlés és a király együtt gyakorolja, törvény az, amihez az országgyűlés és a király egyező akarata hozzájárul. Nem lehet olyan tételt felállítani, mint hogyha a király bármilyen vonatkozásban kényszeríthető volna, mondjuk, a nemzeti akarat másik forrásánál, az országgyűlésnél megjelent akaratnyilvánítás alapján a hozzájárulásra. Ez alapjában döntené meg a mi jelenlegi közjogi álláspontunkat, amely a Szent Korona elméletére van felépítve. — Lehet beszélni a népszuverenitásról és arra is be lehet rendezni egy alkotmányt, hogy a királynak ez az ezeréves és történelmünkben, leszögezett jogköre megszüntettetik, de addig, amíg jogrendszerünkben a Szent Korona elmélete alapján állunk, amíg azt hirdetjük, hogy a nemzet szuverenitását az országgyűlés és a király együttesen fejezi ki, addig nem lehet azt állítani ebleti alapon, hogy a királyiak értépítéshez fűződő vétójogú országgyűlés akaratnyavánntás nemben nem érvényesülhettörtént az ang°l alkotmányfejlődésben Walter Bageoth-ra Ezzel nemben számtalan megilatkozást tudnék felhozni felelős alférfiak részéről is, akik kijelentették, hogy bár a parlamentáris kormányzat mellett ennek a vétójognak a jelentősége csökken, mnert hiszen a kabinet előzetes hozzájárulása kell a törvényjavaslat benyújtásához és módjában áll a királynak feloszlatni az országgyűlést, amennyiben összeütközés történik, de sohasem fogadták el felelős helyről azt a felfogást, mintha az angol királynak az angol alkotmányban gyökerező ez a vétójoga megszűnt volna és ezt ne gyakorolhatta volna. Sőt ellenkezőleg, Disraeli miniszterelnök konkrét esetben jelentette ki, hogy ha ez pillanatnyilag gyakorlatijelentőségűnek nem látszik is, nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy az angol király konkrét esetben esetleg egy korrupt vagy rossz minisztérium ténykedésével szemben éljen ezzel az alkotmányban gyökerező vétójogával. — Minthogy tehát e tekintetben is súlyos aggodalmaink vannak és miután úgy az angol, mint a magyar alkotmányban ez a kérdés erősen vitatható, kérem, méltóztassanak az indokolásnak ezt a részét elhagyni. — Ismétlem, azért helyezek erre nagy súlyt, mert vita nélkül kívánjuk a javaslatot elfogadni. Helytelen volna tehát, hogy esetleg ilyen el-fis értékű, vagy elméletileg is , a szem, tüdő vagy rzivó vértódulások elhárítására ■ggelenként éhgyomorra egy rmészetes „Ferenc József“ kez orvosok ajánlják, kétes értékű fejtegetések kerüljenek be a törvény, illetve irattárunkba és a későbbi időkben arra hivatkozzanak, mint a törvényhozók akaratának a kifejezésére. Homály és hiányosságok Rassay Károly ezután áttér a javaslat egyes rendelkezéseire. Az érdemi rendelkezések elfogadása mellett is részben homályt, részben hiányt talál az egyes rendelkezések megszövegezésében. Világosabban kívánja szabályozni, a még ki nem hirdetett törvényjavaslatok sorsát új országgyűlés esetében. A két koronaőr jelenléte szükséges a kormányzó ajánlásának átadásához. A javaslat gondoskodik az egyik koronaőr akadályoztatásának esetére. Mi történik, ha mind a két koronaőr széke üres, vagy egyéb okból akadályozva vannak? Aggályosnak tartja a javaslatnak azt a rendelkezését, amely általános felhatalmazást ad a kormánynak, hogy az országgyűlés együtt nem léte esetében az új országgyűlés megalakulásának siettetése érdekében a törvényes határidőket szabadon megrövidíthesse. A választóvonalat a régi és az új országgyűlés kerete között abban kell megvonni, hogy a régi országgyűlés hatásköre akkor áll fenn, ha a kormányzói tiszt megüresedésének időpontjában még az általános választások nem tartattak meg. Kéri a kormányt, hogy az ő, vagy bármely utána következő képviselőtársa javaslatait vegye figyelembe. Ezeknek a módosításoknak célja nem a javaslat rendelkezéseinek a megváltoztatása, hanem azok félreérthetetlenségének biztosítása. Nagy Frigyes bitcs mondása szerint a jó királyok halandók, a jó törvények halhatatlanok. Arra kell törekednünk, hogy a jó királyok halandóságában rejlő veszélyt és veszteséget már előre ellensúlyozzuk jó és világos törvények teremtésével. Rassay után Györki Imre arról beszélt, hogy az államfői kérdést nem ideiglenesen, hanem véglegesen kell rendezni. Akár a legitimista álláspont győzedelmeskedik, akár fennmarad a mai állapot, véleménye szerint az államfői hatalom kérdését egyenlő szabályok szerint kell megoldani. Lehet az államfő király, köztársasági elnök, vagy nevezhetjük az államfőt kormányzónak, egyiket sem illeti meg több jog, mint amennyi a mai parlamentáris kormányzati rendszer mellett és a demokratikus követelményeknek megfelelőleg az alkotmány szerint az államfőt megillethet. Azért is időszerűnek tartja az államfő jogainak végleges megállapítását, mert ma semmi tekintetben nem vagyunk lekötve. Kérte a miniszterelnököt, hogy informálja a Házat a választójogi törvénytervezetről, azt tárgyaltassa le és csak azután vegye elő a mostani törvényjavaslatot. Kifogásolta, hogy a javaslat nem szabályozza az államfői, hatalom gyakorlásának időtartamát és azt, hogy az államfői állás nincsen korhatárhoz kötve. A javaslatot nem fogadja el. EST! KURÍR és Ernszt* elfogadják a javaslatot Ezután Eckhardt Tibor beszélt. A törvényjavaslatot elfogadta az általános tárgyalás alapjául. Ha a képviselőház és a felsőház megerősíttetik és ha az államfő jogköre is kibővül, akkor végeredményben az egész nemzet és a nemzet törvényhozó akarata nyer súlyban és jelentőségben és erőben. Örömmel állapítja meg, hogy a javaslat előkészítése során parlamentáris metódusok érvényesültek. Érvényesült az az egyedül helyes parlamentáris felfogás, amely arra törekszik, hogy a nemzet nagy sorsdöntő problémáiban lehetőleg közmegegyezéssel és egészséges közvélemény kiformálásával iparkodjunk közös megállapodásra jutni. Rá kell mutatni arra is — folytatta Eckhardt —, hogy az ellenzék részéről mennyire nem érvényesültek ebben az esetben, de más hasonló esetekben sem a mindenáron való ellenzékieskedés hajlamai. Mi magunk is átéreztük a javaslat fontosságát és nem mint ellenzék, hanem mint magyar emberek ültünk le, mikor erről a kérdésről tanácskoztunk. Nagyon kérem a kormányt, hogy most már ennek a komoly sikernek a birtokában iparkodjék a még hátralévő közjogi javaslatokat a felsőházról és a választójogról való törvényjavaslatot is ebben a szellemben és ilyen előkészítés alapján a Ház elé hozni, mert nagy kérdéseket valóban csak ilyen módszerekkel lehet közmegnyugvásra megoldani. Eckhardt ezután György Imre felszólalásával foglalkozott, majd a kormányzói törvényjavaslat egyes rendelkezéseit fejtegette. Végül bejelentette, hogy a részleteknél némely tekintetben teljesen azonos mértékkel, mint Rassay Károlynak neki is lesznek észrevételei, amelyet majd a részletes vita során mond el. Ernszt Sándor a kereszténypárt nevében jelentette be, hogy a törvényjavaslatot elfogadja. Elismeréssel szólt a többségi párt lojalitásáról és kijelentette, mindig bízott abban, hogy fontos pillanatokban a magyar nemzet feltétlenül megteszi kötelességét. György Imre felszólalásánakaz Isten kegyelméből való királyságira vonatkozó részével polemizálva azt fejtegette Ernszt Sándor, hogy a magyar királyság mindig alkotmányos királyság volt és ha nem volt alkotmányos királyság, azt mindig detrovációnak és bűnnek tekintettük. Az abszolutizmust, akármikor és akárhol jelentkezett, mindig aberrációnak tartottuk, nemzetellenes bűnnek és ha tartott bizonyos ideig, azt mi mindig legteljesebben és a legtökéletesebben elítéltük. Nekünk csak egy a fontos, a nemzet fejlődése, alkotmányos érzéke és ereje, amely ezer éven keresztül megmutatkozott és megmutatkozik most is e pillanatban, de remélem, hogy meg fog mutatkozni minden más körülmények között. A jelen pillanatban semmi okosabbat nem tehetünk, minthogy az előttünk lévő törvényjavaslatot örömmel elfogadjuk. Petró Kálmán csak annak bejelentésére szorítkozott, hogy az általános tárgyalás alapjául elfogadja a javaslatot, csak a részletes vitánál kíván néhány módosítást indítványozni. A bizottsági elnök ezután megállította, hogy több felszólaló nincs. A bizottság hozzájárult ahhoz, hogy Cser Lajos bár nem tagja a közjogi bizottságnak, megtehesse észrevételeit. Lázár Andor igazságügyminiszter válaszolt ezután az elhangzott felszólalásokra, majd a közjogi bizottság a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Pesthy Pál elnök ezután felfüggesztette az ülést, hogy a módosításokat megbeszélhessék. A közjogi bizottság végül elfogadta a kormányzói törvényjavaslat változtatásait. A bizottsági jelentést nyomban a Ház elé terjesztették, úgyhogy a kormányzói törvényjavaslatot holnapra már napirendre is tűzik.,. ! 1937 július ) Németország tiltakozik az angol-francia ellenőrzési terv ellen London, június 30. (Az Esti Kurír tudósítójától.) A be nem avatkozási bizottság keddi ülésében tárgyalta a spanyolországi partvidék ellenőrzésére irányuló angol—francia javaslatot. A bizottság hosszas vita után úgy határozott, hogy pénteken újabb ülést tart s reméli, hogy addig az érdekelt kormányok válaszai az angol—francia javaslatra megérkeznek. A keddi ülés Grandi londoni olasz nagykövet felszólalásával kezdődött. Az olasz megbízott szóvátette, hogy a valenciai kormány londoni nagykövete híreket terjeszt olasz csapatok spanyolországi állítólagos partraszállításáról. Grandi éles szavakkal utasította vissza ezt az állítást; az önkéntestilalom lerendelése óta Olaszországból egyetlen önkéntes sem utazott Spanyolországba. Ezután Plymouth lord, a be nemavatkozási bizottság elnöke az angol kormány nevében nyilatkozatot tett. Ismertette a helyzet alakulását az utolsó ülés óta és közölte, hogy a tengeri ellenőrzés teljessé tételére az angol és francia kormány közös tervet terjesztett elő. E terv szerint Anglia és Franciaország hajlandók vállalni az egész spanyol partvidék ellenőrzését s hozzájárulnak ahhoz, hogy az ellenőrzésben résztvevő hadihajók tetjészetén semleges megfigyelő tartózkodjék. Az ellenőrzési zónákat olyképen osztanák fel, — mondotta Plymouth lord — hogy az angol hadihajók ellenőriznék a valenciai kormány uralma alatt álló partvidéket, míg a két ország hadihajói egy még kidolgozandó rendszer alapján közösen végeznék a nemzeti kormány uralma alá tartozó partvidék fölötti ellenőrzést. A francia hadihajóknak jutna a nemzeti partsáv nagyobb részének ellenőrzése. Az ülésről kiadott hivatalos közlemény szerint a belga,, svéd, cseh és szovjetorosz megbízott támogatta a tervet, míg Németország és Olaszország megbízottjai hosszabb felszólalások keretében közölték, hogy a javaslatokat kormányaik elé terjesztik, de már most kijelentik, hogy elvi meggondolásaik vannak a javaslatokkal szemben. Ribbentrop báró német megbízott utalt arra, hogy a be nem avatkozási bizottság felhatalmazása a spanyolországi partvidék ellenőrzésére a négy nagyhatalomnak szólt, így tehát a két nagyhatalom egyedül nem élhet ezzel a felhatalmazással. Mindezen meggondolások ellenére hajlandó az angol-francia tervet kormánya elé terjeszteni. A hadi helyzet Rabat, június 30. A verdadi rádióállomás közlése szerint a felkelő csapatok behatoltak Castro Urdialesbe (Santandertartomány). A felkelő hadihajók támogatják azoknak az oszlopoknak az előrenyomulását, amelyek a tengerparton Castro Urdialesből Laredo felé igyekeznek. Salamanca, június 30. A felkelő csapatok főhadiszállásának jelentése szerint tovább folytatódik a biscayai előrenyomulás. Az ellenfél hiábavaló ellentámadási kísérleteket tett Pena Heládánál kedden délben fél egy órakor elfoglalták a csapatok Valmosedát. A városba való bevonuláskor az Avelladena köztársasági zászlóalj megadta magát. A nyugati irányban folytatódó előrenyomulás során több helység került a felkelők kezébe. Ezen a frontszakaszokn az ellenség ötszáz foglyot vesztett. A déli harctéren a csapatok több magaslatot elfoglaltak, ami lehetővé teszi a Cordoba-környéki vidék teljes ellenőrzését. A többi harctéren csak a tüzérség dolgozott. Madrid, június 30. A köztársasági csapatok hivatalos jelentése szerint a központi harctéren a nem történt nevezetesebb hadiesemény. A ciscayai harctéren a köztársasági csapatok a Sierra de la Cruz környékén több sikeres ellentámadást hajtottak végre és elfoglaltak néhány állást,amelyeket azonban röviddel azután ismét kénytelenek voltak feladni. A déli harctéren a köztársaságiak Penon de la Mata közelében kiigazították vonalaikat és súlyos veszetségeket okoztak az ellenségnek. A többi harctérről nincs különösebb jelentenivaló. Az ír/ katalán kormány Paris, június 30. " (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Barcelonai jelentések szerint megalakult az új generalidad. Az új katalán kormány összetételéből arra következtetnek, hogy a szocialista szakszervezeti szövetség (U. G. P.), amely teljesen Moszkva befolyása alatt állott, már nem vesz részt a kormányban, míg 4z anarcho-szindikalista szakszervezeti szövetség (C. N. T.) továbbra is képviselteti magát a kormányban. Az új generalidad összetétele a következő: elnök Companys, pénzügyminiszter: José Tarabella (katolikus baloldal), közoktatásügy Pily Suser (katolikus baloldal), közügy Antonio Maris Elbert (katolikus baloldal), igazságügy Juan Comorera (szocialista egyesülés pártja), közélelmezés Fera Tanyola (szocialista egyesülés pártja), közmunkaügy Viciello (szocialista egyesülés pártja), földművelésügy Calvet (földbérlők pártja), munkaügy Garcia Oliver (anarcho-szindikalista szakszervezeti szövetség C. N. T.), gazdasági miniszter Junime (C. N. T.), egészség és népjólét Vidal (Qj. N. T.), tárcanélküli miniszter Boch-Giumpura (köztársasági katolikus mozgalom). Valmaseda elesett Salamanca, június 30. (Az Esti Kurír tudósítójánaki távirata.) A felkelő főhadiszállás jelentése szerint a Santander felé előnyomuló felkelőcsapatok kedden elfoglalták Valmaseda városát, amely Bilbaótól 25 kilométernyire fekszik. Valmaseda elfoglalásának hadászatilag nagy jelentősége van. A várost a felkelőcsapatok minden harc nélkül foglalták el. A Fekete Nyíl-hadosztály, amely a part mentén folytatja előnyomulását, kilenc kilométernyire megközelítette Castro Urdiale kikötőjét. A jelekből arra következtetnek, hogy a baszk védelmi vonalakban elhelyezkedett csapatok között nagy zűrzavar uralkodik .