Esti Kurir, 1937. október (15. évfolyam, 223-247. szám)
1937-10-01 / 223. szám
Mussolini meghívta Hitlert Olaszországba . Innsbruck, szept. 30. Mussolini különvonata csütörtökön reggel fél hat órakor érkezett osztrák területre. A vonat Kufsteinnél haladt át a határon. Tekintettel arra, hogy a duce ebben a korai időpontban még aludt, nem volt hivatalos fogadtatás. Az osztrák hatóságok részéről Wöhrl tiroli közbiztonsági felügyelő jelent meg a pályaudvaron és ő ellenőrizte a biztonsági intézkedések végrehajtását. Az elnöki vonat csak rövid ideig tartózkodott az állomáson, majd folytatta útját a Brenner-hágón keresztül Olaszország felé. A vonat reggel hét órakor Bolzanoba érkezett, amelynek pályaudvarán a feketeingesek és az egybegyűlt lakosság tömegei lelkes ünneplésben részesítették a hazájába visszatérő dúcét. A vonat csak néhány percig időzött Bolzanoban, majd folytatta útját Róma felé, ahová délután négy és öt óra között érkezik meg. Mussolini a német határ átlépésénél meleghangú táviratot intézett Hitler Adolfhoz. A távirat szövegéből kitűnik, hogy Mussolini meghívta Hitler Adolfot Olaszországba. A Matin valószínűtlennek tartja, hogy Mussolini módosítja eddigi magatartását. A Duce nem követi el azt a hibát, hogy megszakítsa a rendes mederben folyó megbeszéléseket. Az osztrák kérdésben nem hihető, hogy Hitler komoly nehézségeket akarna támasztani a Brenneren Mussolininek. Németország főcélja, hogy megbontsa a franciaszovjet szövetséget. Róma és Berlin angol közvetítésre felajánlja Parisnak négyhatalmi egyezmény megkötését, ami közelebb hozhatja egymáshoz a két tengelypolitikát. Ennek fejében Franciaországnak természetesen le kellene mondani a francia-szovjet szövetségről. Feloszlatták a német evangélikusok szervezeteit Berlin, szeptember 30. (Német Távirati Iroda.) Himmler, a rohamcsapatok birodalmi vezetője és a német rendőrség főnöke a nép és az állam védelméről szóló rendelet alapján elrendelte a hitvalló egyház szervezetei által létesített pótfőiskolák, munkaközösségek, tanonc-, diák és vizsgahivatalok feloszlatását és betiltotta a hitvalló egyház által rendezett összes hittudományi tanfolyamokat A rendelet többek között a következőket mondja: Az úgynevezett hitvalló egyház szerveinek az a már régóta tanúsított magatartása, amellyel az állam által létesített intézmények mellőzésével saját intézményeiben képezi ki és vizsgáltatja a hittudományi pályára készülőket, tudatos megszegését jelenti a német evangélikus egyház biztosításáról szóló törvény végrehajtása tárgyában kiadott rendeletnek. Különös lelki konfliktus miatt agyonlőtte magát egy 17 éves diák Ma éjszaka fél 1 óra tájban kétségbeesett asszonysikoltás verte fel a Rökk Szilárd utca 25. számú csendes házat. — Házmesterné ... azonnal nyíltan kaput, a fiamnak vége van! A házfelügyelőnő, aki csak néhány perccel előbb nyitott kaputErlemann Istvánnénak, újból magára kapta a köpenyét és rohant a kijárat felé. — Maradjon itt a kapuban, mig in. orvossal visszajövök, nehogyezzel is időt veszítsünk. Az asszony egy férfi társaságában érkezett vissza. Aztán rendőr jött és igy lassan megtudták a ház lakói, hogy az öreg nyugalmazott egészségügyi tanácsos lakásában agyonlőtte magát Erlemann János 17 éves diák, a Thököly-úti felsőkereskedelmi iskola növendéke. Váratlan változás Körülbelül egy esztendeje költözött Erlemann Istvánná János fiával a Rökk Szilárd utca 25. számú házba. Domány Árminnál, közeli rokonuknál kaptak lakást. Az akkor 16 éves diák szorgalmasan tanult, a Thököly-úti felső kereskedelmi első osztályába járt, ahol a tanárok és az igazgató nagy megelégedésére végezte a feladatát. A múlt év végén beíratták Erlemann Jánost a felsőkereskedelmi második osztályába, de már a tanév elején bajok mutatkoztak. A fiú szorgalma mintha csökkent volna kedvetlenül indult el reggelenként az iskolába, úgyhogy nagybátyja meg is kérdezte tőle, mi lehet az oka lehangoltságának. • Valami ipari pályára szeretnék menni — válaszolta a komoly fiú —, nagyobb jövője van az embernek valami jó kézműves szakmában. Bár édesanyja ellenezte ezt a tervet, a keményakaratú fajnak sikerült keresztülvinni eredeti élgondo ELVESZETT egy brilliáns melltű folyó hó 29-én délután 13 és 3 óra között a rákoskeresztúri Tzr. temetőben. Kérjük a becsületes megttalálót, hogy illő jutalom ellenében jentkezzen 11-48-43 sz. telefonon. ESTI KURÍR lását, sőt nagybátyját is megnyerte ennek az ötletnek. Most négy napja történt ez a változás, a fiú nyakába vette a várost, mechanikusokat látogatott, inas szeretett volna lenni. De nem vették fel sehol. Fáradtan, letörten tért haza esténként s panaszkodott: — Nem lehet munkát találni. Fizetés nélkül is szívesen leszerződtem volna, nem értem, miért nem adnak nekem munkát. Tegnap délután ismét eltávozott hazulról és csak negyedtíz tájban tért vissza a Rökk Szilárd utcai lakásba. Nagybátyja, Domány Ármin nem is tudta, mikor jött meg a fiú. Nincs búcsúlevél * Erlemann Istvánnét, aki egy ismerősénél volt vacsorán, háromnegyed 12-kor bocsátotta be a házmester. Amint belépett a szobába s felcsavarta a villanyt, borzalmas kép tárult a szemei elé: átlőtt szívvel, holtan találta egyetlen fiát; az ágynemű csupa vér volt s a sezlon előtt ott hevert a bosszúesövű pisztoly. őrjöngve rohant az ajtóhoz és felverte a házat, erre a kétségbeesett sikoltásra ébredt fel az Öreg Domány Ármin, aki semmit sem tudott arról, hogy milyen tragédia átszódott le a mellette lévő szobában. A fiú felkészült az öngyilkosságra. Lecsavarta a villanyt, lefeküdt az ágyba, meztelen testére szorította a pisztoly csövét, az egyik párnát rátette a kezére, hogy a dörrenés hangját tompítsa. Pillanatok alatt elvérzett. A rendőr, aki elsőnek jelent meg az öngyilkosság színhelyén, mentőkért telefonált, akik csak azt állapíthatták meg, hogy Erlemann János már halott. Később érkezett meg a rendőri bizottság, jegyzőkönyvet készítettek a szerencsétlen fiú halálának körülményeiről, búcsúlevél után kutattak, de egyetlen sort sem találtak, amely magyarázatot adott volna a 17 éves diák öngyilkosságának okáról. Erlemann János, a csendes, magába zárkózott fiú tragédiájának valószínű háttere az a lelki konfliktus, amely őt az iskolától is elszakította. Az érzékeny diák talán nem akart terhére lenni öreg nagybátyjának, aki maga is szerény nyugdíjából élt, úgy próbálta megoldani ezt a kínos helyzetet, hogy kimaradt az iskolából, ahol pedig továbbb tanulni szeretett volna. Az édesanyja, mikor a szörnyű tragédiát felfedezte, elrohant hazulról, egy ismerősénél keresett mene■zéket, mert nem tud visszatérni abba a lakásba, ahol meglátta egyetlen fiának holttestét. A szerencsétlen asszony eszméletlenül, ideglázban fekszik, állandóan orvos tartózkodik betegágyánál, attól tartanak hogy a szerencsétlenséget újabb tragédia követi. A „vas hír" kaptuk a következő levelet: Mélyen tisztelt Szerkesztő úr! B. lapja tegnapi számában „Kétheti fogház egy ilyen vas hír miatt című cikk egy sajtóperben tett tanúvallomásommal téves beállításban foglalkozik. Tévedés nevezetesen, hogy az én vallomásom a kihallgatott másik két tanú vallomásával ellenkezett, mert az egyiknek, Ohren Alfonz gyárigazgatónak vallomásában ilyen ellentét egyáltalán nem fedezhető fel. Téves továbbá az is, hogy a bíróság az egyik peres felet vallomásom miatt ellenem feljelentés beadására „utasította“ volna, hiszen ilyen utasítás adására a bíróságnak joga sincs. Ellenben igaz az, hogy mindenki, így tehát a kérdéses peres fél is, tetszés szerinti tartalmú feljelentést beadni jogosult, ezért viszont helyt is kell állnia. Kiváló tisztelettel dr. Szegő Izsó. — Aranyérnél és béldugulásnál, valamint az ezekkel járó derékfájás, mellszorulás, szívdobogás és szédülési rohamok esetén reggelenként egy-egy pohár természetes „Ferenc József“ keserűvíz csakhamar kellemes megkönynyebbülést eredményez. Kérdezze meg orvosát. 1937 október . Feltűnő japán felvonulás Mandzsúriában London, szeptember 30. (Magyar Távirati Iroda.) A Daily Telegraph haditudósítója jelenti Sanghajból. Bogomolov nankingi szovjet nagykövet a legnagyobb sietséggel repült Moszkvába. Tizennégy napig lesz távol. Útja olyan szűz terület felett vezet Ázsia szivén át, ahol csak most kezdenek légiforgalomra berendezkedni s még el sem készültek a repülőterek építésével. A levelező hozzáteszi, hogy a japánok feltűnően nagy haderőt vonnak össze Mandzsúriában, ahova kétszer annyi csapatot küldenek, mint Észak-Kínába, Mandzsúriába szállítják a legfiatalabb korosztályokat, a legválogatottabb ezredeket, a legjobb és legnagyobb ágyukat és repülőgépeket, míg Kínába csak az idősebb korosztályok, a tartalékosok és a másodrendű hadianyag kerülnek. London, szeptember 30. | A japán sajtó közli azt a válaszjegyzéket, amelyet Japán Hull amerikai külügyminiszter szeptember 22-iki jegyzékére adott. A válasz szerint elkerülhetetlen Nanking légi bombázása, mert katonai csapatok és hadiintézetek vannak ott és a várost példátlanul erős védőművek veszik körül. A bombázást egyáltalán nem a nemharcos személyek ellen folytatták , a legkíméletesebb módon előre figyelmeztették a polgári lakosságot a közelgő veszélyre ... A japán kormány fenntartja továbbra is azt a politikáját, hogy harmadik hatalmak jogait tiszteletben tartja és az idegen államok alattvalóinak élet- és vagyonbiztonságáról a lehetőség szerint gondoskodik. Végül kifejezi a japán kormánynak azt a reményét, hogy az Egyesült Államok e tekintetben vele együtt fognak működni. Greguss Zoltán különös éjszakai „turistakalandja” Néhány nappal ezelőtt történt ez a mulatságos eset a Damjanich utcában. Késő éjszaka volt, jóval éjfél után, mikor a kilences számú ház előtt autó állott meg és abból markánsarcú fiatal férfi szállott ki. Az autó elment, a férfi néhány percig fel és alá járt a ház előtt, amelyet tatarozása miatt ötemeletes állványokkal vettek körül az építőmunkások, aztán gondolt egy nagyot és a munkához látott... Néhány perccel később a nyugodt éjszakai álmát alvó Damjanich-utca későn hazajáró lakói előbb kíváncsisággal, de aztán már a detektívszenvendélytől is fütve, kísérte figyelemmel a titokzatos autós jövevény «munkáját». A világos felöltős, elegáns férfi artistaügyességgel vágott neki az állványok labirintusának és nyaktörő útján nem egyszer életét komolyan veszélyeztetve jutott mind feljebb és feljebb. A meg nem világítótt, keskeny kőművespallók útvesztői a sötét éjszakában nem egyszer biztos lezuhanással kísértették, de a kétségenkívül «betörési szándékkal» mind feljebb igyekvő férfi szinte a macskára emlékeztető virtuozitással hatolt előre. Mire a második emelet magasságába érkezett, megjelent a sarkon az őrszemes rendőr is. A szemben lévő ház előtt hatalmas túraautó állott, forgatható vadászreflektorral felszerelve. A soffőrt arra kérte meg az őrszemes rendőr, hogy fényszórójával világítson a beállványozott házra és a fagerendák meg lécszerkezetek trapézain kúszó ismeretlen férfire, aki innen alulról lassan-lassan már csak fekete pontnak látszott. A reflektor csakhamar ki is gyulladt és kereste sugarával a most már egészen fent bujkáló figurát, de mire elérték, addigra az éppen az egyik negyedik emeleti lakás ablakán lépett be. A rendőr legelőször a házmestert kereste, hogy az állapítsa meg, kinek a lakásába hatolt ilyen furfangos módon az éjszakai betörő. A percekkel később előkerült házmester felnézett a megjelölt ablakra és igy szólt : — Az a Greguss művész ur lakása! Siessünk, a művész ur nincs itthon, a nagyságos asszony egyedül van! Azonnal felsiettek a negyedik emeleti lakásba, becsöngettek. Greguss Zoltánná, a Vígszínház kiváló művészének felesége nyitott ajtót. De férje is otthon volt. Mi időközben» hazatért és éppen a legnyugodtabban vacsorázni készült. A betörőt kereső házmesternek, meg rendőrnek pedig határozott hangon kijelentette, hogy ne keressenek senkit a lakásban, mert ő volt az, aki — ha kissé szokatlan módon is —gy ment be a saját lakásába. S miután ezt a jogát senki kétségbe nem vonhatta, az éjszakai látogatók el is távoztak. Greguss Zoltán hazatéréséből rendőri akta lett, bár egyelőre az illetékesek alaposan törik a fejüket, hogy, milyen jogcímen büntessék meg a kitűnő művészt éjszakai kalandjáért. Hiszen Gregussnak igaza van — ő a saját lakásába ment be, ha az ablakon keresztül is, és ehhez joga van. Ezek után most már csak azt kellene tudni, hogy Greguss Zoltán miért nem a kapun s az előszobaajtón ment haza, hogy vacsorához ülhessen, így mégis csak kényelmesebb! A Vígszínház huszáros, merész ötleteiről híres s kollégái között éppen ezért is népszerű, kitűnő művészét a Hunnia udvarán találtuk meg, ott mesélte el a következőket: — Sajnálom, hogy ez az eset nyilvánosságra került, igazán nem „szenzációhajhászásból“ csináltam. Csak az történt, hogy a szóbanforgó napon késő éjszakáig forgattuk idekint a Falu rosszát. Boldog voltam, hogy, rendezőm, Pásztor Béla hazavitt az autóján s élt csöngetve a házmesternek, már örültem, hogy hazakerültem, ahol a feleségem vár. Aztán csengettem mégegyszer, meg mégyegyszer és harmadszor is. De a házmester csak nem jött elő. Egy negyedórás, mind türelmetlenebb várakozás után elfutott a düh és nekiindultam az állványoknak. Gondoltam, ha napközben, annak a sokszáz kőművesnek, malteroslánynak, akik a keskeny pallón közlekednek, nem történik bajuk, én is felmehetek. Nem is volt olyan nehéz — legalább egyszer ezt is megpróbáltam! Csak azért nem csinálnám meg mégegyszer semmi pénzért, mert szegény feleségem halálra rémült, mikor megzörgettem az ablakot. Másnap reggelre derült ki, hogy a kapucsengő elromlott, azért nem jelentkezett a házmester... _ ,________