Esti Kurir, 1937. október (15. évfolyam, 223-247. szám)

1937-10-01 / 223. szám

Mussolini meg­­hívta Hitlert Olaszországba .­­ Innsbruck, szept. 30. Mussolini kü­lönvonata csütörtö­kön reggel fél hat órakor érkezett osztrák területre. A vonat Kufstein­nél haladt át a határon. Tekintettel arra, hogy a duce ebben a korai időpontban még aludt, nem volt hi­vatalos fogadtatás. Az osztrák ható­ságok részéről Wöhrl tiroli közbiz­tonsági felügyelő jelent meg a pá­lyaudvaron és ő ellenőrizte a biz­tonsági intézkedések végrehajtását. Az elnöki vonat csak rövid ideig tartózkodott az állomáson, majd folytatta útját a Brenner-hágón ke­resztül Olaszország felé. A vonat reggel hét órakor Bolzanoba érke­zett, amelynek pályaudvarán a fe­­keteingesek és az egybegyű­lt lakos­ság tömegei lelkes ünneplésben ré­szesítették a hazájába visszatérő dúcét. A vonat csak néhány percig időzött Bolzanoban, majd folytatta útját Róma felé, ahová délután négy és öt óra között érkezik meg. Mussolini a német határ átlépésé­nél meleghangú táviratot intézett Hitler Adolfhoz. A távirat szövegé­ből kitűnik, hogy Mussolini meg­hívta Hitler Adolfot Olaszországba. A Matin valószínűtlennek tartja, hogy Mussolini módosítja eddigi magatartását. A Duce nem követi el azt a hibát, hogy megszakítsa a rendes mederben folyó megbeszélé­seket. Az osztrák kérdésben nem hihető, hogy Hitler komoly nehézségeket akarna támasztani a Brenneren Mussolininek. Németország fő­célja, hogy megbontsa a francia­szovjet szövetséget. Róma és Ber­lin angol közvetítésre felajánlja Parisnak négyhatalmi egyezmény megkötését, ami közelebb hoz­hatja egymáshoz a két tengely­­politikát. Ennek fejében Franciaországnak természetesen le kellene mondani a francia-szovjet szövetségről. Feloszlatták a német evangélikusok szervezeteit Berlin, szeptember 30. (Német Távirati Iroda.) Himmler, a rohamcsapatok biro­dalmi vezetője és a német rendőrség főnöke a nép és az állam védelméről szóló rendelet alapján elrendelte a hitvalló egyház szervezetei által létesített pótfőiskolák, munkaközösségek, ta­­nonc-, diák és vizsgahivatalok feloszlatását és betiltotta a hit­valló egyház által rendezett összes hittudományi tanfolyamokat A rendelet többek között a következőket mondja: Az úgynevezett hitvalló egyház szerveinek az a már régóta tanúsított magatartása, amellyel az állam által létesített intézmé­nyek mellőzésével saját intézményeiben képezi ki és vizsgáltatja a hittudományi pályára készülőket, tudatos megszegését jelenti a német evangélikus egyház biztosításáról szóló törvény végre­hajtása tárgyában kiadott rendeletnek. Különös lelki konfliktus miatt agyonlőtte magát egy 17 éves diák Ma éjszaka fél 1 óra tájban két­ségbeesett asszonysikoltás verte fel a Rökk Szilárd­ utca 25. számú csen­des házat. — Házmesterné ... azonnal nyíl­tan kaput, a fiamnak vége van! A házfelügyelőnő, aki csak né­hány perccel előbb nyitott kaput­­Erlemann Istvánnénak, újból ma­gára kapta a köpenyét és rohant a kijárat felé. — Maradjon itt a kapuban, mig in.­ orvossal visszajövök, nehogy­­ezzel is időt veszítsünk. Az asszony egy férfi társaságában érkezett vissza. Aztán rendőr jött és igy lassan megtudták a ház lakói, hogy az öreg nyugalmazott egészség­ügyi tanácsos lakásában agyon­lőtte magát Erlemann János 17 éves diák, a Thököly-úti felsőkereskedelmi is­kola növendéke. Váratlan változás Körülbelül egy esztendeje költö­zött Erlemann Istvánná János fiá­val a Rökk Szilárd­ utca 25. számú házba. Domány Árminnál, közeli ro­konuknál kaptak lakást. Az akkor 16 éves diák szorgalmasan tanult, a Thököly-úti felső kereskedelmi első osztályába járt, ahol a tanárok és az igazgató nagy megelégedésére végezte a feladatát. A múlt év végén beíratták Erle­mann Jánost a felsőkereskedelmi második osztályába, de már a tan­év elején bajok mutatkoztak. A fiú szorgalma mintha csökkent volna kedvetlenül indult el reggelenként az iskolába, úgyhogy nagybátyja meg is kérdezte tőle, mi lehet az oka lehangoltságának. •­ Valami ipari pályára szeretnék menni — válaszolta a komoly fiú —, nagyobb jövője van az ember­nek valami jó kézműves szakmá­ban. Bár édesanyja ellenezte ezt a ter­vet, a keményakaratú fajnak sike­rült keresztülvinni eredeti élgondo ­ ELVESZETT egy brilliáns melltű folyó hó 29-én délután 13 és 3 óra kö­zött a rákoskeresztúri Tzr. temetőben. Kérjük a becsületes megttalálót, hogy illő jutalom ellenében j­entkezzen 11-48-43 sz. telefonon. ESTI KURÍR lását, sőt nagybátyját is megnyerte ennek az ötletnek. Most négy napja történt ez a vál­tozás, a fiú nyakába vette a várost, mechanikusokat látogatott, inas sze­retett volna lenni. De nem vették fel sehol. Fáradtan, letörten tért haza es­ténként s panaszkodott: — Nem lehet munkát találni. Fizetés nélkül is szívesen leszer­ződtem volna, nem értem, miért nem adnak nekem munkát. Tegnap délután ismét eltávozott hazulról és csak negyedtíz tájban tért vissza a Rökk Szilárd­ utcai la­kásba. Nagybátyja, Domány Ármin nem is tudta, mikor jött meg a fiú. Nincs búcsúlevél * Erlemann Istvánnét, aki egy is­merősénél volt vacsorán, három­negyed 12-kor bocsátotta be a ház­mester. Amint belépett a szobába s felcsavarta a villanyt, borzalmas kép tárult a szemei elé: átlőtt szívvel, holtan találta egyet­len fiát; az ágynemű csupa vér volt s a sezlon előtt ott hevert a bosszúesövű pisztoly. őrjöngve rohant az ajtóhoz és fel­verte a házat, erre a kétségbeesett sikoltásra ébredt fel az Öreg Do­mány Ármin, aki semmit sem tu­dott arról, hogy milyen tragédia átszódott le a mellette lévő szobá­ban. A fiú felkészült az öngyilkos­ságra. Lecsavarta a villanyt, le­feküdt az ágyba, meztelen testére szorította a pisztoly csövét, az egyik párnát rátette a kezére, hogy a dör­renés hangját tompítsa. Pillanatok alatt elvérzett. A rendőr, aki elsőnek jelent meg az öngyilkosság színhelyén, men­tőkért telefonált, akik csak azt ál­lapíthatták meg, hogy Erlemann János már halott. Később érkezett meg a rendőri bizottság, jegyző­könyvet készítettek a szerencsétlen fiú halálának körülményeiről, búcsú­levél után kutattak, de egyetlen sort sem találtak, amely magyarázatot adott volna a 17 éves diák öngyil­kosságának okáról. Erlemann János, a csendes, ma­gába zárkózott fiú tragédiájának valószínű háttere az a lelki konfliktus, amely őt az iskolától is elszakította. Az érzékeny diák talán nem akart terhére lenni öreg nagybátyjának, aki maga is szerény nyugdí­jából élt, úgy próbálta megoldani ezt a kínos helyzetet, hogy kimaradt az iskolá­ból, ahol pedig továbbb tanulni sze­retett volna. Az édesanyja, mikor a szörnyű tragédiát felfedezte, elrohant hazul­ról, egy ismerősénél keresett mene■­zéket, mert nem tud visszatérni abba a lakásba, ahol meglátta egyet­len fiának holttestét. A szerencsét­len asszony eszméletlenül, idegláz­ban fekszik, állandóan orvos tartóz­kodik betegágyánál, attól tartanak hogy a szerencsétlenséget újabb tra­gédia követi. A „vas hír" kaptuk a következő levelet: Mélyen tisztelt Szerkesztő úr! B. lapja tegnapi számában „Kétheti fogház egy ilyen vas hír miatt című cikk egy sajtóperben tett ta­núvallomásommal téves beállítás­ban foglalkozik. Tévedés nevezete­sen, hogy az én vallomásom a ki­hallgatott másik két tanú vallomá­sával ellenkezett, mert az egyiknek, Ohren Alfonz gyárigazgatónak val­lomásában ilyen ellentét egyáltalán nem fedezhető fel. Téves továbbá az is, hogy a bíróság az egyik peres felet vallomásom miatt ellenem fel­jelentés beadására „utasította“ vol­na, hiszen ilyen utasítás adására a bíróságnak joga sincs. Ellenben igaz az, hogy mindenki, így tehát a kér­déses peres fél is, tetszés szerinti tartalmú feljelentést beadni jogo­sult, ezért viszont helyt is kell áll­nia. Kiváló tisztelettel dr. Szegő Izsó. — Aranyérnél és béldugulásnál, va­lamint az ezekkel járó derékfájás, mellszorulás, szívdobogás és szédülési rohamok esetén reggelenként egy-egy pohár természetes „Ferenc József“ ke­serűvíz csakhamar kellemes megköny­nyebbülést eredményez. Kérdezze meg orvosát. 1937 október . Feltűnő japán felvonulás Mandzsúriában London, szeptember 30. (Magyar Távirati Iroda.) A Daily Telegraph haditudósítója jelenti Sanghajból. Bogomolov nankingi szovjet nagy­követ a legnagyobb sietséggel re­pült Moszkvába. Tizennégy napig lesz távol. Útja olyan szűz terület fe­lett vezet Ázsia szivén át, ahol csak most kezdenek légiforgalomra be­rendezkedni s még el sem készültek a repülőterek építésével. A levelező hozzáteszi, hogy a japánok feltűnően nagy had­erőt vonnak össze Mandzsúriá­ban, ahova kétszer annyi csapa­tot küldenek, mint Észak-Kíná­­ba, Mandzsúriába szállítják a leg­fiatalabb korosztályokat, a leg­­válogatottabb ezredeket, a leg­jobb és legnagyobb ágyukat és repülőgépeket, míg Kínába csak az idősebb kor­osztályok, a tartalékosok és a má­sodrendű hadianyag kerülnek. London, szeptember 30. | A japán sajtó közli azt a válasz­­jegyzéket, amelyet Japán Hull ame­­rikai külügyminiszter szeptember 22-iki jegyzékére adott. A válasz szerint elkerülhetetlen Nanking légi bom­bázása, mert katonai csapatok és hadiintézetek vannak ott és a vá­rost példátlanul erős védőművek veszik körül. A bombázást egyáltalán nem a nem­harcos személyek ellen folytatták , a legkíméletesebb módon előre figyelmeztették a polgári lakossá­got a közelgő veszélyre ... A japán kormány fenntartja to­vábbra is azt a politikáját, hogy harmadik hatalmak jogait tisztelet­ben tartja és az idegen államok alattvalóinak élet- és vagyonbizton­ságáról a lehetőség szerint gondos­kodik. Végül kifejezi a japán kor­mánynak azt a reményét, hogy az Egyesült Államok e tekintetben vele együtt fognak működni. Greguss Zoltán különös éjszakai „turistakaland­ja” Néhány nappal ezelőtt történt ez a mulatságos eset a Damjanich­ utcában. Késő éjszaka volt, jóval éjfél után, mi­kor a kilences számú ház előtt autó állott meg és abból markánsarcú fia­tal férfi szállott ki. Az autó elment, a férfi néhány percig fel és alá járt a ház előtt, amelyet tatarozása miatt öt­emeletes állványokkal vettek körül az építőmunkások, aztán gondolt egy na­gyot és a munkához látott... Néhány perccel később a nyugodt éjszakai álmát alvó Damjanich-utca későn hazajáró lakói előbb kíváncsi­sággal, de aztán már a detektívszen­­vendélytől is fütve, kísérte figyelem­mel a titokzatos autós jövevény «mun­káját». A világos felöltős, elegáns férfi artistaügyességgel vágott neki az áll­ványok labirintusának és nyaktörő út­ján nem egyszer életét komolyan ve­szélyeztetve jutott mind feljebb és fel­jebb. A meg nem világítótt, keskeny kőművespallók útvesztői a sötét éjsza­kában nem egyszer biztos lezuhanás­sal kísértették, de a kétségenkívül «be­törési szándékkal» mind feljebb igyekvő férfi szinte a macskára emlé­keztető virtuozitással hatolt előre. Mire a második emelet magasságába érkezett, megjelent a sarkon az őr­­szemes rendőr is. A szemben lévő ház előtt hatalmas túraautó állott, forgat­ható vadászreflektorral felszerelve. A soffőrt arra kérte meg az őrszemes rendőr, hogy fényszórójával világítson a beállványozott házra és a fagerendák meg lécszerkezetek trapézain kúszó ismeretlen férfire, aki innen alulról lassan-lassan már csak fekete pontnak látszott. A reflektor csakhamar ki is gyulladt és kereste sugarával a most már egé­szen fent bujkáló figurát, de mire el­érték, addigra az éppen az egyik ne­­gyedik emeleti lakás ablakán lépett be. A rendőr legelőször a házmestert ke­reste, hogy az állapítsa meg, kinek a lakásába hatolt ilyen furfangos mó­don az éjszakai betörő. A percekkel később előkerült házmester felnézett a megjelölt ablakra és igy szólt : — Az a Greguss művész ur lakása! Siessünk, a művész ur nincs itthon, a nagyságos asszony egyedül van! Azonnal felsiettek a negyedik eme­leti lakásba, becsöngettek. Greguss Zoltánná, a Vígszínház kiváló művé­szének felesége nyitott ajtót. De férje is otthon volt. Mi időköz­ben» hazatért és éppen a legnyugod­­tabban vacsorázni készült. A betörőt kereső házmesternek, meg rendőrnek pedig határozott han­­gon kijelentette, hogy ne keressenek senkit a lakásban, mert ő volt az, aki —­ ha kissé szokatlan módon is —­­­gy ment be a saját lakásába. S miután ezt a jogát senki kétségbe nem vonhatta, az éjszakai látogatók­ el is távoztak. Greguss Zoltán hazatéréséből rend­őri akta lett, bár egyelőre az illetéke­sek alaposan törik a fejüket, hogy, milyen jogcímen büntessék meg a ki­tűnő művészt éjszakai kalandjáért. Hiszen Gregussnak igaza van — ő a saját lakásába ment be, ha az ablakon keresztül is, é­s ehhez joga van. Ezek után most már csak azt kel­lene tudni, hogy Greguss Zoltán miért nem a kapun s az előszobaajtón ment haza, hogy vacsorához ülhessen, így mégis csak kényelmesebb! A Vígszínház huszáros, merész ötle­teiről híres s kollégái között éppen ezért is népszerű, kitűnő művészét a Hunnia udvarán találtuk meg, ott me­sélte el a következőket: — Sajnálom, hogy ez az eset nyil­vánosságra került, igazán nem „szen­zációhajhászásból“ csináltam. Csak az történt, hogy a szóbanforgó napon késő éjszakáig forgattuk idekint a Falu rosszát. Boldog voltam, hogy, rendezőm, Pásztor Béla hazavitt az autóján s élt csöngetve a házmester­nek, már örültem, hogy hazakerül­tem, ahol a feleségem vár. Aztán csengettem mégegyszer, meg mégyegy­­szer és harmadszor is. De a házmes­ter csak nem jött elő. Egy negyed­órás, mind türelmetlenebb várakozás után elfutott a düh és nekiindultam az állványoknak. Gondoltam, ha nap­közben, annak a sokszáz kőművesnek, malteroslánynak, akik a keskeny pallón közlekednek, nem történik ba­juk, én is felmehetek. Nem is volt olyan nehéz — legalább egyszer ezt is megpróbáltam! Csak azért nem csi­nálnám meg mégegyszer semmi pénzért, mert szegény feleségem ha­lálra rémült, mikor megzörgettem az ablakot. Másnap reggelre derült ki, hogy a kapucsengő elromlott, azért nem je­lentkezett a házmester... _ ,________­

Next