Esti Kurir, 1937. október (15. évfolyam, 223-247. szám)

1937-10-30 / 247. szám

1937 október 30 é Diadalt ünnepel a magyar nemzet, kultúrájának, szellemi tehetségeinek diadalát. Magyar tudós, Szent-Györgyi Albert sze­gedi egyetemi tanár nyerte el­ az idén az orvosi Nobel-díjat. Nagy­szerű felfedezéseiről, izgalmas kísérleteiről már értesült ezelőtt is néha a közönség, de most belevésődik neve az egész ma­gyarság szívébe és tudatába. Ez a magyar név egyszeriben is­mertté válik világszerte, nem­csak a tudományos körökben, ahol eddig is nagy tisztelettel emlegették, hanem az izlandi halászkunyhótól az amerikai farmokig mindenhol, ahová a rádió hangja és az újság rotá­ciós­ papirosa eljut, minden sze­rény hajlékban, melyet a kul­túra áramköre belekapcsol az emberi szellem birodalmába, mindenütt fel fognak figyelni személyére, munkájára­­ és kicsiny hazájára. Szent-Györgyi Albert komoly és elmélyült tu­dós, kinek nevével nem talál­koztunk klikk-politikai harcok, frakciózások élvonalában és egyéniségéről szólva szinte pa­radoxnak hat leírni a „propa­ganda“ szót. Mégis azt kell mon­danunk róla, hogy hatalmas és hangos propagandát csinált: a magyarság becsületének, tekin­télyének emelésére a nemzet­közi közvéleményben, s a tudo­mányos munka, a tisztult ent­­beries szemlélet becsületének és tekintélyének emelésére saját hazáján belül. A szellemi tehetség és a tudás fegyverével szerezte meg a ma­gyarság számára azt a győzel­met, amelynek fényét és jelen­tőségét annál forróbb örömmel és lelkesedéssel kell tudomásul venni, minél inkább bővelkedik korunk lehangoló és fájdalmas jelenségekben. * Nyugodtabb, békésebb lég­körű, világosabban látó korok­ban talán hangoztatni is fölösle­ges, hogy a nemzet ügyét első­sorban azok viszik előre, akik a gondolatok és alkotó cseleke­detek nemes mérkőzésének aré­nájában tüntetik ki magukat. De ma vajmi kevés átütő ereje van e humanista elvnek. Az em­beriség egy része, mintha vissza­­kéredzkednék az ököljog sötét századaiba, az egyén és a tár­sadalom pubertásának vágyké­peihez, — a verekedések, az erő­szaktételek, a kegyetlenkedések és közéleti csínyek bajnokaiban tiszteli a kor héroszait, tőlük várja a nemzet fölemelkedését, az ő „vezérletükre“ esküszik. A különféle zavaros, tudományta­lan, új mítoszok titokzatos szóla­maival vezényelt közéleti és ma­gánéleti „kecseszkecsken“ sam­­pionjainak bűvölete ejti meg a hiszékeny, bizonytalan lelkeket, s már-már divattá vált fitymálni az olyan „ósdi“ embert, aki az efféle teljesítményeket kevésbé nagyra becsüli, mint a szellem és tudás alkotásait. Pedig akármilyen vadul tom­bol is a verekedők, tü­lekedők, gyűlöletre és elnyomásra bujto­­gatók vásári lármája, a nemzet fölemelkedésének és haladásá­nak irányát mégis az «elavult» humanista erények és elvek hordozói szabják meg. Akik fe­hér köpenyükben a kórházak folyosóit járják, akik laborató­riumukban a mikroszkóp fölé hajolnak, akik mértani rajzok fölött görnyednek, akik köny­vekbe és kéziratokba temet­kezve töltik idejük nagy részét, akik képet festenek vagy farag­nak, akik lelkükkel a zene vagy a matematika szféráiba emel­kednek, azok az emberiség és a nemzet igazi élharcosai. A han­goskodás, a verekedés, a törte­tés «hősiessége» még soha nem szerzett a magyarságnak egy centiméternyi dicsőséget sem, de a tudós ereje, a kultúra fegyvere még a történelmi csapásokkal és sérelmekkel is dacolva mutatja meg a nemzet erkölcsi nagysá­gát és civilizatórius hivatását az egész világnak. * Szent-Györgyi Albert el­mondta nyilatkozatában, hogy a nemzetközi tudományos együttműködés és segítség in­tézményei tették lehetővé szá­mára kutatásainak folytatását. Az igazság és a tudás nemzet­köziségétől kapta a magyar te­hetség azt, amit az emberi tudo­mány és egészség nemzetközi­ségének dús kamatokkal vissza­ad. Ezt is alá kell húznunk ma, amikor sokan a szellemi autar­­kiát, a tudomány egyetemessé­gétől való elzárkózást hirdetik és miközben gondolattalanul importálják idegen faji imperia­lizmusok jelszavait, a nemzeti eszme nevében akarják az or­szágot az egyetemes kultúra olyan, politikátlan közösségei­ből kiszakítani, mint aminőt cél­kitűzésével és gyakorlatával például a Nobel-díj nagyszerű intézménye is képvisel. A tudo­mányos diadal tényei világítják meg legtisztábban, hogy meny­nyire nincs ellentét az igazi, mély nemzeti érzés, meg a szó nemes értelmében vett nemzet­köziség követelményei közt. A magyarságnak tisztában kell lennie azzal, hogy éppen mert számra kicsiny és nyers erő­forrásaiban szegény nemzet, kü­lönösen rá van utalva minden téren azoknak a köröknek és tényezőknek rokonérzésére és támogatására, amelyek a tehet­séget, az érdemet minden sovén elfogultságtól mentesen, csakis az emberiesség és igazság szem­szögéből mérik. Mi hálásak va­gyunk Szent-Györgyi Albert élete pályájáért, tudományos si­kereiért és dicsőségéért mind­azoknak a külföldi tudományos köröknek és intézeteknek, ame­lyek őt fiatalsága erőfeszítései­ben nemesen támogatták, s há­lásak vagyunk a Nobel-díj ügyé­ben illetékes bizottságnak is. Főként azonban: hálásak va­gyunk neki magának. Tudomá­nyos sikereinek, kutatása ered­ményeinek megragadó jelképes­ségét látjuk abban is, hogy a C-vitamint, mellyel az emberi egészség ügyének akkora szol­gálatot tett, éppen a szegedi paprikából vonta ki. Tudjuk, hogy sem tudósnak, sem ma­gyarnak nem volna kisebb, ha történetesen mazsolából vagy kókuszdióból sikerült volna ugyanezt az anyagot előállí­tania, de mégis jólesik arra gon­dolni, hogy a magyar föld jel­legzetes terméke, a legnagyobb és legműveltebb magyar váro­sok egyikének régi büszkesége lepte meg a tudós invencióján át ezzel az új ajándékkal az emberiséget. Legyen szabad jel­képet látnunk a magyar föld és a magas európai szellem e kap­csolatában. Népünk egészséges ösztönének, nemzetünk huma­nista hagyományának és orszá­gunk életerejének, életrehivatott­­ságának összeforrottságát jelzi. — Jó világítás a lakásban, a munka­helyen és annak költségei. Az Elek­tromos Művek V., Honvéd­ utca 22. sz. alatti előadótermében pénteken, e hó 29-én délután fél 6 órakor a nagy­közönség számára előadást tartanak a jó világítás korszerű követelményeiről. Az előadás rövid tartalma: «A rossz világítás fajai, okai és következményei. A jó világítás kellékei, módjai. Mik a teendők? A világítás megjavítása nö­­veli-e az áramfogyasztást?»­llelüdő- és ruhatárdíj nincs. ESTI KURÍR 7 Mozgalom a keres­kedők öregkori ellátása érdekében Az Egri Kereskedők Egyesületé­nek felkérésére mozgalom indult meg a kereskedő társadalomban a kereskedők öregkori ellátása érde­kében. Az Egri Kereskedők Egyesülete alelnökének, Illés Bélának idevo­natkozó tervezetét most küldte szét állásfoglalás végett az ország kereskedői egyesületeinek. A terv szerint a megalakítandó kereske­dői nyugdíjegyesület bevételi for­rása a kereskedelem útján lebonyo­lításra kerülő áruforgalom négy­ ezreléke lenne. Ez úgy folyna be, hogy az országos kereskedői nyug­­díjegyesü­let nyugdíj­bélyegeket bo­csátana ki, ezeket a gyárosok és importőrök az intézettől megvásá­rolnák és kötelesek lennének min­den áruszámlára az összeg négy ezrelékének megfelelő címletben felragasztani, így a kereskedők saját erejükből érnék el azt, hogy 65 éves életkortól kezdve a forgal­muk szerint évi 600 pengőtől 3000 pengőig terjedő nyugdíjat kapná­nak és gondoskodás történnék a rokkant kereskedőkről, árvákról és özvegyekről is. A javaslathoz­ a Szombathelyen megtartott országos fűszerkeres­­kedői kongresszus egyhangúlag csatlakozott. Az ország kereskedői többségének állásfoglalása után összeül a kereskedőkből és szakér­tőkből álló előkészítő bizottság, amely kidolgozza a részletes alap­szabályokat. — Halálozás: Sági István, a Salgó­tarjáni Kőszénbánya Rt. főtisztvise­lője f. hó 27-én váratlanul elhalálo­zott. Temetése f. hó 29-én, pénteken délután 3 órakor lesz a rákoskeresz­túri temető halottasházából. ermek «B­ve Luxus express - jára­tok NEW YORKBA és a világ minden részeibe NORMANDIE 83.425 tonna. A világ legnagyobb, leggyorsabb, legpazarabb luxussal berendezett hajóóriása Világrekordja 3 nap 22 óra 7 perc. , ILE DE ma»CE" * „CHaNFUKr * „PARIS" * „WFflTETTE“ * DE GRASSE" Express és postahajók cfrweh­im VIK, Baross-tér 3 ­É Szert­­- GyörgyiSzélsőjobboldali uszítók fel akarják robbantani az eucharisztikus kongresszust HÓLABDA-KÖRLEVELET TERJESZTENEK A KATOLIKUS PAPSÁG ELLEN - A KERESZTÉNYSZOCIALISTA LAP LELEPLEZÉSE Mint azt minden józan ember előre látta, a gyeplő nélkül garáz­dálkodó szélsőjobboldal uszítása nem áll meg a tőke és a zsidóság elleni hecceknél, hanem most már odáig merészkedik, hogy az 1938-as szentistváni év ma­gyar világünnepét, az eucharisz­tikus kongresszust akarja fel­robbantani. A szélsőséges agitációnak ezt a legújabb és legsötétebb manőverét most két «baloldalinak] egyáltalán nem nevezhető lap leplezi le. Az egyik az «Alkotmány» című evan­gélikus orgánum, a másik a Tobler János országgyűlési képviselő szer­kesztésében megjelenő «­Jövő», amely a Keresztény Szocialista Szövetség hivatalos lapja. „Közéleti Matuskák­ «Közéleti Matuska Szilveszterek merényletet készítenek a nemzet szent ünnepe ellen» cím alatt fog­lalkozik a keresztény szocialisták lapja a jobboldali szélsőség legújabb akciójával. «Csak nemrégen írtunk arról, — kezdi a cikk — hogy a mi szélső­séges, úgynevezett «nemzeti» moz­galmaink eredetileg ugyanazt az or­szágromboló munkát készítik elő, mint a világháború után tették azt nemzetközi s vörös jelszavak alatt. Nincs más különbség köztük, mint a jelszavaik! Forradalmi diktatúrát akarnak mindenáron, fel akarják robbantani a társadalmi rendet, az állami jogrendet, a békés munka rendjét, hogy azután az ország al­kotmányát ép úgy sírba tegyék, mint tették azt az őszirózsás forra­dalomban felszabadított vörös pat­kányok. — A kunbélákat, garbóikat, boká­nyiakat, szamuelliket, csernyijóská­­kat manapság másképp hívják és csak taktikát változtattak: most nem a világszabadság nevében hó­dítják a jóhiszemű népet s nem nép­biztosság hivatalait osztogatják, ha­nem jó magiyar nemzetséges címeket és igazolványokat, nem Moszkvából kapják az irányítást, hanem a «mű­veit nyugat» nagy Leójának sugal­­mából. Ezeknek a szabadon garáz­dálkodó őrült, közéleti matuska­­szilvesztereknek rémes aknamun­kája borzalmas nemzeti katasztrófát idézhet elő, ha idejében nem vágjuk el a gyűjtőzsinórokat. — Elvetemedettségük annyira megy, hogy a jövő szentistváni szentév nagy magyar világünnepét, az eucharisztikus kongresszust akar­ják felrobbantani! Ezt a nagy ün­nepet, mely nemcsak az egyház ál­tal nyilvánított megbecsülése a nemzetnek, hanem világpropaganda a trianoni keresztrefeszített Ma­gyarország igazságainak elismerte­tésére. Ezt akarják világbotrányba fullasztani!" A keresztényszocialista újság ez­után idézi az evangélikusok lapjá­nak leleplező cikkét, amely szerint a szélsőséges akció elsősorban arra irányul, hogy a katolikus és protestáns egyházakat szembe ál­lítsa egymással. „Ezért már most igyekeznek elhin­teni a tömegek telkébe, hogy a kon­gresszus egyik célja a hazai protes­táns tömegek visszacsábítása a ka­tolikus egyházba. Ugyanakkor nem feledkeznek meg arról sem, hogy a nemzeti öntudatot szembe állítsák az egyházzal.“ Aknamunka az eucharisz­tikus kongresszus ellen A lap megállapítja, hogy ez ugyan nem fog sikerülni, mert protestáns felekezetek­ vezetősége lokalizálja a veszedelmet, de a jobboldali aknamunka még itt sem áll meg. „A szélsőségek legveszedelme­sebb terve azonban mégis az — folytatja a cikk —, hogy a kon­gresszusra érkező azokat az egy­házi méltóságokat, akik szembe­helyezkedtek a vallásüldözéssel és az újpogány eszmékkel, valamint a totális elméletekkel és a nemzeti szocializmusokkal, ezeket a méltó­ságokat, valamint az üldözések kö­vetkeztében Németországból mene­kült papokat, botrányokkal, tünte­tésekkel fogadják.“ Idáig jutott a fékevesztett szélső­jobboldali agitáció, amely a zsidó­záson kezdte, az alkotmány elleni uszításon folytatta és — ki tudja, hol áll meg?!... Ennek az agitációnak egyik do­kumentumát is közli az evangéliku­sok, illetve a keresztény szocialis­ták lapja. Egyes, nem is egészen titokzatos forrásokból ugyanis hólabda-rendszer szerint igye­keznek a katolikus magyar pol­gárok között hangulatot kelteni a katolikus egyház és a kato­likus papság ellen. A legutóbbi napokban ugyanis levelekkel árasztják el a katolikus vallású polgárokat azzal, hogy a levél tartalmát sokszorosítva a cím­zett küldje tovább «keresztény ma­gyar testvéreinek». Ez a példátlan hangú «körlevél» a következőképen szól: „Keresztény magyar testvér! Ne engedd, hogy papjaid között el­lenségei legyenek hitednek. Ne engedd, hogy a nemzetközi zsi­dókkal együtt veszélyeztessék a lelked üdvösségét és hatalmi és politikai okokból együtt feszít­sék meg ismét Krisztust tehen­­ned. Ha Krisztust hiszed és tö­rődsz a túlvilági üdvösséggel, ird le hétszer ezeket a sorokat és küldd el hét keresztény magyar testvérednek Isten és Jézus Krisz­tus nevében. Apostoli munkát végzez és apostoli kegyelmet nyersz.“ A keresztény munkástömegeket képviselő Tobler János országgyű­lési képviselő mindezek után felveti a kérdést, hogy: tud-e valaki arról, hogy a veszedelmes őrülteket, akik ezt a destrukciót terjesztik, lefogták volna? Ha nem, úgy «szabadon ké­szítik elő a nemzet biatorbágyi ka­tasztrófáját ...»

Next