Esti Kurir, 1937. november (15. évfolyam, 249-272. szám)

1937-11-12 / 257. szám

1937 november 12 mit szól hozzá?­­ • N NÉHÁNY nappal ezelőtt — jelenti­ ­ a bascll Nationalzeitung — igen fontos gazdasági tanácskozások helye volt Berlinben a kancellári hivatal. A kormány feje is valamennyi fontos tényezője, továbbá a gazdasági és ka­tonai élet legjelentősebb személyei vet­tek részt az értekezleten. A Német­országban akkreditált diplomáciai té­nyezők körében érthető feltűnést és érdeklődést keltett a konferencia híre, mert megelőzőleg mit sem tud­tak róla. Mint a lap most értesül: napirenden a nyersanyagkérdés sze­repelt. Azon ipari körök részéről, amelyek a kivitelben érdekelve van­nak, már hosszabb ideje panaszok hangzanak el, hogy a négy éves terv végrehajtásának érdekében az export­­ipar hátrányosabb helyzetbe kerül. A konferencia célja tehát az volt: köze­lebb hozni egymáshoz a két álláspon­tot, ami hír szerint sikerült is. Az ex­portipar ezentúl több kedvezésben fog részesülni, de csak azok a vállalatok kaphatnak nagyobb nyersanyag kon­tingenst, amelyek belátható időn be­lül igazolni tudják kiviteli eredmé­nyük fokozását. • S­AYRE amerikai helyettes államtit­kár a virginiai Richmondban tar­tott beszéde során kijelentette, hogy az Egyesült Államok éppen úgy nem tudnak semlegesek maradni egy eset­leges világháborúban és következmé­nyei alól magukat kivonni, mint ahogy nem menekülhet meg egy ciklon pusz­tításától az, aki házában bezárkózik. Figyelmeztette az Egyesült Államok polgárságát, ne üljön fel annak a tév­eszmének, hogy a semlegesség meg­mentheti ilyen esetben az országot. N­ÉMET SZABADSÁGPÁRT aláírás­sal — jelenti az United Press — röplapot kaptak a Németországban tartózkodó külföldi laptudósítók. A röpirat teljes egészében közli Roose­velt elnök beszédét ezzel a bevezetés­sel: «A Német Szabadságpárt tudomá­sára hozza Roosevelt beszédét a né­met népnek». A röpirat ezenkívül a nacionálszocialista mezőgazdasági po­litikával foglalkozva megállapítja, hogy az sikertelenségbe fulladt. Meg­állapítani eddig csak annyit lehetett, hogy a röpíratokat egy délnémet vá­rosban tették postára. Ám szerzőket és nyomdát megtalálni nem sikerült. V­­­ARSÓBÓL jelenti a Havas-ügynök­ség, hogy a lengyel külügy­minisztériumhoz közelálló helyről nyert értesülése szerint szó sem lehet a hármas antikommunista szövetség­hez való csatlakozásról. „A lengyel kormány — mondja az értesülés — azokkal az eszközökkel küzd a kom­munizmus ellen, amelyeket legalkal­masabbaknak tart. A lengyel külpoli­tika változatlanul megmarad a két­oldalú szerződések rendszere mellett és nem kívánja az olyan ideológiai blokkok kialakulását, amelyek ellen­ségesen állnak egymással szemben.“ • T­UDENDORFF tábornok idézi lap­­jáb­an­, a Német Erő Szent For­rásában Schiller következő sorait: «Nagy és megnyugtató a gondolat, hogy az erőszak dacos hatalmával szemben még mindig van segítség, hogy tervei hajótörést szenvednek az emberi szabadságon, hogy egy bátor ellenállás a zsarnok kinyújtott karját is meghajlíthatja és a hősi kitartás végül eltemeti borzasztó segítőforrá­sait.»­N ESTI KURÍR A VENDÉGEI ELŐTT INZULTÁLT FÉRJ PANASZA A BÍRÓSÁG SZERINT A LEGKISEBB MÉRTÉKŰ INZULTUS IS JOGOS OKOT AD AZ ELHAGYÁSRA Valóok-e, ha az előkelő társadalmi állásban lévő férj felesége nyilvánosan inzultálja férjét? — erre a kérdésre adott választ a bíróság egy nőtartási per kapcsán. — Feleségem hisztériás magavisele­tével lehetetlenné tette számomra, hogy együttesen megjelenjünk társa­ságokban — kezdi védekezését a férj azzal a keresettel szemben, amelyben felesége havi 240 pengő ideiglenes nő­tartási díj megállapítását kéri a bíró­ságtól, akiről azt állítja, hogy minden jogos ok nélkül elhagyta. — Állandó zsörtölődések, civakodások — folytat­ja a férj — végleg arra az elhatáro­zásra kényszerítettek, hogy elhagy­jam a közös otthont, amely számomra valóságos pokol volt. Négyévi házas­életünk alatt meggyőződtem arról, hogy rosszul választottam: a szende­­rileány előttem ismeretlen okból va­lóságos fúriává változott. Egy nyu­godt percem sem volt otthonomban. Ha fáradtan érkeztem vissza irodám­ból, a szemrehányások özöne foga­dott, holott semmi olyat sem tettem feleségem ellen, ami miatt kiérdemel­tem volna ezt a bánásmódot A pofon . Igyekeztem hatni feleségemre, orvosokkal konzultáltam, akik azzal vigasztaltak, hogy fiatal asszonynál igen gyakran fordulnak elő ilyen hisz­tériás állapotok. "Mindenit megtettem, hogy feleségem idegállapotát helyre­hozzam. A legelőkelőbb professzorok­kal kezeltettem, mindhiába. Végül any­­nyira elfajult a dolog, hogy már félve tértem haza lakásomba. Tudtam, hogy nem a szerető hitves vár, hanem a kínzó gyötrelmeket okozó nőszemély. Annyira lehetetlenné tette számomra az együttélést, hogy ha csak tehettem, távolmaradtam otthonomtól . Kimerülten, vágyva a pihenés után, kénytelen voltam a késő éjszakai órákig a kávéházakban tölteni időmet. Sokszor csak a hajnali órákban me­részkedtem haza, mert már az én ide­geimet is kikezdte feleségem tűrhetet­len viselkedése. De ő minden energiá­ját arra használta fel, hogy engem üldözzön. Neki mindegy volt, hogy ez a hajnali órákban, az ebéd utáni szieszta idején vagy a nap bármely órájában voltunk együtt: megkezdte hadjáratát idegeim ellen, ami végül is odáig vezetett, hogy nem tudtam el­látni munkámat. Emiatt azután súlyos kellemetlenségeim támadtak vállala­tomnál, ahol vezető állást töltöttem be. De még mindez sem kényszerített vol­na arra, hogy elhagyjam feleségemet, tűrtem, szenvedtem ... — Társadalmi kötelezettségem né­hány hét előtt kényszerített, hogy meghívjam magamhoz több barátomat feleségeikkel együtt. Még ekkor sem türtőztette magát feleségem. Valami ártatlan kis dolog annyira izgalomba hozta, hogy a társaság színe előtt tel­jes erőből pofonütött, utána pedig, mintha ő lenne az áldozat, keserves sorsát panaszolta el a jelenlévőknek. Ezzel társadalmilag tehetetlenné tett. A saját lakásomban rendezett esté­lyen megjelent vendégeim a jelenet után eltávoztak. Velük együtt én is, soha többé nem óhajtok visszamenni abba az otthonba, amely nekem csak keserű kellemetlenségeket okozott. A feleség a férj vádjaira így véde­kezett a tárgyalás folyamán: — Nem voltam én soha idegbeteg addig, amíg össze nem kerültem fér­jemmel. Neki köszönhetem, hogy ma idegroncs vagyok. Az ő bánásmódja következtében betegségem odáig fa­jult, hogy sokszor azt sem tudom, mit teszek. Az ilyen férj, aki kegyetlenül bánt feleségével, nem veheti zokon, hogy elragadtattam magam, mert tény, hogy kezet emeltem férjemre, de erre alapos okom volt, bár sajnálom, hogy megtörtént. Ezzel azonban még nem szolgáltattam okot — folytatta az asz­­szony — az elhagyásra. — Hiszen a gyöngébb asszonyi ke­zek nem alkalmasak arra, hogy az erős férfit társadalmilag ezzel lehe­tetlenné tegyék. Hiszen részemről nem volt ez szándékolt cselekmény. Ha férjem derűs mosollyal tért volna napirendre az elcsattant pofon után a dolog felett, úgy a társaság észre sem vette volna a köztünk lefolyt in­cidenst. Ő­s hibás abban, hogy ko­molyra fordult a dolog. Kitört magá­ból és ő kényszerítete vendégeinket a távozásra, amikor vendégeink előtt felhánytorgatta négyéves házasságunk alatt történteket, akik az elmérgese­dett és kínos helyzet következtében egyenként szállingóztak el lakásunk­ból. Az asszony végül a társaság jelen volt tagjait kérte kihallgatni, akikkel igazolni kívánta, hogy a férj volt a hibás és a pofon egyáltalában nem volt komoly. 4* * Mély megilletődéssel jelentjük, hogy barátunk és munkatársunk, Demény Dezső pápai kamarás, Esztergom­­egyházm­egyei áldozópap, a Szent István Bazilika kar­nagya, író és zeneszerző, a M. Kir. Zeneművészeti Főiskola ny. tanára, stb. stb. e hó 9-én hajnalban, 67 éves korában visszaadta áldott lelkét Teremtőjének, mélységes gyászba döntve elhunytéval az egész magyar zenevilágot. Temetésén — november 12-én, pén­teken délután 3 órakor a farkasréti temetőben­ — ott leszünk valmeny­­nyien, mindazok között, akik velünk együtt szerették és akik egy életre a szívükbe zárták. Budapest, 1937 november hó 10-én. RÓZSAVÖLGYI ÉS TÁRSA cég tulajdonosai, tisztviselői és munkásai. Hajdú József, Eckstein Re­zső és neje Fleischman Elza, Ernőd Ernőné Eckstein Edit a váratlan csapástól összetörve tudatják, hogy hős szerető hit­vese, egyetlen igaz jó barátja, drága gyermekük, imádott nő-Jrh Mn­ mindnyájunk „IMI“-je élete világában, 32 éves korá­ban a sors kifürkészhetetlen akaratából hirtelen elhunyt. Utolsó földi útjára pénteken délután 3/­ 2 órakor kísérjük a rákoskeresztúri izr. temetőben Drága Imikénk, nyugodj béké­ben! Nem volt komoly A bíróság elutasította az asszony keresetét és rögtön ítéletet hozott: — Amint a férj, úgy a feleség sem emelhet kezet az urára, még­ négy­szemközt sem. Ebben a perben nem arról van szó, hogy milyen mérvű volt az inzultus, hanem arról, hogy az asszony hozta olyan helyzetbe a férjet, amely megszégyenítő. Ebben a vonatkozásban a bíróság álláspontja pedig az, hogy a feleség megszégyení­tette urát, amikor saját otthonában, vendégei előtt pofonnal adta jelét alantas érzéseinek. Mert az az as­-­­szony, aki annyira nem türtőzteti ma­­­gát,­­ fejezte ke indokolását a bíró, , hogy vendégei előtt pofonüti urát, annak a lelke mélyén vad indulatok dúlnak, az ilyesmi nem spontán in­­dulatkitörés, hanem az asszonyi lesek­ből fakadó gyűlölet. Ezt a bíróság an­nál is inkább meg kellett, hogy álla­pítsa, mert a becsatolt orvosi vélemé­nyek szerint az asszony idegállapota nem annyira leromlott, hogy szabad akaratelhatározási képessége korlátoz­va lenne, sőt megállapiható, hogy ideg­betegnek nem mondható, hanem egy­szerűen zsarnokoskodni akaró sze­mély, akinek alantas indulata ered­ményezte azt, hogy férjét társadalmi­­lag lehetetlenné tegye, így tehát az asszony érdemtelensége nyilvánvaló: a férj nem köteles fizetni tartásdíjat. Kegyeletes ünnepélyek Londonban a fegyverszünet mai évfordulóján London, november 11. Egész Anglia a mai fegyverszü­neti évfordulóval kapcsolatos ün­nepségek jegyében áll. A fegyver­­szünet évfordulójának napját ezút­tal is nagy ünnepségekkel ülik meg. Mint az előző években, úgy ez­­idén is a nap legkiemelkedőbb mozzanata a Zenotaph előtti ke­­gyeletes ünnepség, amelynek ke­retében az uralkodó koszorút tesz le a Zenotaphra. Ezen a ke­­gyeletes ünnepségen megjelenik a királyi család valamennyi Lon­donban időző tagja, továbbá a kormány minden tagja, az állami és fővárosi hatóságok képviselői és katonai küldöttségek. Ezt követően az uralkodó N­in­g tábornagy angol hadvezér lovas­szobrához megy, amelyet a glou­leplezett le. talapzatánál cesteri herceg szerdán Az uralkodó a szobor­koszorút helyez el. Délelőtt tizenegy órakor ágyúlö­­­vések jelzik, hogy elérkezett az ün­nepélyes hallgatás pillanata. Egy percre elnémul egész Anglia élete, mindenütt megáll a munka s meg­állnak a közlekedési eszközök is. Az emberek egy percig ájtatos hallga­tásba merülnek, majd köszönő imát mondanak és eléneklik a nemzeti himnuszt. A Zenotaph előtti kegyeleti ün­nepséghez már éjjel felsorakoztak a kiváncsiak tömegei. Sokezren már éjjel elhelyezkedtek, hogy tanúi le­hessenek a megható koszoruletétel­­nek.­­ Ma van 40 éve, hogy a m. kir.­­ osztálysorsjáték Magyarországon meg­­­kezdődött. Ugyanis 1897 november hó 11-én volt az első osztály húzása. HUNYADY SÁNDOR remekműve filmen PUSZTAI Filmre írta: Indig Ottó. Zenéjét szerezte: Polgár Tibor Rendezte: Székely István , Gál Ernő produkció. Phöbus-film Lázár Mária, Jávor, Kiss Ferenc, Rajnay Gábor, Rózsahegyi Kálmán, Berky Lili, Mály Gerő, Szeleczky Zita, Zátony Kálmán, Makláry Zoltán, Juhász József, Petheő Attila, Gázon Gyula ROYAL APOLLO ATRIUM MA PREMIER

Next