Esti Kurir, 1938. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Felfedezik Ma kora reggel — ezt élénken hallották a villapalota többi lakói, — sűrűn szólt Zigány Dezsőék nagy műteremlakásában a legfelsőbb emeleten a telefon. De senki nem vette fel a kagylót és ezért végül ma délben Zigány Dezső sógornője, aki aggódó szeretettel beszélni akart rokonaival, a házfelügyelőnőnek telefonált: — Az Isten szerelmére, nézze meg, mi van Zigány Dezsőik­nél, reggel óta hívom őket és senki sem veszi fel a telefon­­kagylót, így ment fel az emeletre a bér­villa házfelügyelőnője. Hiába ko­pogtatott, rosszat sejtett, feltörték az ajtót és le nem írható véres látvány tárult az ő szeme elé. Még a rendőr is megtántorodott, aki a a tragédiát lakás feltörésekor ott asszisztált, mert bajt sejtettek.­­ Ahány ágy volt a gazdagon be­rendezett, művészien meleg és bo­­hémes művészlakásban, mind véres volt, felforgatott állapotban és mindenütt egy-egy borzalmasan el­torzult, lelőtt holttest feküdt. Csak az egyik szoba ágyán hörgött még Zigány Dezsőné, életben volt a szerencsétlen asszony, őt részesítet­ték a mentők első­segélyben, hal­dokolva vitték a közeli Park-szana­tóriumba. A főkapitányságról dr. Juhász József rendőrfogalmazó, a rendőri bizottság vezetője jelent meg. A házbeliek, az odarohant hozzátar­tozók sírástól fuldokolva magya­rázták a helyzetet. Még az éjjel —­ minden jel ezt mutatja — a magával meghasonlott ; 1*7 DEC. 3­­ ^ 1) " Mggggsaiggggg Budapest, 1938 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY január 1, szombat Polgárháború réme fenyeget Romániában Czigány Dezső festő­művész agyonlőtte feleségét, gyermekét, u­ukáját és élemérungt ! Via délben egy szinte­ hihetetlen hír, futott végig a városon. A legkitűnőbb magyar modern festőművészek egyike, Zigány Dezső kiirtotta egész családját és megmagyarázhatatlan borzal­mas tette után öngyilkosságot kö­vetett el. Mentők szirénáztak rohanna a Lendvay­ utca 3. szám­i ház elé ma délben. Borongás, ködös téli tájképet mutat a Város­liget felé vezető villanegyedhez tartozó Lendvay u­tca. Egy bér­villa manzárdján nagy műteremlakásban lakik évek óta Czigány Dezső feleségével és néhány hét óta asszonyleányával és unoká­iéval. Ebben a roppant előkelő villaházban az elmúlt éjszaka fo­lyamán megrendítő tragédia játszódott le. Cigán­y Dezső, a jónevű festő­­­­növése­m ötvenhetedik életévé­be járt év művészei­ének delelőjén állott. A KÚT műves,­­ltjához tartozott, az elismert fest­or. fejlődést mutató képeivé még a múlt hónapban részt vett a KUT oszt kiállításán, művészbarátainak, ismerőseinek életvidáman mondotta a napok­ban is: Boldog ember vagyok, mert bol­dog nagyapa vagyok. Parisból hazajöt asszonyleányom­ és haza­hozta magával drága unokámat. Festegetek is, azt hiszem, hogy valami új fejlődés előtt állok me­gint, világosabb, derűsebb képeim mutaják a kiállításon. Ezt az optimizmust úgy látszik csak kifelé játszotta meg a dere­sedő hajú művész, akik lelkéhez közel állottak, azok tudták róla, hogy gyógyít­hatatlan seb a lelkén a festőmű­vészek szomorú gazdasági hely­zete. A régi nagy művásárlók eltűntek és Zigány Dezső is nagyon gaz­dag és őt és családját sok szere­tettel körülvevő rokonaira és fe­leségének hozzátartozóira van utalva. Talán ez az egyetlen mo­mentum az, ami az önérzetes, kitűnő piktort lelkileg felőrölte: életunt, Czigány Dezső, halálra­­szántan, nyilvánvalóan egymás után, álmukban megölte egyenként egy-egy revolverlövéssel családja majdnem minden tagját, leőtte fe­leségét közvetlen közelről, aki egy pesti ismert előkelő úricsaládnak a tagja, leánykori neve Szilasi Bor­bála. Ott találták már holtan leányát is, egy fiatal párisi magyar asszonyt, Czigány Juditot, aki néhány­ évvel ezelőtt ment férjhez Ingusz István­hoz. Inguszék Párisban laknak ál­landóan, ott egy kis műszaki gyára van Ingusz Istvánnak és precíziós műszaki cikkeket gyárt. A Czigány­­házaspár lánya a karácsonyi ünne­pekre jött haza Párisból, örömteli látogatásra és magával hozta egyet­len kisleányát, a kétesztendős kis Ingusz Babát. Ez a kis Unoka aranyozta be az utolsó napok komorságát Czigány Dezsőék lakásában és mindenki úgy tudta, hogy Czigányék kérlelve kér­ték leányukat, hagyja Pesten a kis unokát s végül úgy is határoztak, hogy a kétéves kisbaba ittmarad Pesten és Inguszné egyedül tér visz­­sza Pak­sba férjéhez. A sors és egy megrendült ideg­zetű ember végzetes tette máskép­pen döntött és az éjjel egymás után lelőtte Czigány Dezső, amint a rendőri bizottság a külső jelekből megállapította, feleségét, a leányát és ártatlan kis unokáját, azután agyonlőtte magát. Csak Cigányné van még életben, de állapota re­­ménytelen. A búcsúlevél Egyetlen egy levelet találtak Czi­gány Dezső ágya mellett, ott, ahol ő végül agyonlőtte magát. A rend­őrségnek címzett búcsúlevélben Czigány Dezső azt írja, hogy meg­unta­ az életét, nem bírja az anyagi gondokat, nem tudja elviselni, hogy a kis unokáját nem tudná úgy el­látni, mint ahogy szeretné, inkább megsemmisít mindent maga körül. Páll József. ­ Anyát és gyer­mekét álmában érte a halál A műterem utáni kis szobában, ahol Indusz Istvánná, Czigány Ju­dit lakott kétesztendős kis leány­t fő urai, újabb oPi.n'ro'rfi lát­­­­vány fogadja az újságírót. A fal mellett egy Uh féttér gyermekág, és a párt­ ifi. ráborulva fekszik a gesztenyebarna-fürt, akit álmában oldalról ért nagy­atyja pisztolyának halálos go­lyója. Az ágy mögött, egy kis sezlonon fekszik a kétesztendős Pannika édesanyja, Indusz Ist­vánná, aki féloldalt fordult és az ő halántékán is ott van a halálos mély fekete seb, amelyet a revol­ver ütött rajta. k. p. Látogatás a Lendvay-utcai ha­­lálműteremben A ház előtt ott áll még két mentő­autó és velük szemben a rendőrségi hullaszállító gépkocsi. A fekete rá­­csoskapu előtt a rendőr áll és szigo­rúan igazoltat mindenkit. Kacska­­ringós, keskeny kőlépcső vezet fel a Lendvay-utcai villa m­anzardlaká­­sába, ahol a borzalmas családirtás történt. A mentőorvosok már jön­nek le a lépcsőn. Egyik vezetőjük megdöbbenve mondja a másiknak: — Huszonhét esztendeje vagyok mentőorvos, de ilyet még nem láttam. Belépünk a tágas, világos műte­remlakásba. Egy kis előszobából nyílik a műterem, balról egy kis szoba, a festőművész és feleségének hálószobája. Az előszobából nyílik egy harmadik szoba, itt lakott Czi­gány Dezső lánya, Inguszt Istvánné, született Czigány Judit kéteszten­dős Panni nevű gyermekével, a festőművész unokájával. A hatalmas műterem fala tele van­­ festményekkel. Az állványon kifeszítve Czigány Dezső legújabb munkája, egy férfi, aki a sárguló, őszies erdőn egymagában halad keresztül. Az ajtó mellett hintalovacska és még néhány játékszer. Most rend­ ­­örtisztek állnak a műterem köze­­pén, egy detektív a pisztolyt vizs­gálja, amellyel három ember életét v oltották­ ki. A festőművész hálószobájában zongora áll, letakarva fehér csipke­­tem­lővel. A fal mellett egy heverő, ez a festőművész és felesége háló­helye. Czigány Dezső itt fekszik átlőtt homlokkal és ahogy belép az em­ber a szobába, a szörnyű lát­ványtól szinte hátratántorodik. Hálóingben fekszik, de a fehér ágy­neműt már teljesen pirosra festette az 5­1 és a feleségének elfolyt vére. A paplan félig lecsúszott a holttest­ről, félarcát teljesen elborította az alvadt vér s a jobb halántékon szörnyű fekete seb éktelenkedik, ez volt a revolvergolyó bemeneti nyílása. A szeme megüvegesedve mered a mennyezetre és az arca va­lami szörnyű torz grimaszba me­revült. Aki felfedezte a család­irtást Borián Józsefné, a Lendvai­ utca 3. számú ház házmesternője remeg­ve az izgalomtól ül a manzárdon elhelyezett műteremlakás leg­nagyobb szobájában. Itt dolgozott Czigány Dezső. Az asztalon ott hevernek Czigá m­­értéktárgyai, amelyek mellett rá­­találták a hirtelen elborult el­­festőművész búcsúlevelét is. A levéltárca, a pénztárca, a, és egy zsebnaptár mellett egy h­­olt pengéjű, hatalmas zsebkés, tette egy szalvétába takargatott nyérdarab és üvegtartóban vb kés éléhez, amely fényes a rál­tött vajtól, kenyérmorzsák­­­tak. Az ezüst veretes, régi zs hangosan, szinte kísértetiesen takol, gazdájának testében megállt a vérkeringés, de a még mindig jár. Minden bizot tegnap este még felhúzta a Czigány Dezső és így a zs mutatói pontosan jelzik az id levéltárcában néhány sárgult pirdarab, régi okmányok, a­­ tárca üres. Szabadon fekszik tözlük egy tízpengős papírpénz gondosan egymásra rakva a darab egypengős ezüstérem. A tűk gondosan elhelyezett kis fej, cédula, kuszált belükkel rak­va, ugyanazzal a kék töltőtolltintával, amellyel a búcsúlevél íródott: „A pénz Boriánné­é.“ Beriánné, a házmesterné ijedten, megrendülten pislog az írásra és elakadó lélegzettel meséli, hogy hogyan fedezték fel a borzalmas rémtettet." — Körülbelül 11 órakor hívtak föl engem a második emeleten

Next