Esti Kurir, 1938. július (16. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

1938 július 1 A miniszterelnök nyitotta meg a légi­vállalatok kongresszusát A légi vállalatok nemzetközi szö­vetsége ez évben Budapesten tartja rendes évi közgyűlését. Az ünnepé­lyes megnyitó ülés ma délelőtt 10 órakor volt az Országház delegá­­ciós termében. Húsz állam 55 képviselője jelent meg a delegációs teremben, amelyet ez alkalommal a résztvevő országok lobogóival díszítettek fel. Jelen vol­tak továbbá a Népszövetség és a különböző nemzetközi légügyi in­tézmények kiküldöttei. Magyar rész­ről megjelent Imrédy Béla minisz­terelnök, továbbá Álgyay-Huber Pál kereskedelemügyi államtitkár és F­eketehalmy-Czeytner Ferenc, a Légügyi Hivatal elnöke. Imrédy Béla miniszterelnök fran­­cia nyelvű beszédben üdvözölte a zsűri résztvevőit. Utalt arra, hogy 1931 óta másodízben tartják ezt a konferenciát a magyar főváros­ban s a körülmények szerencsés talál­kozása folytán ez most a Szent István jubileumi évben történik.­­ A repülésügy, amelynek a nemzetközi egyesület egyik legelő­kelőbb tényezője, eredetileg inkább helyi viszonylatok megteremtésére szorítkozott, ma pedig már a világjáró közlekedések előőrsének szerepét tölti be. A repülésügyi nemzetközi szervezeteknek vezetői ma már földrészekben gondolkoz­nak. — De nemcsak egy új közleke­dési módot kell látnunk a repülés­ben. Ha egyszóval kellene jelle­meznem lényegét, azt mondanám, hogy a legnemesebb emberi talál­mány, mert az emberiség egységét, amely korábban csak eszmei és el­vont formában állott fenn, valósá­gossá és kézzelfoghatóvá tette. Nem hiába volt a repülés az em­beriség évszázados álma, szinte azt mondhatnánk, hogy az ember szellemi képességeinél fogva re­pülésre van teremtve, homo natu­­raliter volans. — Magyarországnak nincsenek gyarmatai, birodalmi vonalai, tengerpartja, ezért a levegő óceánja utján is keresei a többi országokkal való kapcsolatot. — Meg vagyok róla győződve, hogy programjuk, amely számos műszaki, kereskedelmi és jogi prob­lémát ölel fel, hathatósan fogja szol­gálni az egyetemes repülésünk ér­dekét. A miniszterelnök nagy tetszéssel fogadott beszéde után megválasz­tották a bizottságokat, amelyek a három napig tartó közgyűlés folya­mán le fogják tárgyalni a légi for­galom különböző technikai és gaz­dasági kérdéseit, valamint a jogsza­bályok egységesítését. Rablómerénylet egy rákospalotai villában­ ­ Véres betörési kísérlet történt szerdán éjjel Rákospalotán a Ber­­csényi­ u. 100. szám alatti Schandl­­villában. A villa tulajdonosa, Schandl Ist­ván kultúrmérnök vidéken dolgozik és felesége, aki félt egyedül aludni a kert közepében épített villában, megkérte bejárónőjét, Lukács Fe­­rencnét, hogy töltse a házban az éj­szakát. Vasárnap este a mérnökné elbeszélgetett a bejárónőjével és a többi között azt mesélte neki, hogy ha ő éjszaka gyertyát tartana Lu­kácsné arca elé, akkor Lukácsné felkelne az ágyból és félálomban menne akárhova a gyertya lángja után és így aztán egész könnyen ki­foszthatná bárki a lakst. Jó későre járt már az idő, ami­kor a mérnökné és a bejárónő aludni tért, de mindketten elfelej­tették becsukni az ebédlő ablakát. Lukácsné a nagy hőség miatt, de azért is, mert azt hitte, hogy úrnője meg fogja tréfálni éjszaka, nem tu­dott elaludni. Kevéssel éjfél után arra lett figyelmes, hogy valaki járkál a szobában. Azt hitte, hogy úrnője akarja meg­tréfálni. — Ne vicceljen a nagyságos asz­­szony — szólt ?—, mert én ébren vagyok. Erre egy alak surrant a dívány mellé és Lukácsné fölé hajolva, fojtott hangon így szólt: • — Hallgasson, mert ha kiáltani mer, megölöm. Az asszony azonban nem vesz­tette el lélekjelenlétét, hanem leug­rott a díványról, megmarkolta a férfit és segítségért kiáltott, mert tudta, hogy a villa előtt van egy rendőrőrszem. A betörő erre tor­­kon ragadta az asszonyt és négy késszúrással leterítette. A zajra felriadt a szomszéd szobá­ban alvó mérnökné és sikoltozni kezdett, mire a betörő kiugrott az ablakon és eltűnt a sötétségben. A ház úrnője felcsavarta a villanyt és ekkor látta, hogy a szoba padló­ján vértócsában fekszik a bejárónő. Kirohant az utcára és segítségért kiáltott, mire összefutottak a szom­szédok, akik közül az egyik orvost hozott, majd — amíg az orvos az összeszurkált Lukácsnét első­segély­ben részesítette — megérkeztek a közben értesített mentők is. Meg­állapították, hogy Lukácsnét négy késszúrás érte, amelyek közül kettő a tüdejét szúrta keresztül. Súlyos, életve­szélyes állapotban szállították a Szent István-kórházba. A rendőrség vizsgálatot indított an­nak megállapítására, hogy a véres eset idején hol volt a ház előtti rendőrőrszem és keresik az elmene­kült betörőt. — A Providentia Biztosító Rész­vénytársaság június 28-án tartotta ezévi közgyűlését, amelyen az 1937. üzletévben elért nyereség után rész­vényenként 2,50 pengő osztlék fize­tését határozták el. — A Pesti Tőzsde új száma a ter­més értékesítéséről, az exportüzlet­ről, a részvénypiacról, az új belső kölcsönről, érdekes új személyi vál­tozásokról fontos információkat kö­zöl. Och­idea fükdomba pompás mintákban: Fóth Gyula, IV., Ferenciek tere 2 Horváth és Társai (Jaeger - üzlet) . . . „„ IV., Bécsi-utca 5 Falus kft., IV., Váci-utca 26 Rácz Elemér, 1V1 Kecskeméti-u. 6 Grünwald és Vahl, IV., Váci-utca 17 Wiva sportüzlet, IV.,Türr István-u.7 Kovács Victor, IV., Szervita-tér 4, VL, Király­ utca 2 ESTI KURÍR „Igazolatlan" tűzharcosok rohama a hatóságoknál Miért vonták vissza a december 31-ig adott igazolási határidőt? — Elintézésre váró kérvények tízezrei Negyvennyolc órája, mióta a zsidórendelet végrehajtási utasítása nyilvánosságra került. Azóta a köz­hivatalokban, de különösen a hon­védelmi minisztériumban, a vár­­megyeházán és az elöljáróságokon körülbelül ugyanolyan roham is­métlődött meg és fejlődött lavina­szerűen, mint amilyen néhány hó­nappal ezelőtt indult meg az ál­lampolgárságok igazolására. Az új inváziót, a közhivataloknak újabb ostromát a végrehajtási utasításnak az a passzusa váltotta ki, amely a tűzharcosokra vonatkozik és amely — mint ahogyan már erről egy­szer beszámoltunk — a legnagyobb fejetlenséget, zűrzavart és ideg­izgalmat keltette az egész vonalon. A végrehajtási utasítás értelmé­ben ugyanis valamennyi munka­adónak néhány héten belül el kell készíteni a kimutatást összes alkal­mazottairól és ennek keretein belül fel kell sorolni mindazokat, akik a tűzharcosok. A rendelet meg­határozza azt is, kiket szabad tűz­harcosokként felvenni a kimutatá­sokba. Három kategóriát állít fel a rendelet. Eszerint tűzharcosok azok: 1. akik tűzharcossága anyakönyvi kivonattal van elismerve; 2. akiknek megvan a Károly­­csapatkeresztről a háborúban ka­pott eredeti igazolványuk, ha nincs is rajta pecsét, de parancsnoki alá­írás van; 3. akik a háború után kaptak a Károly-csapatkeresztről elismerő írást, és pedig vagy valamelyik ka­tonai parancsnokságtól, vagy a ka­tonai anyakönyv alapján a test­­nevelési felügyelőségtől, népgon­dozó hivataltól, vagy alispántól, tör­vényhatósági jogú város polgármes­terétől, vagy magától a honvédelmi minisztertől. Az anyakönyvi hivatalokban Mivel a végrehajtási utasítás első­sorban a tűzharcosságnak az anya­könyvi kivonatban való feltünteté­sét jelöli meg érvényes igazolás gya­nánt, igen sokan — legtöbben fő­nökük egyenes utasítására — megrohanták a kerületi anya­­könyvezetőségeket, hogy anya­könyvi kivonatukat a szükséges bejegyzéssel elláttassák. E pillanatban az a helyzet, hogy a főváros valamennyi anyakönyvveze­­tőségénél legalább egy órát, másfél órát kell várakoznia a tömegben, amíg valaki az anyakönyvvezető elé kerül. Természetesen mindenki iga­zolványok egész tömegével felsze­relten igyekszik kívánságát hono­­ráltatni és elérni azt, hogy a tűz­­harcosság anyakönyvi kivonatára bejegyeztessék. Az anyakönyvi hivatalok szigorú utasítást kaptak — a kapott infor­mációk szerint —, hogy csak a száz százalékosan biztos­nak ítélt igazolásokat fogadják el és ha a legkisebb kétely merül fel az okmányok valódiságára, erede­tiségére, illetve a bemutató sze­mélyazonosságára vonatkozóan, akkor a felmutatott iratokon fe­lül további igazolást kérjenek a megfelelő népgondozó hatóságok­tól. Számos esetben, amikor a tűz­­harcosságot igazoló katonai iratok valódiságához semmi kétség sem férhetett, mégis elutasították az ille­tőt, mert nem tudta személyazo­nosságát megfelelően igazolni. Be­jelentőlapot, vagy olyan igazolást, amelyet mindenki könnyűszerrel szerezhet, nem fogadnak el. Első­rendű közokiratot kérnek, lehetőleg fényképeset, így tehát ajánlatos út­levelet, születési bizonyítványt, há­zasságlevelet stb. beszerezni és azt felmutatni. De természetesen nagyon sok az olyan eset, amikor az illető katonai okirataihoz kétség fér az anya­­könyvvezető megítélése szerint. Na­gyon sok vita fejlődik ki ezek miatt, mert általában visszautasítják az olyan iratokat, amelyeknek név­aláírása, esetleges ezredbélyeg­­zője jobban vagy kevésbé job­ban elmosódott, megfakult, de­ Budapesten az ilyen katonai iga­zolást a vármegyeháza épületében végzik. Az ódon épület első emele­tén, amelynek 81. számú szobájá­­­­ban fogadják a feleket, két rendőr is alig tud megbir­kózni a hatalmas tömeggel, amely messze kígyózik végig a kacskaringós folyosókon. Állandóan legalább 100—150 em­ber szorong a keskeny folyosókon és vár türelmesen órákig, amig az illetékes tisztviselő elé kerül. Azon­ban az is a legnagyobb ritkaság, ha ügyét valaki rögtön kedvezően el tudja intézni. Itt hosszabb nyo­mozásra van szükség — sorszámot és új terminust kap tehát, amikor újból kell jelentkeznie. De még így is ezt kell a kedvezőbb esetnek te­kinteni, miután a legtöbb jelentkezőről kiderül, hogy ügyét csak különböző vi­déki népgondozó felügyelőségek tudják felülbírálni és Miskolcra, Debrecenbe, Szeged­re küldik a katonai igazolványával jelentkező pesti orvost, ügyvédet, tisztviselőt, stb. Mindezeknél a hivataloknál job­ban ostromlott azonban a honvé­delmi minisztérium, amelynek nép­gondozó osztálya a központja a vi­lágháborús katonai igazolásoknak. Az emberek százai futnak össze ide rémülten és igyekeznek már a ka­puban megfelelő felvilágosításokat kapni. Az itt érdeklődők a legré­mültebbek, a legtájékozatlanabbak, ezek azok, akik választ szeretnének kapni arra a kérdésükre: mi lett a tűzharcosságuk igazolá­sára vonatkozó kérvények sorsa? Tudvalevő, hogy hónapokkal ez­előtt a honvédelmi minisztérium rendeletet bocsátott ki — és ezt hatalmas zöldszinti hirdetményeken hozták, országszerte a lakosság tu­domására —, amelyben módot ad arra, hogy mindenki, aki akár ok­iratokkal, akár volt feljebbvalói­nak, esetleg frontharcos társainak bizonyítványaival igazolni tudja, hogy legalább tizenkét hetet a fron­ton töltött, vagy hadifogságban volt, esetleg korábban harcképte­lenné vált, vagy már birtokában volt a Károly-csapatkeresztnek, de erről írást nem kapott, ezt a hon­védelmi minisztériumban elismer­tesse és megszerezhesse tűzharcos­­ságának igazolását. A honvédelmi miniszter felhívására, amely ez év december 31-ig szabta meg a kérvényezés végső terminusát, a kérvények tízezrei szerkesztődtek meg. Hiszen rengetegen voltak olyan frontharcosok, akik nemcsak hogy a kötelezőnek megállapított tizenkét hetet, de esztendőket is kint töltöttek az első vonalban, ketebben kibetűzhető. Hiába érvelnek az igazolványok tulajdonosai azzal, hogy a Károly­­csapatkeresztről szóló katonai iga­zolványokat kint kapták a fronton, ott a kitöltésnél nem nagyon ügyel­tek a precizitásra, az igazolványok azóta gyúrődnak és lapulnak év­tizedek óta a különböző levéltár­cákban, vagy az egyéb iratok kö­zött, természetes tehát, hogy meg­­gyűrődtek, megfakultak — tovább kell menni és most már irataik iga­zolását a népgondozó hivataltól kérni, viszont katonai irataik az össze­omlást követő évtizedek alatt el­kallódtak, elvesztek stb. Nincs igazolási határidő? Most mindezek a tízezrek, akik kérvényüket már régen benyújtot­ták, vagy pedig csak most tudták a megfelelő igazolásokat megszerezni és csak most volt szándékukban­ a kérvény benyújtása, óriási izgalommal és elkeseredés­sel vették tudomásul, hogy tűz­harcos voltukat főnökük előtt egy-két héten belül igazolniuk kell, mert különben nem szere­pelhetnek a zsidórendelet végre­hajtási utasításában meghatáro­zott kimutatásának tűzharcos­­rovatában és így elesnek attól a törvényben biztosított kedvezményüktől, hogy őket világháborús érdemeik el­ismeréséül a 80 százalékba soroz­zák. Mindezek most végső kétségbe­esésükben a honvédelmi miniszté­riumot rohanták meg felvilágosí­tásért, bár egészen kilátástalan annak felté­telezése, hogy július 31-ig, amíg a végrehajtási utasításnak meg­felelően a munkaadók kimutatá­saikat benyújtani kötelesek, a honvédelmi minisztérium vala­mennyi kérvényt elintézze. Arról nem is beszélve, hogy igen sokan vannak olyanok, akik kérvé­nyeiket még be sem adták, mert hiszen erre a honvédelmi miniszter rendelete december 31-ig adott ter­minust. Hogy számosan vannak ilyenek, azt éppen az Esti Kurír postája igazolja, amelynek nyilvá­nosságán keresztül a volt katonák százai és százai keresik bajtársai­kat, akik frontszolgálatukat igazol­ni tudják. A honvédelmi minisztériumban nem is tudnak a kérvények sorsára vonatkozóan érdemleges választ Kodak! Roham a vármegyeházán Utazási ügyben forduljon az Esti Kurír Utazási Osztályához _ Mindent elintéz ön helyett! 3

Next