Esti Kurir, 1938. július (16. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-01 / 145. szám
1938 július 1 A miniszterelnök nyitotta meg a légivállalatok kongresszusát A légi vállalatok nemzetközi szövetsége ez évben Budapesten tartja rendes évi közgyűlését. Az ünnepélyes megnyitó ülés ma délelőtt 10 órakor volt az Országház delegációs termében. Húsz állam 55 képviselője jelent meg a delegációs teremben, amelyet ez alkalommal a résztvevő országok lobogóival díszítettek fel. Jelen voltak továbbá a Népszövetség és a különböző nemzetközi légügyi intézmények kiküldöttei. Magyar részről megjelent Imrédy Béla miniszterelnök, továbbá Álgyay-Huber Pál kereskedelemügyi államtitkár és Feketehalmy-Czeytner Ferenc, a Légügyi Hivatal elnöke. Imrédy Béla miniszterelnök francia nyelvű beszédben üdvözölte a zsűri résztvevőit. Utalt arra, hogy 1931 óta másodízben tartják ezt a konferenciát a magyar fővárosban s a körülmények szerencsés találkozása folytán ez most a Szent István jubileumi évben történik. A repülésügy, amelynek a nemzetközi egyesület egyik legelőkelőbb tényezője, eredetileg inkább helyi viszonylatok megteremtésére szorítkozott, ma pedig már a világjáró közlekedések előőrsének szerepét tölti be. A repülésügyi nemzetközi szervezeteknek vezetői ma már földrészekben gondolkoznak. — De nemcsak egy új közlekedési módot kell látnunk a repülésben. Ha egyszóval kellene jellemeznem lényegét, azt mondanám, hogy a legnemesebb emberi találmány, mert az emberiség egységét, amely korábban csak eszmei és elvont formában állott fenn, valóságossá és kézzelfoghatóvá tette. Nem hiába volt a repülés az emberiség évszázados álma, szinte azt mondhatnánk, hogy az ember szellemi képességeinél fogva repülésre van teremtve, homo naturaliter volans. — Magyarországnak nincsenek gyarmatai, birodalmi vonalai, tengerpartja, ezért a levegő óceánja utján is keresei a többi országokkal való kapcsolatot. — Meg vagyok róla győződve, hogy programjuk, amely számos műszaki, kereskedelmi és jogi problémát ölel fel, hathatósan fogja szolgálni az egyetemes repülésünk érdekét. A miniszterelnök nagy tetszéssel fogadott beszéde után megválasztották a bizottságokat, amelyek a három napig tartó közgyűlés folyamán le fogják tárgyalni a légi forgalom különböző technikai és gazdasági kérdéseit, valamint a jogszabályok egységesítését. Rablómerénylet egy rákospalotai villában Véres betörési kísérlet történt szerdán éjjel Rákospalotán a Bercsényi u. 100. szám alatti Schandlvillában. A villa tulajdonosa, Schandl István kultúrmérnök vidéken dolgozik és felesége, aki félt egyedül aludni a kert közepében épített villában, megkérte bejárónőjét, Lukács Ferencnét, hogy töltse a házban az éjszakát. Vasárnap este a mérnökné elbeszélgetett a bejárónőjével és a többi között azt mesélte neki, hogy ha ő éjszaka gyertyát tartana Lukácsné arca elé, akkor Lukácsné felkelne az ágyból és félálomban menne akárhova a gyertya lángja után és így aztán egész könnyen kifoszthatná bárki a lakst. Jó későre járt már az idő, amikor a mérnökné és a bejárónő aludni tért, de mindketten elfelejtették becsukni az ebédlő ablakát. Lukácsné a nagy hőség miatt, de azért is, mert azt hitte, hogy úrnője meg fogja tréfálni éjszaka, nem tudott elaludni. Kevéssel éjfél után arra lett figyelmes, hogy valaki járkál a szobában. Azt hitte, hogy úrnője akarja megtréfálni. — Ne vicceljen a nagyságos aszszony — szólt ?—, mert én ébren vagyok. Erre egy alak surrant a dívány mellé és Lukácsné fölé hajolva, fojtott hangon így szólt: • — Hallgasson, mert ha kiáltani mer, megölöm. Az asszony azonban nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem leugrott a díványról, megmarkolta a férfit és segítségért kiáltott, mert tudta, hogy a villa előtt van egy rendőrőrszem. A betörő erre torkon ragadta az asszonyt és négy késszúrással leterítette. A zajra felriadt a szomszéd szobában alvó mérnökné és sikoltozni kezdett, mire a betörő kiugrott az ablakon és eltűnt a sötétségben. A ház úrnője felcsavarta a villanyt és ekkor látta, hogy a szoba padlóján vértócsában fekszik a bejárónő. Kirohant az utcára és segítségért kiáltott, mire összefutottak a szomszédok, akik közül az egyik orvost hozott, majd — amíg az orvos az összeszurkált Lukácsnét elsősegélyben részesítette — megérkeztek a közben értesített mentők is. Megállapították, hogy Lukácsnét négy késszúrás érte, amelyek közül kettő a tüdejét szúrta keresztül. Súlyos, életveszélyes állapotban szállították a Szent István-kórházba. A rendőrség vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy a véres eset idején hol volt a ház előtti rendőrőrszem és keresik az elmenekült betörőt. — A Providentia Biztosító Részvénytársaság június 28-án tartotta ezévi közgyűlését, amelyen az 1937. üzletévben elért nyereség után részvényenként 2,50 pengő osztlék fizetését határozták el. — A Pesti Tőzsde új száma a termés értékesítéséről, az exportüzletről, a részvénypiacról, az új belső kölcsönről, érdekes új személyi változásokról fontos információkat közöl. Ochidea fükdomba pompás mintákban: Fóth Gyula, IV., Ferenciek tere 2 Horváth és Társai (Jaeger - üzlet) . . . „„ IV., Bécsi-utca 5 Falus kft., IV., Váci-utca 26 Rácz Elemér, 1V1 Kecskeméti-u. 6 Grünwald és Vahl, IV., Váci-utca 17 Wiva sportüzlet, IV.,Türr István-u.7 Kovács Victor, IV., Szervita-tér 4, VL, Király utca 2 ESTI KURÍR „Igazolatlan" tűzharcosok rohama a hatóságoknál Miért vonták vissza a december 31-ig adott igazolási határidőt? — Elintézésre váró kérvények tízezrei Negyvennyolc órája, mióta a zsidórendelet végrehajtási utasítása nyilvánosságra került. Azóta a közhivatalokban, de különösen a honvédelmi minisztériumban, a vármegyeházán és az elöljáróságokon körülbelül ugyanolyan roham ismétlődött meg és fejlődött lavinaszerűen, mint amilyen néhány hónappal ezelőtt indult meg az állampolgárságok igazolására. Az új inváziót, a közhivataloknak újabb ostromát a végrehajtási utasításnak az a passzusa váltotta ki, amely a tűzharcosokra vonatkozik és amely — mint ahogyan már erről egyszer beszámoltunk — a legnagyobb fejetlenséget, zűrzavart és idegizgalmat keltette az egész vonalon. A végrehajtási utasítás értelmében ugyanis valamennyi munkaadónak néhány héten belül el kell készíteni a kimutatást összes alkalmazottairól és ennek keretein belül fel kell sorolni mindazokat, akik a tűzharcosok. A rendelet meghatározza azt is, kiket szabad tűzharcosokként felvenni a kimutatásokba. Három kategóriát állít fel a rendelet. Eszerint tűzharcosok azok: 1. akik tűzharcossága anyakönyvi kivonattal van elismerve; 2. akiknek megvan a Károlycsapatkeresztről a háborúban kapott eredeti igazolványuk, ha nincs is rajta pecsét, de parancsnoki aláírás van; 3. akik a háború után kaptak a Károly-csapatkeresztről elismerő írást, és pedig vagy valamelyik katonai parancsnokságtól, vagy a katonai anyakönyv alapján a testnevelési felügyelőségtől, népgondozó hivataltól, vagy alispántól, törvényhatósági jogú város polgármesterétől, vagy magától a honvédelmi minisztertől. Az anyakönyvi hivatalokban Mivel a végrehajtási utasítás elsősorban a tűzharcosságnak az anyakönyvi kivonatban való feltüntetését jelöli meg érvényes igazolás gyanánt, igen sokan — legtöbben főnökük egyenes utasítására — megrohanták a kerületi anyakönyvezetőségeket, hogy anyakönyvi kivonatukat a szükséges bejegyzéssel elláttassák. E pillanatban az a helyzet, hogy a főváros valamennyi anyakönyvvezetőségénél legalább egy órát, másfél órát kell várakoznia a tömegben, amíg valaki az anyakönyvvezető elé kerül. Természetesen mindenki igazolványok egész tömegével felszerelten igyekszik kívánságát honoráltatni és elérni azt, hogy a tűzharcosság anyakönyvi kivonatára bejegyeztessék. Az anyakönyvi hivatalok szigorú utasítást kaptak — a kapott információk szerint —, hogy csak a száz százalékosan biztosnak ítélt igazolásokat fogadják el és ha a legkisebb kétely merül fel az okmányok valódiságára, eredetiségére, illetve a bemutató személyazonosságára vonatkozóan, akkor a felmutatott iratokon felül további igazolást kérjenek a megfelelő népgondozó hatóságoktól. Számos esetben, amikor a tűzharcosságot igazoló katonai iratok valódiságához semmi kétség sem férhetett, mégis elutasították az illetőt, mert nem tudta személyazonosságát megfelelően igazolni. Bejelentőlapot, vagy olyan igazolást, amelyet mindenki könnyűszerrel szerezhet, nem fogadnak el. Elsőrendű közokiratot kérnek, lehetőleg fényképeset, így tehát ajánlatos útlevelet, születési bizonyítványt, házasságlevelet stb. beszerezni és azt felmutatni. De természetesen nagyon sok az olyan eset, amikor az illető katonai okirataihoz kétség fér az anyakönyvvezető megítélése szerint. Nagyon sok vita fejlődik ki ezek miatt, mert általában visszautasítják az olyan iratokat, amelyeknek névaláírása, esetleges ezredbélyegzője jobban vagy kevésbé jobban elmosódott, megfakult, de Budapesten az ilyen katonai igazolást a vármegyeháza épületében végzik. Az ódon épület első emeletén, amelynek 81. számú szobájában fogadják a feleket, két rendőr is alig tud megbirkózni a hatalmas tömeggel, amely messze kígyózik végig a kacskaringós folyosókon. Állandóan legalább 100—150 ember szorong a keskeny folyosókon és vár türelmesen órákig, amig az illetékes tisztviselő elé kerül. Azonban az is a legnagyobb ritkaság, ha ügyét valaki rögtön kedvezően el tudja intézni. Itt hosszabb nyomozásra van szükség — sorszámot és új terminust kap tehát, amikor újból kell jelentkeznie. De még így is ezt kell a kedvezőbb esetnek tekinteni, miután a legtöbb jelentkezőről kiderül, hogy ügyét csak különböző vidéki népgondozó felügyelőségek tudják felülbírálni és Miskolcra, Debrecenbe, Szegedre küldik a katonai igazolványával jelentkező pesti orvost, ügyvédet, tisztviselőt, stb. Mindezeknél a hivataloknál jobban ostromlott azonban a honvédelmi minisztérium, amelynek népgondozó osztálya a központja a világháborús katonai igazolásoknak. Az emberek százai futnak össze ide rémülten és igyekeznek már a kapuban megfelelő felvilágosításokat kapni. Az itt érdeklődők a legrémültebbek, a legtájékozatlanabbak, ezek azok, akik választ szeretnének kapni arra a kérdésükre: mi lett a tűzharcosságuk igazolására vonatkozó kérvények sorsa? Tudvalevő, hogy hónapokkal ezelőtt a honvédelmi minisztérium rendeletet bocsátott ki — és ezt hatalmas zöldszinti hirdetményeken hozták, országszerte a lakosság tudomására —, amelyben módot ad arra, hogy mindenki, aki akár okiratokkal, akár volt feljebbvalóinak, esetleg frontharcos társainak bizonyítványaival igazolni tudja, hogy legalább tizenkét hetet a fronton töltött, vagy hadifogságban volt, esetleg korábban harcképtelenné vált, vagy már birtokában volt a Károly-csapatkeresztnek, de erről írást nem kapott, ezt a honvédelmi minisztériumban elismertesse és megszerezhesse tűzharcosságának igazolását. A honvédelmi miniszter felhívására, amely ez év december 31-ig szabta meg a kérvényezés végső terminusát, a kérvények tízezrei szerkesztődtek meg. Hiszen rengetegen voltak olyan frontharcosok, akik nemcsak hogy a kötelezőnek megállapított tizenkét hetet, de esztendőket is kint töltöttek az első vonalban, ketebben kibetűzhető. Hiába érvelnek az igazolványok tulajdonosai azzal, hogy a Károlycsapatkeresztről szóló katonai igazolványokat kint kapták a fronton, ott a kitöltésnél nem nagyon ügyeltek a precizitásra, az igazolványok azóta gyúrődnak és lapulnak évtizedek óta a különböző levéltárcákban, vagy az egyéb iratok között, természetes tehát, hogy meggyűrődtek, megfakultak — tovább kell menni és most már irataik igazolását a népgondozó hivataltól kérni, viszont katonai irataik az összeomlást követő évtizedek alatt elkallódtak, elvesztek stb. Nincs igazolási határidő? Most mindezek a tízezrek, akik kérvényüket már régen benyújtották, vagy pedig csak most tudták a megfelelő igazolásokat megszerezni és csak most volt szándékukban a kérvény benyújtása, óriási izgalommal és elkeseredéssel vették tudomásul, hogy tűzharcos voltukat főnökük előtt egy-két héten belül igazolniuk kell, mert különben nem szerepelhetnek a zsidórendelet végrehajtási utasításában meghatározott kimutatásának tűzharcosrovatában és így elesnek attól a törvényben biztosított kedvezményüktől, hogy őket világháborús érdemeik elismeréséül a 80 százalékba sorozzák. Mindezek most végső kétségbeesésükben a honvédelmi minisztériumot rohanták meg felvilágosításért, bár egészen kilátástalan annak feltételezése, hogy július 31-ig, amíg a végrehajtási utasításnak megfelelően a munkaadók kimutatásaikat benyújtani kötelesek, a honvédelmi minisztérium valamennyi kérvényt elintézze. Arról nem is beszélve, hogy igen sokan vannak olyanok, akik kérvényeiket még be sem adták, mert hiszen erre a honvédelmi miniszter rendelete december 31-ig adott terminust. Hogy számosan vannak ilyenek, azt éppen az Esti Kurír postája igazolja, amelynek nyilvánosságán keresztül a volt katonák százai és százai keresik bajtársaikat, akik frontszolgálatukat igazolni tudják. A honvédelmi minisztériumban nem is tudnak a kérvények sorsára vonatkozóan érdemleges választ Kodak! Roham a vármegyeházán Utazási ügyben forduljon az Esti Kurír Utazási Osztályához _ Mindent elintéz ön helyett! 3