Esti Kurir, 1938. július (16. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-13 / 155. szám

PROPAGANDA A­LIG HISSZÜK, hogy az al­kotmányosan gondolkodó közvélemény valami külö­nös lelkesültséggel fogadja a kormány tervét a sajátos propa­gandaszerv felállításáról. A nép­nevelésnek igen kitűnő és bevált intézményei működnek nálunk; a magasabb fokú iskolák nem hiányoznak. A kormány felügye­lete és irányítása alá tartoznak. Az általános felvilágosításról gondoskodik a sajtó s azt sem lehet mondani, hogy a kormány­nak a maga eszmei hirdetésére, álláspontjának kifejtésére nem áll elég félhivatalos újság ren­delkezésére, arról nem szólva, hogy nagy nemzeti kérdésekben a lapok minden alkalommal és kivétel nélkül alárendelték min­dig a maguk szempontjait a ma­gasabb közérdeknek, amiről a legnagyobb államférfiak elisme­rése tanúskodik. A kormány tö­rekvéseit leghathatósabban a cselekedetek propagálják, ter­veinek népszerűsítését, kifejté­sét maguknak a kormányférfiak­nak kell elvégezniük. Hasonló intézmények gyakorlati meg­nyilvánulásai azt bizonyítják, hogy a különleges propaganda­szerv többnyire szem elől té­veszti állam és párt között a választóvonalat s a polgárság áldozataiból szerzett anyagi esz­közökkel egyetlen párt céljait szolgálja. Anélkül, hogy más rendszereket és berendezkedése­ket a bírálat mérlegére akar­nánk tenni, nyugodtan állapíthat­juk meg, hogy erre nálunk sem­mi szükség nincsen , hogy az ilyen eszközzel elért hangulati irányítás egy demokratikus és alkotmányos állam keretei közé alig illeszthető be. A jó politika a legjobb propaganda — ez ne­hezen cáfolható tétel s mi nem hiszünk abban, hogy az esetle­ges hibákat hangulat révén le­het tartósan ellensúlyozni. A he­lyes és üdvös programok pedig megértésre találnak, különösen akkor, ha világos félreérthetet­­lenséggel tárják azokat a köz­vélemény elé. A magyar nép jó­zansága, komoly értelmessége mindig meg tudta különböztetni a tartalmatlan szólamokat a ha­ladás és fejlődés politikájától, ahol pedig a felelőtlen izgatás igyekszik a nyomorúságot, vagy fölkelthető szenvedélyt szekeré­be fogni, ott törvény ad módot a lelkiismeretlen ígérgetés meg­fékezésére, a káros és bomlasztó tevékenység megtorlására. Hatig sem akarjuk kétségbe­vonni, hogy mindez érdekes. Csak azt nem hisszük, hogy ha valamennyi égető problémánkat sorra veszi, a kormány félhiva­talosa nem akad olyanra, mely méltóbban kívánkozik a vezér­cikk előkelő és jelentős helyére. S azt sem hisszük, hogy az ilyen bemutató tudósítás hatásá­ban nagyon különböznek attól a hangulatkeltő tevékenységtől, mely a kormány álláspontja sze­rint nem éppen örvendetes szél­sőségek legjellegzetesebb ismer­tetőjele. Már nem is párhuzamo­san, de egyenest azonos sínen halad vele és segít szitani az indulatot, melyet a kormány leg­utóbb megszavaztatott javaslatá­val s most egymásután kibocsá­tás alatt álló rendeleteivel le akar csendesíteni, amelynek élesztését hivatalosan túllicitá­­lásnak minősítették és az ország egyetemes érdekeinek szempont­jából veszedelmesnek bélyegez­­ték. Ha megírásában és kifeje­zéseiben kétségtelenül választé­kosabb is, — de mi különbséget lásson lényegben az olvasó ilyen cikkek és azok között, melyek ugyanezzel a célzattal a köztiszt­viselők számára tilalmassá tett mozgalmak röpirodalmában je­lennek meg? ♦ * GONDOKL­egyen szabad minden vita, világnézeti vagy faj­elméleti elmefuttatás he­lyett egyszerűen csak elcsodál­koznunk azon, hogy a kormány félhivatalos lapja nem talál ér­dekesebb, időszerűbb és magya­­rabb tárgyat vezető cikkének, mint Bécs és Berlin „új zsidó problémáinak"­ ismertetését. Aligha állunk egyedül azzal a felfogásunkkal, hogy a belső élet éppen elég megoldatlan és megoldásra váró kérdést kínál; a hazai jelenségek elég számo­sak ahhoz, hogy a kormány saj­tójának elsőrangúbb, közelebb­­fekvő gondja legyen, mint az, hogy Ausztria területéről hány zsidó költözött át a birodalom nagyobb városaiba s miként próbált elhelyezkedni, ellen­­intézkedésként pedig miként vet­ték el tőlük rendelettel a házas­­ságközvetítés, hiteltudósítás, idegenvezetés, ingatlanközvetítés megélhetési lehetőségét. Félre­értések elkerülése végett: pilla­ * *. KONSZOLIDÁTOR Ú­ J SZÓVAL gazdagodott a magyar szókincs. Konszo­­lidátorok — mondotta egy gyűlés ifjúsági szónoka —, pon­tosabban: álkeresztény és álna­­r Cionaista konszolidátorok, félre­érthetetlenül gúnyos éllel és íz­zel. Talán sok egyéb között az is jellemző lesz korunkra és eszme­­áramlatainkra, hogy milyen fo­galmakat volt szokás bizonyos oldalról valami fölényes megve­téssel említeni napjainkban. A jogrenddel kezdték a sort. A jog­rend volt a könnyed tréfálkozás céltáblája, a jogrend szerepelt mint ijesztő eltévelyedés azokon a gyűléseken, azokban a nyom­dai termékekben, ahol egy új, jobb és szebb világért folyt állí­tólag a küzdelem. Azután az al­­kotmányvédelem következett. Al­kotmányt védeni annyit jelen­tett, mint szembeszállni a ma­gyar nép boldogulásával. A ma­gyar nemzet legnagyobb erkölcsi értéke, viharos történelmének viszontagságokban is szilárd bás­tyája nem volt többé méltó arra, hogy tiszta meggyőződésű, elvhű és gerinces férfiak védelmére siessenek a zavaros törekvések türelmetlen élharcosaival szem­ben. A legenyhébb esetben tré­fálkoztak felettük, de inkább: rágalom és vad szitok mérgét fecskendezték feléjük. A polgárt is csak gúnyos idézőjelben emlí­tik már. A polgárosodás volt Magyarország szellemtörténeté­nek és anyagi fellendülésének legszebb korszaka, a polgár volt gerince, öntudatos, felvilágosult, jogaira féltékeny, kötelességét hí­ven teljesítő egyik legszilárdabb oszlopa. Ma azzal a hangsúllyal ejtik ki nevét, ahogy a „bur­­zsujt" volt szokás mondani go­nosz emlékű napokban. S ugyan­az az indulat ostromolja is. Most pedig elérkeztünk a „konszoli­­dátorhoz". Álkeresztény és ál­nacionalista lett, aki konszoli­dálta kaotikus helyzetben tragi­kusan szétzilált viszonyainkat. Soha a konszolidációra olyan szüksége ennek az országnak nem volt, mint megrendítő világ­drámánk után — soha olyan áhítattal nem kellett a konszoli­­dátorokról szólni, mint keserves emelkedésünk idején. S íme: le­­szólás, gúny illeti. 1933 júlus 135 TISZA ISTVÁN­­UNOKÁJÁT HALÁLOS AUTÓBALESET ÉRTE A kőrösladányi országúton találták meg összetört autója mellett holtan a fiatal Tisza József grófot Békés, július 12. (Az Esti Kurír tudósítójának telefonjelentése.) Megdöbbentő ha­lálos autószerencsétlenséget fedez­tek fel ma a hajnali órákban a Bé­késről Körösladány felé vezető or­szágúton. A hajnalban munkájukba igyekvő földmívesek, nem messze a község utolsó házától az árok­ban teljesen összetört gépkocsira buk­kantak. Az autó mellett ott he­vert a porban vértől borítva a kocsi vezetője és egyben egyetlen utasa, egy frakkos fiatalember. A földmívesek berohantak a köz­ségbe, fellármázták az orvost és a csendőrőrst, akik nyomban ki is siettek a szerencsétlenség szín­helyére, segíteni azonban a kocsi utasán nem tudtak, mert az már halott volt. Amikor a véres frakk zsebeit átkutatták, megtalálták a tragikus végű fiatalember személyi okmányait, melyekből kiderült, hogy az éjszakai katasztrófa áldozata gróf Tisza József 21 éves föld­birtokos, gróf Tisza István unokája. A kettétört eperfa Percek alatt az egész környéken elterjedt a Mr. A békési főszolgabí­­róság telefonján azonnal jelentést tettek a gyulai ügyészségnek, ahon­nan vizsgálóbizottságot küldtek ki. A gyulai ügyészség elnöke maga szállott ki Békésre, a szerencsétlen­ség színhelyére a soros vizsgálóbíró­val és a törvényszéki orvosokkal. Ugyanakkor telefonértesítés ment Gesztre, az ősi Tisza-kuriára, amely körülbelül hatvan kilométer távol­ságra van Békéstől. Itt lakott Tisza József gróf az édesanyjánál, aki másodszor Rakovszky Iván volt bel­ügyminiszterhez ment feleségül. Gesztről a megdöbbentő szerencsét­lenség színhelyére gróf Tisza József bátyja sietett az autón és a család nevében ő tette meg az első intézke­déseket. Természetesen azonnal megindult a csendőri nyomozás is a szeren­csétlenség körülményeinek megálla­pítására. Miután szemtanúja az éj­szakai katasztrófának nem volt, csak a helyszín adataiból lehetett a tragédiát rekonstruálni. A kis gyors­járatú sportkocsi mielőtt az árokba fordult volna, nekirohant egy eperfának és azt kettéttörte. A keréknyomokból az is világosan megállapítható — és erről fénykép­­felvételeket és műszaki rajzokat is készítettek, — hogy az autó letért hirtelen az országút közepéről az út szélére, oda, ahol csak a lovas­. A bélben keletkező mérgek által okozott roszulléteknél egy-két pohár természetes „Ferenc József* keserű­­víz gyors és alapos bélkiüritő hatásá­nál fogva gyakran a legjobb szolgá­latot teszi. Kérdezze meg orvosét kocsik járnak és körülbelül 100— 200 méteren át az út szélén haladt, csak akkor rohant neki a fának. Eb­ből arra következtetnek, hogy a fiatal gróf talán elaludt a volán mellett és a nagy sebességgel, kormányzás nélkül haladó kocsi az útról letérve így rohant neki a fának. Alátámasztja ezt a feltevést az a megállapitás is, hogy Tisza József gróf éjfél után két órakor indult el Békéscsabáról. Azért volt frakkban, mert részvett a békéscsabai tennisz­­versenyeket követő banketten. A fia­tal gróf, aki nemrégen szolgálta le katonaévét, maga is egyik díjazroii résztvevője volt a tenniszversenyek­nek. A díjkiosztó vacsorát bál kö­vette — ezért húzott frakkot a fia­tal gróf, aki két óra felé autójába ült, minden valószínüség szerint azért, hogy Merán grófék közeli kö­­rösladányi kastélyába robogjon, a­hol vendégeskedett. Belső elvérzés A Gyuláról kiérkezett ügyészi vizsgálóbi­zottság törvényszéki or­vosszakértői előbb a békési temető halottasházába szállíttatták Tisza József gróf holttestét és ott tüzete­sen megvizsgálták. Az orvosi vizsgá­lat a katasztrófa színhelyén először megjelent békési orvos vizsgálatával egybehangzóan azt állapította meg, hogy a fiatal gróf halálát belső elvérzés okozta. A volán ugyanis az összeütközés he­vében teljes erővel nekinyomódott Tisza József gróf mellkasának és azt úgyszólván egészen összetörte. A Gesztről Békésre érkező fivér intézkedésére az orvosi vizsgálat megejtése után Tisza József gróf holttestét Békéscsabára szállították át. A halottas autót a közeli kasté­lyokból összesereglett földbirtoko­sok gépkocsijai kísérték át a város­ba, ahol óriási megdöbbenést keltett Tisza István gróf unokája halálos autószerencsétlenségének híre. Kö­­rösladányból az egész Merán-család átjött, Békésről és a környékről va­lamennyi Wenckheim gróf össze­­sereglett és a déli órákban várják Tisza József gróf édesanyját, akivel családtagjai közölték legfiatalabb fiának szörnyű és tragikus halálát. A temetés minden valószínűség sze­rint Geszten lesz, ahol a Tiszák csa­ládi sírboltjában helyezik örök nyu­galomra az oly fiatalon és oly vá­ratlanul elhunyt unokát nagyapja mellé. A temetés végleges időpontját majd csak akkor fogják meghatá­rozni, amikor Rakovszky Iván, a tragikus sorsú fiatal gróf mostoha­apja megérkezik Budapestről Geszt­re. A család tagjai közül egyedüli Rakovszky Iván tartózkodott ugyanis még Budapesten — a többiek va­­­lamennyien Geszten nyaralnak. Itt tartózkodik gróf Tisza József fivére: Tisza Kálmán gróf és nővére: Tisza Jolán grófnő, aki Patai­ József­­föld­birtokos menyasszonya. Már eskü­vőjük napját is kitűzték e hó 21-ére, a menyegzőn természetesen Tisza József gróf is részt vett volna. . A Tisza József gróf édesapja, I fiü® íf.j. Tisza István gróf, a nagy­­ Tisza István fia, 1918-ban, a spanyoljárvány idején halt meg. Felesége, aki Sándor János volt belügyminiszter leánya, néhány évvel később ment újra férjhez Rakovszky Ivánhoz. / FLY-TOX ANTIMITE uwOHtr fly-tox por FLY-TOX INOOOR megöl minden rovart Gróf Tisza József. (Foto Halmi.) Megindul a lengyel-litván légiforgalom Varsó, július 12. Mint hivatalosan jelentik, julius 15-étől megindul Varsó és Kaunas között a rendszeres légiforgalom, amelynek csatlakozása lesz Riga, Tallinn és Hels­inki felé. ­ A FŐVKE értesíti tagjait, hogy e heti szerda esti összejövetelét, tekin­tettel a hűvösebb időjárásra, rendes helyiségében (IV., Eskü­ tér 8. I.­em) tartja meg.­­ Végre itt van a kis nyolchenge­res Ford a magánközönség részére is. Ezt a típust eddig csak onnan ismertük, hogy az Autótaxinak 100 ilyen kis nyolchengeres kocsija sza­lad több hónap óta az utcán és meg­állapíthattuk, hogy szép külsejükkel, csendes járásukkal és nagyszerű ru­gózásukkal még luxuskocsikhoz szo­kott közönség igényeinek is megfe­lelnek. Ezeket az angol motorokkal ellátott kis nyolchengeres kocsikat ötüléses, csukott négyajtós, áramvona­las modellben szállítja már a ma­gyarországi főképviselet: Hahn Arthur és Társai cég.

Next