Esti Kurir, 1938. július (16. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-05 / 148. szám

V A SZÜRKE TÁLTOS E ZER ÉS EZER orvos, ügy­véd, mérnök forgatja, ta­nulmányozza most a kérdőiv-ürlapokat, melyeket a zsidótörvény végrehajtási utasí­tása szerint ki kell tölteni s az illetékes kamarákhoz benyúj­tani. A kérdések nem bonyo­lultak, a feladat meglehetősen egyszerű. De valami mégis fel­tűnik az iveken, amit legyen szabad szóvátennünk s némi csodálkozást fűznünk hozzá. A tucatnál több, kérdés közül a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik az adatszolgáltató atyjának, anyjának vallása, esetleges vallásváltoztatásána'k időpontja s előbbi felekezete iránt érdeklődik. A kérdőpontok kitöltésére szolgáló hivatalos tájékoztató viszont megmondja, hogy ezekre a kérdésekre csak azoknak kell felelniük, akik 1919 julius 31. napja után szü­lettek. A bejelentőlap kitöltése csak azokra kötelező, akik az idei esztendő júniusának köze­pén már bejegyzett tagjai vol­tak a kamarának. Már most: akárhogy és akárhányszor szá­mítjuk is, az 1919 julius 31. napja után született fiatalembe­rek a kérdőlap előirt beterjesz­tésének időpontjában tizen­kilencedik évüket sem érhették még el. Hogyan lehet valaki ilyen korban kamarai tag? Ha nem lehet: mire való a kérdés? Lehetséges, hogy csak szent Bürokráeius legendás szürke táltosának nyomait mutatja a három rubrika. A szürke táltos ugyanis tudvalévőén nem sok ügyet vet rendszerint a gyakor­lati szempontokra, cammog a maga utján és formaságok pápaszemén keresztül nézi az életet. S mivel törvény és végre­hajtási utasítás a kitérések idő­pontját szigorúan szabja, az űr­lapok bürokratikus gépiességgel felveszik érdeklődésük körébe a szülők esetleges vallásváltozta­tását, tekintet nélkül arra, hogy az évszámok kivonásából, illetve összeadásából rögtön kiviláglik: senkire a bejegyzett kamarai ta­gok közül nem vonatkozhatnak e kérdések — tökéletesen és maradéktalanul feleslegesek. Vagy ... vagy hogy talán még­sem olyan feleslegesek? A szürke táltos nem is olyan egy­kedvű, mint amilyennek látszik, nem is bürokratikus közömbös­ségében hagyja figyelmen kívül a számtani alapműveletek tör­vényét? Lehetséges talán, hogy a vallomásra kötelezettek nem veszik észre a tájékoztatás út­mutatását, vagy pedig a bizton­ság kedvéért kitöltik a három rovatot, noha nem is muszáj s igy esetleg értékes adatokat szolgáltatnak belső használatra valahol, valakinek ... * * * IZGATÁS A TTÓL TARTUNK, hogy a legfelső magyar bíróság bölcs és világos szava sem fog törvénytisztelő megnyugvást teremteni azon az arcvonalon, amely a vérelmélet bűvöletébe esve azzal a gyermeteg érvelés­sel kísérletezik, hogy felekezeti izgatást az itélőszék elé állított vádlottak azért nem követtek s pem követhettek el, mert a zsi­dóság — amely ellen izgattak — nem felekezet, hanem faj. Min­den józan ember érzi és tudja '(nem kell hozzá jogásznak len­ni), hogy a törvény szövegében a hangsúly az izgatáson van s ha felsorolásában, tilalmában bármi nem szerepel, ez nem je­lenti, hogy izgatni ellene szabad, mihelyt a törvény védelme alatt áll. Az apagyilkosság sem szere­pel külön bűncselekményként a törvénykönyvben s ki volna oly merész állítani, hirdetni és vitat­ni, hogy azért megengedett? A Kúria Ítéletének indokolásában kimondta, hogy az izgatásról szóló törvényszakasz a társada­lom rendjét van hivatva védeni. Izgatni nem szabad, mert a tár­sadalmi rend és köznyugalom alapjait döntögetni nem szabad. És semmiféle mesterséges ma­gyarázat ezen nem változtat és semmiféle elmélet nem ad sza­badságot az uszításnak, bujtoga- tásnak. Ha valaki abból indulna ki, tegyük fel példának, hogy a köztisztviselői kar nem osztály, azért ugyebár a köztisztviselők ellen izgatni változatlanul és pa- rancsolóan tilos és ha a törvény nem felekezetet mondana, azért felekezet ellen izgatni minden­képpen tilos volna. A Kúria Íté­letét, különös módon, nemcsak a szélsőségeseknek elismert irányzatok sajtója kiséri önké­nyes magyarázattal, hanem a kormányhoz közelálló lapok egyike-másika is, mondván, hogy a legfelső bíróság csak az izgatás szempontjából minősí­tette felekezetnek a zsidóságot, egyébként nem. Igénytelen fel­fogásunk szerint a bírói szó iránt tartozó köteles tisztelet az államnak egyik fontos tartóosz­lopa. És belemagyarázások he­lyett az szolgálja ezt az érdeket, ha meghajtunk döntése előtt s az izgatás tilalmát huzzuk alá az erőszak apostolaival szemben, nem pedig rést keresünk sorai között sokfélekép magyarázható álláspontok számára. * * ¥ ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG L EGUTÓBB Antal István ál­lamtitkár urat hallottuk a szószéken lándzsát törni a szigorú összeférhetetlenségi tör­vény követelése mellett. Meg­nyugvással fogadjuk ezt a felso- rakozást a mi erkölcsi felfogá­sunk arcvonalán. Az összeférhe­tetlenségek kíméletlen megszün­tetését évek óta követeljük. Kö­veteltük akkor is, mikor Antal államtitkár urnák cselekvő sze­repe volt a közéletben, követel­tük akkor is, mikor az általa korszakotkezdőnek jellemzett kormány minden sürgetésünk ellenére sem vitte e reformot a törvényhozás elé. Ám ha most eljött időszerűsége, mi örömmel fogadjuk, s minél szigorúbb lesz, annál inkább. Remélni akarjuk, hogy a javaslatszer­kesztők figyelme kiterjed pél­dául azoknak a törvényhozók­nak esetére is, akik a kormány által fenntartott, vagy anyagilag támogatott vállalatoktól kapnak fizetést — ideérte az újságokat is —, valamint azokra, akik a választópolgárság megbízatását olyan állásokkal cserélik fel, amelyeknek betöltésénél a hata­lomnak esetleg döntő szava van. Hivatali helyéről Antal István államtitkár urnák nyilván volt alkalma ilyen példákat látni és észrevenni — s még másokat is természetesen, amiket .egyenként és maradéktalanul felsorolni nincs helyünk. Az összeférhetet­lenségi törvény korszerű átala­kítása valóban nem késhet to­vább, ezt az ellenzék számára kell legkevésbé érvekkel és in­dokolással megtámasztani. Csak azt mondhatjuk: debuisset pri- dem — előbb kellett volna. Ám ha nem előbb — hát most, mi­nél gyorsabban és minél gyöke­resebben, ^ ^ ___ 19 38 julius 5 s Egy fiatal pilóta tragikus szerencsétlensége Pestszen terzsé heten Édesanyját akarta bravúrral megörvendez­tetni - Fantasztikus repülőbaleset a szobában A Magyar Távirati Iroda je­lenti: Ma a kora reggeli órákban Pesiszenterzsébet mellett egy sportrepülőgép kényszerleszál­lást hajtott végre. Vezetője, Pittenbacher József pilóta sú­lyosan megsérült. A Légügyi Hivatal a baleset okának ki­derítése céljából megindította a vizsgálatot. Pestszenterzsébet, julius 4. Ma délelőtt háromnegyed tízkor Pestszenterzsébeten olyan döbbene­tes és részleteiben mélységesen meg­rázó repülőszerencsétlenség történt, amelyhez hasonló a magyar repü­lés történetében eddig még nem is igen fordult elő. Pestszenterzsébeten a Tinódv- utca mindkét torkolatát erős rend­őri kordon tartja elzárva. A lakos­ság mindenfelől gyalogosan, kerék­páron, autókon igyekszik a helyszín felé, mert az egész városban már hire kelt a katasztrófának. A hely­színhez azonban senkit sem enged­nek a hivatalos embereken kívül. Intézkedés történt, hogy a megron­gált telefon- és villanyvezetékeket azonnal hozzák rendbe, mert az egész városrész összeköttetés nél­kül maradt azáltal, hogy a lezuhant gép a huzalokat szétvágta. Két sebesült A szerencsétlenség színhelyén minden a pusztulás képét mutatja. Az úttest közepén s a járdán mind­két oldalon a házak udvarában az összetört gép roncsainak egy-egy darabja. Itt egy levált szárnyrész, amott a légcsavar lapátja. A pla- tinaféngü hatalmas motortest a ház udvarán külön és végül az egyik ház utcai frontjának az oldatán hatalmas, károm méter szélességű nyílás, mintha nagy kaliberű gránát találta volna el a kis földszintes huzat. Ide fúródott be a repülőgép törzse és igy sérült meg súlyosan a gép vezetője, Pittenbacher József 28 esztendős pilóta. Ezenkívül még egy súlyos sebesülés is történi. A ház lakója, egy idős asszony, özvegy Picker Bálintné, aki be­tegen feküdt az ágyban, a szo­bába zuhanó gép roncsaitól Igen súlyos sebeket szenvedett. Az idős asszonyt a pesterzsébeti mentők vették kezelésbe és kórház­ba szállították. A végzetes tisztqle(körök Az izgatott emberek szaggatott előadásából csak mozaikszerüen lehet ennek a megdöbbentő piltóta- drámának a részleteit összeállítani. A repülőgép vezetőjét, Pittenbacher Józsefet Pestszenterzsébeten ezen a környéken igen jól ismerik. Régi tekintélyes pestszenterzsébeti csa­lád, apja nyugalmazott katona­tiszt. Ö maga nálánál néhány évvel fiatalabb fivérével együtt rendkí­vül nagy érdeklődést mulatott min­dig a repülés iránt. A 28 esztendős pilóta rövid idő­vel ezelőtt nősült, fiatal feleségét nemrég hazahozta Pestszenterzsébetre, édesanyja há­zába, rövid vendégeskedésre. A Pittenbacher-család a pestszent­erzsébeti Szemere-utcában lakik már hosszú esztendők óta. Ez az utca a Tinódy-utca mögött húzó­dik el, Pittenbacherék házának te­tőzete ebből az utcából is látható. Ma reggel háromnegyed tiz óra táj­ban a Tinódy-utca környékén motor- zugásra lettek figyelmesek. Egy perccel később már feltűnt a magasban két egyfedelű sportgép, amelyek szabályos távolságban ha­ladtak egymás mellett. Amikor kö­rülbelül a Pittenbacher-féle ház fölé érkezett a két gép, az egyik hirtelen zuhanásszerűen esni kezdett és néhány méter­nyire a földtől, bravúros fogás­sal megállt a levegőben. Ez az idősebb Pittenbacher-fiu gépe volt. A Szemere-utcai házban is meghallották a repülőmotorok bugását és Pittenbacher József fiatal felesége, édesanyja, testvérei mind kijöttek a kapuba és élénk kendőlobogtatásokkal üdvözölték a fejük felett köröző repülőgépeket. Az idősebb Pittenbacher-fiu gépe mindinkább lejjebb ereszkedett. Már olyan közel volt a földhöz, hogy a pilóta arcát is egészen jól kivehették az utcán álló emberek. Vidáman integetett ő is hozzátar­tozóinak és még egy .utolsó tiszteletkört akart végezni, amikor megtör­tént a borzalmas szerencsétlen­ség. Túlságosan alacsonyan ereszke­dett le és egy éles kanyart vett. A könnyű sportgép teljesen oldalra dőlt és éles szögben kanyarodott nyugati irányba. Ebben a pillanat­ban a sportgép szárnya nekiütődött a Tinódy-utca 11. és 13-as számú házak közötti udvaron álló akácos­nak. Az embertörzs vastagságú fát mint egy gyufaszálat törte ketté a gép, de ugyanakkor egyik Szárnya is levált helyéről. A gép most már elvesztette egyensúlyát s a szerencsétlen pi­lóta nem volt többé ura a hely­zetnek. Még néhány métert re­pült, aztán saját súlyánál fogva teljes erővel rázuhant, helyeseb­ben belefuródott a szemben lévő Tinódy-utca 46-os számú ház falába. Irtózatos robaj hallatszott, majd a következő pillanatban vakító fé­nyesség csapott fel a bedőlt ház romjai alól. A gép alkatrészei szinte záporesőként ezer darabra törve, széjjelforgácsolódva hullot­tak szerte széjjel az utcán, az ud­varra, a házak tetejére. A katasz­trófa helyén óriási porfelhő jelezte a lezuhant gépet. A másik gép ezalatt a levegőben keringett. Á fiatalabb Pittenbacher. fiú végignézte a szörnyű drámát, bátyjának borzalmas zuhanását, még két-három kört irt le a leve­gőbe, majd visszafordult abba az irányba, ahonnan még ketten elin­dultak ps irtózatos sebességgel el­tűnt a felhők között. Segítséget ment hozni, amely nemsokára meg is érkezett, de már segíteni nem lehetett. De végignézte a szörnyű katasz­trófát a pilóta fiatal felesége, édes­anyja és leányteslvére is, akik ré­mülten az izgalomtól, szinte félájul- tan értek a Tinódy-utcai házhoz, ahol ekkor már nagy csoport járó­kelő futott össze. Az emberek azon­nal a ház falát átfúró és a szobába zuhant gép roncsaihoz siettek, ki­szabadították a súlyosan sebesült pilótát. Az édesanya eszméletlenül esett össze, amikor fiát megpillan­totta. y Egy különös repülő­szeren esetlenség Az összerombolt ház szobájából is segélykiáltás és sikoltozás hallat­szott. Ekkor derült ki, hogy még egy súlyos sebesültje van a kataszt­rófának. A ház lakója, özvegy Pio- kér Belőné feküdt jajvcszékelve az ágyban. Ott az ágyban zuhant rá a vélet­lenül befurődó repülőgép. öt is kihozták az udvarra, rögtön­zött hordágyat készitettek számára, valaki pedig telefonált a pesterzsé­beti kapitányságra és a mentőállo­másra. Alig néhány perc leforgása alatt a közelben lévő mentők két kocsival megérkeztek a Tinódy- utcai ház élé és elszállitották a se­besülteket. Beszéltünk a helysemen a Tinódy- utca 13-as számú házban lévő la­kók egyikével, Amikor a repülőgép motorjának zaját meghallottuk — mondja a füszerüzlet tulajdonosa —, mind­járt gondoltuk, hogy valamelyik Pittenbacher-fiu jön látogatóba. Máskor is előfordult már, hogy menetközben útba ejtették Pester­zsébetet, egy-két tiszteletkört Írtak le szüleik háza fölött, majd azután búcsút intve, tovább röpültek. Két gép tűnt fel a láthatáron és láttuk, hogy az egyik minél közelebb ér hozzánk, annál alacsonyabbra száll. Most már tudjuk, hogy ez az idősebbik Pittenbacher-fiu volt, akit különben mindenki kiváló repülőnek is­mert. Hihetetlen alacsonyra szállt és eb­ben a helyzetben egy olyan éles fordulót vett, amely szinte majd­nem teljesen felforditotta a gépet. Ekkor ütődött neki a gép szárnya az akácosnak. Ami ezután történt, az borzalmas volt. A repülőgép át- szakitotta a dróthuzalokat és teljes erővel, mint egy lövedék belefuró­dott a Tinódy-utca 46-os számú ház falába. Egész bizonyos, hogy nem motordefekt, hanem Inkább a bravúr okozta Pittenbacher József katasztrófáját. A motor utolsó pilanatig szabály­szerűen dolgozott és amikor a re­pülőgép egyik szárnya levált, a mo* isi még tovMh. játt> -,<-f __i J: P LANTÁZS BÁR S! Hermina-ut 6 1. — Telefon: 113 — 206 Júliusi műsorában — LUCIE BLANCHE Garbó s Vortez - Hacsek« Sajó LUKJANSKA & KALMOWSíÜ HERCEG—KOMLÚS

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék