Esti Kurir, 1938. augusztus (16. évfolyam, 172-195. szám)
1938-08-18 / 185. szám
1938 augusztus 18 11 ‘A burgonya termelői és fogyasztói árának nagy különbözete ' A legutóbbi hivatalos becslés a burgonyatermést a tavalyi 25,59 millió q-val szemben 23,3 millióra, tehát 20 millió q-val kisebbre becsülte. Közben azonban jótékony esőzések voltak az ország legtöbb részében és így kereskedőkörökben számolnak azzal, hogy a legközelebbi hivatalos becslés 23,3 millió-nál nagyobb becslést fog produkálni. A gazdák is bíznak ebben és így élénken érdeklődnek a kiviteli lehetőségek iránt. Ezideig ugyanis exportról alig lehetett szó, mert Európa legtöbb országában jobb a burgonyatermés, amiért is a magyar burgonya versenyképességét fuvarkedvezményekkel akarták biztosítani és ilyen irányban történtek is intézkedések. A burgonyapiacon érdeklődéssel várják tehát a fejleményeket az export alakulása körül, mert a belföldi forgalom miatt állandó a panasz. Attól függetlenül ugyanis, hogy a burgonya termelői és fogyasztói ára között nagy a differencia, illetve a jó terméshez képest a fogyasztásnak túl magasan kell megfizetni a burgonyát, a hozatalok körül is lényeges változások észlelhetők. Az a körülmény ugyanis, hogy csak a burgonya-egykéz részére feladott burgonyaszállítmányok mentesülnek feladásnál a díjfizetés alól, annyit jelent a gyakorlatban, hogy a kereskedelem tevékenysége a minimumra redukálódott. Általános vélemény szerint ennek tudható be, hogy a burgonyaszállítmányok eddig talán felét sem teszik ki annak a mennyiségnek, amelyet más évben ilyen időtájban Budapestre szállítanak. Ezért várják a gazdák türelmetlenül, hogy az export relációban javulnak-e az értékesítési lehetőségek, mert azáltal, hogy a budapesti hozatalok a különböző megkötöttségek folytán csökkentek, a gazdák kezén — ha a terméshez fűzött várakozások helytállóknak bizonyulnak — ősszel nagyobb készletek maradnak, úgyhogy a gazdák is fontosnak tartanák, ha a burgonyaforgalmat minden megkötöttség alól felszabadítanák. — Szünet a MABI-ban. Az intézet értesíti az érdekelteket, hogy 1938 augusztus 18-án hivatalaiban és rendelőintézetében munkaszünetet tart. A sürgős esetek ellátására e napon az egyes szakrendelések d. e. 10—12-ig ügyeletes orvosi szolgálatot teljesítenek. k AZ ESTI KURÍR SZENT ISTVÁN-NAPI *1 / -napos ünnepi weekendje a 2/ BALATONRA *. HÉVÍZRE! »ir immunlR Indulás augusztus 19 én, pénteken Részvételi jegyét a szobafogladé után Visszaérkezés augusztus 21-én lás miatt már most biztosítja . Az árakban benfoglaltatik péntek vacso Siófokon___23 P től tás, szoba, borravalók, adók és oda Ledén ZZ * TM 20 f től vissza Hl. oszt személyvonat útiköltsége füreden 25 P től Bogláron________26 P től Elhelyezés a legjobb penziókban Almadin________ 25 P től A vonaton előre foglalt ülőhelyek Földváron______24 P-től VinnonTSZI 25 P-tő Szárszón— ... . 22 P-től Jelentkezést elfogad és felvilágosítás Fonyód Bélatelepen 30 P től nyújt az Esd Kurír Utazási Osztálya, ____________| Vilmos császár-út 34 — Telefon 12 64 05 / f ómoravicai Ungár Béla tragikus halála Szabadka, augusztus 17. (Az Esti Kurír tudósítójának telefonjelentése.) Szabadkán — mint az Esti Kurír tegnap jelentette, — meghalt ómoravicai Ungár Béla bácskai földbirtokos, aki hosszú éveken keresztül egyik vezető tényezője volt a délvidéki magyarságnak. A hatvanéves ómoravicai Ungár Béla tragikus módon önkezével vetett véget életének. A dúsgazdag földbirtokos az utóbbi években súlyos idegbetegséget kapott. Állandóan azt hangoztatta, hogy semmije nincs, koldusszegény, végezni fog magával. Hozzátartozói egy bécsi szanatóriumban kezeltették, majd Ausztria elcsatolása után egy svájci szanatóriumban gyógyították. Ez év tavaszán hazahozták Szabadkára, de ő azt a kívánságát fejezte ki, hogy teljesen egyedül akar élni ómoravicai birtokán. Orvosa Szabadkáról hetenként felkereste. Egy ápoló és egy inas őrizte minden lépését. Tegnap mégis bekövetkezett az eddig elhárított tragédia. Ungár Béla tegnap délután néhány percre felügyelet nélkül maradt, mire magához véve beretváját, kiosont a szántóföldekre, ahol egy szénakazal tövében elvágta ereit, átvágta a nyakát és felmetszette a hasát is. Ebben a borzalmas állapotban eszméletlenül találták meg a mezei munkások, autóra tették és beszállították egy szabadkai szanatóriumba. Itt műtétet akartak rajta végrehajtani, de erre már nem került sor, mert Ungár a műtőasztalon meghalt. A dúsgazdag földbirtokos évekkel ezelőtt nagy összegeket áldozott a délbácskai magyarság kulturális akcióira és szociális téren is ismertté tette nevét. Halála az egész Bácskában nagy részvétet keltett. Kiterjedt rokonság gyászolja. Hozzátartozóinak egy része Magyarországon él. * Marna Egy diadalmas élet mmmmammmmammmmammmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm CARUSO CSODÁLATOS SORSA ÉS KARRIERJE írták: BARÁT ENDRE és LÉVAY ENDRE COPYRIGHT BY ESTI KURÍR 38 Újra kezdeni!. Mily szívesen tenné. Újra kezdeni, úgy mint azelőtt, olyan hevülettel és lázzal és bizonytalanságban is biztos megérzéssel... Mikor kiszállt az autóból és megindult a Waldorf Astoria pirosszőnyeges lépcsőjén és benn a felvonóban, ami lakosztálya felé röpítette, m oly könnyűnek érezte magát, mint boldog emlékezetű suhanckorában. Aznap éjjel nehezen aludt el, nyugtalanul hánykolódott a habos párnák között. Csak hajnal felé osont végre fölébe az álom, melyből föl-fölriadt néhányszor. ★ És reggel beállított Ada. Ada ... Még mindig a régi Az elmúlt két esztendő alig változtatott rajta. A haja sötét, mint az álok, szája piros és élveteg, foga mosolyos, fehér fényben villan elő. Szeme is a régi ragyogása. De a szája két sarkán, mintha ott lappangana már elő-előtünő, apró ráncocskák formájában az élet csalódottsága, keserűsége. Az unalom, a kiábrándultság eltörölhetetlen jelei, melyek halálig ráfagynak az emberi arcra s könyörtelenül hirdetik a gondot, a kést, a haragot és virrasztós éjszakákat, a pezsgő szédületét és a nyomort, szomjúságot és unalmat... Ha Caruso figyelmesebben vizsgálgatta volna ezen a reggelen Adát, tisztán megfigyelhette volna rajta a jólét és a hányódlás visszás nyomait. És észrevehetett volna az asszony külső megjelenésében is valami hanyatlást. A jólöltözött nő benyomását keltette még most is, tagadhatatlanul, de mai eleganciája egyáltalában nem mutatta már azt a pazar gondtalanságot, a fényűzést, melyben Adának Caruso oldala mellett része volt. A férfi nem vette észre azt a szelid, diszkrét, de oly nehezen rejtezhető kopást, mely ott árulkodott Ada szemén, hangján és öltözékén is. Kezet fogtak. Enrico keze remegett, hogy újra megsimíthatta Ada hűvös, karcsú ujjait. Úgy szorította meg az asszony kezét, mint aki elveszettnek hitt drágakövet markol. Abban a pillanatban, ahogy meglátta a nőt s beledöbbent az öröm szivetszúró izgalma — nem gondolt arra, hogy Ada milyen kegyetlenül bánt vele, hogy megalázta és hogy mennyi tenger fájdalmat okozott neki. Egy cseppet sem tudott rá haragudni. Oly érzelgős hangulat zúdult rá — képes lett volna most leborulni hűtlen felesége előtt, átfogni a lábait és megköszönni, hogy eljött, hogy visszajött... De igyekezett uralkodni magán. — Visszajöttél? — csak enynyit mondott, közömbösre hangolt szóval. Ada azonban aszszonyi ösztönnel kiérezhette, mennyi lázas reménység rejtőzik ebben az egy szóban. — Visszajöttem ... — felelte halkan, míg fejét kissé félrefordította. — Beszélnem kell veled, Enrico! — Igen ... Ülj hát le. Hadd nézzelek ... Nem változtál semmit ... — Ő ... — Ada a régi kacérsággal igazgatta meg acélos fényű haját. Caruso agyában vadul kergetőztek a gondolatok. Meglobbant szívvel és érzékkel nézte a régi kedvest. Visszajött hát, viszszahozta a szíve. Mégsem felejtett el engem. Vágyódott utánam ... Vagy a fiuk miatt? Persze, az anyai érzés ... Milyen boldogság! Visszaidézte a régi, meghitt, családias hangulatú estéket, mikor a derűs otthont Ada mosolya világította be. Ó, ha mégegyszer visszajönnének ezek a csodás napok ... Caruso csak ült az asszonya mellett, bocsánatot adóan, szelid mozdulattal karolta magához. Már visszafogadta volna, semmit sem bánva, kérdve, már visszavette volna, ölelte volna magához, a régi rajongással, elhalmozva igaz szerelmével. Alig hallotta, mit beszél a nő, — csak a szavak zenéjére figyelt, a dallamos, édes hangra, ami annyiszor andalította azelőtt. A turnéról beszélt Ada, fellépéseiről, sikereiről, meg olyasmiről is, hogy nem akarják megújítani a szerződését, szidta az igazgatót, meg az impreszáriót, Caruso alig hallotta, mit beszél. Akkor hirtelen megütötték fülét a szavak, melyek kérőn, akadozva, vontatottan hangzottak Ada ajkáról: — ... nem akarlak sokáig háborgatni ... Tudod, csak most éppen... Nincs szerződésem ... És Cesare nem dolgozik és ... Tízezer dollárt kérek tőled, csak most és soha többé... Tízezret ... Mi az neked? .... «Mi az nekem, mi az nekem, persze...» — Enrico Caruso hangtalanul mormolta ezt, míg gépies mozdulattal húzta elő csekk-könyvét. Gyorsan, mintha valaki a háta mögött hajtaná, szinte kapkodó kézzel állította ki a csekket. A keze csodálatosképpen nem remegett. A lapot kitépte a könyvből és az aszszony felé tolta. Ada mohó szemmel figyelte a férfi mozdulatait. Egy pillanatig nem mert a csekkért nyúlni, de aztán hirtelen kis kézitáskájába rejtette. Kínos helyzet, gondolta s már szedelőzködött is, mint aki legfontosabb dolgát elintézte. Még pár sablonos szóval érdeklődött Caruso és a gyermekek egészsége felől, aztán búcsúzott, sietősen. — Köszönöm, Enrico, — igazán jó vagy... — suttogta még távozóban. Caruso udvariasan kikísérte, meghajtotta magát előtte, még mosolygott is. De ajkát szorosan összezárta, mosolya ijesztően torzra sikeredett. Vérzett a szíve ... ★ Amikor Zirato, aki egyszemélyben titkárja és hűséges barátja volt, belépett hozzá, Carmót úgy találta, némán, száraz szemmel nézve a semmibe. Zirato tudott az asszony látogatásáról és sejtette, hogy miért jött. De nem tudta, vagy nem merte megakadályozni a történteket. Most, hogy látta, milyen rettenetes hatással volt Carusóra a jelenet, szinte indulatosan, fölháborodva mondta: — Tudtam, hogy csak pénzért jön ... Remélem, nem adott neki, drága Carusóm? Enrico keze kis félkört irt le a levegőben s aztán lemondó, keserű jelet intve, lehanyatlott: — Dehogynem adtam ... Hiszen gyermekeim anyja ... XXXVI. FEJEZET. Találkozás egy derék családanyával „Gyermekeim anyja ...“, ezt mormolta Caruso fájdalmasan. Most érezte csak igazán, mit jelent számára két fia, Rodolfo és Enrico, akik lent nevelkedtek Olaszországban, a bellosguardói villában, miss Sear felügyelete alatt. Egyszerre hatalmas vágy fogta el, hogy lássa őket, hogy megsimogassa arcukat, megcsókolja fekete, csillogó hajukat.. . Zirato táviratára hamarosan Newyorkba érkezett a két fiú a felügyelőnő kíséretében. A Waldorf Astoria hangos lett kacagásuktól. A néma folyosókon csak úgy visszhangzott a fiuk diadalmas ordítozása, míg apjuk a nyaka közé ugrottak a viszontlátás örömében. Hogy örült nekik Caruso, mily szeretettel ölelte őket magához. Egyformán szerette mindkettőt, de azért Enricóra egy árnyalattal büszkébb volt. Ő a kisebbik, a papa kedvence, akinek még Milánóban, a Velascautcai házban altatódalt énekelt esténként. Megnőtt azóta a kis Enrico. Tagbaszakadt, izmos siheder lett belőle, és oly teli tüdővel fújta apjának híres áriáit, hogy Caruso majd halálra kacagta magát. — Még lepipálod az apádat, nicu Caruso! t évődött vele Pasquale Amato, a nagy baritonista az ifjabb Enrico egyik jól sikerült operaáriája után. De nemcsak Amatóval volt jó barátságban a két fiú, hanem apjuknak csaknem valamennyi kollégájával is. Geraldine Farrarral épp úgy, mint John Mc. Cormackkal, az ír tenoristával. Egyszer Mr. Cormack magával hozta kisfiát Carusóékhoz. Az ifjabb Mc. Cormack bemutatkozott Carusónak, akit fitymálva, lekicsinylően mért végig. Legközelebbi számunkban folytatjuk Caruso 1913-ban