Esti Kurir, 1938. augusztus (16. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-09 / 178. szám

1938 augusztus 9 Ami van és ami lesz A kormány által támogatott lapok egyikében a mai szélső­jobboldali politika egyik vezető és tevékeny szereplője hosszú cikkben igyekszik irányt szabni a magyar jövőnek. Felvázolja a szerinte szükséges átalakulás személyi és tárgyi programjá­nak kereteit, elmondja a véle­ményét arról, „ami van“ és ar­ról, „ami lesz“. Szerinte a par­lamentarizmus és demokrácia válsága az, ami van és az úgy­nevezett korporációs nemzeti állam az, ami lesz... Ha ezt a diagnózist és ezt a jóslást ma­gánvéleménynek tekinthetjük, természetesen semmi kifogást nem emelünk ennek kifejezése ellen, igazat adunk a szélsőjobb­­oldali cikkírónak, ha tiltakozik az ellen, hogy az ő „jobboldalá­­nak“ előírják, miről beszéljen és miről hallgasson. Ebbe mi nem szóltunk és nem szólunk bele. De nem térhetünk szótlanul napirendre afelett, ha azokon a hasábokon hirdetnek és terjesz­tenek ilyen diagnózisokat, jós­lásokat s velük kapcsolatos, szél­sőséges követeléseket, amelyek nemcsak egzisztenciájukat kö­szönhetik a kormány jóindula­tának, de a közönség elé is úgy kerülnek, mint a kormánypoli­tika intencióinak közvetítői. Azt a lapot, amely — ezúttal a szélsőjobboldali politikus cikké­vel — a parlamentáris kormány­formák eltemetésére biztatja olvasóit, a kormány pártfogása segítette és segíti a köztiszt­viselők kezébe; ezekről a hasá­bokról vélik megtanulhatni az állam és a közületek funkcioná­riusai, hogy milyen irányelvek­hez kell alkalmazkodniuk, ha nem akarnak a kormányzati te­kintéllyel összeütközésbe ke­rülni. Semmiesetre sem diszkré­ciót követelő magánügy tehát az, ha egy ilyen lap állandó és vezető munkatársa akár ezeken a hasábokon, de akár más fó­rumokról is homlokegyenest el­lenkezőjét hirdeti annak a pro­gramnak, amelyhez a kormány félreérthetetlenül lekötötte ma­gát és bizalmatlanságot igyek­szik kelteni olyan intézmények­kel szemben, amelyeknek tisz­teletét a kormány mindenkitől, de elsősorban az alkotmányra fölesküdött közfunkcionáriusok­tól elvárja.­ Márpedig ez történt és ez történik. Ez történt — kis hiba, hogy nem katasztrofálissá da­gadt méretekben — az elmúlt kormányzati rendszer alatt, ne­vezetesen annak legutolsó hetei­ben, amikor a kormány sajtó nagy része és a kormánypárti politikusok egy hangos csapata féktelen támadásokat intézett a parlamentáris alkotmányosság, a polgári jogrend és jogtisztelet, a magántulajdon elvei ellen, amelyeken a társadalmi és gaz­dasági élet, valamint a kormány­­hatalom is nyugodott. Emiatt terjedt el azután olyan süni, olyan kárhozatos és veszedelmes zűrzavar az egész közéleten, hogy a legmagasabb alkotmá­nyos tényezők is szükségesnek tartották nyomatékosan szembe­fordulni a bomlasztó és rom­boló áramlatokkal. A zűrzavaros helyzetet az új miniszterelnök­nek azzal sikerült felszámolnia, a nyugtalanságot és bizalmat­lanságot azzal sikerült eloszlat­nia, hogy bemutatkozó beszé­deiben keményen és határozot­tan lekötötte magát és kormá­nyát a parlamentáris kormány­zat elvei mellé; hogy olyan, ko­moly, cselekvő szociális politika érdekében kérte az egész társa­dalom áldozatos összefogását, amelynek alapja csak­­ terme­lés folytonosságának és növelé­sének biztosítása lehet; hogy hadat üzent a gyűlölködés, a rendbontás, a lázadás szellemé­nek. Ezekkel a világos szavaival szerezte meg azoknak a körök­nek bizalmát is, amelyek egyéb­ként elvi okokból szembenállnak programjának sok pontjával. A kormánynak az alkotmányos rend, a magántulajdonon ala­puló gazdaság, a parlamentariz­mus védelmében tanúsított egy­értelműsége adhatja csak meg azt a bizalmat és nyugalmat, amely mindenképpen szükséges a zavartalan, alkotó élet biz­tosításához, de kivált szüksé­ges ma, amikor a külpolitikai helyzet és a szociális teendők olyan sürgetően parancsolnak egységet a hazafias társada­lomra. Mit szóljunk azonban, ha azt látjuk, hogy a kétértelmű hely­zet nem szűnik meg? Mit szól­junk, ha ismét a kormány poli­tikai körzetéből hirdetik a kor­mány által ünnepélyesen vállalt elvek tárgytalanságát? Hogyan igazodjék el az uralkodó poli­tika szándékait illetően az a köztisztviselő és az az egész kö­zönség, aki az egyik kormánylap vezető publicistájától egészen más „magánvéleményeket” hall, mint aminekhöz a kormány el­kötelezte magát? Az ellen termé­szetesen nem tiltakozunk, ha az illető szélsőjobboldali politikus, akár a kormány lapjaiban is, a komoly szociális cselekedetet sürgeti. Hiszen ellenzéki pozí­ciónkból mi sürgetjük évek óta a szociális szempontok minden téren való hathatós érvényesíté­sét, a képviselői összeférhetet­lenség szigorú körvonalazásától egészen az árak és jövedelmek egyensúlyának megteremtéséig. De nemcsak a demokratikus közvéleménnyel, hanem a kor­mány félreérthetetlen megnyi­latkozásával is ellentétbe kerül a kormány lapja, amikor a par­lamentarizmus helyett a korpo­­ratív állam közeli eljövetelét hirdeti.* A kormány elfogadja és tisz­teletben tartja a mai pártkere­teket, a szélsőjobboldali publi­cista a kormánylapban a párt­keretek „szükséges összeomlá­sát” hirdeti. A belügyminiszter eltiltja a tisztviselőket a szélső­­jobboldali alakulatokban való részvételtől, a kormánypárti lap publicistája ennek a „jobboldali front” - nak összekovácsolását tartja a legsürgősebb feladatnak és ellátogatva a szélsőségek hét­fői lapjának hasábjaira, élesen megtámadja a belügyminisztert amiatt, hogy „kiüti a kenyeret” a „nacionalista magyarok” ke­zéből. Azt követeli végül, hogy deklarálja a kormány nyíltan, vájjon azt a „régi világot" akarja-e „megfoltozni”, amely­nek lényege kétségtelenül a nép­­képviseleti alkotmányosság, vagy olyan „új“-at készít-e elő, amely­nek eszményeit csak némely kül­földi diktatórikus kísérlet szol­gáltathatta. Nos, ezen a ponton mi is egyetértünk a szélsőjobb­­oldali politikussal: „ezt dekla­rálni szükséges világos hely­zetet kell teremteni, meg kell szüntetni egyfelől a kormány szócsöveinek és másfelől a szél­sőséges alakulatoknak perszo­nális és frazeológiai unióját. Döntse el a kormány, mi az, ami szerinte van és szerinte lesz: az-e, amire minden alkotmányos tényezővel összhangban fogadal­mat tett, vagy az-e, amit sajtójá­ból és körzetéből gyakran hirdet­nek? Mert máskülönben ismét óhatatlanul elönti a lelkeket az a zavar, amelyet hasonló okokból a múlt kormányrendszer vége­ide ért és sínylett meg az ország. ESTI KURÍR A TURUL SZÖVETSÉG MAGA ELÉ IDÉZI a budapesti színészeket „Öt napon belül okmányaival felszerelve jelentkezzék!” — Milyen szerepe van a Turulnak színházi és művészi kérdésekben? A budapesti színházak művészei, a magyar főváros ismert és ke­vésbé ismert színészei és színésznői ma a következő szövegű nyomta­tott levelezőlapot kapták: «T. Cim! Felkérjük, hogy a felállítandó Szinészkamarával kapcsolatos tagsága érdekében, öt napon belül személyi ok­mányaival felszerelve jelent­kezzen a Turul Szövetség Szép­­míves Bajtársi Egyesület irodá­jában, VIII., Bökk Szilárd­ utca 20, III., 5. szám alatt. Hazafias üdvözlettel a Turul Szövetség szinésztörzse.” A nyomtatványként szétküldött levelezőlap másik oldalán mint fel­adó a következő cím szerepel: „A Turul Szövetség Szépmives B. E. Kelemen László szinésztörzse.“ A színészek és színésznők nagy részében azt a hitet keltette, hogy itt egy hivatalos szerv hivatalos felszólításáról van szó és részben egyenesen a Turul Szö­vetséghez fordultak okmányaikkal felszerelve, részben pedig — az óvatosabbak — a Színész Szövet­séghez és a kultuszminisztérium illetékes osztályához fordultak fel­világosításért A kultuszmi­nisztérium nem adott felhatal­mazást A kultuszminisztérium művészeti osztályán, amelynek Haas Aladár a vezetője, azt az információt kap­tuk, hogy a Színészkamara előadói tervezetét most küldték meg az ér-­­dekelteknek hozzászólás céljából, ami annyit jelent, hogy a rendelet mindezideig még nem készült el s igy a legilletékesebb tényező: a kultuszminisztérium számára is teljesen érthetetlen, hogy a Turul Szövetség „Szí­­nésztörzse“ tulajdonképpen mit akar?... A kultuszminisztérium semmiféle felhatalmazást nem adott a Turul Szövetségnek ilyen akcióra, azt sem tudták, hogy mi célja lenne annak, hogy ott a színészek «ok­­mányaikkal felszerelve» jelentkezze­nek, miután a Turul Szövetségnek a még nem is létező Színészkamará­­val semmiféle kapcsolata nincs! Az Országos Színész Szövetség még tájékozatlanab­bul áll a Turul különleges felszólításával szemben. Mióta ezek a jelentkezésre felszó­lító levelezőlapok szétmentek, szü­net nélkül szól a Színészek Szövetsé­­gének telefonja, de személyesen is tömegesen jelentkeznek színészek, akik nem tudják, hogy hivatalos fel­szólításról, vagy csak egyéni ak­cióról van-e szó? Még a legtartózkodóbbak is úgy ér­zik, a Turul levelezőlapjának hang­jából következtetve, hogyha az egyetemi hallgatók bajtársa szövet­sége nem is hivatalos szerv, de döntő szerepet akar a kamarai tag­felvételeknél, ismerve a Turul eddigi szereplését színházi és filmügyek­­ből . A Turul Szövetség az elmúlt években már gyakran beleszólt művészeti és szinészkérdésekbe. Fel kell tételezni tehát, hogy a Színészkamara felállításánál is hasonló szerepet vindikál magá­nak, amit a levelezőlap hangja és tartalma legal­ább is igyekszik sejtetni. Különben pedig a Turul Szövet­­ség ilyen irányban állandó munká­ban van... Például értesülésünk szerint most állították össze a Szent István-heti ünnepi játékok pro­gramját a Városi Színházban, ahol József Ferenc főherceg „Colum­­busa“ kerül színre és a darab meg­állapított szereposztását, úgy hall­juk, a Turul felszólítására megvál­toztatták. — Ezek után igazán nem tudjuk, hogy a Turulnak milyen szerepe lesz a jövőben, ha csak a kultusz­­minisztérium művészeti osztálya nem nyugtat meg valamennyiünket, félreérthetetlen módon. A Turul Szövetség mint a színészek érdek­képviselete A budapesti színészek között ért­hető feltűnést és nem kis meglepe­tést keltett ez a hangjában és tar­talmában egyaránt különös felszólí­tás. A magyar színésztársadalom mindenekelőtt úgy tudja, hogy a színészkamarai rendelet ezideig még embrionális stádiumban van és azt az előadói tervezetet, amely leg­utóbb a sajtóban is napvilágot lá­tott, csak az elmúlt hét végén küld­ték meg az érdekelteknek -— hozzá­szólás végett. Az érdekeltek sorába tartoznak, elsősorban a Színészek Szövetsége, a Színigazgatók Szövet­sége, esetleg más színházi művész­­csoportok — ellenben senki nem tudott eddig arról, hogy a Turul Szövetség, amely az egye­temi hallgatók bajtársi egyesüle­teinek egyik szervezete, szintén a magyar művészek, színészek ér­dekképviselete lenne... Nem titok, hogy a Turul Szö­vets­ég a legutóbbi esztendőkben már több ízben kísérletet tett arra, hogy mű­vészeti, különösképpen pedig szín­házi és filmkérdésekbe beleszóljon. Filmek előállításánál, színdarabok bemutatójánál, szereposztásoknál nem egyszer előfordult Budapesten is, de különösen vidéken, hogy a Turul Szövetség szóban vagy írás­ban jelentkezett és a színházak vagy filmek gazdasági és művészeti kér­déseiben irányuló szerepet követelt magának. Az érdekeltek azonban ennek nem tulajdonítottak különö­sebb jelentőséget. Most azonban, mikor a Színész­­kamara felállításáról van szó, a Tu­rul Szövetség, úgy látszik, már nagyobb hatáskört vindikál ma­gának és kategorikus felszólítást intéz a budapesti színházak tag­jaihoz, hogy „öt napon belül személyi okmányaikkal felsze­relve jelentkezzenek”. •­ Hogy a Turul művészkörökben, ezideig ismeretlen «Kelemen László Színésztörzset milyen alapon idézi maga elé a színészeket, milyen kap­csolata van a felállítandó színész­­kamarával és mit bírál felül a be­mutatott személyi okmányok alap­ján — nem sikerült megállapítani., Tény az, hogy a határozott hangú és határidőn belül ‘,',~nt’ezést kö­­vetelő levelezőlap Mit mondanak a színészek? Az Esti Kurir munkatársa beszélt a színészek egy csoportjával, amely reggel óta az illetékes fórumokat járja és izgatottan tárgyalja a Tu­rul Szövetség meglepő felszólítását. — A levelezőlap olyan benyo­mást tesz — mondották munkatár­sunknak ■—, hogy bárki hivatalos felszólításnak tekintheti. Elvégre, ha valamelyik érdekképviseletnek lenne szüksége az okmányainkra, az csak a Színész Szövetség lehet, így annál érthetetlenebb, hogy a Turul Szövetség általunk ismeretlen zzí­­nésztörzsen milyen alapon szab ne­künk ötnapos határidőt a jelentke­zésre és okmányaink bemutatására. — A dolog közelről sem olyan egyszerű — folytatták informáto­raink. 7 BÉCSI MAGYAR szabadkőműves pá­holy tagjairól közöl «névsort» az egyik kormánylap, s eg másik kormánylap külön­­ megtámadja azokat, akik — szerinte —­ Bécsben jártak­­va­koló weekendet) tartani. Azok, akik ezen a listán szerepelnek, saját ízlésük és belátásuk sze­rint dönthetik el, hogy reagál­janak-e a támadásokra és ho­gyan. De van ezen a listán egy név, amelyről nem hallgatha­tunk. Ez Bródy Ernő neve, Mi most távol van. Emiatt érezzük mi magunkat feljogosítva a nevében kijelenteni, hogy amit ő egyszer a parlamentben ha­zugságnak minősített, az ha­zugság marad akkor is, ha százszor megismétlik. Ő kijelentette akkor, hogy a háború előtt rövid ideig tagja volt egyik szabadkőműves pá­holynak, majd kilépett belőle és azóta semmiféle ilyen tevé­kenységet nem fejtett ki. Ke­mény állításai előtt azok is kénytelenek voltak meghajolni, akik a vádat ellene emelték. Annál megdöbbentőbb, ha ma újra a régi megcáfolt vádhoz hasonló beállítással akarják őt kompromittálni. Hogyan kerülhetjük el a korai öregedést? Irta: KÁLDOR MIKLÓS Az emberi szervezet — Öröklődés A magyar faj öröklött tulajdonságai Mik a vérmirigyek —Fáradság, testi, szellemi kimerülés — A szív kifára­dása — Érelmeszesedés — Vérnyo­más — A „változás" tünetei és oka Mit tehetünk a fiatalság megtartása é­dekében — Táplálkozás — A­lul bőséges táplálkozás — A vágás—A koplalás — Gandhi — Mik a vita­minok — Alkohol, kávé, tea, dohány Alom, levegő, nap — Megöregedni és fiatalnak maradni. Ara csak 3 pengó Kapható­ az Esti Kurir könyvesbolt­ját­­ra, Vilmos császár út 34. T. 12-54-05

Next