Esti Kurir, 1938. augusztus (16. évfolyam, 172-195. szám)
1938-08-09 / 178. szám
1938 augusztus 9 Ami van és ami lesz A kormány által támogatott lapok egyikében a mai szélsőjobboldali politika egyik vezető és tevékeny szereplője hosszú cikkben igyekszik irányt szabni a magyar jövőnek. Felvázolja a szerinte szükséges átalakulás személyi és tárgyi programjának kereteit, elmondja a véleményét arról, „ami van“ és arról, „ami lesz“. Szerinte a parlamentarizmus és demokrácia válsága az, ami van és az úgynevezett korporációs nemzeti állam az, ami lesz... Ha ezt a diagnózist és ezt a jóslást magánvéleménynek tekinthetjük, természetesen semmi kifogást nem emelünk ennek kifejezése ellen, igazat adunk a szélsőjobboldali cikkírónak, ha tiltakozik az ellen, hogy az ő „jobboldalának“ előírják, miről beszéljen és miről hallgasson. Ebbe mi nem szóltunk és nem szólunk bele. De nem térhetünk szótlanul napirendre afelett, ha azokon a hasábokon hirdetnek és terjesztenek ilyen diagnózisokat, jóslásokat s velük kapcsolatos, szélsőséges követeléseket, amelyek nemcsak egzisztenciájukat köszönhetik a kormány jóindulatának, de a közönség elé is úgy kerülnek, mint a kormánypolitika intencióinak közvetítői. Azt a lapot, amely — ezúttal a szélsőjobboldali politikus cikkével — a parlamentáris kormányformák eltemetésére biztatja olvasóit, a kormány pártfogása segítette és segíti a köztisztviselők kezébe; ezekről a hasábokról vélik megtanulhatni az állam és a közületek funkcionáriusai, hogy milyen irányelvekhez kell alkalmazkodniuk, ha nem akarnak a kormányzati tekintéllyel összeütközésbe kerülni. Semmiesetre sem diszkréciót követelő magánügy tehát az, ha egy ilyen lap állandó és vezető munkatársa akár ezeken a hasábokon, de akár más fórumokról is homlokegyenest ellenkezőjét hirdeti annak a programnak, amelyhez a kormány félreérthetetlenül lekötötte magát és bizalmatlanságot igyekszik kelteni olyan intézményekkel szemben, amelyeknek tiszteletét a kormány mindenkitől, de elsősorban az alkotmányra fölesküdött közfunkcionáriusoktól elvárja. Márpedig ez történt és ez történik. Ez történt — kis hiba, hogy nem katasztrofálissá dagadt méretekben — az elmúlt kormányzati rendszer alatt, nevezetesen annak legutolsó heteiben, amikor a kormány sajtó nagy része és a kormánypárti politikusok egy hangos csapata féktelen támadásokat intézett a parlamentáris alkotmányosság, a polgári jogrend és jogtisztelet, a magántulajdon elvei ellen, amelyeken a társadalmi és gazdasági élet, valamint a kormányhatalom is nyugodott. Emiatt terjedt el azután olyan süni, olyan kárhozatos és veszedelmes zűrzavar az egész közéleten, hogy a legmagasabb alkotmányos tényezők is szükségesnek tartották nyomatékosan szembefordulni a bomlasztó és romboló áramlatokkal. A zűrzavaros helyzetet az új miniszterelnöknek azzal sikerült felszámolnia, a nyugtalanságot és bizalmatlanságot azzal sikerült eloszlatnia, hogy bemutatkozó beszédeiben keményen és határozottan lekötötte magát és kormányát a parlamentáris kormányzat elvei mellé; hogy olyan, komoly, cselekvő szociális politika érdekében kérte az egész társadalom áldozatos összefogását, amelynek alapja csak termelés folytonosságának és növelésének biztosítása lehet; hogy hadat üzent a gyűlölködés, a rendbontás, a lázadás szellemének. Ezekkel a világos szavaival szerezte meg azoknak a köröknek bizalmát is, amelyek egyébként elvi okokból szembenállnak programjának sok pontjával. A kormánynak az alkotmányos rend, a magántulajdonon alapuló gazdaság, a parlamentarizmus védelmében tanúsított egyértelműsége adhatja csak meg azt a bizalmat és nyugalmat, amely mindenképpen szükséges a zavartalan, alkotó élet biztosításához, de kivált szükséges ma, amikor a külpolitikai helyzet és a szociális teendők olyan sürgetően parancsolnak egységet a hazafias társadalomra. Mit szóljunk azonban, ha azt látjuk, hogy a kétértelmű helyzet nem szűnik meg? Mit szóljunk, ha ismét a kormány politikai körzetéből hirdetik a kormány által ünnepélyesen vállalt elvek tárgytalanságát? Hogyan igazodjék el az uralkodó politika szándékait illetően az a köztisztviselő és az az egész közönség, aki az egyik kormánylap vezető publicistájától egészen más „magánvéleményeket” hall, mint aminekhöz a kormány elkötelezte magát? Az ellen természetesen nem tiltakozunk, ha az illető szélsőjobboldali politikus, akár a kormány lapjaiban is, a komoly szociális cselekedetet sürgeti. Hiszen ellenzéki pozíciónkból mi sürgetjük évek óta a szociális szempontok minden téren való hathatós érvényesítését, a képviselői összeférhetetlenség szigorú körvonalazásától egészen az árak és jövedelmek egyensúlyának megteremtéséig. De nemcsak a demokratikus közvéleménnyel, hanem a kormány félreérthetetlen megnyilatkozásával is ellentétbe kerül a kormány lapja, amikor a parlamentarizmus helyett a korporatív állam közeli eljövetelét hirdeti.* A kormány elfogadja és tiszteletben tartja a mai pártkereteket, a szélsőjobboldali publicista a kormánylapban a pártkeretek „szükséges összeomlását” hirdeti. A belügyminiszter eltiltja a tisztviselőket a szélsőjobboldali alakulatokban való részvételtől, a kormánypárti lap publicistája ennek a „jobboldali front” - nak összekovácsolását tartja a legsürgősebb feladatnak és ellátogatva a szélsőségek hétfői lapjának hasábjaira, élesen megtámadja a belügyminisztert amiatt, hogy „kiüti a kenyeret” a „nacionalista magyarok” kezéből. Azt követeli végül, hogy deklarálja a kormány nyíltan, vájjon azt a „régi világot" akarja-e „megfoltozni”, amelynek lényege kétségtelenül a népképviseleti alkotmányosság, vagy olyan „új“-at készít-e elő, amelynek eszményeit csak némely külföldi diktatórikus kísérlet szolgáltathatta. Nos, ezen a ponton mi is egyetértünk a szélsőjobboldali politikussal: „ezt deklarálni szükséges világos helyzetet kell teremteni, meg kell szüntetni egyfelől a kormány szócsöveinek és másfelől a szélsőséges alakulatoknak perszonális és frazeológiai unióját. Döntse el a kormány, mi az, ami szerinte van és szerinte lesz: az-e, amire minden alkotmányos tényezővel összhangban fogadalmat tett, vagy az-e, amit sajtójából és körzetéből gyakran hirdetnek? Mert máskülönben ismét óhatatlanul elönti a lelkeket az a zavar, amelyet hasonló okokból a múlt kormányrendszer végeide ért és sínylett meg az ország. ESTI KURÍR A TURUL SZÖVETSÉG MAGA ELÉ IDÉZI a budapesti színészeket „Öt napon belül okmányaival felszerelve jelentkezzék!” — Milyen szerepe van a Turulnak színházi és művészi kérdésekben? A budapesti színházak művészei, a magyar főváros ismert és kevésbé ismert színészei és színésznői ma a következő szövegű nyomtatott levelezőlapot kapták: «T. Cim! Felkérjük, hogy a felállítandó Szinészkamarával kapcsolatos tagsága érdekében, öt napon belül személyi okmányaival felszerelve jelentkezzen a Turul Szövetség Szépmíves Bajtársi Egyesület irodájában, VIII., Bökk Szilárd utca 20, III., 5. szám alatt. Hazafias üdvözlettel a Turul Szövetség szinésztörzse.” A nyomtatványként szétküldött levelezőlap másik oldalán mint feladó a következő cím szerepel: „A Turul Szövetség Szépmives B. E. Kelemen László szinésztörzse.“ A színészek és színésznők nagy részében azt a hitet keltette, hogy itt egy hivatalos szerv hivatalos felszólításáról van szó és részben egyenesen a Turul Szövetséghez fordultak okmányaikkal felszerelve, részben pedig — az óvatosabbak — a Színész Szövetséghez és a kultuszminisztérium illetékes osztályához fordultak felvilágosításért A kultuszminisztérium nem adott felhatalmazást A kultuszminisztérium művészeti osztályán, amelynek Haas Aladár a vezetője, azt az információt kaptuk, hogy a Színészkamara előadói tervezetét most küldték meg az ér-dekelteknek hozzászólás céljából, ami annyit jelent, hogy a rendelet mindezideig még nem készült el s igy a legilletékesebb tényező: a kultuszminisztérium számára is teljesen érthetetlen, hogy a Turul Szövetség „Színésztörzse“ tulajdonképpen mit akar?... A kultuszminisztérium semmiféle felhatalmazást nem adott a Turul Szövetségnek ilyen akcióra, azt sem tudták, hogy mi célja lenne annak, hogy ott a színészek «okmányaikkal felszerelve» jelentkezzenek, miután a Turul Szövetségnek a még nem is létező Színészkamarával semmiféle kapcsolata nincs! Az Országos Színész Szövetség még tájékozatlanabbul áll a Turul különleges felszólításával szemben. Mióta ezek a jelentkezésre felszólító levelezőlapok szétmentek, szünet nélkül szól a Színészek Szövetségének telefonja, de személyesen is tömegesen jelentkeznek színészek, akik nem tudják, hogy hivatalos felszólításról, vagy csak egyéni akcióról van-e szó? Még a legtartózkodóbbak is úgy érzik, a Turul levelezőlapjának hangjából következtetve, hogyha az egyetemi hallgatók bajtársa szövetsége nem is hivatalos szerv, de döntő szerepet akar a kamarai tagfelvételeknél, ismerve a Turul eddigi szereplését színházi és filmügyekből . A Turul Szövetség az elmúlt években már gyakran beleszólt művészeti és szinészkérdésekbe. Fel kell tételezni tehát, hogy a Színészkamara felállításánál is hasonló szerepet vindikál magának, amit a levelezőlap hangja és tartalma legalább is igyekszik sejtetni. Különben pedig a Turul Szövetség ilyen irányban állandó munkában van... Például értesülésünk szerint most állították össze a Szent István-heti ünnepi játékok programját a Városi Színházban, ahol József Ferenc főherceg „Columbusa“ kerül színre és a darab megállapított szereposztását, úgy halljuk, a Turul felszólítására megváltoztatták. — Ezek után igazán nem tudjuk, hogy a Turulnak milyen szerepe lesz a jövőben, ha csak a kultuszminisztérium művészeti osztálya nem nyugtat meg valamennyiünket, félreérthetetlen módon. A Turul Szövetség mint a színészek érdekképviselete A budapesti színészek között érthető feltűnést és nem kis meglepetést keltett ez a hangjában és tartalmában egyaránt különös felszólítás. A magyar színésztársadalom mindenekelőtt úgy tudja, hogy a színészkamarai rendelet ezideig még embrionális stádiumban van és azt az előadói tervezetet, amely legutóbb a sajtóban is napvilágot látott, csak az elmúlt hét végén küldték meg az érdekelteknek -— hozzászólás végett. Az érdekeltek sorába tartoznak, elsősorban a Színészek Szövetsége, a Színigazgatók Szövetsége, esetleg más színházi művészcsoportok — ellenben senki nem tudott eddig arról, hogy a Turul Szövetség, amely az egyetemi hallgatók bajtársi egyesületeinek egyik szervezete, szintén a magyar művészek, színészek érdekképviselete lenne... Nem titok, hogy a Turul Szövetség a legutóbbi esztendőkben már több ízben kísérletet tett arra, hogy művészeti, különösképpen pedig színházi és filmkérdésekbe beleszóljon. Filmek előállításánál, színdarabok bemutatójánál, szereposztásoknál nem egyszer előfordult Budapesten is, de különösen vidéken, hogy a Turul Szövetség szóban vagy írásban jelentkezett és a színházak vagy filmek gazdasági és művészeti kérdéseiben irányuló szerepet követelt magának. Az érdekeltek azonban ennek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Most azonban, mikor a Színészkamara felállításáról van szó, a Turul Szövetség, úgy látszik, már nagyobb hatáskört vindikál magának és kategorikus felszólítást intéz a budapesti színházak tagjaihoz, hogy „öt napon belül személyi okmányaikkal felszerelve jelentkezzenek”. • Hogy a Turul művészkörökben, ezideig ismeretlen «Kelemen László Színésztörzset milyen alapon idézi maga elé a színészeket, milyen kapcsolata van a felállítandó színészkamarával és mit bírál felül a bemutatott személyi okmányok alapján — nem sikerült megállapítani., Tény az, hogy a határozott hangú és határidőn belül ‘,',~nt’ezést követelő levelezőlap Mit mondanak a színészek? Az Esti Kurir munkatársa beszélt a színészek egy csoportjával, amely reggel óta az illetékes fórumokat járja és izgatottan tárgyalja a Turul Szövetség meglepő felszólítását. — A levelezőlap olyan benyomást tesz — mondották munkatársunknak ■—, hogy bárki hivatalos felszólításnak tekintheti. Elvégre, ha valamelyik érdekképviseletnek lenne szüksége az okmányainkra, az csak a Színész Szövetség lehet, így annál érthetetlenebb, hogy a Turul Szövetség általunk ismeretlen zzínésztörzsen milyen alapon szab nekünk ötnapos határidőt a jelentkezésre és okmányaink bemutatására. — A dolog közelről sem olyan egyszerű — folytatták informátoraink. 7 BÉCSI MAGYAR szabadkőműves páholy tagjairól közöl «névsort» az egyik kormánylap, s eg másik kormánylap külön megtámadja azokat, akik — szerinte — Bécsben jártakvakoló weekendet) tartani. Azok, akik ezen a listán szerepelnek, saját ízlésük és belátásuk szerint dönthetik el, hogy reagáljanak-e a támadásokra és hogyan. De van ezen a listán egy név, amelyről nem hallgathatunk. Ez Bródy Ernő neve, Mi most távol van. Emiatt érezzük mi magunkat feljogosítva a nevében kijelenteni, hogy amit ő egyszer a parlamentben hazugságnak minősített, az hazugság marad akkor is, ha százszor megismétlik. Ő kijelentette akkor, hogy a háború előtt rövid ideig tagja volt egyik szabadkőműves páholynak, majd kilépett belőle és azóta semmiféle ilyen tevékenységet nem fejtett ki. Kemény állításai előtt azok is kénytelenek voltak meghajolni, akik a vádat ellene emelték. Annál megdöbbentőbb, ha ma újra a régi megcáfolt vádhoz hasonló beállítással akarják őt kompromittálni. Hogyan kerülhetjük el a korai öregedést? Irta: KÁLDOR MIKLÓS Az emberi szervezet — Öröklődés A magyar faj öröklött tulajdonságai Mik a vérmirigyek —Fáradság, testi, szellemi kimerülés — A szív kifáradása — Érelmeszesedés — Vérnyomás — A „változás" tünetei és oka Mit tehetünk a fiatalság megtartása édekében — Táplálkozás — Alul bőséges táplálkozás — A vágás—A koplalás — Gandhi — Mik a vitaminok — Alkohol, kávé, tea, dohány Alom, levegő, nap — Megöregedni és fiatalnak maradni. Ara csak 3 pengó Kapható az Esti Kurir könyvesboltjátra, Vilmos császár út 34. T. 12-54-05