Esti Ujság, 1938. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

/ mm f) / / /\> Budapest, 1938 Január 1. Harmadik évf., !L sa. Szerkessz* tőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda, Budapest, Vni., József-körűt 5. Postatakarékpénzt. csekksz. ez. 49.927. Előfizetési ár egy hónapra 2.20 P, negyedévre 6.60 P. Egyes szám ára hétköznap és vasárnap 10 fillér. A szerkesztőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda telefonja *1-444-00 Ai esaUhdú megöregszik, mire meg­ismerjük, mire megtudjuk róla: jót hozott-e, vagy rosszat. Szilveszter min­dig csak úgy távozóban köszönt be a szobánkba. Törődött öregember, akinek utódát: a semmit, az időt még senki se látta. Aztán háromszázhatvanöt nap alatt ez is szakállas vándorrá álakul. Beszól még egyszer, a zsákjából elénk szórja a bánatot, a gondot, az emléket és az örömet, aztán megy. De ha utána* nézünk, érezzük, hogy ez a Szilveszter nem, volt rossz ember, hiszen még élünk, itt vagyunk, nem bontott el ben­nünket az a véres hullám, amitől az év minden napján rettegtünk. Talán egy kissé jobban is ment a sorunk, mint 1936-ban. Köszönjük, öreg Szilveszter Ahogy azután eltűnik ebben a ködös hidegben, az idő bizonytalanságában és a csizmája megérinti a Tejutat, vissza­emlékezünk a régi Szilveszterekre. Azok más alakok voltak. Éppen egy emberöltővel ezelőtt duzzadó egészségű Szilveszter szólt be éjfélkor. \öblös han­gon nevetett, az iszákja teli volt min­denféle jóval. Akkoriban senki sem félt tőle, legfeljebb'néhány dáma, aki re­megve mérte az idő múlását, mert az élet szép, könnyű és vidám volt Az urak sokat törték ugyan a fejüket az élet apró titkain, no, meg néha politizálták is egy kicsit. Akkoriban Szilveszter apó fiákerre Ült és úgy hajtatott végig a Stefánia-úton. Gumirádlerrél, moso­lyogva. Aztán egészen más Szilveszte- rek jöttek. Riadt, fakó, beesett arcú, megtépázott évek. Még a Tejúton is vér- csöppek maradták utánuk. Lassú lábon jártak és mégis szaladták. Kétségbe­esetten szakítottuk le akkoriban az új naptár, első lapját. Szilveszter már nem hozott reménységet. A zsebéből nem kandikált ki pezsgőspalack, hanem kézi­gránát s végül már az sem, legfeljebb kukoricakenyér. Nem fogadta senki szívesen a Szil­vesztert, sok-sok évig. Mert sohasem hozott egyebet, csak gondot. Elvette, amink volt és amikor már elköszönt, úgy néztünk utána, mintha csaló szökött volna meg a pénzünkkel. Ma mégis sze­retjük az öreget. Tálán soha sem ko­pogtatott be szerényebb ajándékkal, mint az idén, de mégis bánjuk, hogy elmegy. Mert ebben a válságos, gyűlöl­ködő, vad és kiszámíthatatlan világban valamit legalább itthagyott számunkra: egy kis reményt. Sok csalódás után egy csepp illúziót: hogy most már tálán mégis csak minden jóra fordul. Ez az újév már csak jót hozhat, hiszen meg­jártuk a megaláztatás és a szegénység minden mélységét. Most Szilveszterkor úgy érezzük, hogy már nem is szívesen nézünk visszafelé, hanem egyre inkább várjuk a ködös és bizonytalan jövőt. De már nem félünk tőle! Sőt várjuk az új vendéget, mert úgy érezzük, hogy a sors kereke most az egyszer — felfelé visz bennünket. A bucsúzkodó öreg­ember még benyúlt a■ zsebébe és meg­hintette gondjainkat valami csillogó va­rázslattal, amiből jutott a munkásnak is, a gazdának is, a boltosnak, a művész­nek. Nem sok ez, de elég ahhoz, hogy szeretettel várjuk a jövevényt. Köszön­jük meg ezt a távozónak és igyunk egy pohár bort a tiszteletére!. Másfélszáz kis egzisztenciát indított el félév alatt a Nemzeti Önállósítást Alap 1937 év elején kerültek nyilvánosságra azok a nagyszabású szociális elgondo­lások, melyeket a Darányi-kormány az értelmiségi munkanélküliség leküzdése s az állástalan diplomás ifjúság el’' lye~ése árrlekében tervbevett. Ez elgondolások között jelentékeny szerep jutott a Nemzeti Önállósítás! Alapnak. A közvélemény osztatlan rokonszenwel fogadta a kormánynak azt az elhatározását, hogy a közép- osztályhoz tartozó ifjúság egy részét önálló egzisztenciák alapításához kívánja jut­tatni és megnyugvással vette, hogy ennek érdekében döntő lépés történt, amikor már az 1937—38. évi költségvetésbe kétmillió pengős összeggel beállították az e célra szolgáló alapot. Ä költségvetési év kezdetével egyidőben, július elsejével, megszervezték a Nemzeti önállósítás Tanácsot is, mint autonóm testületet, amely a köl­csönök folyósítása fölött dönt s általában az alapot kezeli. A tanács tagjaivá a leg­előkelőbb közéleti férfiakat nevezték ki, elnöke pedig Keresztes-Fischer Ferenc, a Pénzintézeti Központ elnöke lett. Az első félév tapasztalatai Ä Nemzeti önállósítási Tanács a legna­gyobb csendben, de annál eredményesebben kezdte meg munkáját. Ennek eredményei­ről most, az első félév végén először ad tá­jékoztatást a nyilvánosság számára az elnökség. A kapott tájékoztatás rendkívül érde­kes adataiból mindenekelőtt az állapít­ható meg, hogy maguknak a kérvényezők­nek jelentékeny része sincs tisztában az alap hivatásával. Sokan igen nagy összegű kölcsönöket kémek, ami egyáltalán nem egyeztethető össze a kitűzött céllal. Vannak olyanok is, akiket nem az önállósítási vágy, hanem csak végső kétségbeesés ösztökélt kölcsönké­résre és vannak a kérvényezők közt egé­szen selejtes elemek, sőt vannak humo­ros esetek is, amikor például valaki nő- sülési célra kér kölcsönt. Az önállósítási tanács Keresztes-Fischer Ferenc elnöklete mellett a legtárgyilago- sabban és nagy lelkiismeretességgel bírál el minden kérvényt és ahol lehetőség van rá, folyósítják is a szükséges kölcsönt. Mégis a kérvényeknek nagy százalékát kell elutasítani, vagy azért, mert a kérvényező személyileg nem felel meg, vagy azért, mert a terv, melyhez a kölcsönt kéri, teljesen irreális. Hol marod a társadalom támogatása ? A tanácshoz eddig összesen 1153 kérvény érkezett be, melyekben 6,900.000 pengő kölcsön folyó­sítását kérték. A kérvényezők három ka­tegóriára oszlanak és pedig olyanokra, akiknek főiskolai képzettségük van, olya­nokra, akik középfokú iskolát végeztek és olyanokra, akik fő-, illetve középiskolai végzettség nélkül, szakképzettség alapján kérnek kölcsönt és kívánnak önálló egzisz­tenciát alapítani. Ebbe a harmadik kategóriába 183 kérvényező tartozik, akiknek ügyeivel még egyáltalában nem tudott foglalkozni a tanács. A kormány- rendelet ugyanis az ő részükre csak az alap javára befolyt adományokból engedélyez kölcsönfolyósításokat. Az el­gondolás az volt, hogy a közgazdasági élet és társadalom tehetős rétegei jelentős összegekkel fognak az alap segítségére sietni. Ez azonban eddig nem valósult meg. Mindössze 35.500 pengő adomány folyt be az alap javára s ezért a tanács úgy határozott, hogy ezeket a kérvényeket nem is tárgyalja addig, míg nagyobb ado­mányok nem érkeznék. Egyelőre tehát várjuk, hogy a kisegzisztenciák érdekében megmozduljon a szerencsés, nagy egzisz­tenciák szíve... A másik két kategóriába tartozó kérvényezők száma 970 éspedig 373 olyan, akinek főiskolai végzettsége, 597 olyan, akinek középiskolai végzettsége van. A rendelet kimondotta, hogy elsősorban azokat részesítik támogatásban, akik vidé­ken kívánnak egzisztenciát alapítani s en­nek hatása már a kérvényezők számában is meglátszik, mert a 970-ből 796 kérvény

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék