Esti Ujság, 1938. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

ü Tetemre hívtam Sirius mestert Mit hoz az új esztendő? Mielőtt elindultam Sirius mester — polgári nevén Vargha László időjós — Kékgolyó­utcai lakása felé, elhatároztam magamban, hogy alaposan megleckéztetem, elviszem hozzá a tavalyi jóslatait, kontrollt tartok, hogy váltak be a jövendölései. Egyszóval le­leplezem a jó öreg Sirius mestert, tetemre­­hívom, mert ha jól emlékszem, tavaly tavasz­­szal nem jött meg a beígért eső, hiába vár­tuk és így bizony gyenge volt a kukorica­­termés ... Kedves közvetlenséggel, régi ismerősként fogad. Mongolos apró szemeiből, némi rossza­llás árad felém, de azonnal derűs mosolyba csap át a tekintete s mielőtt szóhoz jutnék, gyors bőbeszédűséggel offenzivába megy át. Egy egész koffer elismerőlevelet és bizonyí­tékot rak elém. Királyok, fejedelmek, diplo­maták köszönősorai. Sirius telitalálatai __ Éppen ma lapozgattam az albumomba ragasztott régi emlékek közt. Megtaláltam szerkesztő úrnak is egynéhány cikkét. Tes­sék nézni, 1934-ben ezeket mondtam:­ „És év végén a minket környezd egyik állam fejedelme ír merénylet áldozata lesz, ami miatt kellemetlenségbe keveredik Magyar­­ország is, de elsimul a baj.. .** — No látja szerkesztő úr — kiált fel örömmel — Sirius volt az egyedüli a világon, aki megjósolta Sándor szerb király halálát. De nézzük tovább. Ugyancsak az ön cikkei­ben van­ ,e­gy neves magyar politikust 1936-ban nagy baj fog érni külföldön.. .. — Hát kérem, a megboldogult Gömbös kegyelmes úr szomorú végzete volt ez. ,J Edward nem sokáig fog uralkodni az an­gol birodalom trónján..." „Japán és Kína mész kegyelten harc és öldöklés fog dúlni, de nem lesz belőle világ­háború .. .Bár magyar tudós világsikert fog aratni 1937-ben.. — Hát nem világsiker a Szent-Györgyi professzor Nobel-díja? Megjósoltam Carol román trónörökösnek is, hogy vissza fog térni Romániába és király lesz. Tessék itt van a köszönőlevele. — Tényleg, mester — vallottam de kényte­len-kelletlen — ez csupa telitalálat! — De van egyéb is — folytatta Sirius, —­­megírtam két évvel ezelőtt a Népszövetség­nek, hogy ne huzavonázzanak tovább, adják vissza az elrabolt területeinket, mert ha nem, ez az ő halálukat jelenti. Hát kérem, mi lett azóta a Népszövetségből? No úgy-e? Ott van György kenti hercegnek és Marina hercegnőnek küldött jóslatom: első gyermekük fiú lesz. Ügy is van. Itt van annak a levélnek a másolata, amelyet Boris bolgár királynak és Giovanna király­nőnek küldtem s megjövendöltem nekik, hogy második gyermekük lesz fiú. Ugye... Ez a Simeon timorói herceg. Ugyan­csak megírtam Umberto olasz trónörökösnek, hogy nekik is a második gyermekük lesz fiú. Ez is bevált Julianna holland trónörökösnő­nek is évekkel ezelőtt megjósoltam, hogy férjhez megy, házasságából két gyermek szü­letik, az első leány, a második fiú. Ez is hamarosan be fog válni Azt is meg­írtam, hogy hollandia női királysága meg­szűnik és a fiú lesz Hollandia királya. Emlé­kezetes az a jóslatom is, amikor a nagy ünnepi banketten megmondtam Endresz Gyurkának a sikeres óceánrepü­­lés után, hogy ne szálljon soha többé gépbe. Nem hallgatott rám. A legközelebbi római út­­jánál lezuhant „Visszakapjuk Bácskát.. Teljes elismerésemet fejeztem ki Sirius mesternek a sikeres álmok, valamint a csil­lag- és tenyérjóslásokért, majd megkértem, hogy adjon horoszkópot az eljövendő 1938-as esztendőről. — Az 1938 — folytatta összeráncolt tá­­volba kémlelő szemmel — meghozza a teljes európai békét. De ebből nem robban ki világháború ... — Nagy álmom volt karácsony első nap­ján, a 68-ik születésnapomon — mondotta magabízóan az ősz mester — a magyar la­kosságot virágerdők közt láttam bevonulni Szabadkára. Rövidesen. Csak úgy békésen, vértelenül... — Kedves öreg Sirius mester, milyen lesz az időjárás és a termés ! — Erős tél után korán köszönt be a ta­vasz, bár még egy darabig szeszélyes lesz az idő, de kárt nem okoz. A nyár szép meleg­nek ígérkezik. Nyáron nagy zivatarok lesz­nek. A kismadarak korán jönnek, azonkívül a gólya és a fecske... Három bő esztendő jön egymásután. Ez a három év mindent megjavít. A mező­gazdaság, a kereskedelem és az ipar fellendü­lést fog mutatni. Báró Gudenus Leó egy-két év alatt visszakapjuk a Bácskát. KOKSZ Isif Mosef Sarf* *•»*•?*■ SOSE HALUNK MEG! Irta: Bitó Lajos Nem valószínű, hogy a legfelsőbb gondviselés naptári időszámítás szerint intézi a halandó vitág ügyes-bajos dol­gait. Nagy János jó sorsában és Kiss Péter balsorsában nem igen jelenthet dátumot január elseje, mint ahogy ez az egyébként kitűnő ünnepnap nem hoz­hat változást Felhő Ágneske és Lovag Tivadar szerelmi életének különböző bonyodalmaiban sem. Tapasztalat sze­rint a természet és az időjárás nem igen vesz tudomást újév napjáról. Az emberi gyarlóság és nyomorúság azon­ban csaknem babonás jelentőséggel és erővel ruházta föl Szilveszter éjszaká­ját, amely átrángat és áttivornyáztat bennünket az óból az újesztendőbe, a legközelebbi múltból a legközelebbi jö­vendőbe. Megrögzött szokásunk, hogy Szilveszter éjszakáján gorombaságokat vagdossunk az elviharzott óesztendő fejéhez. Szemtelenül megrángatjuk a fülét és érthetetlen bizakodásunk bátor őszinteségében odadörgöljük az orra alá komiszságait, amelyeket ellenünk háromszázhatvanöt napján elk­övetett. A hetykeség, amellyel vállveregetve el­búcsúzunk az óesztendőtől, már alatto­mos hízelgés a rákövetkező évnek, ame­lyet látatlanba kinevezünk méltányos­nak, igazságosnak és bőkezűnek. Ez az előlegezett bizalom tehát udvarlás és ócsárlás egyszerre, udvarolunk az új­évnek, amelyet előre kitüntetünk bizal­munkkal és ócsároljuk az óesztendőt, amelyet egyszerűen piszoknak és bi­tangnak nevezünk. Kissé szomorú, de a szilveszteri ba­bona általános: a sivító malac, a mű­kedvelő kéményseprő, az éjféli sötét­ség, a pezsgődurrogás, a szilaj zabálás, a hajnali rosszullét, a másnapi gyomor­­csikarás és fejgörcs kivétel nélkül amellett kardoskodik, hogy az elmúlt esztendő pimasz és gyalázatos volt, amelynél az elkövetkező csak jobb le­het. Honnan ez az angyali elfogulatlan­ság, mi jogon szidalmazzuk és becsmé­reljük az óesztendőt, amely jóságosan és irgalmasan elsegített bennünket a fölényeskedő és szilajkodó Szilveszte­rig; micsoda alapon nevezzük ki jó­akarónknak és barátunknak az újévet,­­ talán csak azok tudnák megmon­dani, akik egész életükben halmozásra játszottak és még mindig azt hiszik, hogy a boldogtalansághoz hasonlóan a boldogságot is lehet fokozni. Legyünk talán egyszer szerények. Igyuk meg a pezsgőt, de nem vágjuk földhöz a poharat. Mondjuk szépen és csendesen, persze minden különösebb meghatottság és áhitat nélkül ezt: — szörnyűséges esztendő voltál 1937; mit­­sem teljesítettél abból, amit annak­idején megígértél; nem hoztad meg az emberiségnek a békét, nem tettél igaz­ságot, nem enyhítettél az irtózatos szenvedésen és mindennek a tetejébe elfelejtetted megnyitni az Ég kapuját, hogy kibocsásd rajta a magasság szó­zatát. Mindezt elmulasztottad, ellenben fölemelted a kalaládé árát és két mé­ter magasra nyújtottad a női kalapo­kat. Szűkkeblű, lelketlen, vérzivataros, fölháborítóan pocsék voltál ezerkilenc­százharminchét, de legalább eltűrtél bennünket, megengedted és lehetővé tetted, hogy elvonszolhassuk roncsain­kat a mai napig és hogy ordító két­ségbeesésünkben a mai éjszakán is térdreomolhassunk a sötét és könyör­telen jövendő előtt. Téged dicsérünk tehát óh, orcátlan és kegyes újesz­tendő, mielőtt ódát zengenénk az elkö­vetkező évnek, amelyről e pillanatban még csak nem is sejtjük, micsoda meg­lepetéseket forral és micsoda gazságo­kat tervez ellenünk. Eddig minden elmúlt esztendőnkbe belebuktunk: az egyik kijátszott, a má­sik megcsalt, a harmadik fejbekólin­­tott, a negyedik megroggyasztotta az életerőnket, az ötödik ellopta a hitün­ket, a mi alapon tartsuk különbnek hát a ránk következő legközelebbi esz­tendőt. örüljünk, ha nem lesz alább­­valóbb elődeinél, örüljünk, ha így tör­ténik. És ebben a közös örömben emel­jük poharunkat Szilveszter éjszakáján: Óh, ezerkilencszázharmincnyolc, szül­tünk hozzád és arra kérünk, légy olyan fosztogató, kegyetlen és cudar, amilyen ezerkilencszázharminchét volt. Drága, édes, egyetlen új esztendő, ne légy se jobb, se rosszabb, mint amilyen ezer­­kilencszázharminchét volt. Pontosan olyan légy és akkor meg leszünk elé­gedve veled. Prosti! Ebora fakó! Sose halunk meg! Bázsi mutt (Szilveszteresti reminiszcenciéje) :„Egy esztendő a másik sírját ássa. Gyilkolják egymást, mint az emberek. Idő, szárnyadnak még egy csattanása , a jelen év is sírban szendereg”... Petőfi 1938 a dátum... Szélvész hasítja mostan a velőt. Letelt az év. Elérte már a fátum Évzárta percén, lapzárta előtt. Emlékeim a múltba átsuhannak, Siratva, évem, lassú végedet... S ma odaírlak újra tégedet, Hol boldog évim feljegyezve vannak"... Szép volt. Magasztos. Tündérálmok éve. Haragnak árnya nem ült az epén. Habár a pénzem, mint az „oldott kéve". Már szertehullott újév ünnepén. Skarlát köszöntött családi körömbe, Baktérium-had bűvkörömbe gyűlt s Az mit se tesz, hogy artam is vegyült A fékevesztett újévi örömbe... Piros lapocskát tűztünk ki csalétnek S az értesítés mindent szétdula. Kicsiny gyereknek, hitvesnek, cselédnek Jelző baját e csöpp kis cédula, fiúti héten által zárva volt az ajtó S tépett szivem csak úgy maradt erős, Hogy elmaradt a rokon, ismerős És elkerült a tisztes végrehajtó Tavasz se volt még, kiszállt a hatóság. Karbál­ban úszott padló és tető Nyolcszáz pengővel nőtt meg az adósság, Mely hétezernél többre tehető... A számlatenger ott hevert lakásban, Letiltó végzést postás lengetett­ S a végrehajtó keze csengetett, Hogy szétnézzen a viharvert lakásban..! így telt az év. Jött váltólap, körözvény. Adóbehajtás, intés, foganat... Baloldalamra ráfeküdt a köszvény S kivéstek hi­űt három fogamat... Ezernyi bajba, gondokba merültem S itthagyva végre városunk zaját, Feltörték újra szobám ajtaját... Augusztus végén kórházba kerültem ... Gyomorsav folytán két hétig nem ettem. (Álmodtam szépet, gyönyörűt, nagyot) A nagynénimet Pakson eltemettem. Ki minden pénzt az árvákra hagyott... S míg odakint a borzalom erény lett, Vacogva néztem ezt a bús jelent. Hogy Moszkva, Madrid, Sanghaj mit jelent: Árvíz, betegség, bomba, tűz, merénylet... Ibériában a halál fakasztott Halálvetésen száz újabb halált. Szakasztott úgy, mint Moszkva, mely aias­ztott Embertömegben kéj gyönyört talált. Sanghaj alatt volt sárga vész temérdek, Csangc­sengcsiangnál meghótt Csang-Csiang kardjába dőlt a Cseng, a Csing, a Csang, Akikből én egy árva szót sem értek... Sok őszi esten álmaim suhantak, S míg elszálltak a többiek között, Zeppelin robbant, biplánok zuhantak, Autó lefordult, vonat ütközött Áradt a vér a harcok ősi kútján, Vérzett sebéből napnyugat, kelet. S hogy megértük a miazmás telet, Feszült­­a helyzet nagyhatalmak útján ... Szilveszter-éj. Egy percre visszanézek. Ah, mennyi szépség, báj, negéd, öröm! Ha néhanapján akadtak is vészek, Emlékeimben mindet eltöröm. S ki múlt esztendőt ily szépen magasztal, Az boldog ember... Mást mit is tehet? Hogy a jövő év még rosszabb lehet: Ez az, mi benne felemel s vigasztal... LISZTIUS ­miminimminirmnnnnmnnnnmnnminnninnmnnnmmn Trnmir Barbara, a londoni állatkert fiatal nőstény­ medvéje reggeli tornagyakorlatait végzi

Next