Esti Ujság, 1938. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1938-07-01 / 146. szám

I t «s Ara fillér Budapest, 1938 július 1. Harmadik évf., 146. sz. Szerkesz­tőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási Iroda, Budapest, VIII. József-körút 5. Postatakarékpénzt. csekksz. sz. 49.927. Péntek íj Előfizetési ár egy hónapra 2.20 P, negyedévre 6.60 P. Egyes szám ára hétköznap és vasárnap 10 fillér. A szerkesztőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda telefonja »1-444-00 Saágutdva Több halálos áldozata van a kánikulának A forróság kiégeti a kukoricát és a burgonyát Egy-két napost belül a meleg enyhülését várják Magyarországon tombol a kánikula. Péter és Pál napján szinte mozdulatlanul állt a levegő és a nap hevétől teljesen átízzott. Az ország minden részében már javában aratnak és a fullasztó, rekkenő hőség számos áldozatot követelt. Különösen a délkeleti megyékben, a Kiskunságban, Szeged és Békéscsaba környékén tombolt csak igazán a meleg. Itt 37 fok fölé is felszaladt a hőmérő higanya, a ’Duna-Tisza közén és a Tiszántúl általában 36 fok körül mozgott a hőmérséklet, míg Buda­pesten „csak” 35 fok volt. Magyarország „leghűvösebb” városa ezen a napon Sopron volt, ahol csak 30 fokot mértek — árnyékban. Három évvel ezelőtt volt ilyenkor hasonló meleg jöttek Napkeletről a ma­gyarok. Ez a gyors, mozgékony, haj­lékony nép, amely jó idegeket és nagy elhatározásokat hozott magával, akko­riban megváltoztatta Európa térképét lés történelmét. A fejedelmek, a had­vezérek eltanulták a magyaroktól a gyorsaságot és a nagy kockázattal együttjáró higgadtságot. A könnyű lo­vas, a huszár, — diadalmasan belova- gölt a régi hagyományok közé és át­alakította a haditudományt. így lova­golt, így száguldozott keresztül a ma­gyar ember az évszázadokon s ha már nem volt barátja, ha már minden össze­esküdött ellene, elővette az őst gyor­saságot, a huszáros erényeket. A csatatéren és a könyvek között, a testi és a szellemi mérkőzéseken, a törvény- alkotásban és az úszóstadionban. A kor megváltozott, de a lényeg nem. Az ázsiai kis lovak helyett legfeljebb gép­kocsit nyergelünk ma, vagy éppen repülőgépeket, ha nem akarunk hát­rább maradni azoknál a népeknél, ame­lyeknél nem vagyunk hátrdbbvalók. A mai idők korszelleme nem díszes hintán, vagy kényes léptű szép lovon jár, hanem sebességmérőn figyeli a megtett utat. Jaj orvak, aki vissza­marad a nagy versenyben és megelég­szik a második, vagy az ötödik hely­igei, amelyből a kényszerűség logikája szerint mindig — utolsó hely lesz. A nagy nyugati és az emelkedő nemzeti államok fiatalsága ma már a felhőkön nyargal. Esámyrakelt a fegyver éppen úgy, mint a posta, a levegő óceánján hajózik az orvos és a politikus. A hat­hónapos hajóút helyett hat, vagy nyolc nap alatt szálad a civilizáció a földteke másik oldalára. A távolság megszűnik, a világtörténelem évtizedei percekké sűrűsödnek s az eredményt kegyetlen szigorúsággal és tárgyilagossággal mur tatja: a sebességmérő. És a magyar ember huszáros tempójától éppen ebben a korban vagyunk a legtávolabb. A szikrázó kék égbolton, amely most any- nyi áldást sugároz a földekre, nem lát­juk a levegő lovasait. Csák emitt-amott tűnnek fél a lelkes próbálkozók, a fia­talok, akik komolyan készülnek arra, hogy elfoglalják az egeket. Fából és vászonból, drótból és lécből építgetnék, szerkesztenek óriási buzgalommal és néha csodákat művélnek. De ez csak a kezdet kezdete. Biztonságunk, életünk, családunk élete függ pedig attól, hogy a léc könnyű fémmé, a kis nyeregülés az erős motorosgép vezető helyévé vál­jék. A fiatalok már elkezdték a munkát. Lélekben és tudásban már előkészültek a nagy száguldásra. Most már csak szárnyas paripát kell adnunk a levegő huszárainak. Hiszen ott, ahol az ember legyőzi a nehézkedést, új ember szüle­tik és új ember száll vissza a földre. Higgadt és kemény, gyors és erélyes, számító és megfontolt, emberséges és felelős. Ilyen vezetőtípus kell nekünk, ha a magyar földet meg akarjuk tar­tani. Nem kedvtelés és nem játék ez, hanem az összetartás kíméletlen paran­csa. A perces késés évszázados késedel­met jelent nva már és repülő, száguldó magyarok nélkül kimaradunk az élet me­netrendjéből. Adjatok tehát pénzt, áldo­zatot, jóakaratot, megértést a Horthy Miklós Repülő-alapnak! Erőt és bizal­mat a szárnyaló fiataloknak, hogy a magyar ebben a században is száguldó huszárja legyen a világnak!, A kánikula váratlanul és korán köszön­tött be. A rendkívüli mel'-'g időjárás okai abban keresendők, hogy az északi óceán felől nem jön friss áramlat, a levegő teljesen mozdulatlan és a nap forró sugarai hamar átizzítják. Ehhez já­rul az, hogy dél felől egy meleg áramlat érkezett, így érthető, hogy a hőmérő a szokottnál magasabban áll. A Meteorológiai Intézetnél érdeklőd­Budapesten a hőség elől a strandokra menekültek az emberek. Soha nem látott tömegek lepték el a fürdőtelepeket és ugyanolyan mértékben jelentek meg a vadevezősök a Dunán. Már reggel 9 órakor zsúfolva voltak a buda­pesti strandok kabinjai és valamirevaló szekrényt is csak ebédidő tájban lehetett kapni, amikor sokan hazamentek ebé­delni. Délután újab tömegek jelentek meg a strandokon. Hozzávetőleges számítás sze­rint közel 80.000 ember keresett menedéket a hőség ellen a pesti strandokon, ugyanakkor mintegy 50.000 ember fürdőzött a Dunában, beszéltünk több strand iagzgatóságávaL tünk, hogy mikor volt utoljára ilyen hő­ség. — Ilyen rendkívüli kánikula legutoljára három évvel ezelőtt volt, pontosan ugyanezekben a napokban Akkor június 25., 26., 27. és 28-án tombolt a forróság, jO fokot is mértek több he­lyütt. Az északi tenger felől várunk egy hű­vösebb széljárást s akkor két-három napon belül valamit enyhülni fog a hőség. — Csak úgy tudtunk helyet adni, — mondották, — hogy az öltözőszekrényekbe két-három ember helyezte él ruháit. A délelőtti órákban még csak tűrhető volt a helyzet, mert sok magánhivatalban az ün­nepen is tartottak inspekciót, de délután már mindenki szabad volt és olyan tömegek jelentkeztek, hogy csali szükségmegoldá sokkal tudtuk a kabinkérdést megoldani. Nem szólva arról, hogy az uszodák meden­céje zsúfolásig megtelt. Megkezdődtek a szokásos strand-szeren­csétlenségek is. A szerdai hőség több emberáldozatot követelt: három fürdőző felefulladt ft Dunába, Az óbudai Timár-utca irányában szer­dán a Dunában úszkált Dúca Lajos 22 esztendős hentessegád, aki a közelben, a Timár-utca 15. számú házban lakott. Dúca, aki kitűnő úszó volt, mélyebbre úszott a Dunába, amikor hirtelen örvénybe került. Kétségbeesetten kiáltozott segít­ségért s a partonállók látták a szerencsét­len fiatalember szörnyű vergődését. Töb­ben utána ugrottak, csónakkal is közeled­tek feléje, de mire odaértek, az örvény el­nyelte Dúca Lajost. Holttestét még nem találták meg. A Váci-úti ingyenstrandon May Rudolf 14 éves tanuló lubickolt a vízben barátai­val. May Rudolf nem tudott jól úszni s ezért csak a kisvízben tartózkodott. Az ingyenstrandon fürdőző sokaság azonban besodorta őt a mélyvízbe. May úszni próbált, de a tömegtől nem tu­dott kijutni s egyszer csak elmerült. A körülötte állók azt hitték, hogy tréfából bukik a víz alá. Később, amikor már hosz- sz’bb ideje víz alatt volt, keresésére In­dultak, de csak a holttestét tudták már kihúzni a vízből. May Rudolf elvesztette lélekjelenlétét és ennek lett az áldozata. A lágymányosi tó partján is megjelen­tek a strandolok. Szerdán délben feltűnt nekik, hogy a tó közepén lévő sás mellett mozdulatlanul fekszik egy fürdőruhás férfi. Odaúsztaik és akkor látták, hogy a férfi halott. A bizottság nem tudta megállapítani, a szerencsétlen férfi kilétét, csak annyit, hogy 30—35 év körül lehetett. Négy arató hőgutát kapott Mint már említettük, a legnagyobb forróság az ország dél­keleti részén volt. A dél felől jövő meleg áramlat Itt tom­bolt a legerősebben. Különösen az aratók szenvedtek sokat a nagy melegtől, A ma. Rekordforgalom a strandokon és a Dunán

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék