Esti Ujság, 1938. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1938-07-01 / 146. szám

HÉV-mazériák A következő levelet kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A Keleti-pályaudvartól alig 10 percnyire, a Kerepesi­ út mentén az utóbbi években egy új városrész alakult, a Horthy Miklós Kert­város. Ezt már mindenki észrevette, csak a HÉV vezetősége nem, mert a HÉV-villamo­­sok menetrendjét e városrész fejlődése érde­kében már régen meg kellett volna változ­tatni. Tűrhetetlen ugyanis, hogy egy alig 10 perces villamos út miatt nemcsak az esti órákban, hanem napközben is fél óráig kell várakozni, míg a Keletihez jutunk, vagy onnét haza akarunk menni. A túldrága vitel­díjak mellett ez a menetrend az oka annak, hogy a Kerepesi­ úton valóságos kerékpár­karavánok haladnak és hogy emiatt a HÉV állandóan deficittel küszködik. Az idő pénz és akinek dolga van, nem ér félórákig vára­kozni villamosra. A HÉV­ vezetőségének a menetrenden oly módon kell már sürgősen változtatni, hogy — miként pl. a Soroksári­­úton — itt se kelljen az utasnak 10­—15 perc­nél tovább várakoznia, mert most az a hely­zet, hogy a villamosokra a megteendő 10 per­ces út előtt vagy 5, vagy 35 percig kell várni. ,­rl . Bolgár Menyhárt egyesületi titkár. Közérdekű kinyújd Gi­sasok IV. jegyzéke! [Csicsáky J.: Ma az emberiség szülő- s földje. Sok képpel és ábrával kre. 9.60 lEucharistia: Magyar szentek könyve 8 képpel . . . . . * . . , 3.30 Edvi ülés Gy. tanár művei, a szöveget Marcel Ágoston dr. írta, magyar-német-francia és angol nyelven. IGenthon I.: Az esztergomi főszé­kesegyházi kincstár. Leopold Antal bevezetőjével, 32 táblán , képekkel kötve . . « . * i»Gépjárművezetői vizsga rendészeti I p anyaga kérdésekben és feleletek-f ben • . m . «,».• * • • j*» A m. Hr. rendőrség főkapitány«1 »ágának közigazgatási osztálya által jóváhagyott IV. bővített ki­adás, 3 táblázaton ábrákkal, Orczay J.: Mai magyar egyház­művészet 130 képpel, műnyomó papiroson nyomtatva. 26 old. szö­vegrésszel, díszkötésben . . . 9.60 Károlyi I. gr.: A zsidókérdés Ma­gyarországon. Válasz Stem Samu ■­.A hason című röpiratára.........................1.*­jr. Kozma M. dr.: Gondolatok a há­borúról . ..............................40 —.80 Le Bon G.: A­ tömegek lélektana 2 kiadás, kve. ....... 8.— Mészáros J dr.: Magyarok tündöklő csillaga ......... 1.20 Németh L. Berzsenyi: Nagyobb alak, kötve 3.70 Pest-Budai árvíz 1838-ban. Sok kép­pel és térképpel..................... 9.60 Szerkesztette Némethy Károly szkfőv. tanácsnok. A szerkesztés és kiadás adminisztrációs munká­latait Zakariás G. Sándor dr. vé­­­­gezte. Poppe E.: Az eucharisztikus mód­szer a nevelésben. Mercier bíboros előszavával. ....... 1.20 Rados J.: Magyar oltárok. 93 oldal szöveg és 168 képtáblával kve . 28.— Sohm R.: Rövid egyháztörténet kve 3.— Szilágyi F. dr.: Esperanto nyelvtan. Sok vidám képpel....................... 1.80 v. Temesy Gy.: Sasok hazájában. Az ismeretlen Albánia. 45 képpel és 12 térképvázlattal. Díszkötésben . 7.30 Veszprémy F.: Ösztön és faj . . . 3.60 Báró Villani L.: A renaissance út­törői kötve ........ 3.60 Az emberi műveltség történetének egyik legélénkebb, legizgalma­sabb és legérdekesebb korszaka elevenedik meg e könyvben. Báró Villani Lajos a tudós éleslátásá­val és az író művészetével beszél Dantéról, Petrarcáról, Boccacció­­ról, a Quattrocento íróiról s arról a pompás és izgató világról, me­lyet a világtörténelem „Renais­sance” néven nevez. Megrendeléseket utánvéttel vagy az össze előzetes beutalása ellenében forduló pont­­­val intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvéte­les küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet Pfeifer MkM (Zeidler Testvérek­ trittst, IV., tail Ujts-tla 5 lil nemzeti könyvkereskedése 2.80 iso tstí UPéntek, 1938 július 1 TÖRTÉNELMI TABLÓ írta: Dévényi Nagy Lajos Valami hírt olvastam róla, hogy a posztógyárak nem akarnak tovább hite­lezni a román államnak s a hadsereg ve­zetői most azon a gondon virrasztanak, mibe öltöztetik a jövőben a „romai légiók utódait”... És egy kép jutott eszembe erről. Falun volt, ama keserű emlékű esztendőben, mi­kor az ájult ország földjén végigtapadtak a Tiszán által jött hadaik és vonultak hosz­­szú csapatokban a felrobbantott fifredi híd felől az én falum irányába. Az ágyúk, amik négy napon keresztül rengették a földet, elhallgattak már a az utcákon ott szállongott az érett búza nehéz és meleg illás­a, mert hordás volt éppen s a rakott szekereken daloltak a lányok. "A direktórium szét­szaladt, fő-fő atya­mestere, a keszeg Sztrokai valahol a Bükk erdőiben bújdokolt s a szomorú társaság kényszerű elnökét, Gomba Mártont megint bíró uramnak szólították az emberek. S egy délben, a városköz felől, furcsa lov­ascsapat baktatott végig a falun. Rü­hes, elcsigázott igáslovakon ültek a daliák, tán nyolcan vagy tizen. Néhányuk lábán — mintha most is látnám —­ bocskor volt a arra kötve a sarkantyú. Mások bakancs­ban hegyelték, vagy hármukon magas va­dászcipő, térdig fűzve. És az öltözékük,­­Uramisten!... Civil-nadrág, a monarchia zubbonya, a maguk, tarka operettparádéja, pofoncsapott francia gyarmati kőlap, acél­sisak és csúcsos süveg, ami annyira emlé­keztetett a kecskepásztorok zsíros kucs­máira. Tarka össze-visszaságban ez volt a fejükön s a testükön. És ültek kevélyen a rühös gebéken, úgy, mintha az arany ró­mai sast és az acélkezet emelték vokra előttük és tubák meg cornu flexumok harsogtak volna fel amerre mentek. A szánalmas lovasjárőr előtt molnár­szürke ruhában, arcán púderrel, száján rúzzsal ügetett a „diadalmas” had ifjú tisztje... Olyan szánalmasak voltak és nevetsége­sek, mintha valahon­t a múlt század ele­jéről toppantak volna elő hirtelen, zilált martalócok a moldvai havasokból, lopott és zsiben vett gúnyában, hogy világcsúf­sára elmasírozzanak valami farsangi pa­rádén. Ezt a képet látom most, hogy a buka­resti hírt olvasom. De nem féltem a „ró­maiak utódait”. Nem jönnek zavarba biz­tosan ma sem, s ha a posztógyárak sokáig makacskodni találnak, előveszik majd új­ból ezeket a „hősi időket” látott gúnyá­kat, amiket kegyelettel őriznek bizonnyal: a bocskort és a sarkantyút reá, meg a darócnadrágot. Elvégre, a hőst nem az arany paszománt teszi... A sikeres Pilóta Piknik két népszerű sztárja nyilatkozik az­nak A Pilóta Piknik angol résztvevői, akiknek egy része még néhány napot Budapesten tölt, egyöntetűen azt felelik érdeklődésemre:­­ 1. Beaumont közöttünk a legjobb pilóta. A legnagyobb gépe is neki van. Hatalmas, kétmotoros D. H. Dragonfly típusú csukott légióriás, az oldalára ráfestve a repülőiskola neve: Air Service Trainig. I. Beaumont ugyanis főinstruktor a southamptoni pilóta­iskolában, most is vele nem két növendéke, akik először vannak nagyobb repülőtúrán. Mr. Beaumont repülőhadnagy az angol hadseregben Mikor a m­ióta Piknik résztvevőit Miskolc­ról autóbuszon Lillafüredre szállították, szem­ben ültünk egymással. Útközben aztán elbe­szélgettünk. Ezt a beszélgetést írom most meg, mert meggyőződésem, hogy ha nyilat­kozatot kérek tőle, azt feleli, hogy ő nem tud semmi érdekeset. Pedig tud. Csak nem beszél többet, mint amennyit jónak lát. Hogy az olvasónak némi fogalma legyen Mr. Beaumontról, tessék elképzelni egy 190 cm magas, szélesvállú, kisportolt barna férfit, jó fogakkal, értelmes, szürke szemekkel, markáns arcéllel és olyan kezekkel, amely­ben az átlagos férfikéz egyszerűen elvész. Le­hetne nehézsúlyú boxoló, rugbijátékos New­ Yorkban, vagy szabadfogású birkózóbajnok Budapesten. Kinézésre ideális sportember, foglalkozásra repülőhadnagy az angol had­seregben. Ez c­sarzsi nálunk a pilótakapi­tány rendfokozatnak felel meg. Élvezet nézni, amikor a gépe földet ér. Simábban, egyszerűbben nem lehet landolni. Meg is mondjuk neki, hogy ezt remekül csi­nálja. — Tizenegy éve repülök, — feléli egyked­vűen — ráértem megtanulni. — És azelőtt? — Dublinban voltam egyetemi hallgató. Már akkor nagyon szerettem volna repülni. Ahogy végeztem, nyomban jelentkeztem is pilótának. A többi aztán magától jött. — Ilyen simán megy ez Angliában? — Nálunk mindenki repülhet, akinek kedve van hozzá — Mit kell csinálni, hol kell jelentkezni ? — kérdezzük. — Kétféle módja van annak, hogy valaki repülni tanuljon — feleli Mr. Beaumont —, vagy belép valamelyik repülőklubba, — min­den nagyobb angliai városban van ilyen sportklub, — vagy jelentkezik a hadsereg­nél. Ez utóbbi módot főleg azok veszik igénybe, akiknek nincs meg az anyagi lehe­tőségük arra, hogy privát klubokban repül­jenek. A különböző katonai repülőiskolák aztán kiképezik pilótává a jelentkezőket, akiknek mindössze annyi kötelezettségük van, hogy bizonyos időt katonai szolgálatban kell eltölteniök. — A privát kluboknak van elegendő gé­pük? — kérdezzük, mert a hadsereg repülő­­gépállományáról nem akarunk érdeklődni. — Oh igen — feleli Mr. Beaumont —, kö­rülbelül 600 privát gép van, persze ez a lét­szám állandóan nő. Hatszáz repülőgép magántulajdonban. És hatszáz gépen természetes, hogy legalább ezerkétszáz magánrepülő. — Mibe kerül Angliában egy jó repülő­gép? — kérdezzük. — Úgy 1­00 font körül van az ára (kb. 20.000 pengő), de lehet 200 fontért is (kb. 500 pengő) venni. Persze, ez gyengébb dolog, de azért ez is repül — teszi hozzá moso­lyogva. — Igazán olcsó, — jegyezzük meg — egy pilótakapitány két hónap alatt keres eny­­nyit... Mr. Beaumont megérti a dolgot, azt sze­retnénk tudni, hogy a gazdag Anglia mit fizet egy repülőszázadosnak. — Az angol pilóták valamivel jobban vannak fizetve a magyaroknál, — mondja — de ez csak látszólag magasabb fizetés, végeredményben egyre jön ki. Az élet ugyanis nálunk sokkal többe kerül... —, Azt tudjuk, hogy drágább minden Angliában. De azért csak ki lehet jönni abból a kis fizetésből, amit egy pilótaszáza­dos kap — forszírozzuk a dolgot. — Ki kell jönni, védi ki a kérdést az angol repülő — különben éhen halnánk a levegőben!... Kovács Sándor, a BESzKÁRT tisztviselő­­műrepülő A .,magyar dugón­úzókirály”, aki hajme­resztő produkcióival Siófokon bámulatba ejtette az angol pilótákat is, itt ül velem szem­ben. Végigkísértük az angolokat a Pilóta Pik­nik programja szerint s a magyar pilóták kö­zül Kovács Sándor, a BESZKÁRT tisztviselője volt velünk, aki egyike a leghíresebb magyar már épülőknek. ■— Mikor ült először repülőgépre ? — kérdez­zük. — Pontosan 10 éve annak, hogy régi ál­mom megvalósult, alkalmam nyílt arra, hogy repülhessek. — feleli. .­*• Régi szerelem ez már a motorral, azelőtt motorbiciklivel nyertem 1971-ben pályabajnokságot, 1931-ben pedig ma­ gyar országúti bajnokságot. Dehát persze, re­pülni az mégis csak más. — Úgy tudjuk, ön a BSzKRT sport­­egyesületének repülőosztályát vezeti. Hány repülőgépjük van? — Hét motor nélküli, és négy motoros re­pülőgép. A repülőosztály igen szépen fejlődik, amiben a legnagyobb érdeme Perczel vezér­­igazgató úrnak van, aki nagy jóindulattal támogatja a repülősportot. A szakosztály 1934- ben alakult, először csak motor nélküli gép­­­eink voltak, míg aztán 1936-ban áttértünk a motoros gépek használatára is. Ez a négy motoros gép is igen szép szám, bár termé­szetesen elkelne több is. A haladás és a repülő­­osztály fejlesztése azért nehézkes, mert ren­getegbe kerül egy új gép beszerzése. Ha ezt az akadályt sikerülne leküzdeni, könnyebben elérhetnénk célunkat, azt nevezetesen, hogy a repülősportot a tömegek előtt is népszerűsí­tenék és minél több pilótát neveljünk. — Önnek igen nagy sikere volt produkciói­val az angol pilóták előtt. Mióta gyakorolja a mű­­repülést? — Körülbelül három éve annak, hogy ko­molyan dolgozom, mint műrepülő. Ezt a gé­pet, amelyiken most jöttem a Piknikre, ez év nagypéntekén hoztam haza a gyárból. — Milyen típusú gép ez? — Bücker Jungmann B., gyakorlógép Egyébként meg akarom jegyezni, — tette hozzá Kovács Sándor — hogy ezeket a mutat­ványokat rajtam kívül más magyar sport­repülők is tudják. Kitűnő pilóták vannak a Műegyetemi Sportrepülők között is: Jancsó Kálmán, Vadas József, aztán a BSE repülök: Kőszegi Gyula, Buday Árpád, Majoros és még nagyon sokan mások, akik között remek mű­repülök is vannak. — Ön, mint tisztviselő, napközben bizonyára el van foglalva. Mikor ér rá gyakorolni? — Nyáron délutánonként szabad vagyok. Ilyenkor sietek ki a repülőtérre. — Foglalkozik másokkal is ? — Mindenkit örömmel tanítok, aki hozzám fordul. — Mi a vágya? Mit szeretne elérni? — kérdezzük. Kicsit gondolkozik Kovács Sándor, mintha megfontolná, hogy tényleg kimondja-e, aztán mégis kiböki: — Szeretnék jövőre egy Bücker Jungmeis­tert ... „ Úgy látszik, más nem érdekli ezt a fiút, aki­ről a sportlapok biztosan azt írnák, hogy „duzzad az erőnléttől’*. Új, finomabb, érzéke­nyebb gépet akar, hogy még vakmerőbb mu­­tatványokkal ejtse bámulatba a nézőket. — Jobbam mennének a mutatványok a Bücker Jungmeisterrel? — kérdezzük. —­ Mestergép — csillan fel a szeme Kovács Sándornak, aztán arra célozva, hogy a lapok elnevezték dugóhúzókirálynak, még nevetve hozzáteszi: — Hosszabb dugóhúzókat lehet vele csi­nálni! ... Tóth Miklós Német diákok Budapesten A berlini egyetem hallgatói látogattak el Budapestre, hogy egy hét alatt megtekint­sék Budapest szépségeit és tanulmányaik szempontjából értékes múzeumainkat. A Dercke és Rodenwall professzorok vezetésé­vel érkező berlini kolóniát Hekler Antal a Pázmány Péter tudomány­egyetem tanára fogadta. A vendéglátó Hekler professzor változatos és dús programról gondoskodott berlini ven­dégek számára. Még érkezésük napjának délutánján kirándultak Visegrádra, hol a vár megtekintése után Császár Elemér, a bölcsé­szeti kar ezidei dékánja látta őket vendégül. Csütörtökön délelőtt a Szépművészeti Mú­zeum régészeti anyagát tanulmányozták át, délután Dohnányi zeneigazgató garden party­­ján vesznek részt, majd este vacsora utáni borozáson Hekler professzornál teszik tisz­teletüket. Július 1-én, pénteken, kora reggel Eszter­gomba rándulnak ki, itt megtekintik a bazi­likát és az újabb ásatásokat, délután pedig a Keresztény Múzeumot, vagy a strandfürdőt fogják felkeresni. 2- án, szombaton délelőtt a Nemzeti Mú­zeum görög-római emlékeit keresik fel, este hatkor pedig a német követségen lesz foga­dás számukra. 3- án, vasárnap autókárok Mezőkövesdre vi­szik a társaságot s a népviseletek megtekin­tése után folytatják útjukat Egerbe, ahol a művészettörténeti szempontból érdekes püs­pöki palotát, líceumot, várat és a város szebb bárok házait nézik meg. 4- én, hétfőn délelőtt az aquincumi ásatáso­kat és a múzeumot fogják végig tanulmá­nyozni, délben Szendy Károly polgármester vendégei a községi élelmiszerüzemben, 5- én reggel indulnak haza és velük együtt indul a magyar egyetem tizenhat hallgatója, kik éppúgy a német állam vendégei lesznek, mint ahogy a 30 német diákot látta vendégül a magyar állam és a magyar főváros.

Next