Esti Ujság, 1938. július (3. évfolyam, 146-172. szám)
1938-07-01 / 146. szám
HÉV-mazériák A következő levelet kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A Keleti-pályaudvartól alig 10 percnyire, a Kerepesi út mentén az utóbbi években egy új városrész alakult, a Horthy Miklós Kertváros. Ezt már mindenki észrevette, csak a HÉV vezetősége nem, mert a HÉV-villamosok menetrendjét e városrész fejlődése érdekében már régen meg kellett volna változtatni. Tűrhetetlen ugyanis, hogy egy alig 10 perces villamos út miatt nemcsak az esti órákban, hanem napközben is fél óráig kell várakozni, míg a Keletihez jutunk, vagy onnét haza akarunk menni. A túldrága viteldíjak mellett ez a menetrend az oka annak, hogy a Kerepesi úton valóságos kerékpárkaravánok haladnak és hogy emiatt a HÉV állandóan deficittel küszködik. Az idő pénz és akinek dolga van, nem ér félórákig várakozni villamosra. A HÉV vezetőségének a menetrenden oly módon kell már sürgősen változtatni, hogy — miként pl. a Soroksáriúton — itt se kelljen az utasnak 10—15 percnél tovább várakoznia, mert most az a helyzet, hogy a villamosokra a megteendő 10 perces út előtt vagy 5, vagy 35 percig kell várni. ,rl . Bolgár Menyhárt egyesületi titkár. Közérdekű kinyújd Gisasok IV. jegyzéke! [Csicsáky J.: Ma az emberiség szülő- s földje. Sok képpel és ábrával kre. 9.60 lEucharistia: Magyar szentek könyve 8 képpel . . . . . * . . , 3.30 Edvi ülés Gy. tanár művei, a szöveget Marcel Ágoston dr. írta, magyar-német-francia és angol nyelven. IGenthon I.: Az esztergomi főszékesegyházi kincstár. Leopold Antal bevezetőjével, 32 táblán , képekkel kötve . . « . * i»Gépjárművezetői vizsga rendészeti I p anyaga kérdésekben és feleletek-f ben • . m . «,».• * • • j*» A m. Hr. rendőrség főkapitány«1 »ágának közigazgatási osztálya által jóváhagyott IV. bővített kiadás, 3 táblázaton ábrákkal, Orczay J.: Mai magyar egyházművészet 130 képpel, műnyomó papiroson nyomtatva. 26 old. szövegrésszel, díszkötésben . . . 9.60 Károlyi I. gr.: A zsidókérdés Magyarországon. Válasz Stem Samu ■.A hason című röpiratára.........................1.*jr. Kozma M. dr.: Gondolatok a háborúról . ..............................40 —.80 Le Bon G.: A tömegek lélektana 2 kiadás, kve. ....... 8.— Mészáros J dr.: Magyarok tündöklő csillaga ......... 1.20 Németh L. Berzsenyi: Nagyobb alak, kötve 3.70 Pest-Budai árvíz 1838-ban. Sok képpel és térképpel..................... 9.60 Szerkesztette Némethy Károly szkfőv. tanácsnok. A szerkesztés és kiadás adminisztrációs munkálatait Zakariás G. Sándor dr. végezte. Poppe E.: Az eucharisztikus módszer a nevelésben. Mercier bíboros előszavával. ....... 1.20 Rados J.: Magyar oltárok. 93 oldal szöveg és 168 képtáblával kve . 28.— Sohm R.: Rövid egyháztörténet kve 3.— Szilágyi F. dr.: Esperanto nyelvtan. Sok vidám képpel....................... 1.80 v. Temesy Gy.: Sasok hazájában. Az ismeretlen Albánia. 45 képpel és 12 térképvázlattal. Díszkötésben . 7.30 Veszprémy F.: Ösztön és faj . . . 3.60 Báró Villani L.: A renaissance úttörői kötve ........ 3.60 Az emberi műveltség történetének egyik legélénkebb, legizgalmasabb és legérdekesebb korszaka elevenedik meg e könyvben. Báró Villani Lajos a tudós éleslátásával és az író művészetével beszél Dantéról, Petrarcáról, Boccaccióról, a Quattrocento íróiról s arról a pompás és izgató világról, melyet a világtörténelem „Renaissance” néven nevez. Megrendeléseket utánvéttel vagy az össze előzetes beutalása ellenében forduló pontval intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvételes küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet Pfeifer MkM (Zeidler Testvérek trittst, IV., tail Ujts-tla 5 lil nemzeti könyvkereskedése 2.80 iso tstí UPéntek, 1938 július 1 TÖRTÉNELMI TABLÓ írta: Dévényi Nagy Lajos Valami hírt olvastam róla, hogy a posztógyárak nem akarnak tovább hitelezni a román államnak s a hadsereg vezetői most azon a gondon virrasztanak, mibe öltöztetik a jövőben a „romai légiók utódait”... És egy kép jutott eszembe erről. Falun volt, ama keserű emlékű esztendőben, mikor az ájult ország földjén végigtapadtak a Tiszán által jött hadaik és vonultak hoszszú csapatokban a felrobbantott fifredi híd felől az én falum irányába. Az ágyúk, amik négy napon keresztül rengették a földet, elhallgattak már a az utcákon ott szállongott az érett búza nehéz és meleg illása, mert hordás volt éppen s a rakott szekereken daloltak a lányok. "A direktórium szétszaladt, fő-fő atyamestere, a keszeg Sztrokai valahol a Bükk erdőiben bújdokolt s a szomorú társaság kényszerű elnökét, Gomba Mártont megint bíró uramnak szólították az emberek. S egy délben, a városköz felől, furcsa lovascsapat baktatott végig a falun. Rühes, elcsigázott igáslovakon ültek a daliák, tán nyolcan vagy tizen. Néhányuk lábán — mintha most is látnám — bocskor volt a arra kötve a sarkantyú. Mások bakancsban hegyelték, vagy hármukon magas vadászcipő, térdig fűzve. És az öltözékük,Uramisten!... Civil-nadrág, a monarchia zubbonya, a maguk, tarka operettparádéja, pofoncsapott francia gyarmati kőlap, acélsisak és csúcsos süveg, ami annyira emlékeztetett a kecskepásztorok zsíros kucsmáira. Tarka össze-visszaságban ez volt a fejükön s a testükön. És ültek kevélyen a rühös gebéken, úgy, mintha az arany római sast és az acélkezet emelték vokra előttük és tubák meg cornu flexumok harsogtak volna fel amerre mentek. A szánalmas lovasjárőr előtt molnárszürke ruhában, arcán púderrel, száján rúzzsal ügetett a „diadalmas” had ifjú tisztje... Olyan szánalmasak voltak és nevetségesek, mintha valahont a múlt század elejéről toppantak volna elő hirtelen, zilált martalócok a moldvai havasokból, lopott és zsiben vett gúnyában, hogy világcsúfsára elmasírozzanak valami farsangi parádén. Ezt a képet látom most, hogy a bukaresti hírt olvasom. De nem féltem a „rómaiak utódait”. Nem jönnek zavarba biztosan ma sem, s ha a posztógyárak sokáig makacskodni találnak, előveszik majd újból ezeket a „hősi időket” látott gúnyákat, amiket kegyelettel őriznek bizonnyal: a bocskort és a sarkantyút reá, meg a darócnadrágot. Elvégre, a hőst nem az arany paszománt teszi... A sikeres Pilóta Piknik két népszerű sztárja nyilatkozik aznak A Pilóta Piknik angol résztvevői, akiknek egy része még néhány napot Budapesten tölt, egyöntetűen azt felelik érdeklődésemre: 1. Beaumont közöttünk a legjobb pilóta. A legnagyobb gépe is neki van. Hatalmas, kétmotoros D. H. Dragonfly típusú csukott légióriás, az oldalára ráfestve a repülőiskola neve: Air Service Trainig. I. Beaumont ugyanis főinstruktor a southamptoni pilótaiskolában, most is vele nem két növendéke, akik először vannak nagyobb repülőtúrán. Mr. Beaumont repülőhadnagy az angol hadseregben Mikor a mióta Piknik résztvevőit Miskolcról autóbuszon Lillafüredre szállították, szemben ültünk egymással. Útközben aztán elbeszélgettünk. Ezt a beszélgetést írom most meg, mert meggyőződésem, hogy ha nyilatkozatot kérek tőle, azt feleli, hogy ő nem tud semmi érdekeset. Pedig tud. Csak nem beszél többet, mint amennyit jónak lát. Hogy az olvasónak némi fogalma legyen Mr. Beaumontról, tessék elképzelni egy 190 cm magas, szélesvállú, kisportolt barna férfit, jó fogakkal, értelmes, szürke szemekkel, markáns arcéllel és olyan kezekkel, amelyben az átlagos férfikéz egyszerűen elvész. Lehetne nehézsúlyú boxoló, rugbijátékos New Yorkban, vagy szabadfogású birkózóbajnok Budapesten. Kinézésre ideális sportember, foglalkozásra repülőhadnagy az angol hadseregben. Ez csarzsi nálunk a pilótakapitány rendfokozatnak felel meg. Élvezet nézni, amikor a gépe földet ér. Simábban, egyszerűbben nem lehet landolni. Meg is mondjuk neki, hogy ezt remekül csinálja. — Tizenegy éve repülök, — feléli egykedvűen — ráértem megtanulni. — És azelőtt? — Dublinban voltam egyetemi hallgató. Már akkor nagyon szerettem volna repülni. Ahogy végeztem, nyomban jelentkeztem is pilótának. A többi aztán magától jött. — Ilyen simán megy ez Angliában? — Nálunk mindenki repülhet, akinek kedve van hozzá — Mit kell csinálni, hol kell jelentkezni ? — kérdezzük. — Kétféle módja van annak, hogy valaki repülni tanuljon — feleli Mr. Beaumont —, vagy belép valamelyik repülőklubba, — minden nagyobb angliai városban van ilyen sportklub, — vagy jelentkezik a hadseregnél. Ez utóbbi módot főleg azok veszik igénybe, akiknek nincs meg az anyagi lehetőségük arra, hogy privát klubokban repüljenek. A különböző katonai repülőiskolák aztán kiképezik pilótává a jelentkezőket, akiknek mindössze annyi kötelezettségük van, hogy bizonyos időt katonai szolgálatban kell eltölteniök. — A privát kluboknak van elegendő gépük? — kérdezzük, mert a hadsereg repülőgépállományáról nem akarunk érdeklődni. — Oh igen — feleli Mr. Beaumont —, körülbelül 600 privát gép van, persze ez a létszám állandóan nő. Hatszáz repülőgép magántulajdonban. És hatszáz gépen természetes, hogy legalább ezerkétszáz magánrepülő. — Mibe kerül Angliában egy jó repülőgép? — kérdezzük. — Úgy 100 font körül van az ára (kb. 20.000 pengő), de lehet 200 fontért is (kb. 500 pengő) venni. Persze, ez gyengébb dolog, de azért ez is repül — teszi hozzá mosolyogva. — Igazán olcsó, — jegyezzük meg — egy pilótakapitány két hónap alatt keres enynyit... Mr. Beaumont megérti a dolgot, azt szeretnénk tudni, hogy a gazdag Anglia mit fizet egy repülőszázadosnak. — Az angol pilóták valamivel jobban vannak fizetve a magyaroknál, — mondja — de ez csak látszólag magasabb fizetés, végeredményben egyre jön ki. Az élet ugyanis nálunk sokkal többe kerül... —, Azt tudjuk, hogy drágább minden Angliában. De azért csak ki lehet jönni abból a kis fizetésből, amit egy pilótaszázados kap — forszírozzuk a dolgot. — Ki kell jönni, védi ki a kérdést az angol repülő — különben éhen halnánk a levegőben!... Kovács Sándor, a BESzKÁRT tisztviselőműrepülő A .,magyar dugónúzókirály”, aki hajmeresztő produkcióival Siófokon bámulatba ejtette az angol pilótákat is, itt ül velem szemben. Végigkísértük az angolokat a Pilóta Piknik programja szerint s a magyar pilóták közül Kovács Sándor, a BESZKÁRT tisztviselője volt velünk, aki egyike a leghíresebb magyar már épülőknek. ■— Mikor ült először repülőgépre ? — kérdezzük. — Pontosan 10 éve annak, hogy régi álmom megvalósult, alkalmam nyílt arra, hogy repülhessek. — feleli. .*• Régi szerelem ez már a motorral, azelőtt motorbiciklivel nyertem 1971-ben pályabajnokságot, 1931-ben pedig ma gyar országúti bajnokságot. Dehát persze, repülni az mégis csak más. — Úgy tudjuk, ön a BSzKRT sportegyesületének repülőosztályát vezeti. Hány repülőgépjük van? — Hét motor nélküli, és négy motoros repülőgép. A repülőosztály igen szépen fejlődik, amiben a legnagyobb érdeme Perczel vezérigazgató úrnak van, aki nagy jóindulattal támogatja a repülősportot. A szakosztály 1934- ben alakult, először csak motor nélküli gépeink voltak, míg aztán 1936-ban áttértünk a motoros gépek használatára is. Ez a négy motoros gép is igen szép szám, bár természetesen elkelne több is. A haladás és a repülőosztály fejlesztése azért nehézkes, mert rengetegbe kerül egy új gép beszerzése. Ha ezt az akadályt sikerülne leküzdeni, könnyebben elérhetnénk célunkat, azt nevezetesen, hogy a repülősportot a tömegek előtt is népszerűsítenék és minél több pilótát neveljünk. — Önnek igen nagy sikere volt produkcióival az angol pilóták előtt. Mióta gyakorolja a műrepülést? — Körülbelül három éve annak, hogy komolyan dolgozom, mint műrepülő. Ezt a gépet, amelyiken most jöttem a Piknikre, ez év nagypéntekén hoztam haza a gyárból. — Milyen típusú gép ez? — Bücker Jungmann B., gyakorlógép Egyébként meg akarom jegyezni, — tette hozzá Kovács Sándor — hogy ezeket a mutatványokat rajtam kívül más magyar sportrepülők is tudják. Kitűnő pilóták vannak a Műegyetemi Sportrepülők között is: Jancsó Kálmán, Vadas József, aztán a BSE repülök: Kőszegi Gyula, Buday Árpád, Majoros és még nagyon sokan mások, akik között remek műrepülök is vannak. — Ön, mint tisztviselő, napközben bizonyára el van foglalva. Mikor ér rá gyakorolni? — Nyáron délutánonként szabad vagyok. Ilyenkor sietek ki a repülőtérre. — Foglalkozik másokkal is ? — Mindenkit örömmel tanítok, aki hozzám fordul. — Mi a vágya? Mit szeretne elérni? — kérdezzük. Kicsit gondolkozik Kovács Sándor, mintha megfontolná, hogy tényleg kimondja-e, aztán mégis kiböki: — Szeretnék jövőre egy Bücker Jungmeistert ... „ Úgy látszik, más nem érdekli ezt a fiút, akiről a sportlapok biztosan azt írnák, hogy „duzzad az erőnléttől’*. Új, finomabb, érzékenyebb gépet akar, hogy még vakmerőbb mutatványokkal ejtse bámulatba a nézőket. — Jobbam mennének a mutatványok a Bücker Jungmeisterrel? — kérdezzük. — Mestergép — csillan fel a szeme Kovács Sándornak, aztán arra célozva, hogy a lapok elnevezték dugóhúzókirálynak, még nevetve hozzáteszi: — Hosszabb dugóhúzókat lehet vele csinálni! ... Tóth Miklós Német diákok Budapesten A berlini egyetem hallgatói látogattak el Budapestre, hogy egy hét alatt megtekintsék Budapest szépségeit és tanulmányaik szempontjából értékes múzeumainkat. A Dercke és Rodenwall professzorok vezetésével érkező berlini kolóniát Hekler Antal a Pázmány Péter tudományegyetem tanára fogadta. A vendéglátó Hekler professzor változatos és dús programról gondoskodott berlini vendégek számára. Még érkezésük napjának délutánján kirándultak Visegrádra, hol a vár megtekintése után Császár Elemér, a bölcsészeti kar ezidei dékánja látta őket vendégül. Csütörtökön délelőtt a Szépművészeti Múzeum régészeti anyagát tanulmányozták át, délután Dohnányi zeneigazgató garden partyján vesznek részt, majd este vacsora utáni borozáson Hekler professzornál teszik tiszteletüket. Július 1-én, pénteken, kora reggel Esztergomba rándulnak ki, itt megtekintik a bazilikát és az újabb ásatásokat, délután pedig a Keresztény Múzeumot, vagy a strandfürdőt fogják felkeresni. 2- án, szombaton délelőtt a Nemzeti Múzeum görög-római emlékeit keresik fel, este hatkor pedig a német követségen lesz fogadás számukra. 3- án, vasárnap autókárok Mezőkövesdre viszik a társaságot s a népviseletek megtekintése után folytatják útjukat Egerbe, ahol a művészettörténeti szempontból érdekes püspöki palotát, líceumot, várat és a város szebb bárok házait nézik meg. 4- én, hétfőn délelőtt az aquincumi ásatásokat és a múzeumot fogják végig tanulmányozni, délben Szendy Károly polgármester vendégei a községi élelmiszerüzemben, 5- én reggel indulnak haza és velük együtt indul a magyar egyetem tizenhat hallgatója, kik éppúgy a német állam vendégei lesznek, mint ahogy a 30 német diákot látta vendégül a magyar állam és a magyar főváros.