Esti Ujság, 1939. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
6 ÚJÉVI BOHEMIA Irta: DÖVÉNyi NAGY LAJOS Ma reggel a vilamoson lestem el ezt a beszélgetést: — Tudod, nagyon szeretem a malacot, de csak, ha jó ropogósra sütötték s olyan a bőre, mint a grigála... Emlékszem, tavalyelőtt egy budai korcsmában ettem ilyen kedvemre való malacot, még most is számban érzem az izét! Elhatároztam, hogy az idén is oda megyünk. A múlt esztendőben az asszony addig rágta a fülemet, míg elcipelt egy kávéházba s ott végig kellett hallgatnom a pendliző énekeseket, humoristákat, akik úgy jöttek, mintha a szél fújta volna, őket s úgy is mentek el, hogy az utolsó szót, az utolsó trillát már csak az ajtóból hajintották vissza a közönségnek ... Hát nekem ebből elég volt! Én malacot akarok enni , inkább belementem abba, hogy az asszony új ruhát csinálhasson Szilveszterre. Pufókképű, régimódiéin kipödört bejuszú, városi bundás bácsi magyarázta egy szilveszteri programját egy aktatáskás úrnak, aki megértően bólogatott, de kifejezést adott annak a nézetének, hogy ő a hizlalt kappannt jobban szereti, mint a malacot s valószínűleg azt is vacsorázik. — A babona ugyan azt tartja, hogy nem ülik szárnyast enni, mert az elkaparja az új esztendő hasznát, de én fütyülök az etajt a mendenondákra, így diskuráltak bélcességesen■ míg a sárga kocsi döcögött velük a körúton. Bizalmasan egymáshoz hajoltak, mintha valami nagy titkot beszéltek volna meg, de mindenki rájuk figyelt. Az arcok mosolyogtak, volt, aki megértően bólintott s akadt, aki megnyalta a szája szélét is, mikor az aktatáskás bő magyarázatba kezdett afelől, hogy is kell sütni a kappant, mert az az igazi, ha egy kis majoránnával megfűszerezik. Általában így reggel a villamosokon nem, szokott könnyelmű témákról szó esni. Az emberek álmatlanok, komorak még nyolc óra tájban, kis gondokkal küzdenek, szájuk ize is keserű, de a Szilveszter még a legzordabb családapákat, a gyomorbajosokat, meg a zsugoriakat is megvaditja. Nálunk a házban például a, szomszéd lakó egész esztendőn keresztül ki nem mozdul, de a házmester bizalmas közlése szerint Szilveszterkor reggelig lumpol valahol, kapunyitás után jön haza, kabátja gombján három-négy színes lufibalonnal, hóna alatt gumimalaccal s fején akkora piros fezzel, hogy az egyiptomi király is megirigyelhetné. Tetszett már észrevenni, szíves olvasó, hogy az ember az új esetendő előtti napon tökéletes bohémmé válik ! Mintha a naptár utolsó lapja egyúttal azt is jelentené, hogy vége van a tüzelőgondoknak, a kosztpénzproblémáknak, sohase jön többé a részletes ember s ami kis pénzt a markába tud kaparintani, azt elszórja, mint a pelyvát ! Képencsiókolja a fekete köntvényseprőt: egy pengő. A vak koldusnak, aki csodálóosképpen másként köszöni meg az ötvenfillérest, mint a húszast, a körúton dülöngélve, öt pengőt nyom a markába s azt mondja: — Boldoguljon maga is, apám! A kávéházi ruhatáros is szép borravalót kap. A papa, aki rendszerint bicskanyitó vinkót rendel más alkalmakkor, most pezsgőt parancsol s hetykén, mint egy tiszteletbeli szolgabíró, utánakiált a pincérnek, hogy mindenki hallja a környéken: — De vizes üvegben, hogy feltűnő ne legyen!... Isten tartsa meg ezt a jókedvünket s szájunkon a mosolyt, amivel hajnali öt órakor összeakaszkodunk egy vadidegen emberrel a MuSsolni-téren, megrázzuk a kezét, mintha egész karját ki akarnánk szakítani a helyéből s úgy mondjuk neki: — Boldog új esztendőt.. . mutatja, hogy milyen lakásuk volt Petőfiéknek Pesten. Körülbelül négy szobás lakásuk lehetett. A legérdekesebb Petőfi dolgozószobájának a berendezése, amelyből sok mindenre lehet következtetni, így megtudjuk, milyen képek függtek a falon, kiderül az is, hogy 160 könyvből áló könyvtára volt a költőnek. Petőfi bútorait összesen 151 forint 53 krajcárra becsülték , elrendelték, hogy az ingóságokat raktározzák be az Újépület egyik helyiségébe. Ez azonban nem következett be, mert a nagysarlói csata után az osztrák sereg visszavonult s április 23-án a főváros a budai vár kivételével ismét a honvédcsapatok kezére került. Amikor Petőfi május 9-én ismét Pestre jött, megtalálta bútorait, de július 3-án feleségével együtt ismét elhagyta a fővárost, Bem táborába ment, ahonnan többé sohasem tért vissza. Hogyan árvereztette el Haynau a „pártütő" Petőfi ingóságait 1850-ben Petőfi és Szendrey Júlia életének ismeretlen részletei kerültek napvilágra Irodalomtörténeti nagyjaink közül senkinek az életével nem foglalkoztak olyan részletesen, mint Petőfi Sándoréval és a hosszas évtizedes kutatások után joggal hihetjük, hogy a költőre vonatkozó adatok már mind napvilágra kerültek. Épp ezért tarthat külön érdeklődésre számot az a tudományos kutatómunka, amelyet Dere József az Országos levéltár tisztviselője nemrégen fejezett be s amelynek eredményeként hiteles okmányok alapján Petőfi Sándor és Szendrey Júlia életének eddig ismeretlen részleteivel ismerkedünk meg. Idáig csak szakkörök foglalkoztak az újabb érdekes adatokkal, de a nagyközönség még nem ismeri az országos levéltár kutatás eredményét, amely Petőfi életének azt a részét világítja meg, amikor a fleödö vagyonát, mint „pártütő”-ét elkobozták, bátorait lefoglalták és a legtöbbjét el is szverették, S használni, amelyet a légin utánoznak, ha sikerüs. Biztos, enyhe, fújtadalommentes hatás jellemzi az pici hashajtó dragdtat. Este 2—3 szem Artirrt révévé, reggelra kellemes búsért biztosit. Amikor Windischgrätz altábornagy 1849 január 5-én bevonult Budára, rövidesen hozzáláttak a „pártütők és felségsértők” elfogásához és vagyonuk elkobzásához. A letartóztatandók névjegyzékében Petőfi neve az 51-ik helyen állott. Gerő József megtalálta azt a körözőlevelet, amelyet a császári királyi pesti kerületi főtörvényszék főügyészsége bocsátott ki Petőfi Sándor ellen. Ez a személyleírás több pontban eltér Petőfi más személyleírásától, a többi között az az érdekessége is, hogy a költőről azt állítja, hogy — Erdélyben született. A köröző tevélen Petőfi személyleírása — magyar fordításban — a következő: Petőfi Sándor költő, harmincéves, Erdélyben ismeretlen helyen születet (!), református vallású, nős, alacsony, sovány termetű, barna arcú, felfelé fésűlt fekete hajú, magashomlokú, fekete szemöldökű, ugyanolyan szemű, széles orrú, szabályos szájú, jó fogazatú, egy kissé hegyes dró, sötét bajuszú. Beszél, németül, magyarul és oldhul a rendszerint csupasz nyakkal jár.” Petőfit természetesen nem tudták letartóztatni, mert még 1848 szeptemberében Erdődre utazott. Lakásuk berendezését s egyéb ingóságukat az öreg Petrovicsék Zöld kert utcai (ma Reáltanoda utca) lakására szállították. A cs. kir. budai kerületi parancsnokság megbízta Mukits János ügyészt Petőfi Ingóságait írják össze, hogy majd árverés útján értékesítsék az állam javára A mostani kutatás során meg is találták Petőfi, bútorainak tejtárát, amely érdekesen Vasárnap, 1939 január. Elárverezik a „pártütő“ bútorait Amikor a Haynau vezetése alatt álló osztrák sereg újra elfoglalta a fővárost, a cs. kir. pesti ker. főtörvényszék ügyészsége nyomban elrendelte, hogy kutassák fel Petőfi ingóságait. Meg is találták a Kerepesi út 7. szám alatti Boráros-féle házban, ahová Kozmovszky Antal a Marcibányi házak gondnoka, ahol Petőfiék utoljára laktak, azért raktározta be az Ingóságokat, mert Petőfiék a Szent Jakabtól Szentmihályig terjedő fertályra járó 46 forint lakásbért nem fizették meg s ezért a gondnok másttok adta ki Petőfiék lakását. Az ügyészség ismét leltárt vett fel és a Pester Zeitungban meghirdették Petőfi Sándor ingóságainak az elárverezését s az árverést a Redout-épületben 1850 január 31-én meg is tartották. Az árverésen 313 forint folyt be. Szendrey Julia kiigényli bútorait Szendrey Júlia 1850 tavaszán, amikor Pestre jött, megtudta, hogy bútorait elkobozták, elárverezték, mire az ügyészséghez folyamodványt adott be. Ez a kérvény szintén most került elő Dere József kutatásai nyomán. A kérvény szövege a következő: tekintetes Cs. Kir. Arsadalmi Ügyészség! Mialatt otthonomtól távol voltam, az diadalom a lakásomban talált s a Petőfi Sándor tulajdonának vélt ingóságokat elkobozta s részben el is adta. Köztudomású dolog, hogy férjem a velem kötött házasság előtt, — ami általánosan, de főként magyar írók esetében szokásos volt — vagyonnal egyáltalán nem rendelkezett s ezért kérdéses ingóságokat ő nem szerezhette, hanem igenis abból a pénzből szereztette, amit nekem a szerencsés vagyoni helyzetben lévő atyám a férjhezmenetelemkor juttatott. Természetes tehát, hogy az én pénzemen ily módon vásárolt ezen tárgyak férjem tulajdonát nem képezték s éppen ezért az álladalom részéről nem voltak elkobozhatók. Igaz ugyan, hogy az említett ingóságokra vonatkozó tulajdonjogokat írásos bizonyítékokkal igazolni nem tudom, ennek az oka azonban az, hogy e tárgyak vásárlásakor nem gondoltam arra, hogy valaha is abba a helyzetbe kerüljek, hogy az említett tárgyakhoz való igényjogosult-ságomat ki kell mutatnom. Egyébként még ezen írásbeli bizonyítékok hiányában is inkább mellettem szól, az az igazolható tény, hogy férjhezmenetelemkor egy jelentékeny pénzösszeget kaptam, amelyen az ingóságokat vásárolhattam s vásároltam, mint a férjem tulajdonjoga mellett, akiről általánosan tudott volt, hogy egészen vagyontalan lévén, ezen tárgyakat meg nem szerezhette. Egyébként, azt hiszem, meg kell jegyeznem, hogy férjem nem tartozott azon egyének közé, akik edidaliter megidéztettek. Az egyedüli bűne csak az volt, hogy a felkelő seregben, mint honvédtiszt szolgált. Az eddigi gyakorlat szerint ennek azonban nem volt vagyonelkobzás a következménye, hanem olyan egyének esetében, mint a férjemé is, akik nem voltak előzőleg a cs. kir. hadseregbe tisztek, az eddigi tapasztalat szerint, a cs. kir. hadseregbe való besorozás a következménye. Ha tehát nem is ismertetnék el ezen tulajdonjogom ezekre a tárgyakra, abból a körülményből, hogy a férjem ellen más vád, mint csak az, hogy a fölkelő seregben tiszt volt, nem hozható fel, s azt következtethetem, hogy az a vétke, amellyel tulajdonelkobzás nem jár, még mindig megengedi, hogy a még természetben meglévő tárgyakat és az eladottakért befolyt összeget a magam részére igényelhessem. Végül kötelezem magamat, hogy a kiszolgáltatandó tárgyak értékét és a készkiadásokat az Emich Gusztáv könyvkereskedő úr „Cautió nyilatkozat”-ával biztosítom ki az álladalom biztosítása céljából nyilatkozatában kötelezi magát arra, hogy azon esetben, ha minden valószínűség szerint a segesvári csatában elesett férjemmel, Petőfi Sándorral szemben a vagyonelkobzás mégis kimondatnék és igy a lefoglalt tárgyakra az én bejelentett igényem, mint indokolatlan elutasíttatnék, az ezen tárgyakért megállapított becsértéket, valamint a kiszolgáltatandó pénzösszeget az államnak visszafizeti. A fenti indokok alapján a még természetben lévő tárgyak, valamint az eladottakból befolyt összeg kiszolgáltatását kérve, maradok a tak. cs. kir. áll. ügyészségnek" Pest, 22. juli. 1850. alázatos szolgálója Petőfi Sándorné született Szendrey Julia. természetes ..j'e esetleg kisebb fedi többször bevéregítséget nyújt. Két belek petyhűdtségén alapuló szakszomlások kezelésében a széebevált, tisztán i József” keserűvíz —okba felosztva, naponta " 'fan igen nagy sereg orvosát. Pákh Albert követelése Ezt a kérést azért nem intézték el, mert közben Pákh Albert is az ügyészséghez fordult és elmondotta, hogy Ingóságait Petőfi Sándornál helyezte el, köztük jogi könyveit is, igy az ő tulajdonát képező tárgyakat is elárverezték s ezért kérte, hogy árverési összegből kárát térítsék meg. Piáknak csakugyan meg is ítéltek ötvennégy forintot. Amikor Petőfiné ezt megtudta, Pákh kérését megtámadta, azt hangoztatva, hogy Pákhot „csak a rozzant íróasztal illeti meg”. Végül is úgy döntöttek, hogy az árverésen befolyt összeget fizessék id Petőfinknek és az el nem adott bútorokat, könyveket, valamint Szendrey Júlia kétszáz kottáját adják vissza. A képeket csak azzal a feltétellel adta ki az ügyészség, hogy Szendrey Júlia a francia forradalomban szereplő emberek képeit csak lakásának könyvtárszobájában tarthatja... — Északafrika egyre jobban elzsidósodik. Rómából jelentik: A statisztikai kimutatások szerint Északafrika egyre inkább elzsidósodik. Lybia olasz gyarmaton ezidő szerint 23.000 zsidó él, nagy részük a gyarmat székhelyén, Tripoliban. Sokkal nagyobb a zsidók száma azonban az északafrikai francia gyarmatokon. Marokkó, Algír és Tunisz zsidó lakossági meghaladja a háromszázezret is. SZERELEMMEL PREMIER, I ma U TV