Esti Ujság, 1939. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-10 / 7. szám

Kedd, 1939 január 10 esti Vissy Harc a magyar életért „Magyar földön magyar életet aka­runk élni!” — hirdette meg három nap­pal ezelőtt vitéz Imrédy Béla miniszter­­elnök egy új, pártokon fölötti mozga­lom programját. Akik tisztában voltak vele, hogy az ország magyar népe lel­kileg már régen fel van készülve arra, hogy felsorakozzék a nagy eszmék szol­gálatára, teljes joggal várták, hogy a legszélesebb néprétegeket is meg fogja mozgatni a vigadói zászlóbontás. Mégis csodálatos, hogy három nap óta milyen minden várakozást felülmúló mérték­ben nyilvánul meg város és falu lelke­sedése. Táviratok, levelek, telefon üze­netek és személyes jelentkezések ezrei, tízezrei bizonyítják máris, hogy a Ma­gyar Élet Mozgalmát vezérlő gondola­tok benne éltek az egész magyarság ■lelkében. A népi Magyarország nagy eszmei célkitűzéseit vázolta fel vitéz Imrédy Béla miniszterelnök. És akik ott vol­tunk a vigadói nagygyűlés páratlanul impozáns demonstrációján, azok mind bizonyságot tehetünk róla, hogy a ma­gyar társadalom keresztény és nemzeti rétege között ez a lelki egység már meg is valósult. Mindenki érzi azonban, hogy még ennek ellenére is fontos és szükséges vitéz Imrédy Béla irány­­mutatása, amely azt hirdeti, hogy en­nek az egységnek a nemzetben tuda­tossá kell válni. „Állandó, szerves, tu­datos összemű­k­ödés hassa át a társa­dalmat, amely a nemzeti sorsforgan­­dóság napsütéses időszakaiban lehet lazább, lehet az egyéni szabadságnak több teret adó, de amelynek történelmi viharok, történelmi próbatételek idején szorosan egybe kell kapcsolni a nemzet minden egyes fiát.” Ennek a tudatos, mindig csak pár­tok, frakció­ érdekek fölött álló népi egységnek kialakulására, tudatos át­élésére, különös szükség van manap­ság, amikor azt kell látnunk, hogy egy törpe kisebbség oldaláról ismét a régi, liberális módszerekkel akarják meg­osztani a nemzeti társadalmat, hogy azután a divide et ionpera elve alapján uralkodhassanak felette. „Elég volt a széthúzásból, elég volt az osztályok rétegek szerinti széttagolásából!” — hirdeti Imrédy Béla, aki rámutat arra is, hogy meg kell érnünk egy olyan feltámadást, amelyből többé nincs tetszhalálba esés. „Félre tehát a kis­hitűséggel, mert az ősi magyar termé­szettel nem fér össze az önbizalom hiánya, az aggodalmaskodás, a veszély előtti riadt megdermedés.” A magyar népi egységre szükség van legfőképpen azért, mert itt magyar földön — ne keressük miért — össze­torlódtak a megoldatlan problémák és olyan feladatok előtt áll a nemzet, amelyek megoldásánál elengedhetetlen, hogy a vezetők mögött ott álljon a legszélesebb dolgozó magyar tömegek egysége, magasba sodró lendülete. Meg­oldásra vár a zsidókérdés, amelyről vi­téz Imrédy Béla kijelentette, hogy ez­­zel a problémával „gyűlölség nélkül, okosan, higgadtan, de eltökélt akarat­tal” szembe kell néznünk. A magyar népben élő nacionalista érzést nem le­het addig tudatossá tenni, maximumra fokozni és egy országépítő munkába beállítani, amíg ezt a szándékot min­dig keresztezik a zsidóság különálló érdekei. A tudatos nacionalizmushoz legszorosabban hozzátartozik a mélyen átélt keresztény erkölcsből fakadó ka­tonai szellem, mert — mint Imrédy Béla mondotta beszédében — ez je­lenti „a végsőkre való elszántságot, a támadásra készséget éppúgy, mint a védekezés szívósságát és mindezek biz­tosítására a szervezettségben rejlő nagy előnyök felismeréséből fakadó fegyelmet és fegyelmezettséget”. De szükség van mindenek fölött a lelki reformra, amely nem más, mint önmagunk átgyúrása, a társadalomnak átitatása a keresztény szolidaritásnak a szellemével, a keresztény erkölcsök parancsolatainak a szavaival. A magyar társadalom Imrédy Béla iránymutatásai között egyik legfonto­sabbként ismeri fel azt a tényt, hogy „a szociális igazság a modern országok igazi fundamentuma”. Ezt a szociális igazságot szomjúhozzák azok a tíz- és százezrek, akik most a legnagyobb lel­kesedéssel jelentkeznek a Magyar Élet Mozgalom lobogói alá. Nem önzés, nem egyéni érdek vezeti itt a magyar dol­gozókat, hanem az a biztos tudat, hogy a szociális igazság teljesülésével erő­sebb, ütőképesebb lesz a nemzet és új évszázadokra biztosított az egész ma­gyar élet. Jellemző erre az önzetlen közfelfogásra a viharos lelkesedés, amely a vigadói nagygyűlésen vitéz Im­rédy Bélának a földkérdésre vonatkozó bejelentéseit fogadta. A javarészt vá­rosi hallgatóság ezrei, akiket szemé­lyükben egyáltalán nem érint a föld­probléma megoldása, a leglelkesebb­­ együttérzéssel fogadták vitéz Imrédy Bélának azt a kijelentését, amely sze­rint az új gazdasági rend felépítésének tengelyében a földkérdés gyökeres re­formja áll. Ugyanilyen igazság az is, hogy a gazdasági politika tengelyébe a munkát kell állítanunk, „őrizzük meg azt a kincset — hirdeti a magyar mi­niszterelnök, — amely az egyéni lele­ményességben, az egyéni boldogulás vá­gyában rejlik, de ugyanakkor törjük le a mohó profitéhséget, irtsuk ki a visz­­szaéléseket, ültessük trónra a tiszta er­kölcsöt, nemcsak a magánéletben, de a gazdasági életben s legfőképpen a köz­életben”. Magyarország dolgozó milliói ettől a nagyszabású fajvédelmi programtól várják a nemzeti, keresztény renesz­­szánszot, amelyet Imrédy Béla munka­társaival együtt meg akar teremteni. A zászlóbontás óta eltelt események, a kell, — kiharcolja a jobb, teljesebb és megértés" jelei azt igazolják, hogy a A jogász bál ünnepélyes megnyitása a Vigadóban. Anna kir. hercegasszony megnyitja a bált. Balról Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter* jobbról Tasnádi Nagy Andrásné­­*• nemzet valóban megértette az Imrédy Béla által képviselt gondolatokat. Kunyhótól palotáig termékeny talajra talált a magyar lelkekben az ige. S most ezeknek a tiszta, becsületes ma­gyar lelkeknek csodálatos egységbe­­forrása biztosítani is fogja,­­ hogy a mozgalom, amely elindult, elérje — ha kell,­­— kiharcolja a jobb, jelesebb és tisztább magyar életet. Szombathely megható módon ünnepelte az illaváról visszatért magyar foglyokat Szombathely, január 9. Szombathely város társadalmának szé­leskörű részvételével vasárnap a kultur­­ház szorongásig meg­­it nagytermében a szombathelyi Turul rendezésében ünnepel­ték az illavai rabságból hazatért vasme­gyei lövészeket. Az ünneplők nagy része kiszorult a kulturház nagyterméből az ut­cára, ahová hangszórókkal közvetítették az ünnepséget. Szokolay Ede és Verő Károly után Szerdahelyi Elek mondott nagyhatású beszédet, hangoztatva, hogy a lövészifjúság megmutatta a nemzet vezéreinek is, hogy ettől az ifjúságtól nem kell félteni a nem­zet sorsát. A hallgatóság nagy lelkesedése közben beszélt Rajkai László országos Tu­rul kiküldött. Megköszönte az illavai ra­bok nevében Szombathely határtalan ra­gaszkodását, majd hangoztatta, hogy a Turul felszámol régi vezéreivel és rend­szerével és erejét a jövőben a falusi ma­gyarság és a városi proletár­ság felé for­dítja. A lelkes ünnepség után a közönség fáklyásmenettel az országzászló elé vonult, ahol Rajkai László elhelyezte az elesett hősök emlékére a lövészek koszorúját. Puky Endre elnöki megnyitója a Közigazgatási Bíróság ülésén a Felvidék visszacsatolásáról A Közigazgatási Bíróság teljes ülést tar­tott, amelyen Puky Endre, a Közigazgatási Bíróság elnöke magas színvonalú megnyitó­beszédét az elnök betegsége miatt dr. Bothos Gyula másodelnök olvasta fel. Az elmúlt esz­tendőnek történelmi eseményeit jogi jelentő­ségből tárgyalta, elsősorban a Felvidéknek a csonkaországhoz történt részleges vissza­csatolását. Ez az esemény nemcsak magyar ünnep volt,­­ hane­m­ ünne­­e a világ minden olyan halandójának, akinek lelkében a­z isteni örökigazságban való hit lángja, a világháború okozta mérhetetlen erkölcsi rombolások kö­zepette és azok után sem szűnt meg lobogni. A világ jogászai az igazságnak és a jog­nak a diadalát ünnepelték. Ezután kifejtette Magyarország, Németor­szág és Lengyelország követeléseinek jogi alapját és végül is azt a következtetést vonta le, hogy az államok közötti vitás kérdések el­intézése sohasem vezethet háborús veszély­hez akkor, ha az igényekkel fellépő állam igényeit, illetőleg a másik fél az ellene tá­masztott követeléssel szembeni álláspontját, az erkölcsből levezetett jogra, az igaz­ságra alapítja. Puky Endre dr. elnöki megnyitója ezután a Felvidék részeges visszacsatolásának al­kotmányjogi vonatkozásairól szólott. A Fel­vidéknek a Magyar Szent Koronához való visszacsatolása a területi egybeolvadáson felül azt is jelenti, hogy az ország alkotmánya egységesen és vál­tozatlanul kiterjed a visszacsatolt terü­letre s így nincs meg annak a lehetősége, hogy bizonyos átmeneti időtől eltekintve a vissza­csatolt részen a törvényhozói, a végrehajtói, ■vagy bírói hatalom akár belső tartalma sze­rint, akár szervezetében az anyaországtól el­térően gyakoroltassák. Köly Imre-, Kossuth Lajos-, Batthyányi La­jos-, Jókai Mór-, Herczeg Ferenc-, Erzsébet­­utca, Magdolna-utca, Végvári-utca, Vörös­­marty-utca, Cs­­ó Lajos-utca, Pataky Tibor­­utca, Kálvin-utca, Bocskay István-utca, Szent Márton-utca, Perényi Zsigmond-utca, Bethlen­­kör­­t, Tátra-utca, Móra Ferenc-utca, R­ákó­­czi-utca, Pilsudszky-utca. IT utcanevek Munkácson Munkács, január 9. Nemes József, Munkács város megyei biz­tosa, a Nemzeti Tanács Elnökének előter­jesztésére több munkácsi kultúrtényező meg­hallgatása után Munkács cseh, nem magyar történelmi, vagy más idegen nevet viselő utcái, utai és terei nevének megváltoztatását a következőképpen rendelte el: Árpád vezér­­út, Horthy Miklós-tér, Szent István-út, Mus­­solini-tér, gróf Ciano-utca, vitéz Imrédy Béla- Gróf Teleki Pál-, Kánya Kálmán- 1938 no­vember 10., Esterházy János-utca, Hétvezér­utca, Vereckei-út, Turul-utca, Levente-utca, Honvéd-utca, Kuruc-utca, Zrínyi Ilona-utca, Hunyady János-utca, Felvidéki-utca, I­ord Rothermere-utca (a volt Benes-utca), Len­­gyelország-útja, Széchenyi István-, Kölcsey Ferenc-, Petőfi Sándor-, Arany János-, Tompa Mihály, Mikes Kelemen, Madách Imre-, Thö­ Ülést tartott a főváros közigazgatási bizottsága A székesfőváros közigazgatási bizottsága ma délelőtt tartotta január havi ülését. Az ülést Karafiáth Jenő titkos tanácsos, főpolgár­mester nytette­ meg és elöljáróban megemlé­kezett a Munkács elleni merényletről. — Úgy érzem — mondotta többek kö­zött —, valamennyiünk nevében hazafias megdöbbenésünknek kell kifejezést adnunk Munkács testvérvárosunkat a­­ napokban ért példátlanul galád merénylet felett. (A bizott­ság tagjai állva hallgatják végig a főpolgár­mester szavait.) Igaz együttérzéssel gondolva Zrínyi Hona hűséges városának újabb megpróbáltatá­sára és az éj sötét leple alatt támadók vitéz visszaverőire, fejezzük ki mélységes kegyeletünket a város­védő hősök megdicsőült emléke és a város békés lakosságának­ ártatlan áldozatai előtt. A főpolgármester ezután a közigazgatási bizottság múlt havi ülésén elhangzott felszó­lalásokra válaszolt és bejelentette, hogy a Szent István városban levő, állami telkeken működő ócskavas-telepeket fokozatosan meg­szüntetik. A Csilléry András által hangozta­tott telefonm­zériák ügyében eljárt illetékes helyen. Nagy Lászlónak, a muhrvidéki gáz és szén felárának ügyében kifejtett kívánságát illetékes helyen orvosolták. Usetty Béla kérte, hogy a Rombach­ utca­ helytelen elnevezését változtassák meg. A fő­polgármester bejelentette, hogy átírt a Köz­munkák Tanácsához és kérte, hogy az utcát helyesen a fő­város régi, nagy­hírű tisztifőorvosának nevéről, Rumbach Sebestyén-utcának nevezzék el. Ezután a közigazgatási bizottság különböző albizottságait választották meg, majd a havi­jelentések tárgyalása során elsőnek Csilléry András szólalt fel. -— Érdekes qpj&raz új főnökünk v­— Miért jjpffajszol beimeteket?­­— Spt ellenkezőleg! A órás' mun­kahegjjetbelámdidr hogy val(^iennyie:^^voi­falthH^4sT^yji^ik reg­gelre. \’r uf/rretlMk, mit amrrczzZ íst rrforjjjudjuk/ from^k­ine fokozza a munka­­kedaítis így Ml teljesítményt is. Amióta orvosmiak m­oz­ik, vidáman folyik a min­­idegeskedik, egészsége- Frc vagyunk és háromszor annyi mun­kát végzünk. %

Next