Esti Ujság, 1939. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1939-12-01 / 274. szám

Budapest, 1939 december 1. Negyedik évf., 274. sz. Szerkesz­­tőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda, Budapest, V.m­., József-körút 5. Postatakarékpénzt csekksz. sz. 49.927. fillér Előfizetési ár egy hónapra 2.20 P. negyedévre .6.60 P. Egyes szám ára hétköznap és vasárnap 10 fillér. A szerkesztőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda telefonja :1-444-00 . Az ezer tó vize az égen kiáltozó vadlúd­­csapatok helyett komor bombavetők ké­pét fürdeti, s az északi nyírek fehér törzsét, hosszú, sárga haját nem a szél simogatja már, hanem gránátok tépik és puskagolyók szaggatják. A Kalevala népe vérrel ír új époszt és a régi monda ős­öreg Vajnamömnenjének fehérszakál­las árnya ott bolyong most kobozzal a kezében a lángba borult határ körül, hogy énekbe szedje a hősök tetteit. A világ északra tekint, a zord föld felé, amelyről eddig csak annyit tudott, hogy népe szőke, kékszemű, okos, s vidáman harcol az életért a mostoha elemekkel, meg hogy innen már látni lehet a sarki fényt. Most megtanulja majd a■ dalla­mos nevű városok nevét is abból az al­kalomból, hogy gyújtóbombák borítják lángba, vagy véres harcok folynak értük. A háború, amelynek kitörése fölött annyi vita folyt, s amelynek indító okai oly mélyen fekszenek, dúl már; völgyek nevét olvassuk a jelentésekben, meg kis községekét, amelyekért vér folyik, s próbáljuk magunknak elképzelni a fa­­házakat, a harang­lábas templomokat, a mocsaras, tavas tájat, opálszínű egé­vet s az embereket, meg az összeszorí­tott öklükben fegyvert szorongató asz­­szony­ katornikát, akik Suomiért harcol­nak. Nincs nép a világon, amelynek részvéte ne fordulna a történelmi vég­zet ostorcsapásai alatt szenvedő finn­­nemzet felé, s ne kívánná ennek az országnak szíve legmélyéből a békét és szabadságot. Mindig tragikus látvány, ha a fát írni, egymás ezen hajt, fegyver­keztet egy kis és nagy államot, a finn­­szovjet konfliktusban pedig igazán Dá­vid és Góliát bibliai mérkőzését láthat­juk, egy százhatvanmilliós roppant bi­rodalom s egy hárommilliós kis nép összeütközését. A kontraszt, amely az erőviszonyokban, tömegekben, techni­kai felkészültségben mutatkozik, félel­metes ... Tisztelni kell azt a nemzetet, amely felmérvén saját erőit, s tisztán látva a kockázat emberfeletti nagyságát,­­ vállalja a kemény sorsot, nem tér ki a rámért végzet elöl. Meg kell hajolni a bátorság előtt, amely többre becsüli a férfias, szabad halált a gyáva életénél. Kis népek ilyen hősi nagysága meg­érdemli a Gondviselés csodáját, s mert az egész világ részvéte fordul most Finnország felé, mert minden semleges hatalom megpróbálja tisztán csak em­beri érzésből, érdekektől mentesen visszaszerezni ennek a földnek békéjét, — talán nem kell még a legrosszabbtól tartani. A római Scatona jut eszünkbe, alát Pompei hamuba és lávába temetett ka­puja előtt talált meg a régészek csá­­kánya, ahogy lándzsáját melléhez szo­rítva állott az őrségen akkor is, ami­­kor tűz- és lángtenger volt már a vá­ros és elborított mindent körülötte egy iszonyú katasztrófa. Így áll most a finn nemzet is határain, fegyverrel az öklé­ben, s szinte tehetetlenül a rázúduló történelmi orkánban, de — helyt áll, mert hagyományai vannak a mindennél szentebb szabadságról s inkább el­­temetteti magát, s országának üszkös romjai közt a halált keresi, mint hogy erről a szabadságról lemondjon ... S ha vigasztalhat valami egy súlyo­san megpróbált, az élet vagy halál mesgyéjére került népet, a messzi test­vér finn nemzetet vigasztalhatja a tu­dat, hogy egy egész világ részvéte és együttérzése van vele * , jgt Af M W ■ I * Megadást követel Finnországtól mi­ihi i­nii—Mmiiiii ii iiii­riiiiiiiwr iiirTiiwwri nniinnii­i—n wi nwu in ■ n wn —wm— ii az orosz ultimátum A Calander-kormány ma hajnalban lemondott és Tanner vezetésével új kormány alakult Helsinki, december 1. (Havas) Meg nem erősített hírek szerint Oroszország ultimátumot intézett Finnországhoz, amelyben közölte, hogy amennyiben Finnország pénteken reggel három óráig nem teljesíti az orosz kéréseket, az egész országot elpusztít­ják. Hajnali két órakor a parlament, amely csütörtökön este nyolc órakor ült össze, még mindig tanácskozott. A Calander-kormány pénteken a kora reggeli órákban lemondott. A kormány lemondása annak következté­ben történt, hogy Oroszország ultimátumot nyújtott át Finnországnak, amelyben hajnali három órai határidővel megállást követel, ellenkező esetben Helsinkit és a nagyobb finn városokat földig lerombolják. Tanner, a lemondott Calander-kormány pénzügyminisztere vezetésével megalakult az új finn kormány, lehet­séges, hogy­ az új kormány tárgyalásokat kezd Moszkvával a fegyverszünet megkötése, érdekében. Az új finn kor­mány kü­lü­­yminisztere Kivimaki, volt miniszterelnök. Csütörtökön tömött különvonatok hagyták el a finn fővárost. Főleg asszonyokat és gyermekeket szállítottak el az északi országrészekbe. A karáliai földszoroson ez idő szerint véres harcban állnak a finn és az orosz csapatok. Seiskari finn szigetet szovjet tengerészkatonák szállották meg. • ' ' i ' / ' ' - Az Esti Újság első tudósítása Helsinkiből a finn-orosz határon lefolyt harcokról és Helsinki bombázásáról HELSINKI, december 1. (Az Esti Újság külön­­tudósítójának jelentése.) A finn főváros lakossága csak csütörtö­kön reggel féltíz óra felé értesült arról, hogy megkezdődött a háború Szovjetorosz­­ország és Finnország között. A főváros népe békésen sietett rendes napi munká­jára, amikor egyszerre csak megjelentek a szovjet bombavető repülőgépek a város fe­lett és néhány kört írva le, a katonai repü­lőtér fölé repültek. Ugyanebben a pillanat­ban megszólaltak a légelhárító ütegek és tüzeltek az ellenséges repülőgépekre. Rö­videsen felszálltak a finn vadászgépek is és rövid ütközet játszódott le a főváros felett, amelynek során két szovjetorosz gépet le­lőttek, a többi pedig eltűnt a tenger irányá­ban. Röviddel a szovjetorosz repülőgépek tá­madása után megérkezett az első hír a ha­tárról, amely szerint szovjetorosz csapatok támadást intéztek a finn határőrség ellen és több helyen átlépték a határt. Az első hírek arról számoltak be, hogy a szovjet­­csapatok Hyrsylae és Kaenaeselke között között lépték át a határt. A szovjet csapa­tok élén lovasság nyomult be elsőnek finn területre. Közvetlenül a lovasság után tank­osztagok lépték át a határt, amelyeket rohamosztagok követtek. A finn határon ebben a pillanatban már csupán egy-két őr­szem állott, akiket a szovjet katonák legyil­koltak. A szovjet csal­atok előnyomulása a Ladoga-tótól északra igen könnyű volt, mert a finn vezérkar az elmúlt napokban kiürítette ennek a területnek nagy részét és csupán kisebb csapatokat hagyott a ta­vak között. . . A Szovjetcsapatok másik támadása csü­törtökön délelőtt 11 órakor indult meg északon, a Jeges-tenger partján. Itt elfog­lalták Kalastajasarenla városát a Halászok­­félszigetén. Ez az északi és közép­katonai akció szorosan alá volt rendelve a Kron­stadt felől megindult bombázásnak és ágyú­zásnak. A Kronstadt körüli nagykaliberű tüzérség ugyanis a reggeli órákban szintén megindította a tüzelést a határmenti finn falvakra. Ebből az irányból természetesen szintén erősebb szovjet csapatok nyomultak be Finnország területére. A szovjet hadsereg vezérkari tervei szerint három irányból támadták meg Finnországot és nyilvánvaló, hogy ezek a haditervek az északon és délen felállított finn csapatok bekerítését céloz­zák. A délutáni órákban már részletes hírek is érkeztek Helsinkibe a karéliai határon vívott ütközetről. E hírek szerint a finn csapatok mindenütt hősiesen ezentálltak, a szovjet azonban óriási ember- és anyagfö­­lénnyel rendelkezik. A finn területre benyo­mult lovasságot szinte megszámlálhatatlan tank-tömegek követték és az úgynevezett rohamosztagok is szörnyű pusztítást vittek végbe. Ahol a szovjet csapatok ellenállásra találtak, azonnal gyújtógránátokat hasz­náltak és a szovjet légi flotta is gyújtóbom­­­bák dobásával próbálja megtörni a finn csapatok ellenállását. Így természetesen a karéliai határon, valamint Finnország déli határán több város és falu a tűz martaléka lett. Sorozatos repülő támadások a finn főváros ellen Az első nap harcai alapján meg lehet állapítani, hogy a szovjet repülők bombá­zása nem teljesen pontos, így például a h­elsinki repülőtérnek szánt bombák közül igen sok a város közepére esett. Este va­lóságos fáklyák emelkedtek fel a város szívéből, messze bevilágítva a vidéket. Egyszerre 17 helyen gyulladt ki a főváros és a katonai tűzoltóságnak még a késő éjszakai órákban sem sikerült a tüzet tel­jesen eloltani. Délután egy órakor a szovjet légiflotta újabb, megismételt támadásokat intézett a főváros ellen. A repülőgépek zárt sorok­ban érkeztek Helsinki felé és elsősorban a stratégiai pontokat, így a katonai repülő­teret, a kikötőt, a vasútállomást és a pos­tát bombázták. A főváros postahivatalát — ahonnan most telefonálok — azonban m­ég eddig nem sikerült eltalálni a szovjet­­repülőknek. Jóllehet, a tegnapi bombázásnak súlyos anyagi kárai vannak és mintegy 2-300 ember is áldozatul esett a szovjet repülők támadásának, az ellenséges légiflotta még­sem tudott elérni nagy eredményeket. A repülőgépek ugyanis tartózkodnak attól, hogy­ alacsonyan repüljenek a főváros fe­lett és csak nagy magasságból merészked­nek bombákat dobni. Helsinki lakossága nagy hősiességgel viseli el a rámért súlyos csapást. A légiriadók alkalmával szinte pillanatok alatt kiürülnek az utcák és a házak; mindenki azokba a légvédelmi pin­cékbe siet, amelyeket a közelmúltban épít­tetett a fám kormány.

Next