Esti Ujság, 1939. december (4. évfolyam, 274-296. szám)
1939-12-21 / 290. szám
Budapest, 1939 december 21. Negyedik évf., 290. sz. Szerkesztőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda, Budapest, Vill. József-körút 5. Postatakarékpénzt csekksz. sz. 49.927, fillér Előfizetési ár egy hónapra 2 pengő 20 fillér. Egyéb szám ára hétköznap és vasárnap 10 fillér. A szerkesztőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda telefonja *1-444-00 A korúrsora alá a kormány teszi le az idén a legértékesebb ajándékot a magyar köztisztviselői családok otthonában, amikor visszaadja e sokat szenvedett, de megpróbáltatásait mindig emberfeletti türelemmel viselő társadalmi rétegnek azokat az összegeket, amelyeket a gazdasági világválság idején két fizetéscsökkentő rendelet egymásután elvett tőle. Azokban a nehéz időkben nem igen lehetett a szerzett jogokra, megszolgált jussokra való hivatkozással senkinek se kitérnie az áldozatok elől; minden társadalmi réteg lemondott valamiről, vagy új terheket vállalt a régiek mellé s ezt , kötelességét természetszerűen nem tagadta meg az a köztisztviselői rend se, amelynek hazafiassága, a nemzet érdekeit mindig szívén viselő hűsége oly közmondásos volt. Később aztán, amikor bekövetkezett az nagy válság után az enyhülés, a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem lassan kint talpra állott, visszaszerezte régi egzisztenciális biztonságát s a nacionalista kormányok is mindent elkövettek, hogy szociális intézkedéseikkel egymásután emeljék fel a különböző társadalmi rétegeket. Konjuktúra kezdődött, nem múló természetű fellendülés, hanem komoly és megalapozott fejlődés az élet minden vonalán. A mezőgazdaság helyzete megszilárdult, az ipar erőteljes foglalkoztatása is éreztette hatását, a magántisztviselők és a munkásság tömegei régi követeléseiket sorra megkapták, — csak egyedül a köztisztviselői rend várakozott sokáig sérelmeinek orvoslására. Az érdekképviseletek ugyan állandóan napirenden tartották a kívánságokat, de hiába, — mert az államháztartás egyensúlya nem engedte a méltányos és igazságos óhajok teljesítését. Teleki Pál gróf miniszterelnök azonban a tavaszi választások idején már ígérte a maga szűkszavú és minden hatástól irtózó módján, hogy a kormány foglalkozni kíván a köztisztviselők problémáival, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter pedig a költségvetés tárgyalása során jelentette be, hogy ez az égető, régi kérdés is hamarosan megoldásra kerül. Most minden különösebb hírverés nélkül, egyetlen tollvonással csakugyan meg is szüntette a kormány a két fizetéscsökkentő rendelet hatályát, s ezzel kereken évi 27 millió pengőt adott vissza a magyar közalkalmazottaknak. Híven ahhoz a népi és szociális elgondoláshoz, amely a kormányzat politikáját áthatja, éppen azoknak a legalsó kategóriáknak illetményei növekednek meg a nagyhorderejű elhatározás nyomán, amelyek mostanáig a legtöbb áldozatra voltak kényszerítve, s a legnagyobb lemondással tudták csak egzisztenciájukat fenntartani. Ez a huszonhétmillió pengő igen tekintélyes összeg lesz a magyar gazdasági élet vérkeringésében, ahová viszszakerül a megnövekedett fogyasztás és a hosszú idő után újból kielégíthető igények révén, de természetes, hogy aki a tisztviselői fizetések most történt rendezése és az átalakulás közt összefüggést keresne, tévedésbe esne. Nem az illetménycsökkentő rendeletek hatályon kívül helyezése nyit meg egy általános emelkedési folyamatot, hanem ellenkezőleg, csak a fizetések követik most azt a javuló irányt, amely a gazdasági prosperitás és a magánjövedelmek általános növekedését vonta maga utáni. . . Huszonhétmillió pengőt kapnak a közalkalmazottak és nyugdíjasok az újabb fizetésrendezéssel A kisfizetésűeknél visszaáll a csökkentés előtti illetmény • A kormány a 36-os bizottság tegnap délután tartott ülésén rendelettervezetet mutatott be a köztisztviselői fizetések és nyugdíjak csökkentésének részbeni megszüntetéséről. A tervezethez a 36-os bizottság hozzájárult és a holnapi hivatalos lapban megjelnik a rendelet, amely január 1-ével hatályon kívül helyezi az érvényben levő fizetéscsökkentések ama intézkedéseit, amelyek az aktív tisztviselők és alkalmazottak fizetését 2—10 százalékkal szállították le. Gróf Teleki Pál miniszterelnök és Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter a költségvetési vitában tartott beszédeikben jelentették, hogy a kormány állandóan foglalkozik a köztisztviselői kar sorsának javításával s ennek érdekében rövid időn belül konkrét intézkedést tesz. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter közlései óta több ízben folytak tanácskozások a minisztertanácsokon és azonkívül is erről a kérdésről, pontjából az állami alkalmazottakkal esnek egy tekintet alá. A rendelet felhatalmazza a törvényhatósági és megyei városokat, úgyszintén a vármegyei közúti és nyugdíjalapot, hogy a szóban levő rendelkezéseket saját alkalmazottaiknál és nyugdíjasaiknál is megfelelően érvényesítsék. Az illetékes helyről kiadott hivatalos tájékoztatás szerint tehát ez alkalommal a második és harmadik fizetéscsökkentési rendeletek hatályát érvényteleníti a kormány. Már cikkünk elején említettük, hogy az 1931-es pénzügyi válság kirobbanása után került sor a tisztviselői fizetések csökkentésére. Emlékezetes, hogy a világválság természetszerűleg Magyarország államháztatásának helyzetére, gazdasági és pénzügyi viszonyaira is messzimenő kihatással volt. A kormány különböző szanálási műveleteket végzett az állami gazdálkodásban s ezeknek során rendelték el a köztisztviselői illetmények csökkentését is. Az 1931-ben kiadott első illetménycsökkentő rendelet a legfelsőbb kategóriákban 15 százalékkal, a többi fizetési osztályokban pedig egységesen 10 százalékal csökkentette a közalkalmazottak illetményeit. A nyugdíjasok illetményeinél pedig magasabb kategóriákban 10, az alacsony kategóriákban 5 százalékos illetménycsökkentés történt. Rövid idő múlva kiderült azonban, hogy az államháztartás helyzete további csökkentést is szükségessé tesz. Még 1931-ben megjelent a második fizetéscsökkentő rendelet, amely a legfelsőbb kategóriákban 5, a középsőkben 3, illetve 2 százalékkal csökkentette az illetményeket és a X. fizetési osztálynál alacsonyabb illetményeket érintetlenül hagyta. 1932-ben újabb fizetéscsökkentésre került sor. Az ekkor kiadott rendelet a második fizetéscsökkentő rendelethez hasonlóan, 5—3—2 százalékkal szállította le a köztisztviselői illetményeket. Végül 1933-ban még egy negyedik fizetéscsökkentésre sor került: a legmagasabb kategóriákban 7, a közép- és alacsonyabb kategóriákban 6, illetve 5 százalékkal szállították le a tisztviselői illetményeket, de a X. fizetési osztálynál kisebb kategóriák ez alkalommal is érintetlenül maradtak. A régi fizetéscsökkentési rendelet a köztisztviselők, közalkalmazottak és nyugdíjasok anyagi helyzetét természetszerűleg igen mélyen érintette. A KANSz részéről hamarosan meg is indult az akció a fizetéscsökkentések hatálytalanítása érdekében s ennek lendülete a gazdasági helyzet normális mederbe való terelődésével, majd később bekövetkezett javulásával egyidejűleg egyre fokozódott. Természetesen a kormány részéről is megvolt a jóindulat, hogy a tisztviselők helyzetén segítsenek, zárt a jóindulatot azonban gyakorlatilag A köztisztviselői kar érdekében el kell menni a szélső határig Gróf Teleki Pál miniszterelnöknek és a kormány tagjainak egyöntetűen az volt a kívánságuk, hogy a magyar köztisztviselői kar érdekében el kell menni addig a szélső határig, amit a jelenlegi helyzetben, a jelenlegi viszonyok között az államháztartás helyzete megenged. Indokolja a kormánynak ezt a döntését nemcsak a köztisztviselői kar helyzete, hanem az is, hogy a gazdasági élet javulásában, — ami az utóbbi időben tapasztalható volt, — a legtöbb foglalkozási ág részesedett. A mezőgazdaság különböző kedvezményeket hozott az ipari munkásság és a magánalkalmazottak érdekében, anyagi helyzetükre is kiható, messzemenő szociális intézkedések történtek, a kereskedelem pedig élvezte a megnövekedett forgalom előnyeit. A gazdasági élet javulásából eddig a köztisztviselői kar maradt ki, bár bizonyos intézkedések ezen a területen is történtek már. Az 1931. évi hitelválság kirobbanása után négyszer csökkentették a köztisztviselők fizetését, de azt a csökkentést, amelyet a negyedik rendelkezés tartalmazott, egy évvel ezelőtt hatálytalanította a kormány. Ez volt az első lépés a tisztviselők anyagi helyzetének javítása érdekében, amelyet a családi pótlékok felemelése követett. Kétségtelen volt azonban, hogy ezek az intézkedések a köztisztviselői kar helyzete szempontjából még nem voltak kielégítők. Január 1-én életbe lép a rendelet A mostani rendelet az 1940. év január 1-étől kezdve hatályon kívül helyezi a ma még érvényben levő három illetménycsökkentő rendelet közül a második és harmadik rendeletnek ama rendelkezéseit, amelyek az aktív tisztviselők és egyéb alkalmazottak fizetését (havi díját, havi bérét, stb.) 2—10 százalékkal szállították le. A rendelet ezeknek a csökkentéseknek hatályon kívül helyezésén túlmenően ugyancsak 5 százalékkal emeli fel mindazoknak az alkalmazottaknak fizetését, akiknél a fent említett két rendelet a fizetéseket egyáltalában nem, vagy 5 százaléknál kisebb százalékkal csökkentette. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a IX. fizetési osztályba és az ennél alacsonyabb fizetési osztályokba tartozó tisztviselőknél, továbbá az alacsonyabb javadalmazásban részesülő egyéb alkalmazottaknál már az első iletménycsökkentő rendelet rendelkezéseé ansítés sőt az alacsonyabb javadalmazásban részesülő alkalmazottak egyes csoportjainál lesznek olyan alkalmazottak, akik a csökkentések előtti időben járt fizetés teljes összegében fognak részesülni. A rendeletben foglaltak vonatkoznak azokra a mellékiletményekre is, amelyeket fent említett illetménycsökkentő rendeletek alapján aizetések csökkentése arányában annak idején ugyancsak csökkenteni kellett. A rendelet a nyugdíjasok, özvegyek és árvák részére a csökkentésekből újra két százalékot ad vissza. Az említett rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a nem állami tanszemélyzet fizetéskiegészítő államsegélyének, a községi, közigazgatási és tanügyi alkalmazottak fizetésének, továbbá a rendeletben részletesen felsorolt olyan alkalmazottak és nyugdíjasok járandóságainak a megállapításánál is, akik javadalmazássala-