Esti Ujság, 1940. október (5. évfolyam, 225-250. szám)

1940-10-09 / 232. szám

SZERDA, 1940 OKTÓBER 9. NAGYVÁRADOM ELŐKERÜLT LEVELEK BESZÉLNEK Petőfi utolsó napjainak eddig ismeretlen epizódjairól A költő lakótársa a segesvári csata előzményeiről Újabban ismét feléledt az a Petőfi-legenda, hogy a nagy költő nem esett el a segesvári csatában... A képzelet tallózása közt, érdekességet jelent az a felfedezés, amiről az alábbiak­ban az Esti Újság tudósítója be­számol. Nagyvárad, október 9. (Az Esti Újság tudósítójától.) Nehéz lenne kutatni, mi bírta rá ezrek fantáziá­ját, hogy felélesszék és új színekkel gaz­dagítsák azt a rajongásszülte történetet, amely szerint Petőfi Sándor nem lelte ha­lálát a segesvári vér­zivatarban, hanem orosz fogságba jutva, messze Szibériában nyugszik valahol. De csodálatos módon mostanában újra ki­virágzott ez a régen haladó legenda: szájról-szájra valahogy még az a hír is megérkezett, hogy­­­ egy havas mezőket bolyongó magyar rá is talált a lánglelkű költő fejfájára... Hogy és mi az igazság, most már ma­gam sem tudom, mert a múlt év tavaszán igen furcsa meg­lepetés ért a dologban. Komor napok jártak akkor a határszéli magyarság felett, hát nem igen beszél­hettem senkinek az egyik szép korata­vaszi este furcsa ajándékáról. Most már el­mondhatom. Egyik hölgyismerősöm boltíves szob­­rában üldögéltem. Az idős özvegy poros, sárga papírcsomagokat rakosgatott s — meglepetésemre — nagy részét a kályha tüzébe szórta. — Édesapám régi, negyvennyolcas iro­mányai — mondta —, de tűzre rakom, hátha megtalálják a románok s még baj lesz belőle. Sok értéke úgy sincs már: levelek. Megnéztem az í­rást s vagy négy nagy ívalakú papirost sikerült megmentenem a tűzhalál elő. A levelekben Petőfi Sándor ma is tisz­tázatlan segesvári eltűnéséről volt szó!... Elkértem az írásokat, megőriztem. Most már szabadon szólhatnak e relikviák min­den magyarhoz. Elmondom még, hogy az érdekes levelek írói közül Haller István gróf maga is résztvett a szabadságharc­ban s egyik lelkes gyűjtője volt a Petőfi­­eml­ékeknek; Veress János meg Gyalókay Lajos pedig ősi bihari családok fiai vol­tak — száz év előtt... A halhatatlan költő kortársai, bajtársai... Beszéljen az ő szavuk a továbbiakban. Először Haller István gróf levele: földön — ha emlékezetem nem csal —­ Da­czó őrnagynak, a csapatparancsnoknak kézbesítsem és neki szóval is adjam tud­tára, hogy csapatjával megállás nélkül Szi­­táskeresztúrra vonuljon... . (Részletesen előadja itt küldetésének történetét, majd így folytatja:) Ebből láthatja Gróf úr, hogy én a segesvári csatában részt nem vettem és így annak részleteiről se adhatok leírást, azonban, minthogy Gróf úr levelében Zeyk Domokos iránt kérdezősködött, — feltéve mindig, hogy Zeyk Domokos el­­estének helye már mindent kizárólag a segevári csata helyén megállapítva van,— a Petőfi Sándor megöletése helyének konstatálhatására szolgáló, nem köz­vetlen ugyan, de az általam körülírt feltevés mellett elfogadható útbaiga­zítást adhatok. (Zeyk Domokos külsejének megrajzo­lása után így folytatódik a levél.) Én, mint fennebb említem, M.­Vásári helyről augusztus 2-án a hadsereg után indultam és azt Gálfalvánál értem utól. Itt tapasztaltam a tábornok derék tisztj­jeinek hiányát, de azon reményben, hogy azok előkerülni fognak, haladtam a hadi­sereggel Szelindekig, hol pihenés közben azon eset adta elő magát, hogy az 55. zászlóalj egyik értelmes altisztje a Petőfi ellenében tanúsított engedetlenség miatt a tábornok által főbelövetett, ezen eset többekben azon hiedelmet gerjesztette, hogy Petőfi jelen van... ő azonban nem volt jelen. ... én pedig augusztus 7-én Szászsebesen a tábornokkal, ki osztán innen a temesvári vezényletet átvéve, út­nak indult, találkoztam ... Lőrinczy szá­zados, irodafőnök kiencedmagával áluta­­kon a segesvári csatából menekült, aug. 7-én Szászsebesre érkezett, a táborka mnál általános érdeklődésnél fogva, első he­lyen Petőfire terjedt a kérdezősködési Lőrinczy, a részletek megjelölése nél­kül elmondta, hogy Petőfi elesett, de ugyanekkor a Lőrinczyvel megérkezet­tek között volt azon Koburg huszár, ki ordonánci szolgálattétel végett a fővezéri irodához volt beosztva és ki előzőleg Petőfinek nemcsak hadiszol­gálatot tett, hanem őt lovagolni is ta­nította, következőleg Petőfit igen jól ismerte...“ A levél itt következő érdekes folytatá­sát már — sajnos — elemésztette a tűz. Petőfire, illetve eltűnésére vonatkozólag azonban más levelekben még több érde­kes motívum található a megmaradt ár­kos papirosokon... (Folytatjuk.) Petőfit egynegyed 10 órakor tanulhatta... „Székelykeresztúr, 1888. év 9. máj. Mélyen tisztelt Főhadnagy Ur! A minap küldött levelemben megemlí­tettem volt a „Petőfi-múzeumban meg­jelent cikket... (Itt rövid polemizálás következik egy ráadó felfogásával, majd egy előző „le­vélbe csúszott hibákat­ a következőben javítja ki): Dohai ezredes Kőhalom városát tartotta 600 gyalog 6. határvéd zászlóaljjal Andor Ferenc őrnagy alatt, 120 Kossuth- és Vil­­mos-huszárral, 8 ágyúval, Petricsevics Horváth Dániel nemzetőri őrnagynak vagy 600 botosával. 1849. évi július hó 28. nap­ján Fogarasból érkezett muszkák megtá­madván, hol Dohai 8-szor állást foglalván, Sándor hulladék seregével és együttesen Parajára húzódtak. Szkurka, kit személyesen ismertem és Gömböcnek hívtunk, 31 júli nem jelentke­zett Vájnának Kőhalom piacán — éjjel 11 órakor. Héjjasfalván Bemet fél 10 órakor tanálták, tehát Szkurka előzőleg Petőfit egynegyed 10 órakor tanál­hatta — a leírás szerint — a Bunra vezető mezőút kezdeténél az ország­úton, honnan Héjjasfalváig 1400 élet szaladván, tudhatta meg Bem megmentését. Héjjas­­falvától Kőhalomig 50 kilométer a távol­ság­­ kerülő utakon, kalauz nélkül men­ve, futhatott másfél óra alatt 200 kilo­métert ... ... Azon ponton, hol Szkurka Petőfitől elvált, este 10 órakor, Héjjasfalvától Segesvárra húzódó kozákok György József h. hadnagyot az úton tanulván, fejét megfaricskálva, Segesvárra vit­ték a kórházba, honnan auguszt hó 20-ik napján elszökött. György ma is él Csíkszentimre helységben. Ő 1849-ben egy sugármagas, tejes (Milch) pofájú alak volt és a balszárnytól az er­dőkbe menekülve tévelygése után jutott jelzett helyre, hol Kosi Sándor hadnagy harminc legényével tartalékban állván, mint részeges Ripsel kozák elpárolgott. — ő ma is él 3­szék megyében, Bodolán. Mélt. Gyalókay urat tisztelem és kére­tem, lenne szíves és szerentséltessen fény­képével, mert nála nélkül nem teljes gyűj­teményem. Mütter­­bírótól nyertem oly képet — de szeretném leírni főhadnagy úr fényképét is. Alázatos tiszteletem nyilvánításával van szerencsém maradni kész szolgája gróf Haller István.“ „Petőfi megöletése helyének konstatálására útbaigazítást adhatok..." S íme, a főhadnagy úr egy levele: „Nagyvárad, február 14. 1888. Méltóságos Gróf Úr! (Bocsánatkéréssel kezdődik a levél „némi válaszkésedelem miatt", majd a se­gesvári eseményekre vonatkozólag ez kö­vetkezik.) „.. teljesen igaz, hogy a segesvári csa­tát előzőleg Bem tábornok által mint ve­zérkari tiszt, sürgönnyel Szitáskeresztúrról Székelyudvarhelyre küldettem s ezen kül­detés következő körülmények közt történt. 1849. évi július 27-én a Besztercénél Grottelheim orosz tábornok elleni csata ví­vása és a vezényletnek Damaszkin ezredes részére történt átadása után a Lüders orosz tábornoknak Szebenből Segesvár felé irány­­zott mozgalmairól értesült Bem tábornok­, még aznap Tekén keresztül M.­vásárhelyre indult és ott július 28-án találkozott Petőfivel,­­ hosszabb távollét után Egressy Gá­bor társaságában érkezett volt Vá­sárhelyre ; én a fővezéri irodával a tábornokot követ­tem. A tábornok diszpozíciója után csekély­számú sereg M.­Vásárhelyről július 28-án útnak indíttatott és másnap, július 29-én rendeltetése helyére, Szitáskeresztúrra ment, hová a tábornok kíséretével Petőfi is megérkezett. A tábornok irodájával Szitás­­keresztúron a Munkátsi-házba szállásolta­­tott, itt kaptam késő este, július 29-én Lő­rinczy Ferenc irodafőnöktől a sürgönyt azon szigorú utasítással, hogy azt Székely­­udvarhelyen, vagy, ahol találom a Székely tsti Ussé# 5 Az Echo del Mondo cikke Magyarország kormányzójáról Róma, október 9. (MTI) I­fzabb cikket közöl Horthy Miklós kor­ Az Echo del Mondo című folyóirat ko­ro­­mányzóról Magyarország kormányzója — írja az olasz lap —, akit legutóbb csapatai élén bevonulni láttunk Erdélybe, valóban királyi jelenség. A magyar kormányzó arca bátorságot, akaraterőt és egyenes gondolkodást árul el. Nincs egyetlen férfiú Ma­gyarországon, aki ilyen méltón tudná képviselni Szent István koronáját. Horthy Mik­ós kormányzó olyan tekintéllyel vezeti Magyarországot, amilyen tekintélye ural­kodóknak is csak ritkán szokott lenni. Róma népe néhány évvel ezelőtt az olasz fővárosban ünnepelhette Magyarország kormányzóját és csodálhatta bámulatraméltó egyéniségét. Hagyományos ünnepséggel megnyitották a Pázmány­­egyetem új tanévét A budapesti Pázmány Péter Tudomány­­egyetem ünnepélyes keretek között ma nyi­totta meg idei tanévét. Délelőtt 10 órakor az egyetemi templomban dr. Pataky Ar­nold prelátus Veni sancte­s misét celebrált, majd délelőtt 11 órakor az egyetem fellobo­gózott épületének aulájában ünnepélyes megnyitóülés következett. Domanovszky Sándor dr. lelépő rektor üdvözölte az egybegyűlt előkelő közönséget, majd Er­dély visszatérésének méltatása után rátért a hallgatók létszámáról való jelentésre, végül pedig köszönettel búcsúzott el mind­azoktól, akik rektori működésében támo­gatták. Utódjához fordulván, köszöntötte őt s átnyújtotta neki a rektori jelvénye­ket. Schütz Antal dr., az új Rector Magni­fied tanévmegnyitója során filozófiai meg­világításba helyezte a tudomány és élet sza­kadékénak áthidalását s a tudományok új egységének előkészítését, központba állítva a hittudományt. Székfoglalóját e szavakkal fejezte be az új rektor: — Nejünk nehéz időkben megjelent Szent István országának eszméje és szim­bóluma. Rádöbbentünk nagy történeti öröksé­günkre és hivatásunkra, de egyúttal politikai és gazdasági erőink forrá­saira is. Annál inkább új jelentőséggel és új szí­nekben lángol fel az a gravitáció, melyet sugároznak az értékek, az igazság, erkölcs, alakító tehetség, tősgyökeres jámborság, ha egy nemzet élettartalommá és életfel­adattá teszi. Általuk kis nemzet is tud naggyá és erőssé lenni, kivált, ha a törté­neti és politikai erővonalak ütközőjében áll, miként a magyar. Az igazságnak, a tu­dományos igazságnak is külön nemzetfenn­tartó, hódító, toborzó ereje van. Itt van a mi feladatunk, amelynek vállalásában en­nek az ősi Pázmány-egyetemnek fennállása negyedik századában is elől kell haladni. A lelki­ tapssal fogadott beszéd után dr. Áistrhit­er József dékán intézett tan­­évnyitó beszédet az egyetemi ifjúsághoz. A SIKERÉÉ S MTIRATI, SZŐR® holnaptól kizáróla mert az ,ATRIUM“ telt házak”mellett 1 filmje miatt, de ft október 24' HUNNIA, Hajdú Film, produkció. 7

Next